A Kossuth téri tüntetés háttere

Minden tüntetésnek vannak tanulságai, a kedd estének is, sőt. Aztán lehet azokból valóban tanulni, vagy lehet figyelmen kívül hagyni, én most leírom mi történt, aztán mindenki leveszi majd belőle magának azt, amit fontosnak tart.

A József nádor téri kezdés rendben volt, valahol 5 ezer körül lehetett az induló menet létszáma. Ez folyamatosan duzzadt, mire a Kossuthoz ért a Tömeg, megvolt a tízezer, a szokásos számolási technikámmal dolgoztam, az OGYM emelvényéről belátni az egész teret. A gondok ott kezdődtek, ahol mindig szoktak, ha a szervezők nem pont azt csinálják, amit mondanak. Korábban el akarták kerülni a Kossuth teret, a Szalai utcában akartak zárni, de aztán a részvételüket jelzők nyomására ezen még a rendezvény előtt módosítottak: végül csak a Kossuth tér lett a végállomás. Ezekről persze korábban is írtam már: vagy figyelembe veszik a szervezők a Nép akaratát, vagy a Nép otthagyja Őket: a Tömeg már korábban eldöntötte, hogy a Kossuth tér a megfelelő tüntetési helyszín, hát célszerű ezt jól bevésni minden szervezőnek. De vissza a menethez: a szűk utcákon vezetett tömeg belassult, föltorlódott, ismét csak ismerős szitu: nagy tömeget széles utakon kell vezetni, határozott céllal. Így aztán a tüntetők fele inkább gyorsabb útvonalat választott és nekirugaszkodott a Kossuth térnek, gondolván, úgyis oda írták ki a végpontot, akkor ott bevárják Őket.

Na, mi meg az Ország Gyűlése Mozgalom sátrainál láttuk, ahogy dől befelé a Nép a térre, közben meg kaptuk a jelzéseket, hogy a menet még távol van. Persze a tisztességes magatartás a szervezők részéről az lenne, hogy egy Kossuth téri érkezési ponttal hirdetett tüntetést, ami épp a helyszín miatt vonz nagyobb tömeget, azt a Kossuthon tartsanak meg, ne az Alkotmány utcában, mert az nem a Kossuth tér, nemde. Így aztán megint a szokásos helyzetben találtuk magunkat: a Nép a Kossuthon, ahová hívták, a szervezők meg sehol. Fogtam a mikrofont és elmondtam, hogy türelem, a tömeg másik fele még menetel, meg fog majd érkezni, és a színpad az Alkotmány utcai bejáratnál lesz, oda tessenek átmenni. Mikor ezt elmondtam, nagyjából 3 ezren voltak már a Téren, páran el is indultak, de a többség nem mozdult: Ők a Parlamenthez jöttek, a Kossuthra, mert oda hívták Őket, ezért jöttek. Meg is kezdődött a spontán tüntetés, párszáz ifjabb harcostárs a Parlament lépcsőjénél megkezdte az Orbántakarodjot, mondhatni: megszólalt a Nép Hangja.

Megérkezett a menet, annak is nagy része eleve bejött a Kossuthra, így aztán megint beélesítettem az OGYM technikáját, és mégegyszer elmondtam, hogy a beszédek az Alkotmány utcai színpadnál lesznek, tessenek odamenni, és arra fordulni. Jött rohanva egy szervező, mondta, hogy mondjuk be mégegyszer, odaadtam Neki a mikrofont, hajrá, mondd be, én már kétszer bemondtam. Így aztán Ő is bemondta, de a Tömeg nem igazán reagált, és most finom voltam. Élőben, közelről néztük végig, amint a tüntetés kezd szétesni, mert a szervezők Alkotmány utcai színpada, az ugyebár továbbra sem a Kossuth tér, hanem onnan nagyjából 50 méter, így aztán volt egy 1000 fős csapat az Alkotmány utcánál, vagy 6000-en a Kossuthon, a többiek meg ideoda mentek. Tettem egy utolsó kísérletet a zűrzavar gatyába rázására, átmentem az Alkotmány utcai színpad mögé, és beszéltem a szervezőkkel. Mondtam Nekik, hogy ott a Tömeg a Kossuthon, és a felszólítás ellenére nem mozdul onnan, hát akkor tessenek tán bejönni a térre, ott az OGYM kivilágított pódiuma, hangosítása, tessenek azt használni bátran.

Aszonták a Srácok, hogy nem, jó lesz ez, mindjárt összeszedik a saját hangosításukat, csak technikai a zavar, és kezdenek, és a Nép majd úgyis átjön. Jeleztem Nekik, hogy már többször elmondtuk a Tömegnek, hogy ide jöjjenek, az Alkotmány utcához, de nem mozdul, tán jó lenne a Népnek megfelelni, hamár egyértelmű, hogy mit akar. Nem, rendben tudomásul vettem, nem kell az OGYM színpad, a hangosítás, inkább szerelnek még kicsit, és majdcsak a Nép mégiscsak átmegy a Kossuthról hozzájuk. Hát, nem ment. Viszont a spontán tüntetés egyre tömegesebb lett, már több ezren vettek részt a skandálásban. Így aztán mikor a szervezők végül beélesítették a hangosítást, akkor az volt a helyzet, hogy volt egy Kossuth téri spontán tüntetés, a szervezők meg beszédeket mondtak az Alkotmány utcában. Jelzem, a spontán tüntetés keményebb magja meg se hallotta a Parlament lépcsőinél, mit kiabálnak Neki az Alkotmány utcából, onnan az 150 méter, és a dübörgő Orbántakarodj, és Európa skandálás közben elég esélytelen a távolból tematizálni a cselekvéseket, nemde. 

A tény az, hogy amíg az Alkotmány utcában a beszédeket végigmondták, nagyjából a Nép fele haza is ment. Mi, az OGYM Sátrainál meg tartottuk magunkat a mindenkori alapelvünkhöz: nem avatkozunk be egy tüntetés menetébe, pedig erős volt a késztetés, hogy valahogy onnan, a Kossuth térről, a saját hangosításunkat használva ott tartsuk a Népet, ami épp elindul hazafelé. Nehéz döntés, de betartottuk a csendszabályt, kár hogy a szervezők nem jöttek be, a lehetőséget megadtam Nekik, hogy onnan beszéljenek a Néphez, ahol azt hallják is, és át is élik, ugyanis a szónokoknak a Tömeg közepén a helye, nem a látótáv legszélén. Na mindegy, mire az Alkotmány utcánál befejezték a szövegeket, maradtunk nagyjából 5 ezren, mondtam magam is egy beszédet, tán sikerült is ezzel a további hazamenést megakadályozni. Szóval nem kéne ismét és már sokadszor szószerint megvezetni a Népet, mert nem lesz hálás érte. Akkor írjatok ki tüntetést a Kossuth térre, ha valóban ott is tartjátok a tüntetést, mert már kezdem unni, hogy állandóan nekünk kell valahogy helyrehozni a szitut. Na, elsőre ennyit, ez történt, ennyi történt, mindenki okulására. Aki meg valódi Kossuth teres tüntetésre akar jönni, várjuk december 31-én az Orbánbúcsúztató Szilveszteren.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!