Szembesítések I. - a Demokratikus Koalíció

A Jobbik tapolcai választási áttörésére reagáló cikkem szétterjedt, mint a futótűz, mivel csak azok szokták továbbosztani, akik egyetértenek a tartalommal - van ebben némi tapasztalatom -, ezért joggal gondolom, hogy telibe találtam egy általános vélekedést.

Voltak persze, akiknek a stílusa nem tetszett, ment a magyarázkodó mellébeszélés is, elég csak rápislantani a kommentekre a blogban: na ilyen a szellemi színvonala az eltaláltaknak, nem is kell jobb hitelesítés a mondanivalóhoz. Tényszerű is volt, persze ha valaki olvasta a hosszú hónapok óta írt előrejelző, és összefüggéseket megmutató cikkeimet, akkor az rábólintott, de akik csak bejöttek felháborodni egyet, hogy milycsúnyais a Tuareg, azok persze csak magát a cikket érzékelték, az előzményeket nem. Úgyhogy most rövidke sorozatba kezdek: bemutatom egyenként a parlamenti műellenzék egykorvolt ígéreteit, tevékenységét, összehasonlítva a mostanra kialakult semmivel, amit Ők politizálásnak hívnak. Lesz MSZP, meg Együtt is, meg ki tudja mi még, de természetesen a DK-val kezdem. Egyszerű okom van erre: az egyetlen voltam az olvasott közírók közül, aki mellszélességgel támogatta akkor, amikor mindenki ütötte, tán teccenek emlékezni az országgyűlési választások előtti hónapokra. Mert akkor volt miért támogatni, amit akkor tett és ígért, abban volt tűz, lélek és tehetség. Csalódni pedig abban lehet a legnagyobbat, akiben, akikben a leginkább bízunk. Nos, jöjjön a DK.

Merítek egyet egy frissen kilépett DK-s ikontól, Telegdi Andrástól. Valóban ikon, azok egyike, akik az életüket is rááldozták, annyira hittek a DK ígéreteinek valódiságában. Persze nyilván lehet majd ezekután megpróbálni karaktergyilkolni, de csaxólok: marha nehéz lesz. Szóval Telegdi Andrástól idézek:

"A Demokratikus Koalíció illetékes személyének!

Alulírott Telegdi András ezúton szeretném benyújtani kilépési nyilatkozatom a Demokratikus Koalícióból! Továbbiakban nem szeretnék hivatalosan a párt tagja, sem pártoló tagja lenni!

Indoklás:

Az elmúlt években megindult és napjainkban tetőzni látszó párton belüli folyamatokkal nem tudok és nem is akarok azonosulni. Annak idején alapító tagként, nem azért hagytam ott sokad magammal az MSZP-t, hogy az elmúlt években erőltetett tagfelvételekkel közénk beszivárgott régi MSZP káderek vegyék át a DK-ban a hatalmat, és az ő sunyi, aljas módszereikkel próbálják működtetni a pártot.

Az országos elnökség végső elkeseredésünkben tett segélykiáltásainkat sorozatosan figyelmen kívül hagyta. Megoldásként, a „problémás vezetőket”, vagy önállóan, vagy a beszivárgott volt MSZP tagok segítségével, hol látványosan, hol alattomosan félreállította. Közben pedig a párt vezetése folyamatosan azt kommunikálta, hogy minden rendben, miközben mi, akik a vállunkon vittük a pártot tudtuk, hogy ez koránt sincs így!

Mindezen okok, és az országos és helyi tisztújítás előzményei, lebonyolítása és eredménye arra késztetett, hogy elhagyjam azt a közösséget, amelynek létrehozásáért oly sokat és oly sokszor dolgoztam."

Tettem már ilyet egyszer, akkor Bauer Tamás írását közöltem, aminek a kicsengése meglehetősen hasonló volt. Azt meg csak mondom, hogy Telegdi Andrással soha életemben egy szót sem beszéltem, netes nyilvánosságban elolvastam mindig, amiket írt, mert ha volt olyan terepaktivista, akinek világos, és egyértelmű világképe és mondanivalója volt, akkor az Ő. Azért fontos, hogy rögzítsem: nem ismerjük egymást személyesen, mert a fönti sorai mindazt visszaigazolják, amiről oly sokszor írtam a DK teljes úttévesztésével kapcsolatban. És nem árt tudni: semmiféle hatásom rá nem volt, arről ír, amit a saját bőrén tapasztalt, precízen megfogalmazva, hogy mekkora lett a különbség az idők folyamán abban, amit a DK mond kifelé, és amit tesz valójában befelé. 

