Pedig oly egyszerű lenne

Az Orbán Rezsim támogatottsága Népünk tizedére csökkent, ilyenkor meg aztán nem az a művészet, hogy megbuktassuk, hanem az, hogy Hatalomban hagyjuk Őket. Alig kéne pár dolgot tenni, mi tesszük is, ami tőlünk telik, meg kéne végre mindenkinek mozdulni.

Forradalmat a fészbukon max szervezni lehet, de végigvinni aligha. Ahhoz bizony terepre kell menni, ott összegyűlni, aztán jól szervezetten fölhasználni a Tömegben rejlő mindent elsöpörni képes erőt. Megfelelő időben, megfelelő helyeken, sorozatos és célszerű nyomásgyakorlás, ez mindig, mindenütt eredményre vezet, csak egy esetben nem: ha nem csináljuk. Tragikomikus, hogy egy Zsebdiktátor és Bandája uralkodhat rajtunk a társadalom mindössze tizedével a hátterében. De az már nem igazán vicces, hogy közben emberek százezrei tengődnek munka, és bármiféle egzisztencia nélkül, családok tömege éhezik, és milliók vannak létminimum alatt. Nem játék ez, baccameg, de mégis annak tűnik, ha az ember a sajtót, meg a fészbukot olvasgatja. Mindenki ír mindenről, csak épp a lényegről nem mer, vagy nem akar. Egymilliószor megírták, hogy ezek tolvajrablógyilkosok, oké, tudjuk. Egymillió különböző verzióban kering, hogy ki mit szeretne majd utánuk tenni, csak épp arról semmit, hogy odaáig, hogy utánuk legyünk, hogyan is kell eljutni. Ha összeszámolnám a fészbukon legharciasabban kommentelőket, akkor már rég nem lenne Orbán, mert tele lenne az egész Belváros, nemcsak a Kossuth tér a tüntetőkkel, de valahogy mégsincsenek a keményszavak emberei a keménytettek mezején, mikor kéne.

A Népünk jelentős része fél az egzisztenciális megtorlástól, másik része apátiában van. Tömeglélektani manipuláció áldozatai, ehhez nagyon ért a Felcsúti Geci, meg a Bandája, de közel sem vagyunk tehetetlenek a módszerrel szemben. Hasonló a hasonlót oldja, mondja a kémia, de a társadalomra is igaz: szegezzünk szembe egy másik lélektani fegyvert az Övékével, és működni fog. A félelmet és az apátiát ugyanazzal a módszerrel lehet oldani: terepen ütközeteket vállalni a Hatalommal, megmutatni, hogy vannak, akik nem félnek és nem süllyedtek nem múló depresszióba. Ma ilyen aforizmás napom van, legyen itt mégegy, Ógörögéktől: a mozgás az élet. Írogatni otthonról, mindig ugyanazt, de kuksolni a fotelben és kukucskálni az ablakrésen át, ha valami történik épp, az biz elég lúzer dolog, és most roppant finom voltam. Megmondani a frankót, aztán üdülni menni, nettó pótcselekvés, tettek helyett. Egy félelemben és apátiában élő Népnek példát kell mutatni, személyeset, minél tömegesebbet, hogy legyen, akiket követhet, mertha az írás-, és politikatudók csak addig jutnak el, hogy Előre!, és addig nem, hogy UTÁNAM!, akkor itt nem lesz semmise, semikor. Vagy max Fidesz-Jobbik váltógazdálkodás, esetleg koalíció, egészségünkre.

Magyarázza már el valaki, mert én képtelen vagyok fölfogni, hogy nyilvánvalóan hatásos politikai technikákat miért NEM alkalmaznak azok, akiknek épp az ellenzékiség volna a fizetett feladata. Miért nem állnak a különböző pártok sátrai egymás melletti sorokban a Kossuth téren, miért nem üldözik aktivistáik tüntető csoportjai a Narancsokat minden megnyilatkozásukkor? Mi nincs hozzá? Aktivista? Pénz? Van némi saját tapasztalatunk, se százezernyi önkéntes, se milliók nem kellenek egyik folyamatos cselekvéshez sem, tehát ez nem hiányozhat az elvileg mindennel rendelkező hivatalos ellenzéki pártoknak. De mégsem tesznek semmit, mert az politikailag a nulla kategóriája, ha nyilatkozgatnak, felszólalnak itt-ott, aztán jöhet a Balaton megint. Az meg egyenesen szereptévesztés, és súlyos pótcselekvés, ha segélyegyletet játszanak: szép dolog persze, de egy diktatúrában NEM EZ az ellenzéki erők feladata, hanem minden erővel a Rezsim megbuktatásán dolgozni. Szóval egyszerűen nem történik részükről más, mint pótcselekvés, tevékenységnek álcázva. Miért is nincs az épülő kerítés egy szakaszán többezer ellenzéki pártaktivista és szimpatizáns, hogy élőben akadályozza meg a továbbépítését? És folytathatnám, annyi a kérdés, hogy több cikket is kitöltene, de választ egyikre sem kapok soha, terelést, anyázást annál inkább.

