Nagykorúak nem valakiért, hanem valamiért küzdenek. Olyan társadalomért, amelyben többé nem fordulhat elő egy Orbán sem, hívják épp bárminek.
Volt egy tervünk. Egész jó kis terv, akár működhetett volna. Bele is kezdtünk ezév júliusában a megvalósításába. Nagyjából annyi volt: nekivágunk az országnak, és nonstop, sátras tüntetéssel aláírásokat gyűjtünk egy korrupcióellenes népszavazás kiírásáért. Egész jól haladtunk, bár erőforrásaink szűkösek, de mindannyian, akik ebben résztvettünk, felvállaltuk, hogy elmegyünk lehetőségeink határáig. Esetenként azon is túl. Ha ugyanis a Népet leginkább zavaró ügy: a politikai szabadrablás, leánykori nevén: korrupció kapcsán sikerül minél többeket az országban egyidőben utcára vinnünk, hogy követeljék ki a népszavazást, tán valami elindul. Sok városban hozunk létre helyi hógolyókat, aztán ha van egy kis szerencsénk, még lavina is lehet belőle. Csakhát nem lesz.
Október 23-án, a Blaha Lujza téren a parlamenti bérellenzék megkezdte a nem megnyerhető választásokra irányuló kampányát. Ezzel aztán vége is jóidőre az értelmes ügyeknek: jön az altatás, minden csapból és csatornából, a békés, választásos rezsimváltás meséjével. Nagykorú, a gondolkodást a vágyak elé helyező emberek számára persze már 2014 óta világos: Orbánt választással nem lehet legyőzni, de az is tiszta: nem a nagykorú emberek képezik ma az ország többségét. Megcsinálják ugyanazt, amit 2014-ben, ugyanazok, ugyanolyan módszerrel, az eredmény is ugyanaz lesz, ennél nyilvánvalóbb dolog kevés van. De mint mondtam: ma azok vannak kevesen, akik képesek felülemelkedni az álmodozáson, és van bátorságuk szembenézni a VALÓSÁGGAL.
Hirtelen rengeteg időnk lett. Illúzió ugyanis a Népet jelentős számban utcára vinni, amíg az általános altatás zajlik minden politikai erő részéről minden létező médiában. Itt az újabb rettenetes választási vereség estéjéig csak szervezni lehet, de tömeggel változást kikényszeríteni biztos hogy nem. Miért is kockáztatna bárki, ha azt ígérik neki: van békés megoldás? De mint mondtam: szervezni azért még lehet. Országosan összegyűjteni egy szervezetbe a nagykorúakat, akik már most is tudják: nincs választásos megoldás. Ha ma csak ennyit lehet tenni, akkor ezt tesszük. És ha már hirtelen rengeteg időnk lett, akkor olyan célt tűzünk ki, amiért igazán érdemes kitartani a megfelelő idő eljöveteléig. Ezt a célt úgy nevezem: Népalkotmány. A lényege pedig annyi: politikamentesítés, olyan rendszer létrehozása, amelyikben soha többé nem uralhatja el senki az országot, legyen akár háromharmados parlamenti többsége.
A Népalkotmány nevében is benne van: alkotmányozni csak a Nép alkotmányozhat, a parlament nem. Az egymást féken tartó, ellenőrző hatalmi ágakat valóban szét kell választani, költségvetésüket az Alkotmányba rögzíteni, vezetőjüket a Nép közvetlenül választja. Országos Főbíró, Főügyész, Rendőrfőnök, Médiafőnök, Adószedő, Bankfőnök, és persze a Köztársasági Elnök. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ha ma ilyen rendszerben élnénk, hány másodpercig lenne Orbán még hatalmon. Sehányig, egész bandájával együtt már a sitten rohadna. De amíg ilyen rendszer nincs, addig mindig ott a lehetőség egy újabb Orbán kinövésére, abból meg asszem egy is elég volt. Ma a parlamenti többség birtokosa mindent ural, képes az Őt kordába szorítani hivatott többi hatalmi ág lenyomására és igába hajtására. Mint látjuk, és mint átéljük. Na, ezen kell változtatni.
A helyi önkormányzatokat is politikamentesíteni kell, mert a szabadrablás igazi terepe ott található. Kevésbé látványos, de az EU-s százmilliárdok sokszorosan túlárazott közbeszerzésekkel történő szétlopása ott zajlik, minden parlamenti párt tevékeny közreműködésével. A Népalkotmánynak erről is rendelkeznie kell: parlamenti pártok nem vehetnek részt semilyen formában az önkormányzati választásokon. Harminc ilyen módon megválasztott polgármesterből pedig forgórendszerben létre kell hozni egy második parlamenti kamarát, hogy kulcskérdésekben vétójoggal élhessenek. Na, hát nagyjából ennyi. Ha jó országot akarunk, akkor azt olyan alapokra kell helyeznünk, amelyek időtállóak, és nem személyfüggő a biztonságos működésük. Nem a rossz királyt kell lecserélnünk jó királyra, hanem az elkirályosodás lehetőségét egyszer s mindenkorra bezárni. Hogy sikerül-e, és mikorra, az nem rajtam, vagy rajtunk fog múlni.
Rajtad.
