Teccenek tudni, az Egri Csillagokból. Aki tárgyal a törökkel, hogy átadja a várat. Nem rossz ember ám, meg akarja menteni a maga módján a várnépet, mert esélytelennek találja a túlerővel szembeni küzdelmet. Meg persze önmagát is. Najó, ő persze nemcsak az életét kapná, hanem mellé némi aprópénzt is jó drachmában, a töröknek is megér némi áldozatot aranyban, hogy megtakarít egy jóval nagyobbat élőerőben. A baj csak az, hogy Hegedüs hadnagy ezt nem beszéli meg a várnéppel, meg a kapitányukkal sem. Mert azok bizony inkább mégiscsak ellenállnának. Talán csak azért, mert hallottak valami olyasmiről, hogy becsület. Meg bátorság. Meg hazaszeretet.
Ezek persze kockázatos dolgok. Beléjük lehet halni, hogy mást ne mondjak. Hegedüs hadnagy meg úgy gondolja, hogy jobb a hosszú, javakban dús élet alávetettként, mint esetleg belehalni olyan elvont faszságokba, mint a szabadság, meg a függetlenség. És ha cseppet belegondolunk dicső, vagy épp nem dicső - nem kívánt törlendő - történelmünkbe, akkor legalább annyi Hegedüs hadnagyra bukkanunk, mint Dobó Istvánra. Ha meg jelenkorunkat tanulmányozzuk, rájövünk: megválasztott tisztjeink között már csak elvétve akad egy Bornemissza Gergely, vagy Mekcsey. Lassan mind Hegedüs hadnagyokká váltak.
Kedden Orbán karhatalmának acélgyűrűjében felesküsznek a Hegedüs hadnagyok az Alaptörvényre. Nem, gyengébbek kedvéért rögzítsük: nem a Fideszesekre gondolok. Mert azok a törökök. A Hegedüs hadnagyok azok, akik teleharsogják a sajtót a választási csalással, és közben, mintha minden rendben lenne, beülnek biodíszletnek jópénzért a szultán parlamentjébe. Nem zavarja őket a saját viselkedésükben lévő feloldhatatlan ellentmondás, mint ahogy az sem, hogy a nép erőszakkal van távoltartva esküjük színterétől. Megkapják a jó török drachmát, és mint tudjuk, jobb alávetetten, ám javakban dúsan élni, mint erkölcsökért és elvekért kockázatot vállalni. Elvből meg erkölcsből nem jut kaviárra, mediterrán szigeti nyaralásra, meg luxuskurvára, nemde.
Ám a ma Hegedüs hadnagyai még a régebbieknél is gusztustalanabbak. Megpróbálják árulásukat a várnép számára valamiféle dicső tettként eladni. Máris jönnek ugyanazok a hazugságok, mnt 2014-ben: hogy ki mit tesz még hozzá az eskühöz, és az micsoda virtus ám. Nem, az nem virtus. Az parasztvakítás. Mert teljesen mindegy, hogy mit mondanak esküjük után, előtt, vagy esetleg bemutatnak még egy bűvészmutatványt, népitáncot, vagy dalolnak egy jót, esetleg verset mondanak: attól még leteszik az esküt az Alaptörvényre. Orbán diktatúrájának kulcsdokumentumára. És olyannyira semmi köze ehhez az áruláshoz, hogy milyen performansz kíséretében teszik, hogy alá is írják árulásukat. És abba az iratba már nem lehet belefirkálni mindenféle krikszkrakszokat. Az az irat szikár és egyértelmű. A szultán mindig ügyel rá, hogy ne zsákbamacskát vegyen a csengő aranyakért.
Itt látható Gyurcsány Ferenc 2014-es esküokmánya. Teccenek emlékezni: ezt írta alá, miközben a sajtóban az egész pártapparátusa próbálta elmagyarázni, hogy nem is történt ilyesmi, merthát ők másra esküdtek. Nem. Idézem, mire esküdtek: "... és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és MEGTARTATOM... Nemcsak önmaga lesz hű a hazaárulás alapdokumentumához, de még arra is fogadalmat tesz, hogy azt másokkal is betartatja. Az élőszóban hozzábiggyesztett kiegészítés pedig csak annyit ér, mintha Hegedüs hadnagy, miközben éjjel kaput nyit a töröknek, közben azért kiabálna egyet: hajrá magyarok! Csak kérdem: ettől nem nyílik ki a kapu? Dehogynem. Dobó, meg a várnép tudta, mit kell tenni a Hegedüs hadnagyokkal.
Mi tudjuk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése