Titkos tervek

A háború és a politika még civilizált országokban is nagyban hasonlít egymáshoz, közismert a mondás: előbbi az utóbbi folytatása más eszközökkel. És mindkettőre igaz: végül az nyer, akinek jobb Terve van. Lássuk, kié milyen.

Orbán Terve nem épp titkos, hisz jóideje tart a megvalósítása, a szemünk előtt bontakozott ki teljes valójában. Röviden összefoglalható: Zsigeri Terv, persze nem kitalálója, hanem a megvalósításában résztvevők részéről. A legalantasabb ösztönökre épít: kollektív gyűlölet, a magyarság történelmi kudarcaiból származó kisebbségi komplexus túlkompenzálása, turbómagyarkodás, népbutítás, agymosás. Sajnos sikeres, mert ebben Orbán roppant tehetséges: érzi, hogy a gyűlöletre áhítozó csoportok mit szeretnének hallani, és azt is tudja, hogy elegen vannak-e ahhoz, hogy általuk gyakorolhassa a Hatalmat. Soha eszébe sem jutott az Ország egészét szolgálni: patikamérlegen kiegyensúlyozta, hogy mennyi fanatikus követő és megfizetett zsoldos kell a választási győzelmekhez, ezt a nagyjából a Nép egyharmadát jelentő csoportot maga mellé vonzotta, azon az áron, hogy a másik kétharmadot víz alá nyomja. Megcsinálta, aprólékos, szisztematikus meló volt, másfél évtizedig tartott, és most Övé az Ország, ha a Nép nem is. Gondolná az ember, hogy ha egy Terv ennyire átlátszó, akkor az könnyen legyőzhető egy jobb ellentervvel. Hát igen, itt kezdődnek a bajok. Ha az ember végigelemzi az elmúlt évtizedet, akkor rájön: egyszerűen nem volt ellenterv. Rögtönzések, átmeneti, taktikai győzelmek voltak, de átfogó Terv Orbán ellensúlyozására és végül legyőzésére sehol sem volt.

Ezzel együtt nem gondolom, hogy a jelenlegi ellenzék ne rendelkezne tervekkel. Rendelkezik, bár a dolog jellege folytán azt nem osztják meg a nyilvánossággal, többnyire saját tagságukkal sem, ez még rendben is lenne, egy jó stratégia ha idő előtt kiderül, lehetetlenné teszi annak megvalósítását. Ám a különböző pártok tevékenységéből nem akkora varázslat kitalálni, hogy mi is a Tervük, pont ezt teszem most. Kezdjük tán az MSZP-vel, mint legnagyobb demokrata ellenzéki erővel. Illetve egy pillanat, kis kitérő, az érthetőség kedvéért: minden szervezetnek, így a politikaiaknak is van minimum két Terve. Az egyik a Győzelmi Terv, a másik a Megmaradási Terv. Előbbi arról szól, hogy mit szeretne a párt elérni, hogy céljait maradéktalanul megvalósíthassa, hisz alapvetően erre valók a politikai pártok: cselekvési programot kormányzással valóra váltani. Utóbbi meg arról, hogy mi kell a szervezet puszta létéhez: nem egy világmegváltás az ilyesmi, de egy párt sem hülye: létezni akar, bármi áron. És akkor vissza kezdőpártunkhoz, az MSZP-hez. Győzelmi Terve mostanra nem nagyon van, mikor az elnökségük tagjai zárt körben üldögélnek, aligha az a téma, hogyan is legyenek újra Horngyulai erejűek. Kockázatot nem vállalnak, kicsit így, kicsit úgy lavírozgatás folyik, a saját megmaradt szavazóbázisuknak játszanak, a maximum amire számítanak, az egy koalícióban való együttes demokrata kormányzás esetén pár minisztérium, oszt csókolom.

Azért is ily kisigényűek, mert ezzel a Megmaradási Tervüket is kielégítik: láthatóan elfogyott már minden szavazójuk a nettó törzsgárdán kívül, de az őstagok kitartanak, az meg elég lesz még jó ideig bármilyen választáson egy parlamenti frakcióhoz. Minek tehát kockáztatni, ha nyerni úgysem lehet, csak elveszni, és a saját szempontjukból igazuk is van. Ugorjunk most a PM-hez, mint legkisebb mért demokrata ellenzéki erőhöz. Karácsony Gergelyt személyesen is bírom, de asszem Zugló polgármesteri székének elnyerésével meg is érkezett a Neki való helyre. Sosem volt igazán pártpolitikus, inkább civil mentalitású, a jó polgármesterek meg ilyenek, szerintem beválik, és meg is választják majd önjogán újra. Már ha lesznek még ilyen választások, de ez más téma most. A lányok mellette - Szabó Timi, és Rebeka - önmagukban nem átütőek, és Karácsonynak szüksége is van rájuk a kerület vezetéséhez. Ugorjunk eggyel följebb, az Együtthöz. Az Ő Tervük nagyjából ennyi: Juhász Péter. Juhász oknyomozóként, aktivista civilként jól teszi a dolgát, Tömeget képes személye folytán megmozgatni, és az egyébként pártellenesek is megbocsátják Neki, hogy közben az Együtt alelnöke. A kérdés hosszabb távon csak az: vajon Juhász képes lesz-e feljebb tornászni az Együttöt, vagy az húzza le Őt. 