Ha meg válasz hiányában magam írom meg azt, miszerint itt hazaárulással felérő semmittevés és kollaboráció folyik, akkor persze én vagyok a feketeseggű. Pedig csak tényeket írok, teendőket, és azok egyértelmű és látható nemmegtételét. És már nemcsak én. Lassan az értelmiség bátrabb része szintén felvállalja az időleges kiközösítést: Lovas Zoltán, Majtényi, Bruck András, és sorolhatnám egyre hosszabban, akiknek már felnyílt a szeme, és próbálják másokét is felnyitni. Szóval tán tessenek megkérdezni, T. Pártaktivisták saját Pártvezéreiket: miért nem tesznek semmit, mikor oly könnyű volna némi kitartó aktivitással eltakarítani ezt az egész Narancsbrancsot, gombfocistól-kisvasutastul? Miért nem tetszenek a terepen tüntetni? Miért nem tetszenek semmiféle csoportos demonstratív politikai aktivitást mutatni, hogy a Népünk érezzen némi bátorítást a csatlakozásra? Miért tetszenek üdülni diktatúrában, mégis miben fáradtak ennyire el? Miért gondolják azt, hogy elég minden újabb Narancsgeciség után kiadni egy közleményt, hogy decsúúúnyadolog, aztán várni a strandon a következőt? Miért nem tetszenek semilyen mértékben ellenállni? Kérdezzétek meg ezeket a Pártgóréktól, T. Aktivisták, aztán osszátok meg velünk is a választ. De legalább értsétek meg, hogy miről is dumálunk egyre többen. És miért is kell nekünk cselekedni, helyettetek.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Hugyosmáté (el)menekült!

A beharangozók szerint ma lett volna Kiskedvencünk a TV2 Mokka című műsorában. Aztán nem lett. Mi voltunk helyette, igaz nem a stúdióban, hanem reggel, Őt várva a TV2 előtt. Ezért aztán olyan történt, ami Hugyosmáté életében még soha: nem volt adásban a Fiúcska.

Azt, hogy Kiskocsis milyen beszari - széplelkek kedvéért: bátorsághiányos - régóta tudom. Ellenem indított pereiben megidéztetem mindig tanúnak, sosem mer eljönni, beteges a Srác, mert mindig ilyesmire hivatkozik, megértem. Tüntetést szervezek ellene, lelécel a saját Polgármesteri Hivatala hátsó ajtaján, ha meg valahol összefutunk mégis - nem teljesen véletlenül, bevallom - oly gyorsan válik köddé, hogy a fénysebesség relatív fogalommá válik. Tulajdonképpen biztos talajra építkeztünk, mikor múlt szombati tüntetésünkön bejelentettem, hogy üldözni fogjuk: Nyulambulam szaladni fog, ha csak meghallja hírét, hogy ott leszünk, ahol Ő. Ma leteszteltük, pont az van, amire számítottunk: reggel 6:55-re volt beharangozva a menekültek ügyében az interjú Vele, aztán nem lett belőle semmi. Ugyanis még este úgy döntöttünk, hogy akkor mi is ott leszünk a TV2 előtt, lássuk, hogy reagál.

Azt már régóta tudjuk, hogy mind a saját, mind a NAPos fészbukos felületeink folyamatosan megfigyelés alatt állnak, de nem igazán izgat föl minket már az ilyesmi. Szépen megdumáltuk az egyik csoportunkban, hogy oda megyünk, aztán lássuk, hogy ez a netes információ hogyan jut el Hugyosmátéhoz. Eljutott. De mivel szeretem lebiztosítani a kísérleteinket, reggel 5-kor be is jelentettem flashmobként a BRFK-n a tüntetésünket, mivel természetesen sok rendőrt mozgósítottak, így aztán biztos lesz valaki közülük oly szíves, hogy eljuttatja az infót a Kisnyuszihoz. És épp ez volt a teszt lényege: bevállalja-e a személyes találkozót, olyan szituban, mikor nem atombiztos stúdiókörülmények között, seggnyaló mikrofonállványnak kell előre kitalált papagájszövegeket fölmondania. Nem vállalta.

Személyiségét ismerve, nem volt jó választása. Élőben egy vita, saját kameráink előtt, utcán: ehhez vér kéne a pucában, az meg nincs. Ha a hátsó bejáraton menekül el az interjú után, akkor azt mutatjuk be videón, az is ciki. Úgyhogy a Tőle elvárható módon a lehető leggyávább megoldást választotta: elmaradt az interjú, aztán hogy eleve már oda sem ment, vagy bent bújkált, várva, hátha lelécelünk, és akkor adásba mehet, arra már nincsenek biztos infóink. Tudjuk jól, hogy kábé két évvel ezelőtt a TV2-t bevásárolta a Fidesz, hogy mennyire, arról most meggyőződhettünk. Jöttek ki hozzánk mindenféle emberkéik, valahogy meggyőzni minket, hogy az adás valójában Miskolcról megy, minek is vagyunk mi itt Pesten, menjünk nyugodtan haza.

