Kossuth tériek - Felcsút SE 1:0

Gólt lőttünk a Felcsúti Főfocistának, az El Simon nevű kormányzati fidesztroll elhatárolódott a Gulyás Gergely nevű parlamenti fidesztrolltól: dehogyis lesz itten kérem szépen gyülekezési törvény szigorítás, szó se lehet róla, nem is volt, rosszul teccünk emlékezni. Aha, napersze, hiszem majd, ha börtönben lesznek mind, addig meg megyünk tovább az eredeti úton.

Aligha hihető, hogy a korábbi Fidesz-szóvivő Gulyás, aki most épp parlamenti tótumfaktum, fogja magát, és saját kútfejéből kipattint egy jókis kétharmados törvénymódosítást. Egy frászt, letesztelték a publikumot, és figyeltek a sarokból, botrány lesz-e. Reménykedtek abban, hogy a törvénnyel fölszámolni akart Kossuth téri OGYM sátrakat a kutya nem fogja megvédeni, 152 napja tartó folyamatos ottlétünk tapasztalatai alapján volt is erre némi alapjuk. A mindenoldali elhatárolódások és agyonhallgatások folytatódásában reménykedtek, de ezúttal tévesen: a mérvadó ellenzéki politikai és médiakörök is megértették, hogy ez a játék itt már nem üveggyöngyökért megy: ha a gyülekezési törvényt akár csak egy hajszálnyival is engedjük szűkíteni, akkor a következő lépések már a tüntetések teljes betiltásához vezethetnek. Úgyhogy az ellenzéki demokrata pártok azonnal jelezték is, hogy ehhez nem asszisztálnak, a sajtó is hírt adott rólunk, az áttörést végül az RTL riportja hozta meg. És ami a legfontosabb, és az egyetlen dolog, amiből ezek a Felcsúti Banditák értenek: január 10-i tüntetésünk várható létszáma elérte az 5 ezer főt, az OGYM 3400, a velünk együttműködő Fehérkendő Mozgalom pedig 1700 biztos résztvevőt gyűjtött a viszonylag igen szűk időszak alatt.

És a Narancsok mindennél jobban utálják a Tömeget, pláne akkor, ha az a Kossuth téren található, és még inkább, ha annak a Tömegnek most először az Ország Gyűlése Mozgalom ad programot mind a jelenben, mind a közeljövőre nézve. Már így is tele a Narancscipellő velünk, épp ezért akartak minket törvénnyel kidobni a Kossuthról, de az meg aztán már a végromlás előszelét jelenti Számukra, ha egyszercsak a Nép is elindul a mi utunkon Ellenük. Napok óta érik a folyamatos támadások a blogomat, az OGYM különböző nyilvános és nem nyilvános netes felületeit, dolgozik is pár Névtelen azon - gondolom teccenek érteni, kikre célzok -, hogy elhárítsa ezeket, és sikerrel. Szóval nemes egyszerűséggel: Ezek beszartak. Elképzeltek ötezer embert, amint a Kossuthon csatlakozik egy nyitó tüntetés keretében a Tavaszi Viharhoz, amellyel március 15-ig eltávolítjuk az Orbán Rezsimet a hatalomból. Elképzelték, és úgy döntöttek, hogy akkor inkább ezt nem kérik, köszi. Felejtsük el a gyülekezési törvény módosítást, mert még a végén végre is kéne hajtani, és mivel aligha hagynánk a vérrel-verítékkel fölépített és őrzött sátrainkat onnan eltakarítani, pont ott törhetne ki az aktív ellenállás, ahol azt a legkevésbé szeretnék.

Szóval visszakoztak, és reménykednek abban, hogy bevesszük a mesét a Fidesz szabadságvágyáról és demokráciaszeretetéről. Biztos lesznek a bejelentkezett 5000 emberből, akik úgy gondolják: megvan, elértük a célt, pihenjünk kicsit, okafogyott a tüntetés, győztünk. Nekik mondom: nem, nem győztünk. Rúgtunk egy gólt, de az élő klasszikust idézve: a meccset kell megnyerni, nem az első félidőt. Nem a különböző törvényeikkel van a baj, hanem Velük, akik ilyen törvényeket kiagyalnak. Nem a jogszabályaikat kell a múltnak átadni, hanem Őket: ha majd a Magyar Rendőrség őrizetbe veszi mindet, akkor egy kicsit megpihenhetünk, de addig nem. Ez Maffia, ezek Bűnözők, ezek Hazaárulók, diktatúra nyomorába döntik az Országunkat, ha eltűrjük Őket magunk fölött. Taktikáznak, időt húznak, próbálnak valahogy megmaradni az alóluk épp kiszaladó Nép hátán, és a mi feladatunk épp az, hogy ezt ne hagyjuk. Január 10-i tüntetésünk címe ez: az Összefogás Napja, és itt kerül meghirdetésre az a konkrét cselekvési terv - a Tavaszi Vihar -, amellyel a törvényesség határáig elmenve, de még épp beleférve március 15-ig, az Ultimátum Napjáig megbuktatjuk ezt a velejéig rothadt Narancsrezsimet. Mert a kérdés továbbra is ugyanaz: vagy Ők, vagy Mi.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Minden napra tüntetés???

