Levél a magyar rendőrnek

Korábbi rendészpolitikusi, jelenidejű akció-, és tüntetésszervezői tevékenységem miatt sokszáz rendőrrel kerültem kapcsolatba, nem beszélve a Fidesz által ellenem indított koncepciós eljárások tucatjairól. Van számukra némi mondanivalóm.

Tudom, hogy rengetegen olvastok, mióta a Lázár-Pintér Dossziét megírtam, rengeteg csendes visszajelzést kapok Tőletek, csendben is maradnak, én is bármi áron megvédem az informátoraimat. Vannak aztán köztetek, akik parancsra követik a blogomat, hátha a Szabó leír valami olyasmit a terveiből, ami alapján be lehet kasznizni, meg persze azt is jó előre tudni, hogy hová tervezi a következő állandó sátras demonstrációt, vagy épp akciót. De döntő többségetek nem azért olvas, mert kötelező, hanem csak úgy: tudni szeretné, mi van a háttérben, és lehetőleg olyantól, aki érti is mindazon körülményeket, amik között éltek és dolgoztok. Tartottatok nálam házkutatást, négyszer rabosítottatok, többtucatnyi kihallgatáson voltam Nálatok, vitatkoztunk élőben, kamerák kereszttüzében a Kossuth téren, mikor épp a tüntetésünket oszlattátok föl, vittetek is ki onnan négyen. De egy percig nem haragudtam Rátok, ugyanis egyetlen esetben sem tapasztaltam a puszta parancsvégrehajtáson túlmenő agresszivitást, sőt inkább azt, hogy megpróbáljátok minél emberségesebben végrehajtani az embertelen parancsot. Szóval sokakkal ellentétben én jó véleménnyel vagyok Rólatok, különösen mostanság, menekültkrízis közben ezt fontos is nagy nyilvánosság előtt elismerni.

A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg kevés szarabb foglalkozás van hazánkban, mint rendőrnek lenni. Amúgyis nehéz megfelelni egyidejűleg egy diktatórikus Hatalom Parancsainak és az Emberség Törvényének, de most aztán igazán HELYZET van. Rajtatok a kamerák, ha bármelyikőtöknél elpattan a húr, akkor abból világügy lesz, és sokan Titeket okolnak olyasmiért, amit a politikai főnökeitek eszeltek ki. Én nem, mi, akik a terepen vagyunk régóta, biztos hogy nem. Sok civil segítővel beszéltem a menekültekkel kapcsolatos bánásmódról, magam is tapasztaltam eleget, és összességében azt mondom: emberségesen viselkedtek, kivetitek Magatok közül azt a párat, aki erőfitogtatási eszközzé tenné a rendőregyenruhát. A kérésem Felétek annyi: maradjatok ilyenek, mondom ezt annak tudatában, hogy szeptember 15-től még nehezebb lesz a dolgotok. Beraktak Titeket olyan problémát megoldani, amit ugyanazok idéznek elő, akiktől a parancsot Ti kapjátok. Töknyilvánvaló, hogy bőven volna állami kapacitás a menekültek humánus ellátására, csakhát akkor elmaradna a mocskos showműsor: kell gerjeszteni a feszültséget, mert ha nincs tudatosan fölépített külső ellenségkép, még a végén a Nép rájön, hogy a Hazánk igazi ellenségét Orbán Viktornak hívják. 

Egyszerre dobtak oda Titeket áldozatnak a menekültekkel: Tőlük megtagadják az emberi minimumot, hogy kiboruljanak, Titeket meg odavezényelnek, hogy kezeljétek a kezelhetetlenné váló helyzetet. Akarva-akaratlan, de sorstársak lettetek a menekültekkel: ugyanolyan kiszolgáltatottak vagytok, mint Ők, és mégis velük szemben kell föllépnetek. Mindezt ráadásul egy olyan Hatalom nevében, ami tragikomédiát csinált a rendőrszakmából: olyan szintű politikai kézivezérlést alkalmaz, amelyik egy európai demokráciában elképzelhetetlen. Ti arra tettetek esküt, hogy a Bűnt üldözzétek, ehhez képest pontosan tudjátok, hogy a parancsokat egy államot elfoglalt Maffiától kapjátok. Akiket egy független rendőrségnek azonnal vezetőszáron kéne elvinni, azok épp az Öltönyös Nagyfőnökeitek, élükön a Felcsúti Gengszterrel. Ez a pillanat is eljön majd, és abban igazatok van: nem a Ti dolgotok megbuktatni a Diktátort, hanem a Népé. Sok "kisrendőr" mondta nekem keményebb akciók, tüntetések közben: "legyetek már elegen, hogy végre félreállhassunk". És valóban nem voltunk és vagyunk elegen, mert azok, akiktől elsősorban elvárható lenne, hogy fellépjenek az Önkény ellen, leginkább a Népharag lecsillapításában érdekeltek, pár parlamenti helyért cserébe.

De ez a helyzet gyorsan megváltozhat. Szeptember 15-e után olyan intézkedéseket kaptok majd parancsba, amiktől Magatok is irtóztok. Katonaságot is rendelnek a nyakatokra, ugyan Veletek ellentétben semmiféle kiképzettségük, tapasztalatuk nincs tömeges emberi konfliktushelyzetek kezelésére, de Ti is tudjátok: nem is ezért küldik a hátatokba Őket. Nem segíteni mennek Nektek, mert ahhoz nem értenek, hanem kordában tartani Titeket. Közeledik ugyanis az az időpont, mikor kényszerhelyzetbe hoznak Titeket a Legfölsőbb Parancskiadók: döntenetek kell majd, és egyenként, élesben a Hatalom vagy az Emberiesség Törvénye között. És lesznek, akik rosszul döntenek, és mikor eldördül az első lövés, mint azt a Felcsúti Gengszter szeretné, elszabadul a pokol. Ott is, ahol az eset történt, de az Országban és a nagyvilágban is. Van egy pont, ahonnan a végtelen tűrőképességűnek tűnő Nép is fölháborodik eléggé ahhoz, hogy utcára menjen. Ennek előjelét már láttátok, senki nem gondolta, hogy a menekültek menete olyan széleskörű társadalmi szolidaritást vált ki, mint amit kiváltott. Tudjuk, min mentek át, tisztelünk Titeket azért, amit eddig tettetek, nem is kérünk mást, csak annyit: az Emberség Útját kövessétek tovább.

Döntsetek jól.