Rajtad.
http://www.titoktan.hu/_raktar/A-magyar-tarsadalom-ujjaepitese2016.htm
VálaszTörlésEz annyit jelent... hogy vége? Vagy pesszimista reggelre ébredtem?
VálaszTörlésPont hogy most kezdődik igazán ;)
TörlésNem adjuk fel!
TörlésNémi csalódással, de illő tisztelettel kérdezem (magamtól is):
Törlésakkor most jön a földalatti, illegális, fedett, "tömegesedés az interneten" című magyar találmány?
Talán kezdeni lehetne jól szervezett és vezényelt "füttyögetéssel".
Kedves Gábor! Olvastam T.Dénes T linkjét és maximálisan egyet értek Vele is és Veled is. Sokan tudjuk, érezzük, hogy egységben az erő, mint ahogy volt a net adó elleni tüntetésen is. Csak az a baj, hogy sokan azzal is tisztában vagyunk, hogy Orbán uralmát békés eszközökkel nem lehet megdönteni - az emberek meg féltik a bőrüket. Önként NEM MOND LE! Ha megnézzük, már többüknek van "kis" magánhadserege, amig gondolkodás nélkül be is vetnének ellenünk; Orbánnak, Kövérnek, Ádernek stb. A nép meg odaáll eléjük, hogy ez, amit csinálnak nem tetszik. Ők egyszerűen kiröhögik, tojnak rá (lásd pedagógus tüntetés - ami elég intenzív volt).
VálaszTörlésgy van!!!
VálaszTörlésPéldául, mint ahogy Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata működik (vagy működnie kellene)
Magyarország Alaptörvénye, a 93000 km2-ben élő emberek együttélésének (társadalmi rendjének) alapelveit kell(ene) rögzíteni, amelyet népszavazásssal léptetnek érvénybe és a Parlament sem nyúlhat(na) hozzá.
Az ebben rögzített állampolgári jogok és kötelezettségem mellett, az állam (és intézményei) feladatát és korláttait is szükséges egyértelműsíteni. Az államnak, az itt élő ~10 millió ember érdekének megfelelően kell az országot vezetni és nem az éppen regnáló (többségben nem lévő) párt kénye-kedve szerint.
Egy ílyen alaptörvény megalkotása hozzáértő szakemberek számára nem egy ördöngős feladat - a végső szót úgyis a nép mondaja kii. (Olyan kell alkotni, amit a nép el tud fogadni!)
PS: Hogyan képes nép egy ilyet feladatot megalkotni? -az egy másik lecke
Szia Gábor!
VálaszTörlésMinden írásodat elolvasom, és úgy 95%-ban egyet is szoktam érteni. Itt most komoly fenntartásaim vannak.
Szerintem ezzel a programmal nem lehet nagy tömegeket megnyerni. A Népalkotmány, illetve a helyi önkormányzat politikamentesítése nagyon jó elképzelés, de szerintem nem cél, hanem eszköz, módszer. Az előző a demokrácia visszaállítására, az utóbbi a korrupció felszámolására.
Mit szeretnének az emberek? Biztonságban és jól élni. Sokan tudjuk, hogy egy valódi, jól működő demokrácia jelenti viszonylag a legnagyobb biztonságot. De látni kell, hogy az emberek egy része csalódott a demokráciában, és például – szerintem teljesen érthető módon – visszasírják a Kádár-rendszert. Vagy – számomra már nem annyira érthető módon – a jobbik karmai közé kerülnek. Ezzel együtt én bízom benne, hogy a demokrácia és az új, igazságos alkotmány ügyének még mindig meg lehet nyerni a többséget.
Még egyszerűbb a helyzet a korrupció esetében. Az életszínvonal csökkenése és a mindenen elburjánzó korrupció közötti összefüggés eléggé egyértelmű. Úgy gondolom, mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogyha „ezek” nem lopják el, nem osztogatják szét egymás között a bevételeket, akkor több jut nekem, a kórháznak, az iskolának, a nyugdíjasnak stb. Az viszont szerintem a többség számára részletkérdés, hogy a vagyon elherdálása az önkormányzat, vagy valami állami intézmény, vagy magáncégek közreműködésével történik.
Sajnos ma tömegeket csak egyszerű, világos üzenetekkel lehet elérni. A Népalkotmányt magyarázni kell, az önkormányzati rendszer változtatását még inkább. Egy szó, mint száz, én maradnék az eredeti célkitűzések mellett.
Mit akarunk? A korrupció felszámolását, az ország felelős irányítását becsületes vezetőkkel az élen, alkotmányos rend helyreállítását, a létrejövő új demokrácia védelmét.
Hogyan akarjuk a célt elérni? Lehetőleg békés úton, a kollaboránsok kizárásával. A legfontosabb az emberek szemének felnyitása, és passzivitásból való kimozdítása. Ha az elégedetlenek rájönnek, hogy többen vannak, mint a maffia hívei, és mernek is tiltakozni, a rendszer előbb-utóbb összeomlik.
Mi lesz utána? Hogyan akarjuk a célt megvalósítani? Na, itt jön be szerintem a Népalkotmány, a polgármesterek alkotta parlamenti kamara stb. elképzelése.