Politikus

Na, ez az a cím, amit látva tuti kilöttyinted a kávédat Kedves Olvasóm. Kevés olyan szó van, amit annyira sikerült volna bemocskolni a rendszerváltás óta, mint a "politikus"-t. Ja, és nem a Nép koszolta össze, hanem azok, akik magukra ezt az elnevezést használták.

Egy szó ereje abban van, hogy akik olvassák, használják, milyen háttérjelentéseket értenek bele. Akiben pozitív érzületet keltett a cím, tegye föl a kezét, nincs jelentkező, akkor mehetünk is tovább. Pedig önmagában a szó semmi negatívat nem jelent, ha azt mondom Periklész, vagy Churchill, Clinton, vagy épp Merkel, akkor nem szorul ökölbe az ember gyomra, pedighát Ők is politikusok. Illetve bocs, hülyeséget beszélek, Ők VALÓBAN politikusok. Merthát ezt a szót görögék nem azért találták ki, hogy a pokolfajzatnak adjanak rövidebb elnevezést, hanem azért, hogy legyen neve azoknak, akik a közügyek képviseletére vállalkoznak. A rablólovag, a kamuzógép, a korrupt disznó nem rokonértelmű szavai a politikusnak, hanem annak épp ellentétei, ha kies hazánkban mégis ugyanazt jelentik, azért nem a szó a hibás, hanem azok, akik elkoptatták. Roppant egyszerű dolgot teszek a továbbiakban: elmondom, hogy mi a politikus valójában, aztán persze lehet összehasonlítani mindazokkkal, akik ma ezt a szót biomasszaként megtöltik.

Szóval először is: a politikus az nem más, mint Te, Kedves Olvasóm. Már normál esetben, nem Magyarországon, és nem manapság. Nem egy kaszt tagja, nem az előkelők rendjének öltönyös manikűrözöttje, nem alanyt és állítmányt nem használó mellébeszélőgép. Hanem a szomszédod. Ahhoz ugyanis, hogy Téged képviseljen, azt az életet kell élnie, amit Te élsz. A közügyekre vállalkozó embernek ugyanis az volna a feladata, hogy értse, mik a valódi problémák, azt meg csak úgy lehet, ha át is éli mindet. Nem valószínű hogy érzi a társadalom erkölcsi és szociális nyomorát, aki abban nem elszenvedőtárs. A politika, a közügyekkel való foglalkozás ugyanis nem kommunikációs trükközések egymásutánisága, hanem belső elhivatottság, ami aligha születik meg olyanokban, akik eleve fölülről néznek rá az embertársaikra, és a mindennapi életükre. Az igazi zene sem olyanokból árad, akik megtanultak hangszeren játszani, hanem akiknek a fejében dallamok szólnak. A festők sem attól lesznek egyediek, ha megtanulják az ecsetkezelés technikai finomságait. Akikben nincs elhivatottság, nincs átélés, nincs tűz, azok max celebek lehetnek, de hogy politikusok nem, az biztos.

Sokan fogalmaznak meg különböző teóriákat az Orbán utáni időkre. Okés, bár persze addig mintegy mellesleg el is kell ám jutni, merthogy magától nem fog elmenni, átadva a hatalom és a kassza kulcsát, a Felcsúti nem épp az a típus. De annyiban jogos a felvetés, és helye van a Narancsok utáni korszakról szóló vitának, hogy a parlamenti "ellenzék" képtelen volt felnőni a feladatához, így erősen elkerülendő, hogy azok kezébe hulljon az ország, akik arra érdemtelennek bizonyultak. Bíztam pedig benne, hogy képesek a változásra, annyi magas labdát kaptak, egy részét pont az OGYM-től, hogy bőven válogathattak volna, csak le kellett volna csapni néhányat. De nem tették, és láthatóan nem is fogják már, a valóság átlép rajtuk, és ha nem teszünk magunk valamit, akkor az új valóságot Jobbiknak fogják hívni. A parlamenti "ellenzék" egy kanyi szavazót nem nyert az elmúlt évben a Narancsbuktából, ez a TÉNY, ennek kimagyarázására fordítják minden erőforrásukat, ahelyett, hogy elgondolkodnának az okain. De mindegy, ha se tűz, se íkú nincs bennük, akkor mennek a levesbe, nem Ők a jövő, tehát nem Ők a téma.