Már megint kezd elgurulni a demokraták gyógyszere: ha az ember benéz bármelyik fészbuk csoportba, egymás után sorakoznak a tüntetési meghívók, lassan minden újsághírre demonstráció szerveződik, minál távolabbi időpontra annál jobb. Kéne megint egy kis józan ész, szervező kollégák, mert ebből így megint szétaprózódás lesz.

Január 7-e van, három nap múlva egy valósan közölt Orbánakarat ellen tartunk tüntetést: a gyülekezési jogot akarják csorbítani kétharmados törvénnyel. Nem szimbolikus ügy, véres valóság, ha ugyanis ezt meglépik, és annyiban hagyjuk, akkor a következő lépés az összes tüntetés betiltása lesz, úgyhogy ne tessenek annyira sietni a minél későbbi tüntetésekkel, mert lehet, hogy már nem is lesznek. Jómagyar demokrata ellenzéki szokás: marhára megtervezzük a jövőt, csak épp a jelenben sikerül mindent elbaltáznunk, így aztán a megtervezett jövőből sem lesz semmi. Látom, ahogy februárra már úgy sorjáznak az egymást ütő - azonos időpont, hasonló tematika - rendezvények, hogy még az Orbánstáb is csak kapkodja a fejét, és egyik ámulatból, akarom mondani röhögésből a másikba esik. Nem kell itt Nekik semmi veszélyre fölkészülni, a koordinálatlan akaratok oly szépen megosztják a tömeget, hogy lazán tervezgethetik újabb demokráciagyilkos lépéseiket. Kezitcsókolom, január van, annak is a legeleje, szép dolog föltölteni a tüntetésnaptárat jövő szilveszterig, de nem túl okos lépés.

Ha nem tudunk néhány fontos eseményre koncentrálni, és a belátható időn belüli, valós belpolitikai eseményekre reagálva, akkor semmit sem fogunk elérni. Már megint olyan érzésem kezd kialakulni, hogy nem a Cél a fontos, hanem az, hogy ki a szervező. Lehetne ugyanis józan ésszel, az erőket koncentrálva szépen sorba menni. Első téma: tüntetés a gyülekezés jogának szűkítése ellen, január 10, Kossuth tér, este 6. Aztán - mondom AZTÁN - jöhet a Merkeles látogatás, AZTÁN meg a mindenki egybe februárban, AZTÁN meg ha majd tényleg tudjuk, hogy Putyin jön-e, és ha igen, mikor, akkor jöhet a Putyin tematika. Mondom: szépen sorban, nem egymást kioltva, keresztbeszervezve, agyonreklámozva, mert ez így zűrzavarnak, meg tömegoszlatásnak jó, de az tudtommal Orbán érdeke, és nem a demokratáké. A lényeglátó, és időzítési képesség hiánya már sokszor ítélte vereségre a demokratákat, tán tanulni kéne ebből, és nem kapkodni. A nagy szervezési igyekezetben tessenek már egy pillantra megállni és rápislantani bármelyik fészbuk csoportra egy tüntető szemével: egymás alatt sorakozik 6 tüntetési meghívó, egyik távolabbi időpontra, mint a másik.

Szegény tüntető, akinek már amúgyis tele a hócipője az állandó kihaénnem szellemű keresztbeszervezésekkel, meg csak nézi, aztán továbbklikkel: kösz, de majd ha képesek lesztek kéthetente egy nagyot összehozni, mindezt valami végső, megfogható, és teljesíthető célra felfűzni, akkor megmozdulok megint, addig meg csak játszadozzatok. Már megint olyan érzésem kezd kialakulni, hogy a szervezők fontosabbnak tartják, hogy Ők legyenek a szervezők, mint azt, hogy egyébként sikeres legyen a tüntetés. Ettől egyszer meg már megcsömörlött a Nép, csaxólok, ezért maradt 10 ezer ember a kezdeti 100 ezerből. És azt meg azért mégegyszer, halkan, ám konokul elmondom: ha nem tudjuk megakadályozni a gyülekezési jog csorbítását MOST, akkor hiába tetszenek tüntetéseket szervezni KÉSŐBBRE, mert egy laza mozdulattal azokat is be fogják tiltani kétharmados többséggel. Szóval három nap múlva, 10-én a Kossuth Téren, este 6-kor tüntetés lesz a gyülekezés szabadságának megvédése érdekében, és ha ott nem tudunk elég erőt mutatni, akkor hiába szervezitek a későbbi tüntetéseket, mert nem lesznek. Gondoltam, csaxólok...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Háttérjátszmák tüntetésügyben

