A Demokrácia Erődje

Az elmúlt hetekben megvívott győztes csatáink eredményeként nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy a Parlament főbejárata előtti téren fölépíthessük Mozgalmunk központját, a Demokrácia Erődjét. Hivatalos neve a térnek: a Nemzet Főtere, és mi most ennek valódi értelmet adunk.

Mozgalmunk önkéntes aktivistáinak száma 1000 fölött jár és ennek sokszorosa az a tömeg, mely egyelőre még nevüket nyilvánosan nem vállaló támogatóinkból áll. Célszerű részletesebben elmondani, hogy mi is a Célunk a Demokrácia Erődjével, és általában is előre tisztázni, hogy az Ország Gyűlése Mozgalom milyen úton kívánja elérni Orbán trónfosztását, és a Köztársaság helyreállítását. Narania Ura hosszú évek szisztematikus munkájával, állandó tömeglélektani hadviseléssel gyűrte maga alá politikai ellenfeleit, majd pedig az egész országot. Lépésről lépésre irtotta ki a magyar virtust, a dacot, és mostanra már a puszta életösztönt is mindannyiunkból. Látható, tapintható folyamat volt, be lehetett volna avatkozni sokkal korábban is, ám azok, akiknek ez lett volna a feladata, nem ezzel foglalkoztak: elfogadták egyre szűkülő mozgásterüket és azon belül próbálták meg egyéni érdekeiket képviselni a köz érdekére hivatkozva. Orbán teljhatalmának kiépítésében hivatalos ellenzékének gyengesége, megosztottsága és megvehetősége nagyobb szerepet játszott, mint a Narancsok saját tettei.

De nincs még lefutva ez a meccs, utolsó pillanatban vagyunk, de ha jól csináljuk, akkor még épp időben. Tömeglélektani hadviseléssel szemben csak ugyanilyen módszerrel lehet sikeresen fölvenni a harcot. Orbánék mocskos játszmájának lényege egyszerű és sajnos nagyszerű: elhitetni minden magyarral, hogy a Nép Őket akarja, így hiába van 8 millió Honfitársunk, akiknek a hócipője tele van Velük, ha egyszer mindig csak az a kétmillió látszik, akik viszont tűzön-vízen át kitartanak Mellettük. A mi dolgunk, az Ország Gyűlése Mozgalom feladata ebből következik: megmutatni a 8 millió magyarnak, hogy Ők a többség, hogy igenis vannak olyanok, és számosan, akiknek elege van Orbánékból. Ezt pedig csak terepen lehet megmutatni, részben Orbánék médiafölénye miatt, részben pedig azért, mert az emberek addig nem fognak fölébredni, amíg nem szembesülnek azzal élőben, hogy vannak, akik személyes bátorságukkal mutatnak példát a ma még belenyugvóknak. A Demokrácia Erődje az a Jelkép, melyet Orbán 2/3-os teljhatalmának szimbólumával, a bábszínházzá silányított Parlamenttel szembeállítunk. Ezért fontos számunkra a helyszín: ha egyszer Narancsék a Nemzet Főtere nevet adták a Kossuth tér központi részének, akkor mi oda fölépítjük a Demokrácia Erődjét, hogy megmutassuk: a Nemzet Főterén a Demokrácia van otthon.

Napról napra többen vagyunk, és akik már élőben is töltöttek velünk több-kevesebb időt a Kossuth téren, egyelőre még átmeneti táborunkban, azok már megérezték: fontos, amit csinálunk. Akik először kimerészkednek, azt megilletődötten teszik, és ahogy ott tartózkodnak, átélik: puszta ottlétük már maga az ellenállás. Kétségek között élő demokraták válnak békésen harcos ellenállókká néhány óra alatt, és ez a folyamat már megállíthatatlan. A Demokrácia Erődjének fölépítése nem maga a Cél, hanem annak csak első és legfontosabb eszköze. A Cél az Ország 8 millió polgárának fölébresztése: mindenki kénytelen legyen szembesülni azzal, hogy igenis van ellenállás Orbánékkal szemben, és a passzívitás önbecsapása nem megoldás, hanem a probléma maga. Ahhoz, hogy az egész Országot föl tudjuk rázni a kómából, mindenhol ott kell lennünk, és ott is leszünk. A Demokrácia Erődje az a pont, ahonnan akaratunkat és erőnket szétsugározzuk Hazánk minden pontjára. Ahogy elérünk ott egy állandó tömeget, már állítjuk is föl máshol a következő állandó tüntetéseinket, a Demokrácia Végvárait. Azt akarjuk elérni, hogy minél gyorsabban ellepjék az Országot ezek a Végvárak, hogy minden Honfitársunk találkozzon az ellenállás élő formájával. Mertha találkozik, és elégszer találkozik, akkor kénytelen lesz kiemelni a fejét a homokból és látni a valóságot, ha pedig már elgondolkodik, nyert ügyünk lesz gyorsan.

