A Forradalom Napja: szeptember 16.

Szeptember 15-én életbe lép a Diktatúra Törvénye: a menekültekre hivatkozó, de valójában mindannyiunk maradék szabadságjogait fegyveres hatóságok által eltipró nyílt önkényuralom. Mi pedig másnap, a Kossuth téren nem fogjuk azt betartani: jöjjön, aminek jönnie kell.

A Történelem a legnagyobb játékos. Mindannyian abban a tudatban szervezünk különböző demonstrációkat, bármiféle ellenálló akciókat, hogy a létező nemzeti ünnepeken lesz az utcán a legnagyobb tömeg. Aztán tényleg, és aztán nem történik semmi: várhatjuk, hogy a Történelem megismétli önmagát, de nem fogja. Tán szereti, ha sok pirosbetűs ünnep van a naptárban, de tény: az igazán nagyléptékű események nem korábbiakra való emlékezéseken történnek. Mikor az autósblokádjaiból közismert Büki Zoli több mint egy hónappal ezelőtt leültetett egy asztalhoz olyan parlamenten kívüli ellenzéki szervezeteket, amelyek addig egymással nem kommunikáltak, már önmagában Történelmet írt. Annak a leülésnek Célja volt, és van, kiderül szeptember 16-án, mi is az. Nem épp babazsúr a terv, ám a véletlen a dátum jelentőségét az egekig növelte. Kirobbant közben a menekültválság - hogy pontos legyek, a Felcsúti Szarházi kirobbantotta - és az annak ürügyén nyílt diktatúrát bevezetni szándékozó Keresztapa épp demonstrációnk előnapját, szeptember 15-ét tűzte ki az Önkényuralom Napjává. Onnantól rendőr, katona, egyáltalán bárki, aki az Állam szolgálatában áll, és fegyvere van, bármelyikünk otthonában ránktörhet menekültekre hivatkozva, aztán irány a börtön.

Mi pedig ott leszünk, egy sokhete szervezés alatt álló demonstrációval a Parlament előtt egy Demokrata Tömeggel rögtön másnap. És sem Büki Zolit, sem jómagamat, sem a csatlakozott szervezetek vezetőit nem úgy ismerem, mint akik megriadnak az önkénytől. De nem beszélek más nevében, elmondom én mit fogok tenni, aztán a többi majd ott és akkor kiderül. Szeptember 16-án olyan beszédet fogok mondani, amelyik megsérti a frissen hatályba lépett Diktatúra Törvényét. Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni, és az igazság bátorságát azon a helyen kell tanúsítani, ahol van mitől tartani. Tele lesz rendőrrel a Kossuth tér, és környéke, láthatóan is, rejtetten is. És a beszédemben nemcsak általánosan fogok emberségről, demokráciáról, menekültekkel kapcsolatos segítő cselekvésekről beszélni, hanem nagyon is konkrétan. A Diktatúra Törvénye szerint ez büntetendő lesz, még akkor is, ha annál magasabb rendű jogszabály: az Alaptörvény garantálja a szabad gyülekezés és véleménynyilvánítás jogát. És lássuk, a rendőrök mit tartanak be: a Diktatúra Törvényét, a fölötte álló Alaptörvényt, vagy a mind fölötti Emberi Törvényt.

Ha hallgatnak, és nem mozdulnak, akkor a Diktatúra Törvénye nem végrehajtható: onnantól azt bárki figyelmen kívül hagyhatja, hisz ott a példa: nagy nyilvánosság előtt, a Nemzet Főterén is nyíltan szembe lehet azzal fordulni szankció nélkül. Ha viszont hatósági erőszakkal belém akarják fojtani a szót, ahhoz át kell küzdeniük magukat a Tömegen, és fizikailag eltávolítani a színpadról, mert önmagam nem fogok onnan lejönni. Ha a demonstráló Tömeg úgy gondolja, hogy nem engedi elvinni a szónokot, akkor bizony a rendőrség nem tehet mást, mint elkezdi föloszlatni az egyébként békés tüntetést, amely jogszerűen, bejelentve, tudomásul véve kerül megtartásra. Attól a pillanattól a Diktatúra Törvénye felülírja az Alaptörvény gyülekezési és véleménynyilvánítási jogát, ezzel a gyakorlatban azt el is törli: onnantól nincs az Országnak Alaptövénye. És mindezt kamerák kereszttüzében, kérdés, vajon lehet-e még forgatni, és tudósítani a helyszínről, vagy a sajtót is onnantól a Diktatúra Törvénye szerint fogják kezelni: nyílt erőszakkal. És ekkor jön a Népünk felelőssége.

Végignézi-e sokmillió Honfitársunk békésen, fotelból, hogy élő, egyenes adásban számolják föl a Nemzet Főterén a demokrácia maradékát. Ha végignézi, akkor legalább hosszú időre megtudjuk: nem másnak, csak saját magunknak köszönhetjük, hogy eltaposhatnak minket. Ha pedig megmozdul, és elindul a Kossuth térre, segíteni, akkor abból Történelem lesz. Amit a magyar rendőrök az elmúlt hetekben terepen átéltek, azt nem irigylem tőlük. Olyan parancsokat kaptak, amiknek igazságtalanságát megtapasztalták: nem randalírozó csőcseléket találtak a Keleti Pályaudvaron, hanem a velük szembeni kíméletlenséget a legnemesebb méltósággal viselő Embereket. Aztán találkozhattak ennek épp ellenkezőjével, mikor az Ultrák megrohamozták a Fővárost, turbómagyarkodva, törve-zúzva, pont úgy viselkedve, mint amit a Fideszsajtó szeretne elhitetni a menekültekről. És szeptember 16-án ott lesznek ugyanazok a magyar rendőrök, akik mindezt átélték, és dönteniük KELL: az embertelenséget csúcsrafuttató, a demokráciát eltipró Diktatúra Törvényét tartják-e be, vagy pedig az Alkotmányosságot, és a mindenek fölött álló Emberség Parancsát. Szeptember 16-án Történelmet írunk.

Élőben.