Szilveszterkor ugyebár a Gulyás Gergely nevű Fidesztroll bejelentette, hogy szűkíteni fogják a gyülekezési törvényt, mert a Felcsúti Führer a továbbiakban nem bírja az Ország Gyűlése Mozgalom Kossuth téri sátrainak látványát, és ha a Főbandita boldogtalan, akkor azonnal csinál is néhány hülyeséget a sleppje.

A bejelentés óta persze lapít a Gulyásgyerek, meg a Miviktorunkról sem tudja senki, hogy épp hol tartózkodik, vagy inkább hol tartják. A demokratikus ellenzék gyorsan és egyöntetűen reagált: Ezt Neked, Viktor! Magam meg, mint a Lex Tuareg kiváltója és közvetlen célpontja tettem pár önvédelmi lépést. Egyrészt azonnali tüntetés-szervezésbe kezdtünk - ITT tudsz csatlakozni, Kedves Olvasóm -, lesz január 10-én oka a Felcsúti rosszullétének, az előre látható. Másrészt meg azonnal írtam egy április 30-ig tartó újabb tüntetési bejelentést és küldtem is a BRFK-ra. Február 28-ig volt meg a jogerős területfoglalásunk az állandó ottlétre, és van egy külön jogerőnk is, az meg március 15. este 6-tól éjfélig tart, 100 ezer főre, a Kossuth térre és az összes oda beérő utcára. A Narancsok mindig így játszanak: témabedobás, figyelés, aztán ha nincs kellő erejű és gyorsaságú válaszreakció, akkor átviszik az akaratukat. Én meg persze nem akarom a véletlenre bízni a dolgokat, nem azért vagyunk 150 napja immár állandóan a Kossuthon, hogy ellustálkodjam azokat a pillanatokat, mikor tervezett provokációnk épp célba ér.

Szóval azon frissiben nyújtottam is be az április 30-ig tartó hosszabbítást, a BRFK regisztrálta is, és meg is volt már az egyeztető tárgyalás, sőt végeredmény is van. Az eseményeket régóta követő Olvasóim tudják, hogy hányszor ütköztünk már meg a mindent elutasítani, de minimum késleltetni akaró hatósági akarattal. Szerencsére a Fővárosi Törvényszék minden alkalommal függetlennek bizonyult, így egymás után születtek a BRFK döntéseit hatályon kívül helyező bírósági végzések, nagyjából mostanra nullára szűkítve a hatósági játszmák mozgásterét. Annyit még ehhez tudni kell, hogy a kétharmados gyülekezési törvényen, korábbi Alkotmánybírósági állásfoglaláson, és pár EU-s jogszabályon túlmenően semmilyen más szabály a tüntetések rendjéről nincsen. Ezt úgy mondjuk: nincs végrehajtási utasítás, ennek hiánya meg nagy mozgásteret biztosított eleinte a jogalkalmazó Budapesti Rendőrfőkapitánynak, meg a teljes jogi apparátusának. Minden létező kiskaput megtaláltak, ki is nyitották, állandó fellebbezéseimmel, és az azokat jóváhagyó bírósági döntésekkel kellett szép sorjában becsukni mindet.

Négy per ment le augusztus 8. óta, mindegyiknek voltak még leágazásai, ismétlődései, de összességében az azokat lezáró bírósági döntések megírták a hiányzó végrehajtási jogszabályokat, és nem a Fideszmaffia ízlésének megfelelően. Kossuth téri sátraink állandó látványa kiborította a Felcsúti Führert, közben pedig a bírósági csatákban elvesztették a hatósági manipulációk esélyét is, és ez a kettő már sok így a Fidesznyikeknek. Az ősz óta tartó tüntetéshullámban egy esetben sem tudtak már szórakozni a szervezőkkel, mert amiket fölvetettek volna időhúzó taktikaként, azok mindegyikére már Bíróság mondta ki: joggal való visszaélés. Első perctől nyilvánvaló volt, hogy Bucsek Rendőrfőkapitány politikai megrendelést teljesít az ellehetetlenítésünkre irányuló jogi csűrcsavarjaival. Odavágták neki a problémát jó Fidesznyik módra: oldd meg, wazze, gyerünk. Aztán nem tudta megoldani, és most Bucsek visszadobta a lasztit a Narancsok asztalára: oldjátok meg Ti, mert nekünk nem sikerült. 