Naja, mi meg épp most másztunk le a falvédőről: az adás nem Miskolcról ment, hanem két helyszínről, amiből az egyik természetesen a Róna utcai stúdió volt, Budapesten. Jó trükk volt, de nem elég jó: gondolom arra számítottak, hogy szépen hazamegyünk adás közben, aztán hirtelen előmászhat a Mátéka, ha nem is 6:55-kor, de legalább valamikor a Mokka adásában, elmondja, aztán hazamenekül. Úgyhogy maradtunk, egészen fél 8-ig, adás szépen lement Kocsismentesen. No, hát ennyi kell ezeknek a gyáva Narancsfijjugnak: rájuk menni, szembesíteni Őket a hazugságaikkal élőben, aztán nagy lesz a csend gyorsan.

Úgyhogy pont ezt tesszük a továbbiakban is. Ahol Kocsis megjelenni szándékozik, mi MINDIG ott leszünk. Nem kell sem a médiába, sem rendezvényekre, sem sehová egy ilyen hazudozógép, akinek méreg folyik a szájából. Augusztus 20-án mond beszédet Nyolcker polgármesterként a Golgota téren, de mi is ott leszünk, nemkevesen, aztán meglátjuk, lebetegszik-e előre, vagy be kell vetnünk Orbánon már március 15-én kipróbált zavarómechanizmusunkat. Juhász Péter Rogánt üldözi, mi a NAP-pal Kocsist, tessenek a T. ellenzéki kollégáknak egyet-egyet bevállalni, aztán lássa az egész ország, hogy mily gyávák is a Mindenható Urak. Mert ha a félelem légkörét oldjuk, akkor a Narancsok leúsznak a lefolyón a történelem pöcegödrébe. Ahová valók.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Fuss Kocsis, fuss!!!

Az ígéret szép szó, meg is tartottuk: Hugyosmáté Exhaverom nyolckeres hivatala előtt küldtünk Neki egy kerek kis üzenetet. Lehozta a HírTV, a Magyar Narancs, köszönöm, hogy vannak olyanok, akik már tudósítanak rólunk, lesz ez még több is, rajtunk nem múlik.

A dolgunk tulképp rém egyszerű: megtenni mindazt, amihez már elég erőnk van, ha már csak egy kicsit el tudunk venni a Fidesznyikek magabiztosságából, és némi reményt adni a Népünknek, hogy vannak, akik tenni is hajlandóak, nem csak szövegelni, már megérte. Úgyhogy szombaton össze is kapcsoltuk a kellemest a hasznossal: épp augusztus 8. volt, az egyéves évfordulója, hogy nonstop tüntetést tartunk Orbán Rezsimje ellen, és mi lehetett volna alkalmasabb egy tüntetésben fogant szervezet szülinapi ünnepségeként, mint egy ütős demonstráció. Országjárásunk közben épp Kocsis Nyolckerének Rákóczi terén tartózkodunk hetekre, hát akkor épp a legjobb helyen vagyunk, hogy azt tegyük vele, amit Ő tesz a menekültekkel: üldözni kezdjük. A szombati akciónk csak a nyitány volt: mostantól mindent meg fogunk tenni, hogy ezt a nyikhaj gyereket elhallgattassuk. Nyugi, verbalitásának megszüntetéséről írok, nem másról, annyi hülyeséget beszélt már össze Fidesz szóvivőként, meg polgármesterként is, hogy abból egy életre épp elég is. Mint Olvasóim tudják, ismerem jól a Hugyosmátét, tudom hogy gyáva a legény, vette már föl a nyúlcipőt korábban is, mikor tüntetést szerveztem ellene. Hát akkor most megkapja, immár nem Nyolckeres mérettartományban, ami jár Neki.

Egy évig békén hagytam, mert nem jutott Rá erőm, már a szokásos háttérben zajló állandó jogi csaták közben, ugyanis sameszain keresztül persze folyamatosan följelent mindenért, csakhát ott még nem tartunk, hogy a semmiért elítéljenek. A bíróságok többé-kevésbé még tartják magukat az Orbáni önkénnyel szemben, vannak aggasztó jelek, de összességében még lehet támaszkodni rájuk. De egy év eltelt, Kossuth téri állandó tüntetésünk egy év alatt párttá érett és országjárunk, toborzunk, készülődünk, hogy amint csak lehet, végét vessük a dúvadak országrombolásának. Kocsis helyben van, Kocsis szem előtt van, és Kocsis felbátorodott, hát akkor visszaküldjük a helyére a Fiúcskát, hadd rettegjen, ráfér. Betegesen hiú szegény, mikor anno megírtam, hogy mikor hazudik, bevörösödik a füle, hónapokra eltűnt a médiából, ne rajta röhögjenek. Mikor ráaggattam kötelező iskolai drogtesztjének őrülete közben a Hugyosmáté nevet - egy ország vette át, használják is ezerrel - ismét lelécelt egy időre. De megint visszamászott, és most a menekültekkel csinálja azt, amit eddig megszokhattunk tőle: a legocsmányabb módon hazudozik és uszít. Úgyhogy mostantól nem lesz szünet, mindig lesz kapacitásunk arra, hogy pokollá tegyük az ördöggé vált pártzombi életét.