Egy éven belül minden fontos közintézményünk előtt ott állnak majd a Demokrácia Végvárai: a Minisztériumok, Főügyészség, Rendőrkapitányságok, Polgármesteri Hivatalok, ésatöbbi, a fővárosban és vidéken: egyik sem fogja megúszni a demokratákkal való állandó szembesülést. Narania Urának Szolgaserege vezérének lelkét tette magáévá: a Hatalom rabszolgái és betegei mindahányan, akikkel a legnagyobb rosszat épp azzal tudjuk tenni, ha tetteinkkel mutatjuk meg mindenhatóságuk korlátait. Az Ország Gyűlése Mozgalom egy tömeglélektani hadművelet hadserege: megrendítjük a Narancsmaffia önbizalmát és erőt adunk a kétségek közé süppedt demokratáknak. És minden egyes nappal, minden egyes csatlakozóval, minden egyes Végvárral erősebbek leszünk, Narania Urai pedig egyre gyengébbek. Ők évtizeden át, terepen építették föl hatalmuk forrását: uralták az utcát, és ezzel elhitették mindenkivel, hogy Ők vannak többen. Mi most épp ezt tesszük, fölhasználva saját fegyverüket ellenük: megmutatjuk, hogy az utca a miénk, és Ők már csak saját Hatalmuk falai között vannak többségben. Nekik évtizednyi idejük volt lépésről lépésre kiépíteni az utcák fölötti uralmukat, nekünk ennyi időnk nincs, de nem is kell. Utálják Őket éppen elegen ahhoz, hogy gyorsan sarokba lehessen szorítani Őket.

Minden demokratát a sorainkba hívunk. Ezerféle módon tudtok támogatni minket és ezzel segíteni végül önmagatokon. Fészbukos csoportunkban megy a háttértoborzás, ott gyűlnek össze azok, akik aztán a terepen is megjelennek. Ha elég bátor vagy ehhez, akkor lépj be a csoportba, mert ott minden szervezési információt megtalálsz. Ha még nem tartasz ott, akár lelki, akár fizikai okból, hogy személyesen is fölvedd a harcot Orbánékkal, akkor segíts minket máshogy: oszd meg a neten mindenfelé a híreinket, cikkeinket, beszámolóinkat, terjeszd a barátaid, ismerőseid körében. Ha van rá lehetőséged, támogass bennünket pénzadományokkal, technikai fölszerelésekkel: sátrakra, székekre, asztalokra, egyebekre folyamatosan szükségünk van, hisz bővülésünk hátterünk erősödését is megköveteli. Személyi kifizetésekre egy forintot nem költünk, mindannyian lélekből és nem anyagi érdekből tesszük a dolgunk, és minden egyes forint sorsáról beszámolunk. A magyar kreatív nép: az általam elmondott támogatási lehetőségeken túlmenően még számtalan módon lehet erősíteni bennünket és ezzel az ellenállást, aki ezt akarja tenni, az megtalálja a módját. Az elmúlt héten szinte lehetetlen terepkörülmények között, a Hatalom ellenállásával szemben bebizonyítottuk eltökéltségünket, és már az első csatákat is megnyertük. Higgyetek bennünk, Demokrata Barátaink, higgyetek Magatokban, mert amit hosszú évek alatt elrontottunk, azt most rendbetehetjük. Csak rajtunk múlik Orbán elűzése, másra nem várhatunk és nem is várunk, és az idő már szorít.

Most vagy soha.

Rendőrfőnök, partvisra csavarva

Jószándékúan megállapíthatnám, hogy a Bíróság ismét fölmosta a padlót Bucsek Gábor Budapesti Rendőrfőkapitánnyal, de mivel olyan a fogadjisten, mint az adjonisten, ezért inkább maradok a ténynél: az újabb döntés már inkább padlósúrolás.

Szisztematikusan haladunk, végtelen türelemmel, és ez láthatóan megtérülő taktika: a legújabb Bírósági Végzésből ugyanis már kitűnik: másnak is kezd tele lenni a hócipője a nyilvánvalóan törvénytelen Rendőrfőkapitányi működéssel. És mikor már a Bíróság is megállapítja, hogy a Főkapitány törvénysértő módon jár el Kossuth téri állandó tüntetésünk ügyében, ott valami komoly dolog kezd kialakulni, amiben mi vagyunk a szikra. Már a múltkor is a sorok között megkapta a tockost Bucsek Rendőrfőnök Úr, de a Bíróság mostani döntésében ennél már tovább ment: ami ebben a 6 oldalas Bírósági Végzésben található, az már egy igen nyomatékos figyelmeztetés: tudd a helyed, Rendőrfőnök.

Ott tartunk, hogy a Bíróság már nemcsak a mi alkotmányos jogunkat védi, hanem a saját magáét is. Leírtam már korábban, hogy a helyzet valójában rém egyszerű, vagy inkább rémes: a rendőri vezetés elszabotálja a Bírósági Végzést, sőt tudatosan szembemegy azzal. És ez bizony már nettó jogállam-sértés: az egyes intézmények feladata és súlya Alkotmányos kérdés, és egy jogerős Bírósági Végzéssel mindenki csak egy dolgot tehet: végrehajtja és pont. És mivel a Rendőrfőnök nem ezt teszi, hanem épp ennek ellenkezőjét, ezért innentől kezdve a Bíróság már önmaga hatásköreit védi. Hatalmas szövetségesre tettünk persze ezzel szert, sikerült az Ország Gyűlése Mozgalomnak megmutatni a hatóság antidemokratikus voltát, és ezzel a jogállam maradványának védelmezőit is harcra késztetni.

