Négy kérdés a Parlamenti Ellenzékhez

A Nép döntő részének elege van a mellébeszélésből és a látszatcselekvésekből. Igazi kérdésekre akar igaz válaszokat, vagy apátiában marad, hagyva Orbánéknak, hogy azt csináljanak, amit csak jólesik. És azt már megtapasztaltuk, hogy Nekik az elnyomás és a szabadrablás esik a legjobban.

Riasztó adatokat közölt az Ipsos szeptemberi közvéleménykutatása: újra erősödik a Fidesz, a Jobbik is tovább menetel fölfelé, a parlamenti ellenzék meg épp ugyanott van, ahol volt: a semmi közepén, teljesen esélytelenül arra, hogy akárcsak megszorítsa a Diktátor Pártját. Lehet persze ilyenkor a közvéleménykutatót szidni, de egyrészt az Ipsos a legkevésbé elfogultak egyike, másrészt meg nem árt némi memória: az elmúlt év három egymást követő választásán nem a kutatók buktak meg, hanem azok, akik nem hittek az adatoknak. Tudom persze, hogy a parlamenti ellenzék pártjainak tagsága szereti a tényeket semmibe venni, helyette hinni erősen, bár azt is látom, hogy maradtak azért értelmes és a valóságot megérteni akaró emberek is a soraikban. 14 hónapja utcán létezve pedig van némi képem, hogy miért is nem hajlandó a Nép az Ország valaha volt legpocsékabb kormányzását és annak elkövetőit azzal büntetni, hogy hivatalos ellenzékéhez pártol: pont ugyanolyan hiteltelennek érzi Azokat, mint Emezeket. Huhhh, már jön is felháborodás, csakhát berakom ide az Ipsos grafikonját, lehet a világra, meg a Népre, meg rájuk, meg rám, meg mindenkire haragudni, attól még a siralmas tények nem fognak változni. Pedig épp változhatnának.

Nem olyan nagy dolog, ami ehhez kéne. Összvissz pár alapkérdésre kéne őszinte választ adni. És én most ezt a pár alapkérdést szép sorban föl is teszem, aztán lássunk két dolgot: először is azt, hogy egyáltalán a címzettek közvetlenül vagy közvetve válaszra méltatnak-e. Előfordult már ilyesmi, legyünk kicsit naivak, hátha most is megtörténik. De ennél fontosabb dolog, hogy ezeket a kérdéseket a parlamenti ellenzék pártjainak aktivistái megértsék, és föltegyék saját vezérürüiknek. Ha ugyanis elégséges számban elég eltökéltek, akkor nem tehetik meg a pártgórék, hogy kitérjenek a szembesítés elől, egy régi és aktív tagnak nehezebb kamuválaszt adni, mint egy tévériporternek. Nos, lássuk akkor azokat a kérdéseket, számszerint négyet.

1. Diktatúra-e az Orbán Rendszer?

2. Lesznek-e 2018-ban parlamenti választások?

3. Támogatjátok-e olyan független vizsgálóbizottság fölállítását, amely az elmúlt 25 év összes politikai korrupciós ügyét korlátozás nélkül föltárhatja?

4. Támogatjátok-e az országgyűlési képviselők visszahívhatóságának bevezetését és a mentelmi jog megszüntetését?

Nem sok, csak négy, persze abból a műfajból, amit jelen politikusaink a legjobban utálnak: eldöntendő kérdések, lehet rá igennel és nemmel válaszolni. Meg persze kitérni is kamuzással, mint általában szokták a riporteri kérdésekre, csakhát ennek következményeit meg épp a közvéleménykutatások mutatják. Jómagam könnyen tudnék mind a négyre válaszolni, meg is tettem blogban, tüntetéseken, csakhát itt most nem ez a lényeges. A lényeg az, hogy fölfogják-e most, vagy egyszer a parlamenti ellenzék pártjai, hogy e kérdések őszinte megválaszolása mennyit javítana a megítélésükön. Pláne, ha olyan választ adnának, amelyet a Nép is elvár, még az is lehet, hogy elkezdene a sokmilliós csendes, és politikailag bizonytalan tömeg aktivizálódni. Mindaddig ugyanis aligha várható, hogy a morajló Tömeg megmozdul, amíg nem lát minőségi különbséget a parlamenten belüli politikai erők között. Amíg azt érzékelik, hogy együtt hazudnak, mutyiznak, söprik a szőnyeg alá a kiderülő kellemetlenségeket, addig nem a parlament falain belül látnak politikai törésvonalat, hanem az Utca és a Parlament között.

El kéne azon gondolkodni, hogy miért tud egy civil csapat, a Migration Aid tízezres tömeget utcára vinni, aligmédiával, gyakorlatice csak a fészbukon terjesztve a meghívót. Azon is, hogy az amúgy nem túl acélos ágazati szerveződések, vagy épp a nem parlamenti képviselő Juhász Péter is miért tudnak érzékelhető Tömeget mozdítani. Majd ezek után azon, hogy a parlamenti pártok meg miért nem. Akiknek elvileg többszázezer szavazója van, de abból csak ugyanazt a néhány százat tudja kivinni - leginkább az ország teljes területéről megutaztatva a párttagokat - ott nem a Népben van a hiba, hanem a hitelességben. Szóval itt van ez a négy kérdés.

Tessenek rajtuk kicsit elgondolkozni.