A Narancsok góréi a háttérben szeretnek tevékenykedni, igen ritkává vált részükről a nyilvános megjelenés. A fehérgalléros bűnözők a szarságaikat hátsó irodák csendjében, lehallgatásbiztos luxuskocsmákban művelik, ott nem kell félniük a Nép haragjától. Ugyanis egymillió fanatikusuk kivételével magát az országot már rég elvesztették, és csak rajtunk, demokrata ellenzékieken múlik, hogy mikor vesszük vissza tőlük. Hát mi most megtesszük ezügyben ismét, amit csak tehetünk: Hugyosmátét elüldözzük a nyilvánosságból, ugyanis vanak olyan kötelező feladatai, amikor nem bújhat el valami odúba. Kénytelen képviselő-testületet vezetni, hamár polgármester, kénytelen itt-ott megnyitó, meg átadóbeszédeket mondani, meg nemzeti ünnepen is szónokként megjelenni. Mi meg elkísérjük, és teszünk róla, hogy érezhesse: személye és szövegei nemkívánatosak ebben az országban. Legközelebb augusztus 20-án a Nyolcker Golgota terén mond beszédet polgármesterként - ott áll egy kettőskereszt, nanáhogy annak a tövét érzi megfelelő helynek ehhez -, de mi is ottleszünk. Úgyhogy ha gondolod, Kedves Olvasóm, csatlakozz hozzánk, meglátogatjuk a korhadt lelkű fiatalembert. Ja, meg ezt ajánlom a többi ellenzékinek is: van elég Narancsgóré, tessenek egyet kiválasztani, aztán éreztetni vele élőben és szünet nélkül a Népharagot. Mindenkit nem vállalhatunk mi, lehet, hogy előbb-utóbb igen, de ott még nem tartunk. Gyere velünk! (KATT IDE)

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Nyílt levél Hugyosmáténak menekültügyben

Hát Szépöcsém, Te megint elszabadultál. Először is: bocs, hogy egy ideje nem foglalkoztam Veled, csakhát Felcsúti Gazdád időközben már Rákosi szintjéig építi le a demokráciát, úgyhogy vele vagyok elfoglalva, Rád, a Kiscsicskájára egyszerűen nem jutott időm, meg figyelmem. Eddig.

Nyomon követem persze azért a pályaívedet, már ha a lassú, parabolikus ívű zuhanás még annak nevezhető. Te is az enyémet, olvasod lelkesen továbbra is a dolgaimat, gondolom azért is jelentettél föl rágalmazásért, becsületsértésért meg mindenért nemrég a Főügyész Haverodnál, csakhát az még Neki is sok volt, nem indítottak eljárást, ciki, bukta, meg ilyesmi. Elhinném én, hogy kis mimóza lelkedet nagyon megviseli, ha csúnyákat írok Rólad, csakhát nehéz lenne szépeket írni, merthát ha Felcsúti Gazdád egy Geci, akkor Te meg Kisgeci vagy, aki polgármesterként tönkrevágja a kerületét, Fidesz-szóvivőként meg gyűjti a bírósági papírokat megítélt hazugságairól. Tán elfelejtetted, de akit a Narancsok szóvivővé tesznek, azzal ki is csinálják: oda mindig beáldozható emberszerűeket raknak, akik kellő kopás után mehetnek a süllyesztőbe, aztán jöhet a következő zombi. Menetközben kivágtak a parlamentből, oda a rendészeti bizottsági elnökséged, a nemzetbiztonsági bizottsági tagságod, összevesztél Pintérrel, szóval nincs már meg az a védelmed, amihez korábban hozzászoktál. Látod, már Főügyész Haverod se volt hajlandó ellenem vádat emelni pusztán azért, mert telesírtad pár cikkem miatt a párnácskádat.

Egy dolog miatt vagyok igazából kénytelen foglalkozni Veled újra. Az, hogy Narancsszájként milyen hülyeségeket hordasz össze, az nem érdekel, azért fizetnek, hogy hazudj, oké, vállaltad, nyeljed, oszt ennyi. De most saját jogodon és akaratodból, a Nyolcker polgármestereként hánytad tele az étert a menekültek ellen uszító mocskoddal. Mondom, erre most senki nem kényszerített, Magad vagy olyan gazember, hogy uszíts szerencsétlen, mindenüket elvesztett emberek ellen, akik a puszta életüket mentik. Gusztustalan dolog, de még rosszabb, hogy ezt is hazudozással teszed. Halvány dunsztod nincs már régóta a Nyolcker valóságáról, nem mersz jóideje emberek közé menni, fönt laksz Budán, a Fodor utcában, kocsi hozvisz, ha valami miatt kell egyet kampánysétálnod, húszfős sleppel teszed ezt, leszervezett maradék támogatóiddal lepacsizni fotózkodási céllal. Mindabból, amit elmondtál a menekültek viselt dolgaiból, semmi sem igaz. NEM agresszívek, örülnek, hogy élnek, és békén hagyják Őket, NEM szarják-hugyozzák össze a tereket, NEM építenek sátrakat, egyszóval: egy hazug szemétláda vagy. Peched az, hogy én viszont remek kis csapatommal épp építettem egy sátrat, és épp a Nyolckerben, a Rákóczi téren. 