Sokan a jövő demokrata pártjának tartottuk, annak ellenére, hogy Gyurcsányt karaktergyilkolták rendesen. De kellő kitartással és kemény elvszerűséggel igenis visszajöhetett volna a politikába. Nem kellett volna mást tennie, mint azon az úton menni, amin elindult: egy tisztességes, szavatartó, elvtelen taktikai alkukba bele nem menő pártot csinálni. A DK-nak volt lelke, ez különböztette meg az összes többitől, és az, hogy nem apparatcsik, hanem terepmentalitás jellemezte: amiről beszélt, azt meg is csinálta. Gyurcsány ott volt az utcán, elvitette magát a rendőrökkel, ha demonstrálni kellett a jogállam eltiprását, éhségsztrájkolt, tüntetett. Sok olyan embert vonzott maga köré, akik korábban semilyen pártnak nem voltak tagjai, de megérezték a tenniakaró tüzet, és ezért csatlakoztak. Aztán valami elromlott, hogy pontosan miért, azt valszeg soha nem fogjuk megtudni, de tény: egyre több lett a volt MSZP-s, és ennek megfelelően a Feri is már többet beszélt az MSZP-vel való összefogás mindent felülíró szükségéről, mint az önállóságról, amivel a független embereket bevonzotta.

Sokan és sokáig figyelmeztettük a nyilvánosságban: a DK az MSZP "erkölcseivel", korrupt csinovnyikmentalitásával SZEMBEN került megalakításra, ha visszasasszézik a kihűlt kályhához, a saját tüzét is elveszti rövidesen. A DK-t a tipikus szociapparatcsikok vezették a gyakorlatban, tökéletes minteképük a Varjú László nevű pártigazgató, aki mind kisugárzásában, mind valóságában egy kis Puchlaci. Lassan maga alá gyűrte a pártot, nemlétező politikai koncepcióját személyi kérdésekre devalválta, az önkormányzati választásra sikerült odáig eljutniuk, hogy a befutó helyekre már sokkal több "megbízható" exszoci került be, mint valaha független, és a pártjáért a lelkét kitevő becsületes aktivista. Mondjuk úgy: akik Gyurcsánypártról álmodtak, azok Varjúpártban ébredtek. Valójában már hónapokkal ezelőtt megértettem, hogy miért is tekint a DK valódi vezetése leküzdendő ellenségként az OGYM-re: azért, mert mi azt tettük a gyakorlatban, amiről a DK már csak beszélt. Tulajdonképpen mi jártuk azt az utat, amit Gyurcsány víziója teremtett meg, nem is véletlen, hogy a legtökösebb, legbátrabb DK aktivisták nagy számban jelentek meg nálunk a Téren. Megtartották még a párttagságukat, az OGYM nyitott szervezet, simán megtehették, mert bíztak abban, hogy a DK tán visszatér a helyes útra: oda, amit alapításakor magának kijelölt.

Aztán persze ahogy teltek a hónapok, és a DK szimpatizáns aktivistáink a saját bőrükön is megtapasztalták ugyanazt, amit följebb Telegdi András röviden, precízen összefoglalt, úgy lettek egyre inkább OGYM-esek és egyre kevésbé DK-sok. És mivel a a DK lelkét Ők képviselték, a Tér megtelt életerővel, tűzzel általuk, a Varjúpárt meg erkölcsileg, szellemileg teljesen kiürült. A kételkedőknek az utolsó pontok a sátorbontó rendőrakciók voltak: nem az volt a meglepetés, hogy a Fidesz megpróbál minket eltaposni, hanem az, hogy a DK-nak nemhogy mellettünk kiálló tettekre nem tellett már, de még csak szavakra sem. A DK "hivatalos" netes csoportjaiban elkezdték kiközösíteni az OGYM-ben aktiv párttagokat, az aranyos az volt, hogy a kiközösítők mind exMSZP-sek voltak: megvédték a Varjú féle "új" DK-t az eredeti, Gyurcsány által meghirdetett valódi ellenállást tanúsító egykori bajtársaiktól. A szegfűs pártfoglalók kitaszították a DK valódi létrehozóit, kábé ennyi történt. Nos, röviden ez a szomorú történet, a demokrata ellenzék potenciális vezetőerejéből egy az MSZP-től már csak méretében különböző apparatcsikpárt lett. Elhagyott becsületes aktivistáit pedig várjuk a sorainkba április 29-én a Kossuth téren...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!