Mert bizony a Gulyás Gergely által elmondott "érvrendszer" az nekem szóról szóra ismerős: épp szószerint megegyezik a Rendőrfőkapitányi döntések, és bírósági beadványai szövegével. "Visszaélésszerű joggyakorlás", "életvitelszerű magatartás", meg a többi bullshit. A háttérben az elmúlt hónapokban annyi történhetett, hogy Bucsek Rendőrfőnök minden újabb bírósági szívás után megcsörgette a Gazdát, és elpanaszolta, hogy ez így nem megy, csináljon már valamit. Aztán a Gazda is kiakadt mostanra annyira, hogy aszongya: elég már a demokrácia látszatából, ne szórakozzanak velünk tovább ezek a jöttmentek. Ja, visszatérve akkor a konkrét döntésre: április 30-ig a tüntetésünk jogerős, abból egy 17 órányi intervallumot kifogásolnak már csak, a március 15-i ünnepség idejét, hajnali 0 órától este 5-ig, a 18 órától kezdődő 100 ezres Ultimátum Napjába már utólag sem mertek belekötni, helyes. Persze ezt a 17 órányi időt sem hagyom annyiban, mindjárt írom az újabb bírósági beadványt, merthát értem én, persze, hogy marha ciki, ha épp díszfaszkodás megy, mi meg ott lóbáljuk a Delete Viktor tábláinkat, dehát ez van, Narancsfiak. Tetszettek volna jól kormányozni, akkor nem lennénk a Kossuthon. De vagyunk és leszünk, január 10-én, az Összefogás Napján pedig sokan leszünk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Forradalom, nem pedig showműsor

Sokat elértek az eddigi tüntetések, le a kalappal, és ezt őszintén mondom. Fölébresztették a Népet, megfelezték a Fidesz szavazóbázisát, belharcokat robbantottak ki a soraikban, összességében ezt úgy mondanám: a Hatalom talapzata megrendült.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kezdeti tömeg nagyobbik része hazament és kivár: az elégedetlenség, a jogos düh nem csökkent, csak annak utcai kifejezésére mennek ki sokkal kevesebben most, mint november elején tették. Az Orbán Rezsimnek a végső ütést akkor tudjuk bevinni, ha ezt a hatalmas tömeget ismét utcára tudjuk hívni, ez pedig módszeres szervezést és pontos célok megjelölését igényli. A dolgok egymásra épülnek, épp ezért mondom: tisztelet mindazoknak, akik ősszel résztvettek a Nép fölébresztésében, hisz könnyebb helyzetben vagyunk most, mint lettünk volna nélkülük. Mindenki érzékenyebb lett a közügyekre, figyelmesebben szemlélődik a világban, nem kajálja meg az első híradást, ami a tévében szembejön. Így aztán biztosra veszem, hogy a Tömeg újra utcára hívható, de át kell mostmár lépnünk saját árnyékunkat: ki kell mondani, hogy ami az Országban zajlik, az Forradalom, és nem színpadi látványshowk laza egymásutánisága. Hisz a Forradalom nem más, mint a társadalom döntő többségének tudatváltozása: nem mehetnek úgy a dolgok a továbbiakban, ahogy eddig, és legbelül mindenki számot vet magával: mit hajlandó kockáztatni azért, hogy az élete új, jobb irányt vegyen.

Nem kell megijedni a Forradalom szótól: nem jelent égő épületeket, fizikai erőszakot, a sikeres forradalmak többsége békés úton ment végig, és okozott mélyreható változásokat mind az adott országban, mind a világtörténelem egészében. A lelkekben, az egyén szintjén a jövőnk már eldőlt: az Orbán Rezsim bukni fog, mert elvesztette a Nép döntő többségének támogatását, és mert a külvilág valós erőviszonyait sem vette figyelembe. Nekünk pedig, akik vállalják a következő idők tömegdemonstrációinak megszervezését, mostantól egy dologra szabad már csak koncentrálnunk: hogy utat engedjünk a Népakaratnak. A közös érzés már dübörgéssé erősödött eddig is: Orbán takarodj, Európa, Demokráciát, biztosítanunk kell a továbbiakban, hogy minél gyorsabban érvényt szerezzünk a Tömeg szándékának. Bátran, tisztán kell beszélnünk egymással, a szervezők csak eszközök a tüntetők egységbe fogásában, nem pedig karmesterek friss performanszok előadásában. Meg kell mondanunk pontosan, hogy mit kívánunk tenni, kérnünk kell ehhez a Tömeg jóváhagyását, és ha megkapjuk, akkor bizony bátran meg is kell tennünk.