Írtam már korábban többször, nem kis vitákat generálva, hogy én a Bíróságot még viszonylag függetlennek látom, és örülök annak, hogy konkrét döntésekben igazolódik be ezen tézisem. A mostani Végzés minden létező jogi csűrcsavar lehetőségét lezárja és egyszerűen utasítja a Rendőrfőnököt: mondjon igent vagy nemet a Kossuth téri tüntetésünkre, és ezt péntekig tegye meg. Innentől ez már pusztán idő kérdése, a meccs véget ért, vagy Bucsek Rendőrfőkapitány igent mond és akkor már pénteken áttelepülünk mostani helyünkről a Parlament Főkapujához, és végre fölállíthajuk végleges formájában a Demokrácia Erődjét, vagy mond egy nemet, és akkor jövő hétfőn a Bíróság mondja ki a végső verdiktet.

Az időnek valójában nincs már számunkra jelentősége: mivel nem pár napra mentünk ki a Kossuth térre, hanem egyszer s mindenkorra, egészen addig, míg Orbán hatalmon van, ezért aztán néhány hétnyi csúszásnak igazából nincs jelentősége. Mostani, ideiglenes Demokrácia Erődünk kiválóan működik, él, lüktet, kibírjuk kapkodás és rögtönzések nélkül, míg a Bíróság véget vet a rendőrállami kísérletnek. Ez a harc ugyanis innentől nem az Ország Gyűlése Mozgalom és a Főrendőr között, hanem a Bíróság és a Rendőrség között zajlik. Hogy kinek drukkolunk, az ugye nem kétséges: tüntetésünk már nem egy egyszerű gyülekezési jogi probléma, hanem a jogállam létének vagy megszűntének normateremtő rítusa. Precedens születik, mely már általános kérdésről szól: megteheti-e bárki, de leginkább a hatóság, hogy letojja a Bíróság autoritását.

Ha igen, akkor ez már valóban diktatúra, ha nem, akkor ki tudja milyen folyamatokat indít el Mozgalmunk, melyek messze túlmutathatnak egy tüntetésen. A mi célunk a jogállam helyreállítása, és bár sokan ezt nem értik, vagy nem hajlandók fölvállalni, de nagyon úgy tűnik, hogy a Bíróság viszont igen. És jobban örülök egy ilyen hatalmas és eltökélt szövetségesnek, mint bármelyik pártnak, azt ugye nem kell mondanom. Ha már ellenzéki pártjaink nem érzik legfontosabb és azonnali feladatuknak a tusványosi Orbán beszéd után a jogállam maradékának azonnali védelmét, akkor megteszi ezt a Bíróság. Számukra dicsőség, számunkra öröm, a kötelességüket nem teljesítő pártszerű ellenzék számára pedig szégyen. Támogatóinknak pedig annyit: türelem, nyerünk, ez már a végjáték.

Demokraták, gyülekező!

Miénk itt a Tér

Az Orbántűzni akaróknak ez jó hír, a többiek meg nem érdekelnek. A kezdeti, kritikus konfliktusokon és problémákon túlvagyunk, az Ország Gyűlése Mozgalom megtelepedett a Kossuth téren, és azt lassan be is lakja.

Ezernyi veszély leselkedik mindenre, ami új, és az első napok mindig a legfontosabbak egy közösség életében, pláne ha azt olyan mérvű ellenszélben kell kialakítani, mint ahogy azt nekünk kellett. Elég visszalapozni az elmúlt 5 nap történéseit, nem túlzás azt állítani, hogy akár minden percben elbukhattunk volna. Csakhát nem buktunk el, sőt, és innentől már a terjeszkedés fázisa következik, nem az egyszerű megmaradási küzdelemé. Sokan azt várták, hogy majd az első napok felbuzdulása után kimerül a lelkesedés, lanyhul a tetterő, és egyszercsak elfogyunk a térről, és lehet lebontani, amit addig fölépítettünk. Nem jött be, minden ellendrukkerünk kezdjen el hozzászokni ehhez a kínos gondolathoz: az Ország Gyűlése Mozgalom újszölöttből serdülő korba lépett. Volt itt minden gyönyör, az ellenem indított bűnügyezős lejárató kampánytól kezdve, provokátorokon és látványosan a térre fölszerelt minket rögzítő állványos kamerán át az áramfejlesztőnkből kifolyt féldecinyi olaj problémájának Parlamenti Főigazgatóval történt megbeszéléséig. Gondolom, ezeknek valamiféle elrettentés lett volna a céljuk, csakhát jó csapatban az ilyesmi inkább a közös mulatság témájává válik, mintsem eltántorítani képes problémává.