Az egyik Orbánutáni teória a részvételi demokrácia. Szimpatikus, jól hangzik, az LMP is ezzel kezdte, amíg aztán a gyakorlatban bele nem ült Orbán ölébe. El is lehet rajta gondolkodni, miért ne, bár célszerűnek tűnik azért odafigyelni azokra az országokra, amik erősek és sikeresek, mert a sajátunkat is ilyenné szeretnénk tenni, akkor érdemes olyanoktól tanulni, akik már megcsinálták az övékét. A sikeres és erős országok pedig tőlünk nyugatra találhatók, persze, tudom, verik a négereket, meg egyéb demagógiák, de ismét csak TÉNY: az emberek, amíg tehetik, és nincs határzár, oda mennek, ahol boldogulni tudnak. És mivel sokszázezer honfitársunk ment nyugatra, tán nem ostobaság megbízni merőben gyakorlati és tömeges értékítéletükben. Ha a nyugatot választották honfitársaink, akkor higgyünk nekik, és nézzük mitől is vonzóak a célországok, hogyan működnek, milyen értékeket vallanak. Mert kár lenne megint egy olyan turbómagyarkodós, mi mindent jobban tudunk tévútra lépni, aminek szakadéknyi végállomásához épp most érkezünk meg Orbán jóvoltából.

És akkor csaxólok: Nyugaton nincs részvételi demokrácia. Ugyanis a részvételi demokrácia pótcselekvés: ha a politikusok nem a közügyeket képviselik, mint az hazánkban valóban bebizonyosodott, akkor valóban nem szabad rájuk számítani. Ám ennek a megoldása nem az, hogy helyettük döntünk, hanem az, ha a politikusokat cseréljük le. Egy jól működő demokratikus piacgazdaságban, ahol a politikusok a közügyeket képviselik, ott a Nép élni akar, nem reggeltől estig kormányozni. Ha a ház ég, akkor nem kiköltözünk belőle, hanem eloltjuk a tüzet, nemde. Ha tolvaj motoz az előszobában, akkor elkapom, nem pedig megvárom, míg összeszedi a dolgaimat, és röhögve továbbáll. Nem. Nekünk nem a politika helyett kell valamit csinálnunk, hanem azt kell visszatérítenünk a helyes útra. A szó eredeti értelméhez kell visszatérnünk: olyan emberekre kell bíznunk az országot, akik közügyeket képviselnek, mert az arra való elhivatottságukat bebizonyították.

A politika nem a parlament hátsószobáiban székel, leosztva csendben az EU-pénzeket haveri alvállalkozókig. Nem, ez nem politika, hanem szabadrablás, háttérmutyi, öltönyös, manikűrözött semmitmondók vigyorgó celebvilága. Az ország alapproblémája nem az, hogy épp hány százalék az ÁFA, vagy milyen szociális megszorítások lesznek holnaptól, megfejelve az eddigieket. Az igazi probléma, hogy ezeket a döntéseket meghozhatják, mert azt gondolják, bármit megtehetnek, akik elvileg minket kéne hogy képviseljenek. Kialakult egy kaszt, akik már félszavakból is megértik egymást, látszatvitákat folytatnak nyilvánosan, közben pedig együtt üldögélnek és kavarják a lábost. Ezt a kasztot le kell cserélni, vagy beledöglünk. A holdudvarukkal együtt, mert amoralitásuk behálózta az egész országot, a rákot pedig vagy az utolsó sejtig eltávolítjuk, vagy újraébred. A jövő politikusainak alapvető erkölcsi normáknak kell megfelelni, nem pedig hamis kasztelvárásoknak. Becsület. Őszinteség. Bátorság. Elhivatottság. Tűz. A képek olyan emberekről szólnak, akikben ez megvan. Ők a valódi politikusok.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!