A Vezér utolsó karácsonya

Tudom én, hogy Karácsonykor kedves dolgokat kéne írni, csakhát a helyzet az, hogy a Vezér nem bírta ki, és tegnap szózatot intézett a Néphez, így aztán én sem az angyalkás stílust választottam mára. És mivel a Felcsúti Führer mostanra kábé annyira érti a történéseket, mint a Ceausescu anno, így aztán a sorsa is hasonló lesz, na jó, nem pont olyan, mert higgadt demokraták vagyunk, nemde.

Persze nem az a baj a nyakunkra ült hazai Kárpátok Géniuszával, hogy belepofázik már megint az életünkbe, hanem az, hogy a mindennapokban is ott kotorász a magánszféránkban, és ahová beteszi a lábát ott az aranyból is képes biomasszát képezni. És tegye a szívére a kezét mindenki: vajon jobb, nyugodalmasabb, pozitív kilátásokkal telibb lenne-e az élete, ha végre a Felcsúti Szupermen Sopronkőhidán karácsonyozna már Haveri körben, mint azt bőven kiérdemelte? Naugye, erről van szó: lehet Karácsonykor behunyni a szemünket, de valójában mindannyiunk családjában, aminek a Karácsony az igazi ünnepe lenne, ott vannak ennek a Banditának az áldozatai, és nem csukhatjuk be a szemünket, és nem zárhatjuk el az agyunkat, ha épp mostanság kezd újra megnyílni. Romba döntött egzisztenciák, munkanélküliség, hatósági vegzálás, nyomor, éhezés, megalázottság, kiszolgáltatottság: mindannyiunkat érint, és a legtöbb családot közvetlenül is. Szóval az a helyzet, hogyha igazán boldog Karácsonyt akarunk magunknak, a hozzátartozóinknak, akkor azt ki is kell magunknak vívnunk: gondoskodnunk kell róla, hogy a 2015-ös Karácsony már valóban ilyen lehessen, mert ezt más helyettünk nem végezheti el.

Nemtom már melyik amerikai Alapító Atya mondta, tán George Washington, hogy ha békét akarsz, akkor mindig készen kell állnod a háborúra. Hát valahogy így: az elmúlt évtizedekben engedtük, hogy helyettünk gondolkozzanak és cselekedjenek, és rábíztuk a politikát a politikusokra, mi meg a tévén néztük. A következmény az, amit látunk és átélünk: a közügyeinkkel való foglalkozás nem úri huncutság, hanem Közös Ügyeink vitele, abba bizony bele kell szólnunk, és időben kell azt megtennünk, mert ha nem, akkor megkaphatunk bármikor egy újabb Orbánt. Ha 2015 Karácsonyán már nem akarunk politizálni, akkor ahhoz egész jövő évben politizálnunk kell: harcosan, keményen, eltökélten, és akkor kivívjuk magunknak az Ünnepek alatti békés hátradőlés privilégiumát. Aszonták a Srácok a múltkori tüntetésen, hogy nincs hová hátrálnunk, aztán kifaroltak a Kossuth térről a mellékutcába, onnan meg haza, meleg ágyikóba. Vegyük tán mostantól komolyan magunkat, mert Orbánt elnézve Ő már igencsak komolyan vesz minket: imperialista kémek és ügynökök vagyunk, akiket a titkos világösszeesküvés mozgat, tiszta Ceausescu, na.

Szóval tessenek most pár napot családi körben elgondolkodni azon, hogy milyen közösségi tettek lesznek ahhoz szükségesek tavasszal, hogy jövő ilyenkorra valóban békés és boldog Karácsonyunk lehessen. Mert el kell hajtanunk a Kárpátok Géniuszának magyar verzióját, meg az egész bandáját, mert mostanra a helyzet addig jutott, hogy ki kell mondanunk, és aszerint is kell cselekednünk: vagy Ők, vagy Mi. Az otthonunkat, a szeretteinket nem tudjuk egyedül, a falak mögött megvédeni: utcán hatalmas tömeg részeként viszont igen. Az eddigi tüntetések megfelezték a Fidesz támogatói körét, komoly belső hatalmi harcokat idéztek elő és beszaratták Orbánt, aki nem hiszi, nézegesse a rendőrtábornokok közötti fotózkodását, ugye milyen ismerős. Mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy mikor eljön az ideje, melyik Tábornok lesz az, aki konkrétan letartóztatja majd a Felcsúti Géniuszt, mert biz az ilyesmi így szokott menni. Szóval Kedves Harcostársaim, Barátaim, Olvasóim, és Mindenki: tessenek most Karácsonykor elgondolkozni azon, hogy mitől is lehetne sokkal jobb a következő Karácsonyunk. Naugye, erről beszélek.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!