Növekszik annak a magnak a mérete, mely szinte folyamatosan kint tartózkodik, egyre többen jönnek egy-két órás beszélgetésre, folyamatosan hozzák a Térre a hozzánk tartozók a kávét, kaját, mindenféle ellátmányt, és pénzügyi támogatóink is gyarapodnak. Röviden: működünk, és jól működünk. Ma, de legkésőbb holnap pedig ismét dönt a Bíróság a Parlament főbejáratával szemben felállítandó végleges Erődünk ügyében, ami újabb mérföldkő lehet. Mivel a Bíróság előző döntését Budapest Rendőrfőkapitánya elszabotálta, ezért aztán tulajdonképpen ugyanarról kell döntenie, amiről a múltkor egyszer már megtette. Józan ésszel a döntés nekünk kedvez majd, de szokás szerint rendelkezünk forgatókönyvekkel minden eshetőségre. Kitartásunkkkal egyébként a rendezvényünket biztosító rendőrök jelentős részének megbecsülését is kivívtuk, tapasztalataik alapján biztosak voltak benne, hogy pár nap, és hazamegyünk. Egyébként is fontos megjegyezni, hogy a terepen semmiféle problémánk nincs a rendőrséggel, ütközeteket nem velük folytatunk, hanem a politikának lefeküdt legmagasabb szintű rendőri vezetéssel.

Béke van, nyugalom, jó hangulat, éjszakánként kifejezetten romantikus a légkör, a Parlament tényleg gyönyörű, és akkor még az éjfél körül a kupola csúcsa körül keringeni kezdő többtucatnyi sirályról nem beszéltem: aki már kiállta az éjszakai virrasztás próbáját, az ezt a látványt kapja jutalmul. Szóval jó ott lenni, már a cigitöltőmet is kivittem, ez meg a végső jele annak, ha valahova odaköltöztem. Az első napokban nagyon kevés dologra volt csak időnk a legfontosabb feladataink azonnali elvégzésén kívül, becslésem szerint hétvégére annyira összeérik a működésünk, hogy tere nyílhat a minél szélesebb kreativitásnak. Most fizikailag lakjuk be a teret, és onnantól egyre inkább szellemileg is, hisz ez a cél: visszavenni az ország főterét Narania Uraitól és mindenki számára láthatóvá tenni, hogy vannak még demokraták az elvileg a demokrácia fellegvárának épített Parlamentnél. Ha magunkat leszámítom, akkor ugyanis nagyon úgy tűnik, mintha mindenki csendesen tudomásul venné Orbán Tusványoson meghirdetett demokráciagyilkolását.

Rengeteg kérdést kapok, kapunk, ezeket a Téren, vagy a fészbukon meg is válaszoljuk többnyire - van azért kapacitás-korlátunk, de gondolom ez érthető -, de egyre kiemelten válaszolok. Azért nem hívunk még országos médiát magunkhoz, mert nem szeretnék káoszt a tömegesedésben. Blogom és fészbukos szervezésünk következményeként nyaralgatós időszak közepén, kánikulában gyűlt össze 200-nál több ember egy új mozgalmat megalapítani és működését megkezdeni: semmi okunk a kapkodásra, a minőséget előtérbe helyezzük a mennyiséggel szemben. Ha túlgyorsítjuk Mozgalmunk növekedését, akkor elveszíthetjük annak belső összetartását: így is sokat kellett már küzdenünk a közénk beférkőző szélsőségesekkel, provokátorokkal, és ennek veszélye erősödésünkkel csak tovább növekszik. Úgyhogy mindaddig, amíg saját információs módszereinkkel létre nem hozzuk azt a kritikus tömeget, mely képes már önmagát megvédeni a kisiklatástól, addig nem fordulunk országos médiához. A miénk egy humánus, emberi kapcsolatokra és közösségi érzésre épülő Mozgalom, nem pedig tömegtivornya.

Lényeg a lényeg: a Köztársaság, az alkotmányosság helyreállításáért létrehívott közösségünk kiállta az első nehéz próbákat. Folyamatosan terjed a hírünk, és ebben a lejárató propaganda éppoly hasznos, mint a támogató: rendelkezünk igaz válaszokkal, így nem gond, ha az emberekben velünk kapcsolatban kérdések, netán kételyek ébredenek. Készült tegnapelőtt velem egy átfogó riport - nem házi mikrofonállvány készítette, hanem valódi riporter, valós, és előre nem egyeztetett kérdésekkel -, fölteszem ide, javaslom megnézni, minden lényeges kérdés szóba került. Tessenek bátran jönni, mi mindig ott vagyunk, és egyre többen, és egyre magabiztosabban.

Várunk Titeket.  

A rendszer ellensége vagyok

Ma két hírt is kaptam, az egyik egy Népszabi cikkről, a másik pedig az azt megalapozó vádemelésről szól. Két éve várom ezt a pillanatot, írtam már erről eleget, ismételni nem fogok, új olvasóimnak pedig mai Kossuth téri reagáló beszédemet ajánlom.

Természetesen a Fegya becenevű bértollnok ellen is megy a feljelentés, éppúgy, mint a Magyar Nemzet ellen, jövő héten már lesz is erre időm, és még csak két külön szöveget sem kell írnom, annyira egybecseng a mostani iromány a korábbi jobbnyik műalkotással. A valóság pedig már korábban leírásra került: Blogom két legfontosabb ezzel foglalkozó cikke ITT, és ITT. Per pillanat nem látok szükségesnek ennél többet, mindenki olvassa el, nézze meg a hivatkozott cikkeket és feltett videót. Az Ország Gyűlése Mozgalom láthatóan kiverte a biztosítékot, és ez jól is van így.

Jó hely a Kossuth tér.