El kell mennünk a törvényesség határáig, valódi kényszerhelyzeteket kell teremtenünk a Hatalom számára, ehhez pedig egyakaratú Tömeg kell, annak felépítéséhez pedig egyakaratú szervezők. Március 15-ig ez az összhang minden további nélkül összehozható, mind magam, mind az Ország Gyűlése Mozgalom ezen dolgozik. Első lépésként január 10-én, szombaton 18 órakor meghirdetjük a Tavaszi Vihart, azon konkrét lépések sorozatát, melyek elvezetnek mindannyiunkat az Orbán Rezsim megbuktatásáig. Minden olyan további tüntetést támogatunk, amelynek egyértelmű célja az Narancsbirodalom fölszámolása, és a kiépítésében aktívan résztvettek elszámoltatása. Közben pedig megbeszéléseket folytatunk és megállapodunk minden olyan demokratikus erővel, mely a Tömeget ezekért a közös, valódi Célokért hívja utcára. Tenni kell mostmár, világos elvek mentén összefogni mindazokkal, akikkel egyirányba megyünk, és tökmindegy, hogy az mozgalom, szakszervezet, vagy éppen párt. A Nép már nem showműsorokat akar, hanem valódi cselekvést, mégpedig higgadtan megtervezett, és sürgős cselekvést. Március 15-én, az Ultimátum Napján az Orbán Rezsim átadható a múltnak, ha mindenki megérti, hogy a továbbiakban nem képviselhet senki részérdeket. Az utat, amin március 15-ig végig kell mennünk, január 10-én, az Összefogás Napján megmutatjuk, és kérni fogjuk ahhoz a tüntetők jóváhagyását. Döntéseket fogunk hozni, a Kossuth téren, és azokat a Tömeg fogja meghozni, most először a tüntetések sorában. Számítunk Rátok, várunk Titeket január 10-én, csatlakozz hozzánk ITT.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

MajdTi, de most még Ők

Megvolt ez is, választási naggyűlésnek elment, épp csak arra nem hangzott el mégcsak érintőlegesen sem semmi, hogy mitől lesz itt választás. Merthát az Orbán Rezsim van hatalmon, és először meg kéne Tőlük szabadulni, és nem majd egyszer, hanem minél sürgősebben.

Ott voltunk, résztvettünk, nem vittünk OGYM zászlót, mert ki tudja, rendesen viselkedtünk, és nem próbáltuk meg még utána sem átvinni a Tömeget a Kossuthra. Látható volt előre, mi történik majd a MostMi zászlóbontó naggyűlésén, meg is írtam ezt korábban pár cikkben, tessenek visszaolvasni, megtörtént. Hogy a Tömeg erről mit gondol az esemény után, azt meg nem kell találgatni, meg lehet nézni az esemény fészbukos csoportjában. Tisztelet a 10 ezer embernek, hogy kint voltak, tisztelet a szervezőknek is, hogy tüntetést szerveztek, tudom hogy nem könnyű dolog. De ebből maximum egy 2018-as választási párt jöhet ki, amire majd aki akar voksolhat, de hogy Orbánbuktatás így nem lesz, az biztos. Pedig ha valakik azt a nevet választják maguknak, hogy MostMi, akkor ahhoz kéne tartaniuk magukat, mert a tegnap után valójában inkább így lehet nevezni az újonnan alapított politikai szervezetet: MajdTi. Elhangzott sokminden, lehet azokkal egyetérteni, nem egyetérteni, ezt majd a szavazók ikszekkel eldöntik akkor, ha arra lehetőségük lesz, így érdemi vitát a tüntetés tartalmáról nem érdemes indítani, mert egyszerűen ennek nem most van itt az ideje.

