NAP-DK együttműködés

Ja, van ilyen, mégpedig szombat óta és Nagykanizsán. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis tudunk különbséget tenni a jó és a rossz között, és ahol tisztességes ellenzéket találunk, amelyik együtt akar működni velünk, a kinyújtott kezet elfogadjuk.

Ha az ember politikai elemző blogot ír, aztán a körülmények miatt mozgalmárrá, később meg pártfőnökké válik, utóbbi feladatainak tapasztalatait beépíti írásaiba. Háttérben megbúvó összefüggéseket megmutató, tanító szándékú közíró jól teszi, ha maga is folyamatosan tanul, és egy nonstop tüntetésekkel végigvitt országjárás a legjobb iskolapad. Minden egyes helyszínen tapasztalok valami újat, a feladatom pedig az, hogy ezeket az új ismereteket logikus rendbe szervezzem, és felismeréseimet megosszam olvasóközönségemmel. Győrben, Szentmártonkátán, Nagykanizsán is kaptam alapvetően új élményeket, meg is írtam már ebből párat, tegnap délután óta már Szombathely Fő terén áll a NAP Sátor, ott is gazdagodni fogunk új és hasznos tapasztalatokkal, az eddigiek alapján biztosra veszem. Győrben a főútvonal melletti folyamatos autódudáltatás eredménye volt meglepő: sokkal elutasítottabb Orbán, mint az a médiakavalkádból az átlagember számára lejön. Szentmártonkátán megtapasztaltuk, hogy a falu igenis kíváncsi a politikára, ha azt nem kiüresedett szólamokat mantrázó öltönyösök akarják megmutatni. Nagykanizsa legfőbb élménye pedig az, hogy a Fidesszel országos szinten kollaboráló műellenzéki pártoknak léteznek olyan helyi szervezetei, emberei, akik keményen küzdenek a városukban a Narancshatalom ellen.

Valaha soproni gyerekként, aki régóta nyolckeres lelkűvé vált, ekként fővárosivá, csak nézek ki a fejemből: rá kell jönnöm, hogy valójában nem ismerem a saját országomat, pedig azt hittem. Politikusként mindig is terepember voltam, nem nagyon kultiváltam sem az irodák, sem az öltönyök világát, és erre büszke is vagyok. De mostanában ébredek rá, hogy bár hatókörömben nem szakadtam el a Néptől, de valójában mégis: én is benyeltem azt a kommunikációs maszlagot, ami mindent Budapest központúan mutat meg, és a vidék max a kicsi színes kategóriába kerül. Ez pedig az eddigi legfontosabb felismerésem a NAP céljait tekintve: míg mi mindnyájan, különböző elveken és módokon politikacsinálók mindent egy fővárosi szemüvegen keresztül nézünk, addig legfőbb ellenfelünk, a Jobbik már érti a vidéket. Nem, még nem tartunk ott, hogy kijelenthessem: már mi is otthon vagyunk a fővároson kívül, de dolgozunk rajta, és közben persze át is alakulunk. Rengeteg hatás ér minket, és ezek túlnyomó többsége abszolút pozitív: leginkább az tűnik föl, hogy a vidék valójában üres, politikai értelemben, úgy kellünk oda, mint egy falat kenyér. Nem kap igazi figyelmet, mindenki teszi a dolgát, de az információáramlásba igazából sem a jó, sem a rossztettek nem kerülnek be, egy-egy sztárfideszes városa botrányainak kivételével.

Egyszerűen sem a hivatalos politikát, sem a tömegmédiát nem érdekli a vidék, pedig az ország döntő része bizony nem Budapest. Ha pedig ezen a szemléleten nem változtatunk, akkor a Jobbik, amelyik egyedül érti, mennyire más a vidék lelkülete, olyan simán fog nyerni 2018-ban, hogy azt ma még el sem tudjuk képzelni. Ebből adódóan aztán blogom is új céllal bővül: megpróbálom cikkeimben bemutatni egy-egy városunk valóságát, nyilván elsősorban politikai szempontból, az a "szakmám". Más dolog valami kicsi színessel percekre bekerülni az országos médiába, mint megimerni és megismertetni az ottani események háttér-összefüggéseit. A mi budapesti problémáink ugyanis a valóságban nem 10 millió ember életéről szólnak, hanem csak kétmillióéról. Nyolcmilliónak teljesen más dolgokon forog az agya, nekik sokkal emberközelibb, átélhetőbb egy győri, szentmártonkátai, kanizsai probléma, mert az hasonlít valójában a saját életükéhez. Két Magyarország van, egy kicsi, Budapestnek hívjuk, meg egy négyszer akkora: ez pedig a Vidék. És ez a két ország ez szinte teljesen más világ is, és minél inkább elmélyedünk az utóbbiban, annál valószínűbb, hogy valóban képesek leszünk megérteni a Nép érzéseit és gondolatait, ebből következően pedig visszaszorítani a Jobbikot.

Nem véletlenül írok csak háromnaponként blogot: amikor csak tehetem, vidéken vagyok, és szívom magamba az érzületeket és ismereteket. Hatalmas hiányt kell gyorsan bepótolnom, azt meg pont nem a sajtóból, meg a fészbukról lehet, hanem csak élőben, és csak akkor, ha napokat, és nemcsak órákat töltök az adott helyszínünkön. Úgyhogy most jóideig Budapesten csak akkor leszek, ha valami pártkötelezettség miatt itt kell lennem, ezért aztán blogok is csak háromnaponta lesznek, írni ugyanis alkotó tevékenység, ahhoz magány kell, hogy fel tudjam dolgozni a megszerzett élményeket, és át tudjam adni az Olvasóimnak. Nagykanizsai hetünk végetért, tegnaptól már Szombathelyen vagyunk, de ha egy helyszínen már jártunk, akkor onnan többé a valóságban nem jövünk el. Kiváló emberekből álló csapatot hoztunk össze Nagykanizsán, és ahogy a címben írtam: olyan helyi szervezetekkel találkoztunk, amelyek valóban ellenállnak a Fideszbolsevikoknak, nemcsak dumálnak erről. Látva az általános összképet, nem tartom valószínűnek, hogy gyakori lesz a NAP-DK együttműködés, de rajtunk nem múlik: minden olyan településen, ahol aktív és eltökélt ellenzékiekkel találkozunk, együtt fogunk velük dolgozni Orbán megbuktatásán, a Jobbik nyomulásának megakadályozásán, tekintet nélkül arra, hogy melyik párthoz tartoznak. És itt is, és mégegyszer: köszönjük Nagykanizsa!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!