És miért is ne sikerülne?

Jószándékú féltés, kiégett értelmiségiek szöszölő nyavajgása, öröm és káröröm, meg egyáltalán: a szokásos "dögöljön meg a szomszéd tehene" típusú magyar virtus kíséri az Ország Gyűlése Mozgalom megalakulását. Pedig sikerre ítéltettünk, bocsi.

Úgy tűnik, hogy épp a Narancshatalom az egyetlen, amelyik a helyén kezeli Mozgalmunkat: nem azért próbálják egyértelműen alkotmánytalan eszközökkel megakadályozni a Demokrácia Erődjének fölépítését, mert jelentéktelennek tartanák. Nem azért volt az első napon láthatóan kiemelt rendőri készültség a Kossuth téren és környékén, mert legyintenének erre az egészre. És akkor szokás szerint csaxólok, hogy az utóbbi évtized a Fidesznyikek stratégiai tervezésének profi voltát bizonyította, lazán, komolyabb ellenállás nélkül foglalták el az Országunkat, nemdebár. És bár kétségkívül nehéz kikerülni a Fészbukon lejárt szavatosságú baloldali megmondóembereink butáskodásait, de azért törexem erre, ugyanis Őket olvasva a kollektív öngyilkosság lenne az egyetlen megoldás, ami azonban nem az én habitusomnak megfelelő opció, bocs. És nem tudom, hogy ezzel megnyugtatom, vagy épp kiakasztom Őket, de mindegy is: Mozgalmunk sikerre ítéltetett, lehet kardba dőlni, vagy épp mosolyogni, csííííz.

Ha valamiről objektív ítéletet akarunk mondani, ahhoz kicsit távolabbi nézőpontot kell választani. Onnan racionálisan fölmérhető, hogy milyen esélyekkel és erőforrásokkal rendelkezik az a valami, aminek a várható sorsáról filózok éppen. Kezdjük a kályhától, a Mozgalom létével és alaptevékenységével, ami ugyebár egy Kossuth téri nonstop tüntetés. Amíg az Alkotmányban van szabad gyülekezés, addig ott leszünk a Kossuth téren, és mint Ország Gyűlése Mozgalom leszünk ott. Merthát így döntöttünk, teccenek tudni, és ehhez a dologhoz akaraterőn, bátorságon kívül más nem kell. Roppant konok pali vagyok, és megvannak körülöttem már azok az emberek, akik hasonlóképpen élnek, és gondolkodnak. Szóval Kossuth tér, meg Mozgalom az van, lesz, ha kell időtlen időkig, lehet belenyugodni. A következő kérdés annak tömegesedése. Én azzal nem tudok, mellesleg nem is akarok foglalkozni, ha valaki tízezer embert várt az Alapító Gyűlésre, mert mi viszont nem annyit. Ha 297 első napi alapítói létszámunkat valaki kevesli, az nem abban csalódott, amiről a Mozgalom szól, hanem csak saját vágyaiban, hibás logika minket okolni magánkudarcokért.

Kristálytisztán leírtam nemegyszer, hogy mi az Ország Gyűlése Mozgalom Jövőképe, és ahhoz hogyan, milyen időtávban kíván eljutni: lehet újraolvasni és meglepődni. Hosszútávú, építkezős, szervezetfejlesztős történet, nem pikkpakk Orbánűzés, már csak azért sem, mert az ugyebár eddig nem jött be senkinek. Aktivitásunkat nem az Alapítói Gyűléssel fejeztük ki és be, hanem csak azzal kezdtük: nem azért parkolunk a boxutcában járó motorral, mert véget ért a verseny és várunk a mérlegelésre, hanem azért, mert most fogjuk megkezdeni az első edzőköröket. Pszichológiai változást fogunk elérni az Országban: hozzászoktatjuk az embereket, hogyha akarnak valamit tenni az otthoni fogcsikorgatás helyett Orbánék ellen, akkor mi ott vagyunk ehhez a megfelelő helyen. Jöjjön ki, mutasson be egyet a Parlamentnek álcázott Bolhacirkusznak, csüccs, és dumáljunk. És ha ezt egyszer megteszi, akkor valószínűleg másodszor is meg fogja tenni, mert a hozzá hasonlóak társaságában teheti ezt, és nem az otthon magányában.

A tüntetés állandó létszáma pedig elkerülhetetlenül folyamatosan növekedni fog. Persze nem az Alapító Gyűléshez képest, hisz oda eljött mindenki, akit létező saját kommunikációs eszközeinkkel meg tudtunk szólítani. Egy aktus, az meg ugye kivételes alkalom, ha állandóan az lenne, asszem gyors kifáradáshoz és unalomhoz vezetne: a Jókai bablevest is meg lehet unni, ha mindig csak az van. Nem, kérem szépen, van egy átlagos napközbeni 20 fős induló csapatunk, ami éjszakára 10 főre csökken. De azért arra fölhívom ám a figyelmet, hogy az a 20 fő, az nem 20 darab emberből, hanem 50-ből jön össze. Nem 20-an dekkolunk magunkra hagyatva, hanem jönnek-mennek az embereink, és ennek a forgalomnak a következménye az állandó 20 fős létszám. Magyarul, ha az érdeklődést Mozgalmunk iránt fönn tudjuk tartani, akkor növekszik az a bázis, amelyiknek jövésmenése a csapat mindenkori aktuális létszámát a helyszínen meghatározza. És a bázis folyamatosan növekszik, és egyre többen kezdenek rájönni, hogy ha csak egy szabad órájuk van, és odajönnek közénk beszélgetni a sors-, és gondolattársaikkal, máris hozzájárultak a Mozgalom erősödéséhez. És minél többen teszik ezt, annál nagyob lesz az aktuális létszám a helyszínen, és annál vonzóbb lesz ez a részvételi forma a passzívabbaknak.