Orbán hatalmon van, ha a MostMi úgy érzi, hogy lehet a szabadság kis köreiben türelmesen építkezni, úgy csinálva, mintha nem egy mindenkit nyomorba döntő keleti típusú diktatúra épülne itt napról napra, akkor ez van. A Tömeg meg majd eldönti, hogy ráér-e erre, vagy pedig inkább minél előbb meg akar szabadulni a Felcsúti Führertől, mert azt viszont a tegnapi úton nem lehet elérni. Ahhoz biz konkrét menetrend kell, olyan Terv, amelyik arról szól, ami a legégetőbb gondunk: a diktatúra kiépülésének megakadályozása a Diktátor menesztésével, Bandájának feloszlatásával, és a sittre juttatásával. Az Ország Gyűlése Mozgalomnak van ilyen Terve, Tavaszi Viharnak nevezzük azt a folyamatot, amelyik jövő szombaton, a Kossuthon kezdődik meg, és március 15-re bontakozik ki teljes erejével. Március 15-ig, az Ultimátum Napjáig föl kell építenünk azt a 100 ezres Tömeget, amelyik a Kossuth téren és az összes környező utcában fölsorakozva Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakulhat, és meghozhatja a néhány legszükségesebb döntést a demokratikus, europer jogállam visszaállítására, kiírhatja az új választásokat, és az átmeneti időre ügyvezető kormányt nevezhet ki.

100 ezres tömeget pedig nem lehet úgy létrehozni, hogy bármilyen demokratikus erőt abból kirekesztünk. Lehet és kell is bírálni a parlamenti ellenzéki pártokat, de nem vehetjük azt el tőlük, hogy ne lennének demokraták, vagy europerek. Demokraták és europerek, pártként is, szimpatizánsaik szintjén is, úgyhogy bizony civileknek és parlamenti pártoknak együtt kell föllépni az Orbán Rezsim ellen, mert különben Orbán addig marad, ameddig csak akar. Nem csodára kell várni, Merkel látogatása kemény sztori lesz Miviktorunknak, az biztos, de attól nem fog eltűnni Fideszország, legföljebb egy bábot tesznek a kirakatba, és a Felcsúti Führer majd a háttérből folytatja azt, amit most látványosan. Magunknak kell kivívnunk a szabadságunkat, én legalábbis marhára szégyellném magam, ha azt ajándékba kapnánk vissza, mert gyorsan elfelejtenénk ismét, mennyit is ér. Ha megküzdünk érte, akkor nem felejtjük el többé, hogyan is kell azt csinálni, és akkor a kivívott demokrácia valódi értékké válik mindannyiunk számára. Január 10-én, jövő szombaton este 6-kor ismertetni fogjuk a Kossuth téren az Orbánbuktató Tervet, aki kíváncsi rá, és részt akar venni annak végrehajtásában, várjuk szeretettel. A tüntetéshez ITT lehet csatlakozni. Gyertek, mert itt a cselekvés ideje.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Az Orbán Rezsim eltakarítása - az Összefogás Napja

Az Orbánbúcsúztató Szilveszteren elmondtam az Orbán Rezsim megbuktatásának törvényes menetrendjét. Ennek végpontja a március 15-i Ultimátum Napja, első lépése pedig január 10., a gyülekezési jog Fidesz által bejelentett szűkítése elleni Kossuth téri tüntetés: az Összefogás Napja.

A gyülekezési jog Gulyás Gergely Fidesszáj által közölt korlátozása kivágta a biztosítékot a demokratáknál: mind a civilek, mind az ellenzéki pártok gyorsan reagáltak. Rég volt olyan állapot, amikor az Együttől a DK-n, és MSZP-n keresztül az LMP-ig minden parlamenti erő azonos véleményt közölt: NEM. A nyílt diktatúra irányába tett első lépés lenne az Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) Kossuth téri állandó tüntetése elleni törvény meghozása, és ezt most már úgy tűnik mindenki ugyanúgy látja. Tegnapi írásomban már elmondtam a leglényegesebb okait, hogy miért is vált sürgőssé Orbánék számára a Sátraink eltakarítása, de van mégegy motívum. Mikor augusztus 8-án az OGYM-mel a Kossuthra kitelepültünk, mondtunk valamit, amit azóta is konzekvensen és minden esetben elismétlünk: a Rezsim eltakarítását csak úgy végezhetjük el, ha MINDEN demokratikus ellenzéki erő összefog. A Fidesz mostanra kiépített csaknem teljhatalmát az ellenzéki erők leszalámizásával érte el: társadalmi rétegek lépésenkénti kisemmizésével, építve szolidaritásunk érzékelhető hiányára. A további leszalámizást, megosztást pedig csak egy módon kerülhetjük el, ami egyszerű, mint a pofon: nem hagyjuk.

