Legyen hát Juhász!

Ne legyen senkinek kétsége: szeptember 15, a Diktatúra Törvénye után itt elszabadul a pokol. Dörögni fognak a fegyverek a határnál, halottak lesznek, és kell majd valaki, aki elég demokratát tud mozgósítani, hogy véget vessen Orbán őrületének.

Nagy idők nagy döntéseket igényelnek, aki pedig Hazánk "rendszerváltás" utáni legnagyobb válsága idején párt, vagy személyi érdeket néz, az HAZAÁRULÓ. Ily egyszerű ez, kimondani legalábbis, a következő feladat ennek cselekvésekben történő megmutatása. Mind Olvasóim, mind a Nincs Alku Párt - NAP szimpatizánsai pontosan ismerik véleményemet a jelen politikai "elitről", azt most kevéssé ragozom. Föl kell építeni egy új, hiteles, cselekvő ellenzéket az utcán, ez azonban stratégiai léptékű feladat, nem megy egyik percről a másikra. És lehet hosszútávú terveket szőni, és azoknak megfelelően cselekedni, de közben tudomásul kell venni: a TÖRTÉNELEM bármily koncepciót percek alatt felülírhat. És most éppen felülír. Egy ördögi terv ölt épp formát, sokan láttuk előre, jeleztük is, de láthatóan kevesek voltunk, hogy elegen felismerjék: itt Totális Diktatúra kiépítése folyik. Olyan diktatúráé, amelyik szeptember 15-től törvényerőre emelkedik, a menekülteket jelölve meg célpontként, de annak leple alatt egészen másra fölkészülve. A Diktátor jól felépített erőszakspirálba viszi az Országot: kirobbant egy konfliktust, mely nélküle nem lenne, majd arra hivatkozva bevezeti a szükségállapotot, és onnantól nem a menekült az igazi célszemély, hanem TE, Kedves Olvasóm.

Orbán Rendszere minden menekültet vissza fog küldeni a határ túloldalára, nem számít, hogy Európa befogadná Őket, és rajtunk az elsöprő többsége csak áthaladna. Eszük ágában sincs egy véres diktatúrából mindenüket elvesztve elmenekülve egy másik, épp azzá válóban ittmaradni. Tranzitország vagyunk, de a Diktátor úgy döntött: lezárja a határt, így aztán soktízezernyi ember fog föltorlódni a határon. Tudják, hogy Európa befogadja Őket, de azzal szembesülnek, hogy mikor azt hiszik, megérkeztek, kidobják mindannyiukat. Jogos lesz a felháborodásuk, és sokezer kilométerrel a lábukban, családtagjaikat, vagyonukat egykori hazájuk polgárháborújában elvesztve nem maradt már vesztenivalójuk. Láttuk a Keletinél, majd utána a Remény Meneténél, hogy mily méltósággal viselik a sorsukat, de van egy olyan pont, ahol a megaláztatás, a reményvesztettség robbanó gyúeleggyé válik. És Orbán pont erre játszik: egy feldühödött menekülő csoportra, amire hivatkozva lövethet végre, dörögjenek a fegyverek, először egyirányba, az állam erőszakszerveinek Kalasnyikovjaiból, aztán rövidesen visszafelé is. A szerb-magyar határ környékén nem nagy kunszt fegyvereket szerezni, soktízezer maradt magánkézben a délszláv háború nyomán, gyorsan lesz ilyenje a menekültek egy részének is. És valódi háború kezdődik, ahol mindkét oldalról lesznek áldozatok, és a Diktátor sajtója nem azt fogja mondani, hogy az őrületet a Gazda szabadította el, hanem csak annyit: magyarokat ölnek a határnál.

Onnantól aztán lehet csúcsra futtatni a mélyostoba turbómagyarkodást, elfelejtve, hogy olyan ellenséggel vagyunk háborúban, akik barátként érkeztek, és a Felcsúti Ördög tette Őket azzá. Lehet szükségállapotot elrendelni, aztán elkezdeni behívni a tartalékosokat, és tovább gerjeszteni a tudatosan kirobbantott háborút addig a fokig, mikor a Hazánk egy nettó fasiszta diktatúrába lép át. Nem maradnak semmiféle szabadságjogaid, Polgártárs, nem írhatsz, nem olvashatsz, nem gyülekezhetsz, elvisznek, ha megpróbálod. Kiszolgáltatottá válsz a Hatalomnak, és már nemcsak az állásodat veszted el, hanem mindenedet, pusztán döntés kérdése az életed, és abba a döntésbe Téged már nem fognak bevonni. Egyénként valóban bármit megtehetnek Veled, és meg is fognak tenni. Ha azonban ez a rengeteg egyén úgy dönt, hogy Tömeggé válik, az a sokmillió ember, akiket épp most hajtanak igába, bármit megváltoztathat. MINDENT. És itt térek vissza a címhez, és a benne szereplő személyhez: Juhász Péterhez. Ma két tüntetés is lesz, és el is dől, hogy a ma közismert politikusok közül ki tudja utcára vinni a Népet. Illetve már eldőlt, Juhász Péterre épp 7-szer annyian szándékoznak kimenni, mint Gyurcsányra. Ennek okairól írtam már eleget, az elfogulatlanok meg is értették, ma azonban nem előrejelzés lesz, hanem Valóság: Juhászon akkora Tömeg lesz, mint az utóbbi idők legnagyobb tüntetésén, a Migration Aiden, Gyurcsányon meg tán ha annyian, mint egy évvel ezelőtt a hasonló rendezvényükön.

Mint mondtam: nagy idők nagy döntéseket igényelnek, és a pártszerű önérdeket mindannyiunk kötelessége hátrasorolni. Tetszik, vagy nem: kell egy Vezér, bármennyire ódzkodunk is mi, demokraták ettől a szótól. Kell egy olyan ember, aki elég közismert és elfogadott ahhoz, hogy utcára tudja vinni a demokratákat, mikor mennünk kell. És ez az ember csak olyan lehet, aki a Valóságban is utcára tudja vinni a Népet, nemcsak vágyálmokban. Itt heteken belül dörögni fognak a fegyverek, de az is lehet, hogy már jövő héten. Értse MINDENKI: ez itt már nem játék, nem a szövegek, elemzések, bölcsészviták korszaka: a Felcsúti Ördögöt csak terepen lehet megállítani, és ahhoz utcára kell menni, és ahhoz olyan ember kell az élre, akire hajlandóak minél többen kimenni. A Diktátor Ördögi Rációjával szemben a Demokraták Rációját kell alkalmaznunk: el lehet felejteni a pártozást, itt nem lesznek szavazások mostanság. Itt bizony minden demokrata politizáló erőnek, legyen az párt, civil, fel kell sorakozni egy ember mögé. És olyan mögé, akiről a legtöbben nyilvánítják ki élőben, a Valóságban, hogy hajlandóak az utcára menni a hívó szavára. Ma ez az ember Juhász Péter. Sokmindenben nem értek Vele egyet, de ez most kit érdekel: engem legalábbis biztosan NEM. Ha Ő tudja utcára vinni a legtöbb embert, akkor Ő a Vezér, mert itt háború lesz, oda meg Vezér kell. A magam részéről támogatom, ott leszek ma is, és mindig, ha úgy érzi: mennünk kell.

Talpra Magyar!