Naponta 40 fövel növekszik Mozgalmunk fészbukos csoportjának létszáma, és mivel csak önkéntes jelentkezés alapján veszünk föl valakit, ez bizony a bázis erősödését jelenti. Mozgalmak a média hiányába szoktak belepusztulni: van egy pont amikor nem jön már újságíró, nincs kamera, és egyszercsak eltűnik a hírfolyamból az aktivitás. Én azonban eleve nem számoltam külső médiával: a Blogom, a Fészbukos Csoportunk, és egyéb netes kommunikáció volt az egyetlen hírvivőnk. Mi nem tudjuk elveszteni a média érdeklődését, mert nem is akarjuk megnyerni egy egyszerű elv miatt: nem mennyiségre, hanem minőségre törexünk. Aki jön, azért jöjjön, mert azt és úgy akarja csinálni, amit mi is akarunk, és ne ki tudja mit akaró embermennyiség gyűljön össze a zászló alá, mert az káoszhoz vezet. Szóval van saját médiánk, amelyik szintén napról napra erősebb, és mivel saját, ezért nem függünk senkitől. Egyre több és több embert érünk el, egyre több és több emberi kapcsolatot teremtünk, egyre többen jönnek közénk, és ezért egyre többen néznek ki a Kossuth térre segíteni nekünk, és persze önmaguknak.

Kizárólag saját, mindentől és mindenkitől független erőforrásainkra támaszkodva hoztuk létre a Mozgalmat, így aztán csak saját magunkkkal cseszhetünk ki, mert külső tényező erre képtelen. Mi viszont vigyázunk rá, hogy ne csesszük el, ezért aztán nem látom, mitől is kezdenénk összezuhanni, mikor minden létező tény és elemzés azt mutatja: bővülünk. Minden egyes nap nekünk dolgozik, minden egyes elért újabb ember egy csatlakozási esély, egyszerű matek ez, mégha fáj is kritikusainknak és irigyeinknek. Van már egy törzsgárdánk a legtöbbet kint tartózkodókból, és ehhez már most is jönnek azok a Társaink, akik ha csak egy órára is, de jelenlétükkel, részvételükkel erősítenek bennünket. És mivel a Téren nagyon klassz a lét, jó a hangulat és erős az összetartás, ezért aki egyszer már kinézett, az többször is így tesz. Ha meg valami olyan tervvel és módszertannal rendelkezik, amelyiknek nincs gyenge pontja, akkor az bizony sikerre ítéltetett.

Az Ország Gyűlése Mozgalom.

Az első 24 óra

Tegnap megalapítottuk a Kossuth téren az Ország Gyűlése Mozgalmat. Nem írtam még cikket 24 órás nonstop ébrenlét végén, most kiderül, milyenre sikerül, majd a végén elolvasom, hátha kisül belőle valami olvasható.

Napközben persze hazajöhettem volna szunyni egyet, de mivel szervezett spontaneitással gördült az egész nap, ezért nem akartam belőle egy percre sem kiszállni. Most viszont itt az ideje az élmények leírásának, aztán egy 3 órás alvás, és irány vissza a Kossuth tér, a Demokrácia Erődje. Az Ország Gyűlése Mozgalom fészbukos csoportjának minden tagja, és akik kijöttek a Térre hozzánk, vasárnap éjfélig Alapítónak minősülnek, amit egy személyes kézfogással és aláírással igazolok. Ebből aztán persze azt is tudjuk, hogy 297 Alapítónk lett a nap folyamán, és per pillanat is a Téren 30-an vannak. Három feladatunk van a következő napokban: először is megkezdtük a Mozgalom országos szervezetének kialakítását: hét regionális csoportot állítottunk föl, Ők pedig megválasztották saját vezetőiket. Innentől már könnyebb lesz a szervezés, átléptük a net kereteit, jönnek a személyes ismeretségeken alapuló terjesztési, erősödési melók. Kerültek már föl a netre beszámolók, sajtósunk, tagjaink teszik a dolgukat, én még nem néztem meg ezeket, majd mindjárt.

