Amit teszünk, és amit nem - OGYM

Rengeteg a jelentkező, rengeteg a csatlakozó, az máris biztos, hogy az Ország Gyűlése Mozgalom augusztus 8-i Kossuth téri indulása kudarc nem lehet. De mivel nem egy napra megyünk, hanem azért, hogy ott is maradjunk, ezért rögzítek néhány sarokpontot a fölmerült tömegnyi kérdésre válaszul.

A személyemet illető kritikákkal a továbbiakban nem foglalkozom, most utoljára igen. Házkutatással, négyszeri rabosítással, 47 rendőrségi feljelentéssel a hátam mögött, amelyet mind a Fidesznek, és személyesen Kocsis Máténak köszönhetek asszem joggal gondolom magam az Orbán Rendszer politikai üldözöttjének. Hazajárok a Nemzeti Nyomozóirodába - Ők házkutattak nálam, és Ők is rabosítottak -, a különféle Bíróságokra, vállalkozásomat kicsinálták, barátaim jórészét - akit csak utolértek - munkahelyükről kirugdosták. Két éve állok elektronikus és személyes megfigyelés alatt, megtanultam konspirálni, ismerem a titkosszolgálati módszereket, élek és szabadlábon vagyok, ellenben járok koronatanúskodni más politikai üldözöttek koncepciós eljárásaiba. Én ezt tettem, ezt teszem, akinek ez kevés, megértem, akinek sok, azt is, de ezek a TÉNYEK, és akkor erről ennyit, térjünk vissza az Ország Gyűlése Mozgalom nyitott kérdéseihez.

Sorba megyek a legfontosabb kérdéseken. Mi a garancia, hogy meg tudjuk ilyen módon buktatni Orbánt? Semmi, aki bármi ilyesmire garanciát tud vállalni, az hazudik. De azt tudom, hogy egy maratoni futóversenyt nem lehet úgy megnyerni, ha azon el sem indulunk. És azt sem gondolom, hogy az általam fölvázolt forgatókönyv a világ legjobbja, de a helyzet az, hogy nem látok mást sehol. Illetve amit látok, azok átmeneti figyelemfelhívások, én pedig azt gondolom, hogy állandó nyomásgyakorlás, és terepen élőben való nyomásgyakorlás nélkül ebben az országban semmi nem fog változni, de legalábbis jó irányba nem. Meg kell mozdulni, leverni a cöveket, letáborozni az ellenség fellegvárává alakult Parlamenttel szemben állandó provokációként. Ne érezzék magukat Narania Urai oly kényelmesen, mikor bemennek 2/3-os hatalmuk erődjébe: legyünk tüske a köröm alatt, a zavaró tényező, a lódarázs a hálószobában. Akik teljhatalmat építenek, azoknak az ilyesmi nagy megpróbáltatás: mutassuk meg, hogy létezik az Országban olyan pont, és olyan Közösség, amelyik nem hajlandó behódolni, nem választja az önkéntes megadást az ellenállás helyett.

Hányan leszünk? Nem tudom. Megintcsak azt tudom mondani: hogy egyáltalán kiderüljön, hányan leszünk, oda kell menni, és le kell táborozni, fölépíteni a Demokrácia Táborát. Lehet hogy százan leszünk - ez azért az önkéntesek számának gyors emelkedése alapján nem valószínű -, de lehet hogy tízezren. Ott, a helyszínen majd kiderül, de ami a kezdőnap népességénél fontosabb: ott is maradunk. Valójában 15 éve uralja Orbán a magyar politikát, ennek 2010 óta már csak a látványos végkifejletét éljük át, de jóval régebbi a hatalom valós megragadása, mint elsőre sokaknak tűnik. És Orbánék az utcán építették föl magukat: elég sokszor és elég sokaknak mutatták meg, hogy Ők a Tömeg ahhoz, hogy az erősebbhez húzás létező lelki törvényszerűsége okán többmillió ember ezt elhiggye Nekik. A választások már csak az utcán kivívott fölényük egyszerű átváltásai voltak gyakorlati politikai hatalommá. Ha vissza akarjuk venni tőlük az Országot, azt nekünk is az utcán kell megtennünk, nincs más út. Ha apátiába süllyedt Országunk nem látja, hogy van élet a Narancson túl is, akkor lassan mindent elfogad, amit korábban elfogadhatatlannak tartott. Orbán a lopakodó diktatúra Nagymestere: lépésről lépésre öli ki az egyénekből az akaratot, az életösztönt, és ezt a folyamatot vagy itt és most megállítjuk, vagy jóideig nem lesz rá lehetőségünk.