Persze, tudsz Te már erről, láttam a spanjaidat fotózgatni, nanáhogy távolról, merthát fejétől bűzlik a hal: Ők se bátrabbak, mint Te. És tudod, a Rákóczi tér épp 5 percre van a Te Polgármesteri Hivatalodtól, úgyhogy most párszor majd meglátogatunk. Amúgy országjáráson vagyunk, kicsit pihenni, meg a régi nyolckeres kapcsolatokat fölmelegíteni jöttünk vissza, csakhát az ütemérzéked, az megint cserbenhagyott. Épp gondolkodtam azon, hogy eleget voltunk mi már a Kossuthon ahhoz, hogy új budapesti székhelyünk legyen, mikor épp nem vidéken tüntetünk. Rossz hírem az, hogy menekültellenes uszításod után könnyű volt dönteni: ez a bázisunk mostantól a Rákóczi tér lesz, és mikor itt vagyunk, mindig kapsz tőlem-tőlünk valami finomat, érezd a törődést, mert nagyon elszabadultál. Apropó, emléxel még 2012. november 22-re, mikor az ellened szervezett tüntetésemtől annyira megijedtél, hogy lezártad a testületi ülést, és kimenekültél a hátsóbejáraton? Hát persze hogy emléxel, hisz előző nap tartott nálam házkutatást a Nemzeti Nyomozó Iroda, nyilván roppant véletlenül, és cseppet sem azért, hogy megpróbáljanak "lebeszélni" a tüntetésről. Akkor kaptad tőlem a Hátsóajtós Kisvitéz elnevezést, jól el is terjedt a kerületben, mindannyiunk örömére.

Vagy ott volt a 2012. december 18-i tüntetés, amitől már előre annyira betojtál, hogy az aznapra kiírt közmeghallgatást gyorsan áttetted más időpontra, nehogy összefussunk. Ja, meg a testületi üléstermet is lezárattad tűzoltókkal, nehogy megjelenjünk a nyilvános ülésen. Persze azért egyedül bementem máskor, merthát szeretem látni a piros füleidet, meg a monitor mögötti bujkálásodat, meg azt, ahogy azonnal kimenekülsz saját kerületed testületi üléséről, és vissza sem jössz, amíg ott vagyok. Gyáva egy lúzer vagy Te Szépöcsém, és most megint kihúztad a gyufát. De nagyon. Meglátod majd mennyire. Most szombaton este 6-ra szerveztem is már egy bemelegítő tüntetést ellened a polgármesteri hivatalod elé, kapsz majd onnan egy szép üzenetet, nem fog tetszeni. Tudod, nekünk olyan jellegű politikai-erkölcsi elszámolnivalónk van egymással, ami egy életre szól, és nálam nem járnak le a határidők ilyen ügyekben soha. Sokat leszünk mostanság a Nyolckerben, és mindig jut majd ötletünk, energiánk, emberünk és időnk, hogy pokollá tegyük az életedet. Tudod miért Szépöcsém? Mert időközben ördöggé váltál. Nemsokára találkozunk, nem is egyszer...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Hóban, fagyban, NAPsütésben

Szombaton lesz egy éve, hogy Orbán tusványosi illiberálisozó beszéde elleni tiltakozásként blogom közönségével kimentünk a Kossuth térre tüntetni, és mozgalommá alakulva ott is maradtunk, nonstop sátortáborral demonstrálva a kialakuló diktatúra ellen.

Az Orbánbeszéd még akkor is mellbevágott mindenkit, ha voltak már jelei, hogy itt önkényuralom készül. Bloggerlelkemmel azt gondoltam, hogy eddig és nem tovább, és nyilván a kódolt, ámde könnyen megfejthető szöveg után a magukat ellenzékinek érzők utcai demonstrációkba kezdenek: táncsak nem hagyjuk már, hogy frissen kialakult demokráciánkat mindenféle ellenállás nélkül elvegyék tőlünk. Írtam is erről blogot, felkértem benne az ellenzéki pártok vezetőit, meg pár közelismert személyiséget, hogy együtt csináljanak egységfrontot Orbán ellen, és mindenki menjen a Kossuth térre. El is jutott az minden címzetthez, ám semmi nem történt. Páran kiadtak valami sajtónyilatkozatot, hogy ejjjdecsúnya volt ez, Orbánúr, aztán visszamentek a Balatonra nyaralni tovább. Én meg nem tudtam, mi dühít jobban: hogy egy egykor magát demokrataként feltüntető emberből ilyen kóró lett, vagy pedig az ellenzék semmittevése. Aztán akkor eldöntöttem magamban: ha mások nem, akkor majd én megteszem, ha kell, egyedül, de nyilván lesznek olyan demokraták, akik megértették Orbán hadüzenetét és csatlakoznak hozzám. Úgyhogy fogtam magam, bejelentettem az állandó tüntetést a Kossuth térre, a Parlament előtti nagy térségre, aminek a neve: a Nemzet Főtere. Gondoltam, pont jó lesz megmutatni a Diktátornak, hogy odabent Ő van, odakint meg az ellene felkelő Nemzet.