Második feladatunk a Demokrácia Erődjének fölépítése. Tekintettel arra, hogy a törvényes határidő nagyjából utolsó órájában sikerült meghozni egy újabb Főkapitányi Végzést, így természetesen mérlegelnem kellett, milyen kockázatot vállalva, milyen úton menjünk tovább. Teccenek emlékezni: volt már egy önégető Főkapitányi Végzés, amit a Bíróság a sorokon áthallatszó halk kacarászással dobott vissza: érdemi határozat kell, nem kamuszöveg. Ehhez képest a Főkapitány nem hajtotta végre a Bíróság döntését: ugyanazt a korábbi tohuvabohut írta le szószerint, és ismét nem sikerült kiizadnia magából semilyen döntést: sem tiltás, sem tudomásulvétel. Ehelyett a következő szöveg virít a Végzésen: "az eljárást megszüntetem". Kösz, Főkapitány Uram, csakhát Téged Bíróság kötelezett arra, hogy tilts, vagy tudomásulvégy, más lehetőséget nem adott. Ez az "eljárást megszüntetem" duma, ez pedig pont annyit ér, mintha annyi szerepelne ott: kiselefánt a cseresznyefán. Egyszerűen értelmetlen végzés, mi a fenét lehet kezdeni azzal, ha nem arra válaszolnak, mint amit kérdeznek.

A jogi helyzet egyértelmű: ha nem történik tiltás 48 órán belül, akkor a rendezvény tudomásulvettnek minősül. És a Bíróság arra utasította a Főkapitányt, hogy érdemben döntsön: tilt, vagy tudomásulvesz. Persze ugyanaz a helyzet mint korábban: tiltásra törvényi alap nincs, azt mind kivédtük, tudomásul nem veheti, mert akkor a Narancsfőnökök szomorúak és bosszúállóak lesznek, az meg nem segíti elő a karriert. Így aztán maradt a leggázabb verzió: Budapest Rendőrfőkapitánya nettó szembement a Bíróság döntésével, és nemcsak egy ponton. Természetesen a sátrainkba vannak beleakadva: nagyon szeretnék gyülekezést tiltó okként megjelölni a sátrat, csakhát erre persze nincs törvényes lehetőségük. Majd a nap folyamán később, meg fogom írni a Bíróság felé az újabb felülvizsgálati kérelmet, amit majd frissítésként föl is rakok, és aztán már nem lesz újabb kör. Marha kíváncsi leszek, hogy létezik-e Magyarországon olyan Bíróság, mely egy Rendőrfőnök akaratát egy korábbi Bírósági Végzéssel szemben helybenhagyja.

Merthát a harmadik tennivalónk épp ez: létünkkkel és működésünkkel folyamatosan bizonyítani, hogy Magyarország már nem jogállam. És ahhoz, hogy ezt sikerrel tehessük, nekünk minden pillanatban ragaszkodnunk kell a törvényességhez, hogy minél kontrasztosabb legyen a Hatalom törvényekfelettisége. Nem hiszem, hogy egészen a tegnapi napig bárki gondolt volna arra, hogy már itt tartunk: egy Rendőrfönök magasról tesz az Őt kötelező Bírósági végzésre, sőt tudatosan ellenszegül vele. Mostantól viszont már tudjuk, hogy de, bizony ez megtörtént, ennek papírjai a kezemben vannak, fehéren-feketén. Szóval most azt játsszuk, hogy mi maradéktalanul törvényesek vagyunk: jogszerű gyülekezést tartunk, és nem telepítettük le a sátrainkat, és egyéb jószágainkat. Belakjuk a sétányt a Kossuth szobor mellett, és megvárjuk a Főtér elfoglalásával a legkésőbb szerdán meghozandó végső Bírói Végzést. Kezdeti fázisunkban ezt még úgyis megtehetjük, az ismerkedés, szervezkedés megy, hogy mire áll majd a Demokrácia Erődje, addigra minél erősebb és összecsiszolódottabb legyen a csapat. Ennyit röviden a mai napról, és köszönöm Mindannyiótoknak, hogy ma eljöttetek, és mostantól a nap 24 órájában ottvagyunk és várunk Titeket.

Elindultunk. 

A Vég Kezdetének Napja

Mármint Orbán Viktor romlott rendszere számára, bár akik elmúlt 10 napnyi tevékenységünket figyelemmel kísérték, azok rögtön értik a címet. Tíz nappal ezelőtt még az a betűsor sem létezett, hogy Ország Gyűlése Mozgalom, ma pedig 880 önkéntes aktivistával rendelkezünk, és vágunk Neki a hosszú és nehéz útnak.

Volna épp okom némi fennköltségre, de kerülni fogom, mert bár fontos, hogy mi volt eddig és mi lesz ma, de a lényeg inkább az, hogy mi lesz holnap és holnapután. A mai nap számunkra olyan, mint a D-Day volt a 2. világháborúban a szövetségesek számára: Ők partraszálltak Franciaországban hogy legyőzzék saját területén a Náci Fenevadat, mi pedig ma megteremtjük a Demokrácia első hídfőállását a Kossuth téren. Betelepülünk az arcukba, a Nemzet Főterére, hogy mindennap lássák: nehezebb dolguk lesz lopakodó diktatúrájuk kiépítésében, mint várták. Meg fogjuk mutatni az Országnak és a Világnak azt a szégyent, ami az elmúlt 4 évben nálunk megtörtént: nem a Parlament, hanem az azzal közvetlenül szemben létrejövő folyamatos tüntetés jelenti a Demokrácia Jelképét mostantól. Kicsinosították a Kossuth teret, hogy szép környezetet teremtsenek díszletként önkényuralmi törekvéseik elrejtésére, mi pedig ugyanott megmutatjuk a Valóságot, amit Ők elfedni akarnak.