Lássuk az LMP-t. Schiffer elkúrta. Másfél éve változatlan a három parlamenti baloldali párt támogatottsága - illetve inkább fogy, de szinte mindegy -, és ebből Ő nem képes profitálni semmit. Aprópénzre váltotta kezdeti hitelességüket, kap kisebb-nagyobb szívességeket Orbántól - parlamenti frakció megadása törvénymódosítással a legdurvább, aláírásgyűjtéseknél is sok a hír az LMP-nek átadott Fideszes adatokról -, és azokat meg is hálálja. Lassan többet mutatkozik együtt Fideszes Górékkal, mint bárki mással, ez meg azért át is ment már a Népen: nagyjából helyes az a meghatározás, hogy a Fidesz Zöldtagozata. Győzelmi Terve valszeg azonos a Megmaradási Tervével: parlamenti lét, annak minden szervezeti és anyagi előnyével, aztán mérleg nyelvét játszani, ha esetleg az Élet úgy hozza. Jöjjön végül a Demokratikus Koalíció. Nekik van Győzelmi és Megmaradási Tervük is, gondolkodó embernek régóta lejön, hogy pontosan mit is csinálnak, és amögött milyen számítás áll. Tulajdonképpen megalakulásának körülményeiből következett a cél: a baloldal vezető pártjává válni, hisz kezdetben az MSZP elletétpárjaként határozta meg magát, mind erkölcsi, mind szervezeti kérdésekben.

Jó stratégia volt ez, kezdetben mozgósította is az MSZP-ből kiábrándult aktív ellenzékieket, és rengeteg olyat is, akik még semilyen párttal nem szimpatizáltak ezelőtt. Utcai aktivizmus fullgázzal, rendszerkritika, gyűltek az önkéntesek, csak idő kérdése volt, mikor csap át szavazótábor-növekedésbe a szervezeti erő. Aztán egyszercsak ezt a stratégiát megváltoztatták. Lett helyette az összefogás-összefogás-összefogás mantra, ami a kialakuló szimpatizánsi tábort elbizonytalanította: ha egyszer az MSZP-vel szemben határozzák meg erkölcseiket és céljaikat, akkor hogyan lehet mégis összebútorozni velük? Hogy mi állt ennek a hibás döntésnek a hátterében, sosem tudjuk meg: tán a Varjú László által a DK-ba behozott MSZP-mentalitás - ld. kis torta is torta, csak jusson belőle - tán Gyurcsány elfáradása, fene tudja. A tény annyi, hogy a DK már nem rendszerkritikus, korábbi önmagával szemben simán bennül a diktatúra parlamentjében, a Varjú László által összeválogatott önkormányzati képviselői nagyrészt részesei a Narancsönkormányzatok közbeszerzési mutyijainak. 

Érdemi és aktív politika helyett átállt a médiapolitizálásra, csakúgy sorjáznak az általuk nyitott látszatsemleges blogok - Európa Kávézó, Nyugati Fény, Kelet Narancs - az ATV is tolja Őket ezerrel Klubrádióstul, a fészbukon minden második poszt valami DK-s mém. Összefogás-összefogás-összefogás, valójában meg trójai faló taktika: a héten megszámoltam, a DK által kiadott, vagy terjesztett médiaanyagok egyharmada valamely más ellenzéki szervezet lejáratásáról szól. Persze főleg az MSZP-t ütik, jameg a civileket, náluk látnak még lenyúlható szavazókat. És aki ebből a kamuösszefogósdiból nem kér, mert megismerte az összefogás DK-s értelmezését, ami nagyjából ennyi: Hajráferi! Csakadéká!, az rögtön ellenséggé válik. A valóság az, hogy a DK éppúgy besimult a rendszerbe, mint az MSZP, sem erkölcsi, sem szervezeti szempontból nem különbözik Tőlük, illetve csak annyiban, hogy feleakkora. Bizonytalan, középen álló szavazóit rég elvesztette, kizárólag az MSZP-től való elszívásra játszik, de már ez sem sikeres: az elmúlt év közvéleménykutatási adatsora egyértelmű: a DK ottragadt a parlamenti küszöbnél, és már az MSZP-től sem képes újabb szavazók elhozására. Ezzel együtt az Ő Győzelmi Tervük továbbra is az összefogás mantrázásával a baloldal vezető erejévé válni, Megmaradási Tervük meg annyi: bent lenni a parlamentben és az önkormányzatokban. Utóbbi sikeres, az előző meg aligha lesz az. Hát nagyjából ennyi. Ja, hogy hol található Orbán ellen hatásos, az Ország érdekét szem előtt tartó Terv a felsorolt parlamenti erőknél?

Hát az nincs.