Tények, fanatikusoknak

Közügyekkel az foglalkozzon, aki képes szembesülni a valósággal. A politika ugyanis elvileg erről szól: létező problémák felismeréséről, minél jobb megoldásáról, nem pedig azok elrejtéséről, önhipnózisról, tévhitekről, és fanatizmusról.

Előző cikkemben szembesítettem Gyurcsányt korábbi kijelentéseivel, lett is foganatja: egyrészt a fél magyar netvilág ronggyá olvasta, másrészt meg a DK fanatikusai megszállták minden fészbukos, meg egyéb felületeimet. Gréczy Zsolt pártszóvivő turbó üzemmódban posztolgatott, Gyurcsány Éva még privát üzenetben is szórakoztatott, meg vagy 100, többnyire egyébként passzív DK nick írta szanaszéjjel magát, többsége furcsamód ugyanolyan stílusban és tartalommal: mondhatni kevés kéz írt sok néven, láthatóan szervezetten. Engem roppant kevéssé érdekelnek a szuperszubjektív hülyeségek, a valóság annál inkább, amire meg aztán teljesen immunis vagyok, az a melyik közszereplőt kéne szeretnem, melyiket nem megközelítés. Sem a kisállatsimogatás, sem a ruhaosztogatás, sem a nyilvános babázás nem izgat, a politikában mindegyik a Néphülyítés eszköze, akként is kezelem. A Nép ne szeresse a politikusait, hanem tartsa féken Őket: kérje számon, rúgja ki, csakhát idáig el is kell jutnunk, nem kis munka lesz. Egy politikust csak és kizárólag az minősít, hogy mit tesz, és mit nem, a többi csak hablaty, amit egyelőre még az Ország bevesz, ha nem így lenne, Orbán már börtönben dekkolna, nem bársonyszékben, meg a többi hasonszőrű is, és nemcsak a kormánypártból. A Néphülyítés legjobb ellenszere pedig a tények folyamatos és fáradhatatlan felsorolása. Egy idő után a legelvakultabbak kivételével azért mindenki eljut a felismerésig, hogy nem sajtból van a Hold, hanem kőből, az meg nem annyira jóízű, mint azt sugallni akarják.

Úgyhogy tények következnek. Számok valódi, éles választási helyzetekből, és mostani adatok olyan közvéleménykutatóktól, akikről nehéz lenne kijelenteni, hogy Narancskötődésűek. Lássuk. Múltév áprilisában volt országgyűlési választás, ez több mint 15 hónap azóta eltelt időt jelent. Forró őszt, tüntetésdömpinggel, a kormány és pártjának destabilizálódását, tömeges szavazatvesztését. Az önhipnózisban élő pártfanatikusok sajátossága, hogy a kudarcokat azonnal elfelejtik, és megújult lendülettel futnak neki ugyanannak a falnak, amiről épp betört koponyával lepattantak. Az a választás pedig az ellenzék, vagy ahogy az illető pártok tagjai magukat tévesen nevezik: a baloldal nagy falnakszaladása volt. A VALÓSÁG úgy nézett ki, hogy a Fidesz kapott egy elég nagy részvételű - 62% - szavazáson 45 százalékot, az összefogott baloldal 26 százalékot, a Jobbik meg 20-at. Szavazatszámban ez úgy néz ki, hogy a Fidesznek 2,3 millió, az Összefogottaknak 1,3 millió, a Jobbiknak 1 millió valós szavazata volt. Szóval ez az alaphelyzet, innen indultunk, nézzük a konkrét erről szóló hivatalos adatokat képeken.

Ezekből persze egy dolgot nem tudunk meg: hogy az Összefogottakon belül az egyes résztvevők milyen belső arányokkal képviseltették magukat. Ám erre is tudunk következtetni, volt ugyanis az országgyűlési választás után röviddel egy európai uniós, ahol mindenki önállóan indult. Kisebb részvételű volt persze, ahogy szokott, de arra mégis alkalmas, hogy fölmérjük: mekkora volt az MSZP, a DK, az Együtt-PM - azóta szétváltak - egymáshoz képesti körülbelüli aránya. Rakom is föl ennek a képét, az eddigiek mind a Nemzeti Választási Iroda hivatalos eredménymegállapító közlései, ezek alapján osztották a mandátumokat, szóval hitelesek, nem érdemes megkérdőjelezni egyiket sem.

Ellenzéki körökben pedig a Mediánt szokás leginkább független közvéleménykutatóként elfogadni, néhány baki kivételével - mint Bokros mérése anno - pontosak szoktak lenni, úgyhogy most is Őket választottam a mai helyzet bemutatására. Májusi mérésük a legfrissebb, ahhoz annyit fűztek hozzá, hogy a szokásosnál mélyebb és alaposabb felmérést csináltak, hogy minél pontosabb legyen az eredmény. Nos, akkor a kovetkező kép a Medián legfrissebb közvéleménykutatása, tessék parancsolni.

Minden adatunk megvan ahhoz, hogy kellő lelki nyugalommal azokat összehasonlítsuk, és felsoroljuk a TÉNYEKET. Fájdalmasak lesznek, mondanám a fanatikusoknak, hogy ne is olvassák innen, de úgyis fogják, mert már vérben forog a szemük, utálják a táblázatokat, meg számokat, azokban ugyanis nem lehet hinni, csak megérteni azokat, vagy gyűlölni a közzétevőiket. Az egyszerűség kedvéért a legfontosabb megállapításokat pontokba szedem. Íme:

1. Az országggyűlési választáson résztvett 62%-nyi állampolgárral szemben ma mindössze 44 százalék szavazna bármelyik parlamenti pártra, 1,6 millió ember az akkor voksolók közül ezek egyikét sem hajlandó támogatni többé.

2. A Fidesz százalékosan csaknem ott áll, mint 2014-ben, de a lecsökkent aktivitás miatt a valóságban 700 ezer szavazót vesztett.

3. Az Összefogás pártjai együttesen százalékosan is vesztettek, de még többet buktak szavazatszámban: 1,3 millió szavazójukból maradt 1 millió, 300 ezerrel csökkent a támogatói körük.

4. A Jobbik százalékosan sokat erősödött, szavazatszámban kevésbé, de összességében már egyedül van annyira erős, mint az Összefogás pártjai együttesen.

5. Az európai uniós adatokból az Összefogás pártjainak egymáshoz képesti arányára megalapozottan mondható: a DK ugyanott áll, ahol 14 hónappal ezelőtt, az MSZP és az Együtt-PM pedig elvesztette szavazóinak egyharmadát.

Ezek a TÉNYEK. A Fidesz még mindig magasan vezet, fölzárkózik rá a Jobbik, az Összefogás folyamatosan fogy, a DK kizárólag az MSZP elvesztett szavazóiból táplálkozik, de abból is csak annyit, amit vargabetűi miatt a bizonytalanok közül elvesztett. És akkor most persze hozzáfűzhetnék pár következtetést a jövőre vonatkozóan, esélyekről, esélytelenségekről, 2018-ról, meg ilyesmi. De nem fogok. Legyen ez most egy ilyen blog: CSAK TÉNYEK, akinek esze van, úgyis fölfogja, mit jelent mindez, akinek meg nincs, az ne olvasson Tuareg Blogot. Egyébként meg, mint mindig:

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!