Halvány lila gőzöm nincs, hányan vágunk ma neki ennek az útnak. Abban azonban biztos vagyok, hogy akik ma a helyszínen lesznek, vagy a háttérben a neten, vagy bárhol máshol segítenek nekünk, azok ma Magyarország legbátrabb és legelkötelezettebb emberei. Lehetne nyaralni, szájat húzogatva fitymálni, meg még sok egyebet lehet csinálni, de akik ma összegyűlünk, azok valóban tenni akarnak, és a hétvégén ki is derül: hány olyan ember van ma Magyarországon, aki igazán megértette Orbán demokráciagyilkos beszédének mondanivalóját. Békések vagyunk, de határozottak és eltökéltek: a Kossuth téren kezdünk bele sokmilliónyi apátiába süllyedt Honfitársunk fölébresztésébe. Eddig nem láthatták, hogy van valódi ellenállás Orbánék nyomulásával szemben, hát akkor mostantól majd látni fogják. Rengeteg ember ül otthon haraggal, és csak nyel, mert nincs hová csatlakoznia. Hát a mai naptól már lesz: hozzánk, a Kossuth téren, a Demokrácia ma megalapításra kerülő Erődjében.

Az Ország Gyűlése Mozgalom mindössze tíznapos történelme során kiváltotta az ország figyelmét és ellenérdekelt emberek és politikai erők hangos, vagy épp sunyi haragját. Én meg mondom: magasról teszünk rá, hogy ki milyen indokot talál az ellehetetlenítésünkre és a fitymálásunkra. Kimegyünk, ott leszünk, és mindaddig ott maradunk, amíg Orbán ebben az Országban bárminemű hatalommal bír: ez az ember roppant káros, ez az ember roppant veszélyes, és valakiknek meg kell állítani, és ha más nem teszi, akkor megtesszük ezt mi magunk. Onnan, a Kossuth térről, a Demokrácia Erődjéből fogjuk megszervezni az Ország ellenállását. Ha ma 500-an leszünk, akkor azért fognak ekézni minket, ha viszont 5 ezren, akkor meg azért: ok mindig lesz erre. De holnap reggeli cikkemet már a Kossuth térről fogom írni hajnalban, és gondoskodni fogunk róla, hogy minden ottani történés mindig nyilvánosságot kapjon. Szervezettek vagyunk, tudjuk mit akarunk, és azt hogyan akarjuk elérni, nem függünk sem pénztől sem technikától, sem médiától, mindenből megteremtjük magunk a szükséges mennyiséget és minőséget.

Nekünk jelenleg semmi olyanunk nincs, mint a létező politikai erőknek: infrastruktúra, soktízmillós költségvetés, médiakapcsolatok, bármi ilyesmi. De ehelyett van olyanunk, ami meg láthatóan másnak nincs, vagy csak nagyon kevés: Akaratunk és Eltökéltségünk. És ha ez van, akkor előbb utóbb minden másunk is lesz, mert az eszközök megszerezhetők, de akinek nincs elhivatottsága és bátorsága, annak meg hiába van bármekkora eszközparkja. Ha majd egy év múlva már a Kossuth téren annyi ember lesz, hogy kénytelenek leszünk a tüntetést az egész térre kiterjeszteni, és ha már minden városunk főterén ott állnak a Demokrácia Végvárai, akkor ebben az Országban egyszercsak új helyzet lesz. Onnantól már mindenki számára világossá válik, hogy Orbán nem a Nép akaratából van hatalmon, hanem épp annak ellenére. Ha más nem mutatja meg, hogy tízmilliós Hazánkban csak kétmilliós a Narancstábor, de ennek 8 millió elszenvedője van, akkor mi ezt megmutatjuk.

Találkozunk ma délután 4-kor a Kossuth téren, és létrehozzuk azt, amit mások nem mernek: a Demokrácia Erődjét. Toborzásba kezdünk az egész országból, jönni-menni fognak a tüntetőink, és előbb-utóbb egyre nagyobbá válik az a tömeg, amit ez az állandó jövésmenés fönntart. Nem kapkodunk, pontos terv szerint haladunk, mégha annak bizonyos elemeit nem is osztom meg a nyilvánossággal, hogy ne lehetetlenítsem el jövőbeli működésünket. Az Ország Gyűlése Mozgalom tiszta szándékú emberek tiszta eszközökkel élő közössége, és az is marad. A küldetésünk a Köztársaság helyreállítása, és nem több, de nem is kevesebb. És ettől a Céltól nem hagyjuk eltántorítani magunkat, kivetjük magunkból mindazokat, akik föl akarnak használni bennünket más szándékok elérésére, nem tűrjük a szélsőséget, az erőszakot. Saját utunk van, aminek látjuk a végpontját, és van szívünk és eszünk hozzá, hogy azon végig is menjünk. És minden pillanatban tudjuk a felelősségünket, de azt is tudjuk, hogy ami ebben az Országban ma történik, az úgy tovább nem mehet. És el fogjuk érni, hogy ez a mai nap, 2014. augusztus 8. bevonuljon Magyarország történelmébe, éspedig a demokraták számára arany, Orbán Viktornak pedig fekete betűkkel.

A Vég Kezdetének Napja.