Mostan, nem Majdan

Kapitány becenevű közismert OGYM aktivistánk találta ki a szójátékot, én meg örömmel elfogadtam, mert bír némi többletjelentéssel, ha a Kossuth teret Orbán bukásáig Mostan térnek nevezzük. Mert nem érünk rá, hogy Majdan legyen az, ami sürgős.

Ne tessenek megijedni, nem hordunk fegyvert az Ország Gyűlése Mozgalom Sátraiba, nem is buzdítunk fizikai erőszakra, eddig sem tettük, ezután sem. Úgyhogy mielőtt a Mostan tér jelentésébe belemegyek, elmondom, hogy az ukrajnai események Majdan tere mi volt, és mi nem. A tüntetők a Majdanon sem voltak erőszakosak, nem támadtak meg senkit: Őket támadták meg. Most nem a cionista világösszeesküvéses baromságok verzióit írom, mert azok faékegyszerűségűek: minden mögött a Moszad, a CIA, a Bilderberg, a Gyurcsány, vagy mostanra már leginkább a Tuareg áll. Volt párezer, majd pártízezer tüntető a Majdanon, akik annyi agressziót követtek el, hogy nem mentek haza, mikor a Hatalom hazaküldte Őket, hanem polgári engedetlenkedni kezdtek. Sátrakat vertek, odaköltöztek, ott éltek a Hatalom arcában, erősen zavarva oroszbarát, szoftdiktatórikus lelkületüket, és volt egy pont, amikor elszakadt az ottani Maffiafőnöknél - jééé, az is Viktor volt - a cérna, és parancsot adott az aránytalan erőszak alkalmazására. A többi innentől történelem: a tüntetők nem tojták össze magukat, a Nép az ellenük való támadáson fölháborodott, százezerszám csatlakozott, és Ukrajna egészében elkergette a Rezsimet. A Forradalom nem vegytiszta valami, a mi 56-unk sem volt az, mindenféle elemek föltűnnek, aztán meg a helyükre kerülnek: Ukrajna Európába tart, mi meg örülhetünk, hogy keleti szomszédunkban is lett egy demokratikus állam, mert biz távoltartja tőlünk Putyint.

Képezzük akkor ezt le saját Országunk szintjére: mi lenne, ha a mi tüntetőink is elég eltökéltek lennének ahhoz, hogy velünk maradjanak, és tömegesen maradjanak velünk a Kossuthon a demonstrációk után. Így is fájdalmas provokáció vagyunk Miviktorunknak az OGYM immár 128 napja nonstop a Kossuth téren - bocs, Mostan téren - tartott tüntetésével, de ha ott egyszercsak ezrek maradnának, na az egy szép pillanat lenne a Felcsúti egójának. A lehetőség adott, a teret ugyebár bírósági úton megnyertük ehhez, de láthatólag erre még a Nép nincs fölkészülve. Meg hideg is van, ilyenkor valóban nem a legkönnyebb átlépni a Rubicont, jobb lett volna augusztusban, Orbán tusványosi beszéde után, csakhát a mostanra magukra talált tüntetésszervezők akkor még nem annyira voltak sehol. Most már vannak, de kicsit elkéstünk, ha az OGYM nem augusztusban kezdi az állandó tüntetést, hanem decemberben, tán mi is hazamentünk volna. Így azonban volt időnk megtapasztalni minden nehézséget, az adminisztratív intézkedésektől az időjárásig, úgyhogy nekünk már mindegy a tél vagy nyár, de ehhez valóban idő, kitartás, és rengeteg háttérmeló kellett. De lényeg a lényeg, miért is írom le mindezt: azért mert nagyjából tudom, mi lehet az Orbánbuktatás forgatókönyve. Anno is írtam egyet még júliusban, nem vették komolyan, most beidézem, tessenek újra elolvasni, aztán elgondolkodni, hogy Orbán hatalomban lenne-e még, ha akkor hallgatnak rám azok, akik egyébként olvasnak, olvastak akkor is, csak nem mertek lépni.

Szóval tökjó, hogy ma is, meg holnap is, meg holnapután is tüntetések lesznek, részt is veszünk mindegyiken, az OGYM-en ne múljon. Azért tökjó, mert minden tüntetés fáj a Hatalomnak, mert minden tüntetés megmutatja, hogy Orbánék már nem bírják a Nép támogatását, és ezért aztán saját támogatói bázisuk összeroppan, mint látható, és mint az várható is volt. Ebből meg aztán pánik van a Narancsoknál, baromságokat halmoznak hülyeségekre, tovább hergelve a Népet, ez már ördögi kör, és minden tüntetés egyre szűkebb spirálba viszi a Felcsúti Banditát. A valósan a tüntetésekre elmenő tömeg ugyanakkor nagyjából a negyedére csökkent: ebből meg jövő évre le kell vonni következtetéseket, hogy mit kell, és mit nem szabad a továbbiakban csinálni, ha újra soktízezres tüntetéseket akarunk. De most nem ez a téma, meg meg is írtam korábban, ahhoz képest nincs újdonság, térjünk vissza Orbán buktatásának forgatókönyvéhez, meg a Mostan térhez. Az időjárás önmagában is távoltartó tényező, a dolgunk tehát tavaszig annyi, hogy fönntartsuk a lángot. Eddigi passzív támogatói szerepünkből mint OGYM, Mostantól kijövünk, az Orbánbúcsúztató Szilveszter lesz az első tudatosan megszervezésre kerülő tömegeseményünk.

És onnantól kezdve folyamatosan ilyesmiket fogunk rendezni, egészen március 15-ig: azt hiszem, az a jó időpont arra, hogy minden tüntetésszervező, ellenzéki párt, meg mindenki, aki él és mozog beinduljon, és ha a forró őszt a tél kicsit lehűti, hát akkor viharos tavasszal kell folytatnunk. És attól a naptól elindulva, a Népet újra hatalmas tömegekben és országosan fölébresztve már nem állni meg. És ami a legfontosabb: többé nem menni haza. Egy 30 ezres tömegből tavaszi időjárásban remekül megszervezhető egy többezres állandóan a Kossuthon levő tüntetés. És pont ezt kell tennünk: annyi előnyünk még van, hogy ellentétben az Ukránokkal, a Majdan térrel, a Mostan téren mindenre jogunk is van és lesz, mert azt elnyertük, így aztán még csak jogalap sem lesz az oszlatáshoz. Orbán Rezsimjének lélektanát ismerve pedig aligha viselnének el pár napnál többet egy állandóan a Kossuthon levő sokezres, esténként meg többtízezres tömegből. És akkor hibáznának. Kiadnának egy olyan parancsot, ami az utolsó lenne: nem lenne ugyanis, aki azt végrehajtja, a rendőrség állományának háromnegyede éppúgy torkig van a Felcsúti Genggel, mint mi. A TEK kislétszámú, a normál zsaruk is utálják, diverzánsok valójában, tömeg ellen nyilvánosan nem bevethetők. Szóval a lényeg a lényeg: egy jogszerűen a Mostan téren tartózkodó sokezres állandó tömeget csak alkotmányellenes paranccsal lehetne eltávolítani, és aki azt kiadja, az lesz az első letartóztatott. Nagyjából április végére Orbánnak annyi, ez ma még majdani történés, de nem oly távoli, ha jól tesszük a dolgunkat. És akkor lesz egy nap, amikor azt mondhatjuk: Mostan. 

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!