És Te melyik vonatra szállsz?

Nakérem, mivel az Áprilisi Tréfa elég kiütősre sikerült, így aztán jó messzire kell eljutnunk 2018-ig, hogy a Narancsbirodalmat le tudjuk majd zúzni. Mert a messzi távolban sem látszik lakott település, pedighát majd emberek százezreinek, millióinak kell gyors és kényelmes utazást biztosítanunk, ha velük együtt akarunk célba érni. Mert perszehogy csak úgy lehet.

Nézzük is akkor, milyen közlekedési eszközeink vannak itt az eléggé lebombázott vasútállomáson. A legközelebb a peronhoz egy régi jó Szergej dízelmozdonnyal ott álldogál a szerelvény. Kényelmi okokból szállnak föl rá az emberek, ez van a legközelebb, meg ez a megszokott. Hát, nem egy Hokkaido Expressz, az tuti, kicsit szaglik, meg a fűtés is régen elszállt már. Azt mesélik a tapasztaltak, hogy a kallerek is gyakran saját zsebre szedik a jegybevételt, meg igazából a mozdony motorját is inkább már lóvontatásra kéne cserélni, ha gyorsulni akarunk vele. Na mindegy, szálljunk föl erre, aztán menjünk előre a mozdonyvezetőhöz, kérdezzük meg Tőle, hogy merre is megyünk.

Na, hát végigsétáltam a szerelvényen, tényleg olyan mint aminek leírták, meghát van erről személyes tapasztalatom is dögivel, nem javult a szolgáltatás minősége, sőt. Itt a mozdony, csak az a baj, hogy nehéz lesz eljutni a vezető kabinjába, mert nagy a tolongás. Mintha mindenki mozdonyvezető akarna lenni, nem tűnik ez egy biztonságos útnak, hallottunk már korábbi kisiklásokról is. De mindegy, azért csak tudakoljuk meg ezektől a tolakodóktól a folyosón, hogy merre is lesz a menet. Merthát végsősoron az ember azért száll vonatra, hogy eljusson valahová, nemde, nem pedig azért, hogy az állomáson maradjon szélvédett helyen. Hát, ez nem jött be, mindegyik mást mond, de az igazán furcsa az, hogy konkrét úticélt meg egyik sem. Azt mondják, javítják majd a fűtést, lecserélik a kalauzokat, átfestik a mozdonyt, meg ilyesmi. Nem Srácok, ez nem az én vonatom, inkább legyen kényelmetlen, de jusson el valahova, én azt szeretem.

Úgyhogy leszállás a másik oldalon, nézzük a következőt. Hmmm. Jól kezdődik, jócsaj a stewardess, meg kaller helyett is egy magas, vékonykeretes szemüvegű intelligens formájú recepciós van. Na, szóval indulásnak jó a díszlet, meg kell hagyni. Kicsit ugyan rövid a szerelvény, kevésnek tűnik a hely egy nagy és tömeges utazáshoz, de annyi előnye van, hogy nem kell fölszállni rá, meg is lehet kerülni egy sétával, és közben megkukkolom az utasközönséget a peronról. Maga a vonat egész jól néz ki, modern, ha nem is mágnesvasút, de azért felüdülés az előző szerelvényhez képest. Csak ahogy így sétálok mellette, nem igazán vannak rajta emberek. Aki meg van, az tök ismeretlen, ami nem baj, csakhogy olyanokat sem látok odafönn ülni, akikkel szívesen mentem régebben is együtt hosszú utazásokra. Úgy hírlik egyébként, hogy a mozdonyvezető korábban repülőpilóta volt, és tehetséges is, de épp ezért kicsit elszáll néha, pedighát a vasúti az kötöttpályás közlekedés, nem lehet ide-oda repkedni, ugye. Meghát az is hírlik, hogy igazából nem is az exrepülős vezeti a szerelvényt, hanem egy olyan buszsofőr, aki már belezuhant párszor a szakadékba, minden utasával együtt.

Szóval fene tudja. Olyan semilyen ez a vonat, kicsit jó, kicsit rossz, de én speciel azt szeretem, ha robog a szerelvény, nem csak pifeg-pöfög. Hagyjuk is, úgyis megkerültem már, nézzük ezt a harmadik vasfogatot. Hehe. Ezt a pasit a mozdonyban ismerem. Nem pöcsöl, ha húzni kell a gyorsítókart, akkor húzza, mesélik, hogy annak idején olyannyira húzta, hogy egy korábbi vonatán pár vezető kaller leakasztotta csendben a mozdonyáról a kocsikat. Na mondjuk ilyesmi előfordul, a kallerek cserélhetők és úgy hírlik le is cserélték Őket. Jó kis V43-as villanymozdony, kicsit ütöttkopott, de olyan mint a ruszki T72-es tank: mindenen átmegy, ha át kell menni. A kocsik egy része régi, egy része új, de legalább mindegyik rendesen karban van tartva, és a szaga alapján is tisztának tűnik a dolog. Na, ahogy látom, itt viszont van egykét olyan arc, akikkel szívesen megyek egy irányba, helyes. Fölszállok, megnézem magamnak az utasokat.

Hehe, tökjó a hangulat. Elég veszélyes út lesz, az biztos, de ezek az utasok olyannak tűnnek, mintha el is akarnának valahová jutni. Nem, nemcsak a szomszéd faluig. Ráadásul olyannak tűnnek, mint akik mind ugyanoda akarnak eljutni, nem akar senki leszállni útközben, és szívesen hagynak helyet a fölszállóknak is. Ismerik a mondást: sok jó ember kis helyen is elfér. Leülök kicsit, van még vendégszék is, meg biciklitároló is, úgy tűnik fölkészültek a jövendő fölszállók fogadására. Európáról beszélnek, lám, de azt mondják, hogy ahhoz előbb be kell majd menni a Narancsbirodalom szívébe, és megrohamozni a hadállásaikat, ehhez kell a vonat. Tiszta páncélvonat fíling, azt már gyerekkoromban is bírtam. Najó, ha a Narancsokon keresztül akarnak gázolni, úgy menni Európába, nem valami kényelmes kerülőúton, akkor megér egy kísérletet, maradok ezen a vonaton, mehetünk. Na nézzük, mi is van a táblájára írva...

Demokratikus Koalíció.