Vasfüggöny

Hadd kezdjem egy kérdéssel. Van-e erkölcsi alapja a drogárusnak, hogy a stricit bírálja? Aligha. Hiteltelen, hazug dolog olyannak ítélkeznie, aki maga is bűnös. És akkor lássuk, mire is hoztam ezt a példát. Mert első ránézésre kevés köze van a címhez. De csak első ránézésre. Szóval itt van ugyebár a kerítés, amit Orbán építtetett a déli határszakaszon. Mondván, ezzel védi meg a magyarokat meg Európát a migránsáradattól. Migráns ugyan a választások óta nem nagyon van, és előtte is főleg a narancssajtóban bukkant föl, semmint fizikai valójában, de ez most lényegtelen. A lényeges az, hogy akik a kerítést bírálják, vajon milyen erkölcsi alappal teszik. Teccenek tudni: van-e ilyesmije a drogárusnak, mikor a stricit ekézi.

Én spec megtehetem, meg is tettem, és meg is teszem. Meg még jópáran, demokraták, akik úgy gondolják: nem ez az a módszer, amivel a menekülők problémáját kezelni kell. Ám van egy rakás drogárus, aki nagy hangon szidja a stricit, pedig önmaga sem különb nála. Kik ők? Kádár népe. Kábé egy hete jelent meg egy kutatás eredménye, amelyből kiderült: a magyarok egyharmada nosztalgiával tekint a kádári érára. Bravó. Namost akkor rögzítsük: Kádár sokkal durvább kerítést húzott föl, mint Orbán. Árammal töltött szögesdrót, aknazár, géppisztolyos határőrök, megfigyelőtornyok, kutyák, és tűzparancs. Kik ellen? Saját honfitársai ellen. Lehet, hogy egyszer majd Orbán is erre használja a déli kerítést, de most még nem. Kádár viszont igen.

Ha olyan roppant remek volt a Kádár rendszer, akkor vajon miért is kellett a vasfüggöny? Mert ugye azt azért nem teccenek gondolni, hogy az Ausztria felől hozzánk bevándorolni akarók ellen épült? Lehet persze, hogy valaki ezt gondolja, az elmebaj változatos módokon nyilvánulhat meg, de azért azt még a Kádár-fanok nagy része is tudja: a vasfüggöny azért épült, hogy a magyarok ne mehessenek Nyugatra. Kádár egy 93.000 négyzetkilométeres börtönt csinált az országból. Akik ezt sírják vissza, azok megszerették a börtönéveiket. Akik pedig egy diktatúrát képesek elfogadni, sőt még nosztalgiával is tekinteni rá, azoknak bizony semmi erkölcsi alapja bírálni a mostanit. Teccenek tudni: a drogárus meg a strici.

G.B.Shaw egy estélyen odament egy világszép hölgyhöz, és megkérdezte: - Hölgyem, lefeküdne velem egymillió fontért? - Persze. - És egyért? - Minek néz maga engem? - Azt már megbeszéltük, most az áralkunál tartunk. Hát így. Kádár valóban elég jól fizetett. Meg lehetett élni a fizetésből, néha még étteremben is kajálni, meg menni a balcsira. Ezt ugyan a 301-es parcellában fekvők már nem élvezhették, mert azokat Kádárapánk kivégeztette, dehát kicsire nem adunk, ugye. Ja, meg mellesleg az egész műjólétet a Nyugat finanszírozta, merthát a 22 milliárd dollárnyi államadósság nem azért keletkezett, mert a gonosz bankárok ránktukmálták, hanem úgy, hogy azokért Kádár kuncsorgott. De mindegy, fogadjuk el, hogy Kádár jól fizetett. Ha nem is egymillió fontot, de azért egynél többet.

A probléma azonban az, hogy kurvának teccettek állni. És a kurva az nem moralizál, hanem maximum áralkut folytathat. És Orbán pont ezt teszi veletek, kedves kádárnosztalgiás egyharmadnyi honfitársam. Mert pontosan tudja, hogy nektek nem azzal van a bajotok, hogy széttárt lábakkal befeküdjetek egy diktátor alá, hanem csak azzal, hogy többet szeretnétek kapni ezért. De nem kaptok. A helyzet ugyanis az, hogy amíg úgy viselkedtek, mint egy kurva, addig úgy is bánnak veletek, mint a kurvákkal szoktak. Senki nem kényszerít titeket arra, hogy szeressetek egy diktátort. De ti mégis ezt teszitek. Pont úgy, mint Orbán fanjai. És amíg ezt teszitek, semmivel sem vagytok náluk jobbak. Az a nép, aminek az egyharmada nosztalgiát érez egy diktátor iránt, nem érdemel demokráciát.

Csak vasfüggönyt.