Bármely erő vesztésre van ítélve, ha nem képes a leglényegesebb és legsürgősebb feladatára koncentrálni. Ez általános törvényszerűség, mindegy, hogy politikai, gazdasági vagy épp katonai kérdésről van szó: EGY világos cél kitűzése, és arra minden erő egybefogása, sikert elérni csak így lehet. És ha valakinek még mindig nem lett volna világos, annak most az Orbán Rezsim megmutatta: igen, Ők valóban diktatúrát építenek, és hajlandóak már a megmaradt minimális szabadságjogainkat is elvenni, ha azok a hatalmukra veszélyt jelentenek. Márpedig az utóbbi két hónap tüntetési hulláma megrendítette a Fidesz társadalmi támogatottságát és belső hatalmi harcokhoz vezetett. Elemi érdeke tehát Orbánnak a gyülekezési jog lépésről lépésre való kicsinálása, hisz még néhány hónapnyi tüntetés, és a nettó Fidesz apparatcsikokon kívül nem marad ember, aki közösséget vállalna velük. De látnunk kell: ez már egy kétségbeesett lépés, és ha most okosan tesszük a dolgunkat, akkor a demokrácia elleni gyilkossági kísérlet könnyen öngyilkosságba fordítható.

Valóban nem kell mást tennünk, mint MINDEN demokratát felsorakoztatni EGY célért: ez pedig az Orbán Rezsim megbuktatása. Súlyos tévedés lenne azt remélni, hogy a Felcsúti Führer megállna félúton, ha a gyülekezési jog elleni első támadása sikerre vezetne: frászt, mindig így játszott, egy lépés, aztán mégegy, és végül már menetelés a teljes győzelemig. Most letesztelik az ellenzéket, és várnak: vajon sikerül-e megosztani és megosztva tartani az europer demokratákat. Ha igen, győznek, és akkor mindannyian, civilek, pártok, az egész társadalom elszenvedjük a végső vereséget, és élhetünk egy keleti kényúr diktatúrájában. A direkt támadás az Ország Gyűlése Mozgalom Kossuth téri állandó tüntetését érte, de valójában mindannyiunkat. Gondolom természetes az, hogy az ellenállást, a teljes körű összefogást azok szervezzék össze, akiket Orbánék első áldozatnak kiszemeltek. Ennek megfelelően január 10-i Kossuth térre meghirdetett tüntetésünkre MINDENKIT várunk, aki europer demokrata: civileket, pártokat egyaránt, olyan jelképekkel, amilyennel csak jólesik. A Fidesz és a Jobbik nem europer és nem demokrata, ezért az Ő jelképeik nem jelenhetnek meg, de mindenki másé igen, sőt egyenesen kívánatos.

Várunk Titeket az Összefogás Napján, január 10-én a Kossuth téren este 6-kor, a tüntetésre ITT lehet bejelentkezni, a tüntetést szervező, OGYM által létrehozott oldalra pedig ITT. Diktatúra, vagy demokrácia, ennyi maradt mára az egyetlen valós kérdés. Rajtunk múlik milyen választ adunk rá.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

A Felcsúti Führer csodafegyvere - Lex Tuareg

Eddig bírta a Főbandita az Ország Gyűlése Mozgalom Kossuth téri sátrainak 146. napja tartó jelenlétét. Elszakadt a cérna, kétharmados törvénnyel akarja korlátozni a gyülekezési jogot, hogy valahogy megszabaduljon tőlünk. Csaxólok: elkéstél, Viktor.

Legutóbb akkor láttuk a Felcsúti Führeren a kikészülés jeleit, mikor kedvenc azeri diktátortársát fogadta a Parlament lépcsőjénél. Sanda oldalpillantásokat vetett ránk, majd mikor a Baltás Haver megérkezett, támadt egy kis zavar. Az Azeri nem értette, mi a fenék ott azok a Sátrak, és oda akart jönni, Viktorka meg - nagyjából egy fejjel, mondhatni: egy fejszényivel kisebb a spanjánál - terelgette volna befelé a Parlamentbe a vendéget. Öt perces huzakodás volt, aztán csak bementek, de akkor láttuk, hogy ez piszokul kiakasztotta a Viktort. A macsóját tette volna tönkre, ha a Haveri Diktátorkörben azzal szívatják, hogy milyen kis puhapöcs: még egy demokrata tüntetést sem tud rendesen eltakarítani. Aztán magyarázkodhatott volna, hogy Ő mindent megpróbált, csakhát a szemét Bíróság még képes némi függetlenségre, és a végén még kidobják ezért a Klubból. Máshová meg már nem veszik be: Európából kiiratkozott, komoly ember már arra is vigyáz, hogy még vágókép erejéig se járassa le magát a Felcsútival. Így aztán könnyen ott maradhat a két szék között, se demokratának nem jó, se diktátornak, vérciki.