Nem félünk a provokációktól? Nem, nem félünk, de fölkészülünk rájuk. Mint korábban céloztam rá, a Fidesz ellenem folytatott hadjáratában megtanultam az Ő fejükkel gondolkodni, ismerem és ki tudom védeni a módszereiket. Már most, a kezdet kezdetén is megjelentek a különböző típusú provokációk, amiket folyamatosan takarítok, takarítunk. És tisztában vagyok vele, hogy ez csak rosszabb lesz percről percre, de mondom: mi is dolgozunk a háttérben, nemcsak a Narancsok. Szükségszerű, hogy kemény kézzel tartsam a kitűzött irányt, hisz sokféle akarat megjelent máris a csatlakozók között: tiszteletben tartom a szándékaikat, ám csak azok jönnek velem, és azokkal megyek együtt, akik az általam tegnap részletezett utat akarják járni, és nem mást. Nagyon könnyű lenne egy friss mozgalmat lejáratni annak erőszakosságával, jogsértéseivel, és bár nem kételkedem az akcionisták tiszta szándékaiban, de a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Még egyszer elmondom: Gandhi útját követem, és nem Robespierre-ét: békés rendíthetetlenség, elpusztíthatatlan akarat. Aki borogatni akar, ideoda behatolni meg ilyesmi, ám tegye, de nem velem, nem velünk: semmiféle közösséget ilyen akaratokkal és cselekvésekkel nem vállalok, nem vállalunk.

Mindvégig betartjuk a törvényességet, és támaszkodunk a jogállam maradékának törvényeire: ezzel egyben teszteljük is minden pillanatban, hogy már Orbán tusványosi megnyilatkozása-e az államhatalom gyakorlatának alapja, vagy pedig még nem. Saját rendezői gárdánk lesz természetesen, de rendőrségi biztosítást fogunk kérni az első perctől: abból indulunk ki, hogy az államhatalom erőszakszervezetei a törvényességet védik. Ha pedig élőben, egyenesben kiderül, hogy ez már nem így van, akkor derüljön ki: csakhát onnantól már egyértelmű és kézzelfogható bizonyítékaink lesznek arról, hogy Magyarország diktatúra. A szavakat ugyanis lehet ideoda csavargatni, ennek legnagyobb művészei épp a Narancsok, de a tetteket nem lehet eltagadni, és nem lehet meg nem történtté manipulálni. Mindent az első perctől kezdve dokumentálni fogunk, egy részét oly módon, hogy megmaradjon bármely körülmények között: ennél jobb biztonsági intézkedés pedig aligha létezik.

Nem válik-e 2006-hoz hasonló koszkáosszá a Kossuth tér? Azért tartom kézben a dolgokat, hogy ne válhasson azzá: a Demokrácia Táborában biztosítani fogjuk a higiéniás minimumot, és minden oda nem illő viselkedési formát távol tartunk, vagy eltávolítunk. Nem lesz könnyű egy remélhetőleg nagy tömegű állandó demonstrációt minden szempontból tisztán tartani, pláne úgy, hogy a Narancsok módszereit ismerve folyamatos lesz a beszivárgás, a provokáció, de nem az a típus vagyok, aki ne hozna meg kemény döntéseket, ha a Közösség érdeke azt megkívánja. Nem engedem, nem engedjük, hogy kuplerájjá váljon a Mozgalom, minden előre látható fejleményre felkészülünk, mégha ennek részleteit nem is hozom nyilvánosságra. A terepen a döntéshozatalt pedig ennek megfelelően építjük föl: ha előre nem látható esemény következik be, arra gyorsan és hatékonyan tudjunk reagálni.

Hogy támogathatom a Mozgalmat, ha személyesen nem tudok a Kossuth térre menni? Vidékiektől, külföldi támogatóinktól érkezett ma sok ilyen kérdés. Egyelőre általánosan annyit: aki segíteni akar nekünk, annak lesz erre módja. Egy Tábor fönntartásához az akaraton és az emberi tartáson és kitartáson túlmenően szükségünk lesz eszközökre és pénzre. Minden támogatást teljes átláthatósággal kezelünk a kisásótól a tízforintosig. Ennek a rendszernek a fölépítését és működését holnapi cikkemben írom majd meg, a lényeg csak annyi: hosszú távú ottlétet alapozunk meg éppen, ezért nem kapkodunk. Augusztus 8-ra eljutunk odáig, hogy a terepen, a Kossuth téren megkezdjük az állandó demonstrációt, a lényegi elemek már addigra is tiszták lesznek mindenki számára, de majd élőben, a helyszínen fogjuk az idő előrehaladtával finomhangolni a működésünket. Nos, ennyit mostanra, holnap folytatom, addig pedig a háttérben megy a szervezés. Gyülekezési helyünk az Ország Gyűlése Mozgalom zárt fészbukcsoport, ahová csak személyes bejelentkezéssel lehet fölvételt nyerni, senkit nem hívunk meg, és nem teszünk be: aki jelentkezik, az személyes felelősséget vállal a döntéséért. 350 önkéntes jelentkezett az első 30 órában, több mint biztató.

Demokraták, gyülekező!