A rendőrség persze menetből elutasította, mentem  bíróságra, de közben azért megnyitottam egy másik jogi utat: a spontán tüntetését. Felkértem blogom Olvasóit, hogy csatlakozzanak hozzám, aztán addig is, amíg a bírósági csata megy a tüntetés jóváhagyásáért, menjünk ki a Kossuthra, ne otthon lóbáljuk a lábunkat. Sokan vették az adást, jól elvoltunk a Kossuthon a oldalsó sétányon, és egyszercsak hívtak a Fővárosi Törvényszékről: megvan a döntés. Nosza, taxi, szaladás a papírért, és az volt benne, amire vártunk: az engedély. Úgyhogy augusztus 8-ra meghirdettem a már kint lévők mozgalommá alakulását, és a Kossuth közepére a sátorverést. Nemcsak az olvasóimat hívtam, hanem az országos média ellenzéki részét is. Voltunk kint háromszázan, épp csak média nem, pedighát akkor még nem voltak tüntetések, egy 300 fős elég ritkaságnak számított. Node ha így, hát így, nem érdekes, gondoltam naivan, lényeg hogy ott vagyunk, tegyük a dolgunkat, próbáljuk meg rávenni az ellenzékieket, hogy minél többen csatlakozzanak. Egyszerű volt az elv: ha azt látják az otthonülők, hogy valakik mernek tevőlegesen is szembeszállni a Felcsútival, akkor majd Ők is felbátorodnak. Magánemberek jöttek is szép számmal, csak épp az ellenzéki potentátok közül nem érezte szinte senki a szükségét, hogy legalább szolidaritásból megjelenjen nálunk. Persze Gyurcsányt vártuk leginkább, belőle kinéztük, hogy képes lesz túllépni a puszta dumálás határán, meg is ígérte kamerába, aztán nem jött.

Páran azért jöttek: Demszky, Karácsony Gergely, Gőgös Zoltán, aztán Bokros, Falus Ferenc, örültünk Nekik. Jött az európai média is, volt némi hírértéke, hogy emberek fogták magukat, aztán beleálltak Orbán arcába, miközben az már megkezdte "szabadságharcát" a minket eltartó Európai Unió ellen. Depersze megintcsak tapasztaltuk, hogy az ellenzéki média nagy ívben kerüli növekvő sátortáborunkat, meg azt is, hogy a Narancsok szócsövei megkezdték a karaktergyilkosságot ellenem. Naja, ez kevéssé volt meglepő, az már inkább, hogy a balliberális értelmiség egy része is szószerint átvette a Fideszmocskot, tán elfelejtették, hogy ott nem igazat szoktak írni. Szombatonként tüntetéseket tartottunk, elmentünk mások demonstrációira, közben meg kaptuk a hatósági zaklatásokat: a Parlament Hivatala, aztán a kerületi közterületfelügyelet gondolta, hogy Nekik ott jogaik volnának minket egzecíroztatni, csakhát gyorsan infomáltuk Őket arról, hogy takarodó, mert bírósági döntéssel szegülnek szembe, nehogy bajuk essen. A legelején a Fidesz nem vett minket komolyan, gondolták, elhal úgyis az újdonság varázsa, hazamegy a Szabó a csapatával, megunja, aztán akkor mehet minden tovább a megszokott rendben. Csakhát azok az emberek, akik odagyűltek, nem hazamenős fajtából voltak, úgyhogy kezdtünk roppant kellemetlenné válni Hataloméknak.

Jött az őszi nagy forradalmi hevület, részvettünk mindenben, amiben csak erőnk engedte, biztosítottuk a teret gyülekezési jogunkkal, hogy másokét se utasítsák el: zsaruék tudták, hogy nem érdemes, mert max annyi történik, hogy a mi gyülekezési jogunkra fogják mások is a tüntetéseket szervezni. Aztán a lázat csendes és mocskos eszközökkel lecsillapították, jött a tavasz, mi meg egyedül maradtunk a cselekvő ellenzékiségünkkel. Éjszakai TEK akciókat kaptunk, ötször, lebontották a sátrainkat, minket elvittek, és mindezt a hivatalos parlamenti ellenzék mély hallgatásba burkolózó, semmittevő kollaborációja mellett. A TASZ mellénk állt, minden rendőri erőszakot Strasbourgba vittünk, de közben el kellett gondolkodnunk: van-e értelme olyan politikai erőket a Kossuthra várni, akik már belenőttek időközben a képviselői bársonyszékükbe, és egyetlen politikai aktivitásuk a szövegelés. Arra jutottunk, hogy tapasztaltunk már elég kollaborációt és árulást, hogy naivitásunkat föladva magunk vágjunk neki az Orbán Rezsim eltakarításának, mert azt más helyettünk nem fogja megtenni. Megalakítottuk a cselekvő ellenzék pártját: a Nincs Alku Pártot (NAP) és nekivágtunk az országnak, hogy fölépítsük az ellenállást, és terjesszük annak szellemét. Most szombaton, augusztus 8-án leszünk épp egy évesek, azóta terepen vagyunk, és leszünk is, amíg csak kell. Most éppen a Nyolckerben, a Rákóczi téren van az állandó tüntetésünk, odavárjuk a NAP szimpatizánsait délután 5 órára, hogy megünnepeljük elpusztíthatatlanságunkat és erőt adjunk egymásnak a következő időkre. Nehéz, de nem lehetetlen feladatot vállaltunk: az európai demokrácia helyreállítását, és minden ahhoz szükséges kockázatot és küzdelmet.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Nincs mentség!

