Két év börtön, felfüggesztve

Ne tessenek örülni, ez nem az ítélet, csak a vádirat. Összeszedték Ügyészék az összes bátorságukat és két és fél évnyi házkutatós, négyszer rabosítós, a lehetséges maximumig hosszabbítgatott nyomozgatás után bevállalják a Bíróságot.

A tegnapi napot blogilag és mozgalmilag is kihagytam, egy teljes napot kapott tőlem ajándékba az Orbán Rezsim, össze kellett szednem a teljes történetet a fejemben: ennyit elértek, egy napot az életemből megkaptak. Bár ha összeadnám, mennyit kellett eddig összesen rendőrségre meg bíróságokra járnom a folyamatosan fújt buborékok miatt, kijönne pár hétnyi nettó időtartam, nem baj, majd ha végeztünk ezzel az egésszel, akkor zaklatásért is feljelentem Őket. Na, de lényeg a lényeg: rács mögé már akkor sem megyek, ha a Bíróság nem bizonyulna elégségesen függetlennek, hogy körberöhögje az egész rétestészta eljárást. Mikor az az Ügyészség, amelyik folyamatosan nyomás alatt tartja a fél magyar rendőrséget, hogy ellenem valamit kaparjanak már össze, odáig eljut, hogy még letöltendőt sem mer kérni, na akkor az leginkább egy beismerő vallomás: semmi olyat nem találtak, amire bevállalnák a letöltendő szabadságvesztés indítványát. Ezt egyébként jól teszik, mert persze ez nem az utolsó felvonásunk lesz, mikor lefut a meccs utolsó félideje is, akkor kezdődik majd a visszavágó: hivatali visszaélésért mindahányan menni fognak a Narancsszolgák először a tárgyalóterembe, aztán meg a rács mögé, ahová én már biztosan nem.

A nyomozásról már többször írtam, legyen is valami értelme ennek az egész habverésnek, ha másra nem is jó, de legalább egy szoft-diktatúra koncepciós perének kordokumentumaként még hasznos is lehet. A tényeket összefoglaló írásom itt található: Tuareg, a Bűnöző. Ebben minden lényegi benne van, máshol jutalmat osztogatnak korrupt közbeszerzési cégek kirugdosásáért és munkahelyteremtésért, nálunk meg ujjlenyomatot vesznek érte. Mivel nem ismétlek, ha nem muszáj, ezért most nem is magára a tartalomra koncentrálok, hanem arra, hogy milyen is volt összességében ez az eljárás. Mert maga az eljárás is elmond mindent erről az Ügyről, és még többről is: az Orbán Rezsim sunyi hatalomgyakorlási módszeréről. Ebben az Ügyben három hónappal azelőtt rendelték el a nyomozást, minthogy a feljelentést megalapozó alapokirat: egy átvilágítási jegyzőkönyv elkészült volna. Ebben az ügyben 70 millió forint kárértékre rendelték el a nyomozást, amiből mindösszesen másfél millió forintnyi maradt, amit egyáltalán Bíróság elé vihetőnek gondolnak. Ebben az Ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda Kiemelt Ügyek Osztálya nyomozott, amelynek valós feladatköre milliárdos kárértéknél kezdődik, pár millióért kerületi kapitányságok kezdő nyomozói szoktak brusztolni.

Ebben az ügyben 6 teljes iratrendezőnyi dokumentum keletkezett, többtucat tanút idéztek be, sokszáz oldalnyi és órányi a vallomások terjedelme. Ebben az Ügyben nálam házkutatást tartottak, épp véletlenül a Kocsis Máté ellen szervezett tüntetésem előnapján, ebben az ügyben négyszer rabosítottak, és minden létező nyomozati anyagot megírtak a Narancsmédiában. Ebben az Ügyben minden létező határidő-hosszabbítási lehetőséget kihasználták, már az amúgyis erősen hatalompárti büntetőeljárási törvények sem adtak volna egy percnyi további időt sem a nyomozásra. Szerény számításaim szerint eddig a Fideszállam nagyjából 50 millió forintot költött arra, hogy engem valahogy rács mögé juttasson: másfél milliós kárértékért ez nem túl költséghatékony eljárás. És persze ennek az Ügynek egy percig nem a valóság felderítése volt a tárgya: arra kellett, hogy lehessen rólam sajtózni, sugalmazni, bűnözőzni: nem jókedvükben hosszabbítgatták a falig elmenve Ügyészék a nyomozgatást, minél hosszabb, annál jobb. Ezt a vádiratot tegnap részletesen áttanulmányozva arra jutottam, hogy nem gondolják ezt Ők sem komolyan: azért nem kértek letöltendőt, csak felfüggesztettet, mert pontosan tudják, hogy a Bíróságon már maga az eljárás törvényessége is problémás lesz, és minimalizálni akarják a veszteséget. Lejárt a határidő, valamit lépniük kellett, vagy vádirat, vagy süllyesztő, előbbit parancsba kapták, hát teljesítik. Na, ennyit erről, elcsesztem egy napot az életemből a semmire, ha ezt előre tudom, inkább írok egy rendes blogot, meg kimegyek az Erődbe, a Kossuthra.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!