Úgyhogy a Gulyás Gergely nevű megszokott Narancstrollon keresztül Szilveszter napján közölte: biz itt az ideje a kétharmados gyülekezési törvény módosításának, és a probléma kettős: egyrészt a csúnya sátrazók - azaz mi, az OGYM - visszaélünk a gyülekezési joggal, másrészt meg a rendezvények együttes tartását is újra kell írni. Kezdjük az utóbbival, mert ez a ködösebb. Mikor négyszeri körben, minden hatósági kísérlettel szemben a Bíróság nekünk ítélte a Nemzet Főterének tüntetési jogát, akkor két dolgot közöltem a rendőrséggel: bármely demokrata, Orbánellenes tüntetést automatikusan tekintsenek részemről jóváhagyottnak, így aztán senkinek nem kell Bíróságra szaladgálni, végigjárni ugyanazt a nyögvenyelős utat, amivel hetekig késleltetni tudták volna egy tüntetés megtartását. A Felcsúti Führer nem azért építette át az addig fákkal teli Kossuth teret biztonsági kősivataggá, hogy ott mindenféle ellenzéki gyűlések legyenek, csakhát ezzel szemben meg egyre több lett, és a bírósági döntések miatt már be sem tudott avatkozni. Másrészt meg a közlésem következménye az is, hogy oda orbánpárti tüntetések nem jöhetnek: no Békemenet, no Fidesz szimpátia, legalábbis a Nemzet Főterén, a Parlamentnél nem.

Így aztán az a helyzet, hogy a Nép a tévében csak Orbánellenes Kossuth téri tüntetéseket láthat, mert az Orbánpártiak ott nem tarthatják, szelavi. Szóval ezt akarják megváltoztatni, mert valahogy vissza kéne foglalniuk a Kossuthot, mielőtt teljesen elfogy a Fidesz szavazótábora. A másik sztori nem ilyen bonyolult: egyszerűen a Főbandita lelkiéletébe nem fér bele, hogy ne teljesüljön maradéktalanul az Akarata, tehát elég volt már ezekből a sátrazós tüntetőkből, nem bírja a továbbiakban kedvenc épületének kedvenc játszóterén látni őket. Ő ott dísszázadot, zászlófellevonást, meg egyebeket akar, nem mindenféle demokratákat nézegetni. Csakhát ezúttal nem látott eléggé előre a Führer: ha ezt akkor lépi meg, mikor még csak mi tüntettünk, és nem forrongott még az Ország, akkor tán simán végig tudja vinni. Elkésett, mondhatni, az Ország mai izgalmi állapotában olyan témát dobott be, amiről már a szokásos kettősbeszédével sem magyarázható ki, hogy bármi köze lenne a demokráciához. Nem, ez a lépés egy nyílt hadüzenet a demokrácia maradékának: a gyülekezési jog korlátozása az biz diktatúra, csókollak Viktor.

Szerintem egy ideig egyszerűen nem vették komolyan az Ország Gyűlése Mozgalmat: gondolták, majd csak hazamennek. Röhögtek, mikor a kezdeti sátrainkat a szél összedöntötte, mikor át kellett költöznünk időlegesen a Szabadság térre, és várták, mikor fogy el a lelkierőnk. Aztán mostanra, így a 146. napra rájöttek, miközben az újjáépített fűtött Sátrainkban változatlan lelkesedéssel kitartunk, hogy biz mi onnan el nem megyünk. Megmondtuk augusztus 8-án, hogy addig maradunk, amíg Viktorka el nem takarodik, tartjuk a szavunkat. Szóval abban a megtiszteltetésben van részem, részünk, hogy kiérdemeltünk egy ránk szabott kétharmados törvényt. Aztán innentől a demokratákon a sor: nincs más dolgunk, mint tiltakozni a törvény bevezetésének szándéka ellen, ha mégis meghozzák, akkor pedig nem engedni végrehajtani. Ez az igazi polgári engedetlenség, és itt biz kijön majd fehéren-feketén, hogy ki kivel van. Napersze hülye azért nem vagyok, egyrészt van egy jogerős február 28-ig tartó gyülekezési jogunk, másrészt meg ma reggel beadtam annak április végéig való hosszabbítását, oszt akkor játsszunk.

Január 10-ére pedig már tegnap elkezdtünk tiltakozó gyűlést szervezni a Kossuthra - hova máshová -, csatlakozni ahhoz ITT lehet. Létrehoztuk a gyülekezési jog csorbítása elleni oldalt is, ahhoz pedig ITT tudtok egy lájkkal csatlakozni. Az OGYM nem fogja elhagyni a Teret addig, amíg az Orbán Rezsim el nem tűnik, legyen aminek lennie kell, és lássuk ki az erősebb: a Führer, vagy a Demokraták. Mellesleg meg ha innentől bármi történne velem, az minden, csak nem a véletlen műve.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!