Tabudöntés következik. A képviselők visszahívhatóságáról és mentelmi jogáról lesz szó. Elnézve országgyűlési képviselőink valós tevékenységét, épp ideje erről is beszélni. De leginkább visszahívhatóvá tenni Őket, és elvenni Tőlük kiváltsággá vált mentelmi jogukat. 

Értem én persze, hogy mire is jó a mentelmi jog. Elvileg az országgyűlési képviselő a köz érdekében él, ezt vállalta, ez tölti ki az élete minden percét. Ne zaklathassák tehát e közhasznú tevékenysége közben mindenféle perekkel, koncentráljon a munkájára, hisz mindannyiunkért teszi. Mondom: elvileg. Mert a megtapasztalt VALÓSÁG teljesen más. Üres parlamenti széksorok, nulla valós aktivitás, leginkább a pártok frakcióinak szavazógépében való gombnyomogatás felső parancsra. Van ugyan pár olyan képviselő, aki nem szakad el megválasztása pillanatában a választóitól, hogy négy évre beüljön a jól fizett parlamenti melegedőbe semmittenni, de Ők a kivétel, nem pedig a szabály. A mentelmi jog intézménye már teljesen más célt szolgál, mint amire annak idején kitalálták. Kulcsfontosságú elemmé vált a fehérgalléros politikusbűnözői kaszt létrejöttében, és egyben a zsarolhatóság táptalaja. A mentelmi jog gyakorlásának valósága a kéz kezet mos összehajló körmutyizása: Te megszavazod nekem a mentességet, én is Neked, érinthetetlenek vagyunk, az uralkodó kaszt tagjai. Ha meg valamelyik ellenzéki képviselő elkezdene ugrálni kicsit az Orbán Rendszer ellen, azon veszi észre magát, hogy kap pár feljelentést ismeretlenektől, és Narancsos kollégái megzsarolják: ha nem áll le, fölfüggesztik a mentelmi jogát, aztán járhat ügyészségre meg bíróságra. Így aztán le is áll gyorsan a kollégaúr, minek a feszkó a nagy jólét közepette, nemde.

A mentelmi jogot körömszakadtáig védik a Parlamenti Urak, és pártjaik, nanáhogy, ez az egyik kasztjelvényük, előjoguk, csakhát ami az Ő érdekük, az nem biztos, hogy a Nép érdeke is. Vagy inkább: biztos hogy nem. Van némi saját tapasztalatom rendőrségi, bírósági ügyekben, volt nálam házkutatás, négyszer rabosítottak, 47 feljelentést tettek ellenem mindenféle Fidesznyik csicskák az elmúlt három évben, úgyhogy hazajárok a rendőrségre meg a bíróságra, koncepciós ügyek tömegében önmagamat védeni. De közben azért maradt időm blogot indítani, azt felfuttatni, ellenálló mozgalmat szervezni, amiből aztán a Nincs Alku Párt (NAP) kinőtt. Úgyhogy aligha töltöttem kevesebb időt közügyekkel, mint egy parlamenti képviselő szokott, és mégis beilleszthető volt az életembe a folyamatos hatósági zaklatásokkal való szembeszállás. Nopláne a Parlamenti Urak megfelelő fizetést kapnak tőlünk a munkájukért, úgyhogy van miből ügyvédet fogadni, mintahogy velük ellentétben nekem ilyesmire nem jutott, úgyhogy magamnak kellett eljárni minden ügyemben. Úgyhogy a valóság az: ha valaki hivatásának érzi a közügyek képviseletét, akkor annak igenis bele kell, hogy férjen a peres ügyek vitele is, merthát mint mondtam: saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy belefér.

Olvasóim egy ideje láthatják, hogy megkezdtem a blogban a Nincs Alku párt (NAP) programtéziseinek megvitatását. Nyílt programalkotást folytatunk, nem valami háttérszakértők dugják össze a buksijukat egy irodában, aztán majd előhúzzák a nyuszit a kalapból egy pártkongresszuson: nesztek itt van, jó sok oldal, szavazzátok meg, aztán haladjunk tovább, nem kell a vita. Nem, mi ezt nem így tesszük. Megírom egymás után az egyes fontos programjavaslatokat, a neten, élőben, mindenfelé várom a reakciókat, és ahogy azok sorjáznak befelé, a párt tagságával megvitatjuk. És amikor programunk minden egyes kritikus pontjának javaslata megtörtént, és az azokról folytatott folyamatos viták kijelölik azt az irányt, ami a képviselendő Nép akaratával leginkább egybevág, akkor majd döntünk az egészről, egyben. Nagyjából szeptember végére várható, hogy a NAP tételes, rövid, ámde ütős és egyedi programja végleges lesz, addig meg csak folyjon a vita, minél több, annál jobb. A mentelmi jogra visszatérve: javaslatom tehát az, hogy a mentelmi jog szűnjön meg: el kell venni azoktól, akik mostanra kaszthovatartozásuk jelvényeként használják, előjogként gyakorolva mindannyiunkkal szemben.

A másik tabutéma a képviselők visszahívhatósága. Itt is ugyanaz a helyzet minden szempontból, mint a mentelmi jognál: garancia a politikai kaszt vezetőinek, hogy négy évig azt csináljanak, amit akarnak. Ahogy azt Orbán mondta anno: egy dolog a választási program, egy másik meg a kormányzás. A képviselők visszahívhatatlansága a legfontosabb garanciája, hogy ezt meg is tehetik: lehet ígérgetni tücskötbogarat, hazudozni szélesvásznon, aztán 4 év alatt a választó úgyis elfelejti mit is ígértek, és aztán mi lett belőle. Úgyhogy ebből is épp elég volt 25 évnyi: nem nyakrafőre, de azért a képviselőknek visszahívhatóknak kell lenni. Javaslatom az, hogy a 4 éves ciklus első évének kivételével minden évben lehet indítani egy visszahívási eljárást az illető Parlamenti Úr választókerületében, és ha a visszahívására több szavazat érkezik, mint amennyivel korábban megválasztották, akkor a mandátuma véget ér, és új választás kezdődik. Egy ilyen eljárás garantálja, hogy azért ne folyamatosan menjen a kampány, de egyben azt is, hogy a képviselő nem szakadhat el a választókerületétől: ha nem tartja a folyamatos kapcsolatot a választóival, akkor egyszercsak azt veszi észre, hogy eltűnt alóla a bársonyszék. És igen, tudom, hogy ezt listás képviselőknél máshogy kell, de erre a kérdésre majd önálló blogban fogok visszatérni. Hát akkor ennyit a tabukról...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Újat építünk, nem toldozgatunk!

Hazánkat adottságai az európai jólét mintaállamává tehetnék, de a rendszerváltás óta eltelt 25 év nem az emelkedés, hanem a süllyedés időszaka volt.

Szabadságunkat ugyan megkaptuk, de egymás után jövő politikusgarnitúráink egyre inkább saját magukkal, semmint velünk, választóikkal voltak elfoglalva. Egyre többeknek lett egyre rosszabb, míg nagyon keveseknél halmozódtak föl mindazon javak, amit mi, a Nép raktunk össze. Ez a folyamat végül a gátlástalan Orbán Korszakban érte el csúcspontját: honfitársaink fele létminimum alatt él, mindennapos a munkanélküliség, az éhezés, a kilátástalanság. De látnunk kell: az Orbán Korszak nem jöhetett volna létre, ha ahhoz a korábbi kormányok és az azokat adó pártok nem teremtik meg a korrupció és a hatalommal való visszaélés táptalaját.

Nem maradt kit választani, nagyobb és kisebb rablók, fehérgalléros bűnözők uralják a mai politika minden oldalát, pártját. Újra kell kezdeni, bármily fájdalmas és nehéz is lesz, mert a politika egésze szakadt el a Néptől, melyet képviselnie kéne. Új Alkotmány kell, hogy az eddigi gumiparagrafusok helyett acélabroncsok közé szorítsuk képviselőinket: valaha bíztunk önkorlátozásukban, de méltatlannak bizonyultak bizalmunkra. A mindenkori parlamenti többség egyre inkább maga alá gyűrte a többi hatalmi ágat: pártpolitikai játszótérré vált a kormányzás, az igazságszolgáltatás, a média. Az alkalmasság, a szakértelem már édeskeveset számít a párthűséggel szemben.

Ez így nem maradhat, ezt így nem hagyhatjuk. Megalakítottuk az egy éve folyamatosan tüntető Kossuth téri demokratákból a Nincs Alku Pártot (NAP). Átéltünk mindent, amit egy csendes diktatúrában átélhettünk: rendőri erőszakot, koncepciós pereket, házkutatást, rabosítást, egyszóval tényleg mindent. Saját példánkon mutatjuk meg az országnak, hogy nem szabad félni, ki kell állni magunkért, mindannyiunkért, mert vissza kell vennünk a hazánkat mindazoktól, akik azt tőlünk elvették. Pártelnökünk Dr. Szabó Gábor, orvos, független újságíró, az ország legismertebb, soktízezres olvasótáború blogjának, a Tuaregnek a tulajdonosa.

Kedves Honfitársunk!

Mi tiszta közéletet, javainkat igazságosan elosztó társadalmat építünk, ahol az őszinteség, a tisztesség, az átláthatóság, az üres beszéd helyett a cselekvés az érték. Programunkról kérjen tájékoztatást aktivistáinktól, nézze meg facebook oldalunkat: Nincs Alku Párt - NAP, vagy csatlakozzon a Nincs Alku Párt (NAP) facebook csoportjához: A felkelő NAP háza.

Ha elveinkről, céljainkról, tetteinkről mélyebben is tájékozódni kíván, keresse fel Dr. Szabó Gábor pártelnök blogját, a Tuareget.

Kérjük, ismerkedjen meg velünk, támogasson minket, csatlakozzon hozzánk, hogy a sötétség korszaka után valóban a NAP fénye melegíthessen mindannyiunkat!