Nem leszek polgármesterjelölt

Nem kell ezt cifrázni, nincs még semmi sem lezárva, de folytattam épp elég politikai megbeszélést ahhoz, hogy tudjam, milyen szavak és hangsúlyok mit jelentenek valójában. Úgy néz ki, hárompárti indulás lesz a Nyolckerben nem DK-s polgármesterjelölttel.

Régebben megtettem már együttműködési ajánlatomat, és azon túlmenően semmiféle nyomulást a DK irányába nem tettem. Soha nem erőltettem rá magamat senkire, aki velem jött, az azért tette mindig, mert saját érdekét egy ilyen együttműködés mindig legalább annyira szolgálta, mint az enyémet. 15 évnyi politikai vezetői múlttal a hátam mögött kijelenthetem, cáfolni aligha tudja bárki, hogy minden megállapodást maradéktalanul betartottam, ha valakivel megromlott a viszonyom, az soha nem az én árulásom következménye volt. Nagyfiú vagyok, komoly emberekkel komoly tárgyalásokat folytattam és folytatok, nem érzelmi kérdés a megbeszélések sikere vagyok kudarca. Tárgyaltam pár DK Főgóréval - nevük nem publikus, mintahogy megbeszéléseink tartalmának 90%-a sem - és volt köztük olyan, aki egyenesen lenyűgözött, mert szellemiségében oly közel áll hozzám, hogy nagyon. Szóval volt pozitív meg negatív tapasztalatom is, összességében azonban a DK-hoz való támogató hozzáállásomat nem befolyásolja: megmondtam, országosan próbálom segíteni a DK erősödését, és ez nem függ össze semilyen szinten a Nyolckeres viszonyokkal.

Egyrészt tudom, hogy nehéz eset vagyok, és a DK pont most megy ki a Pásztor Ügyből, nem valószínű hogy kell Neki egy Szabó Ügy. Márpedig lenne, az biztos, a Fidesznyikek rögtön bűnözőzni kezdenének, ahogy azt két éve teszik, Fodor Köre meg nyilván lefideszesezne. Ezek ugyan egymást épp kioltják, merthát egy fideszbérenc aligha valószínű hogy egyidejűleg épp a Narancsok egyes számú közellensége, dehát láttunk már ilyen cifraságú történést eleget. Éshát ami Pásztor Miskolcnak, az vagyok én a Nyolckernek, csakhát más a szitu: a kerületi ellenzék itt tokkal vonóval Kocsis Máté zsebében van, és most majd meghálálják Neki a szívességeit, hisz egy ilyen indulás sem most, sem a közeljövőben a Fideszuralmat a kerületben nem fogja veszélyeztetni. Én pedig korábban elmondtam: nem fogok ezen a választáson elindulni, ha a DK nem engem támogat, és mint mindig, most is tartom a szavam. Nem ér meg nekem annyit hosszabb távon a saját egyesületem polgármesterjelöltjeként elérhető 10% körüli eredmény, és a belőle fakadó listás képviselői hely, hogy aztán az egybesült kerületi baloldal a nyakamba varrja saját választási vereségét.

Én hosszútávfutó vagyok, és akik ismerik az életutamat, azok tudják: mindig célbaérek, puszta idő kérdése, meg türelmem is van dögivel. Ésha előre nem látja át a Nyolckerben a DK, hogy mi fog történni az önkormányzati választáson, akkor majd belátja utólag. De azt jelzem, hogy ez volt az UTOLSÓ olyan választás, amin nem indulok el a Nyolckerben, ennyi kitérőre saját utamon a DK országos politikájának érdekében hajlandó vagyok. Ha kell még egy rettenetes pofon az "ellenzéknek" a Nyolckerben, akkor kapja meg, jobb későn tanulni, mint soha, de legalább akkor nyilvánvaló lesz a döntéshozók előtt is, ami most még csak a Nyolckerben az: más Kocsist nem verheti meg, csak én. Aztán lehet nagyképűnek nevezni, meg minden egyebet mondani, csakhát egyrészt nem érdekel, másrészt meg október 12-én úgyis mindenkinek világos lesz, miről beszélek. És természetesen azt is betartom, amit mondtam a kampányról: abban sem negatívan, sem pozitívan nem veszek részt. Negatívan azért nem, merthát megintcsak nem akarok bűnbak lenni, pozitívan meg azért nem, mert hülye azért nem vagyok. De ez helyi szintre vonatkozik, országosan a DK-t pont ugyanúgy támogatom, mint eddig.

Most viszont elmondom előre mi fog történni október 12-én a Nyolckerben, és elmondom azt is, mi lett volna a másik út. A hárompárti Összefogás maximum 30%-ra lesz jó, de ez fölülbecslés. Komássy Ákos a helyi MSZP-jével olyan szinten vadította el a baloldali szavazók tömegeit a politikától, hogy jelentős részüket még én sem tudnám jelöltként ennyi idő alatt visszahozni. A polgármesteri széket Kocsis Máté minimum 55%-os eredménnyel hozza, és mind a 12 egyéni képviselői körzetben is Narancsgyőzelem lesz. A Jobbik 10%-ra jó, az LMP meg a maradék 5%-ból megy majd fölfelé az Összefogás kárára, meglátjuk, milyen sikerrel. A polgármesterválasztáson a személy sokkal többet számít, mint az országgyűlési választáson, az pedig közismert tény, hogy a regnáló polgármester eleve kap pluszszavazatokat, pláne komoly ellenjelölt hiányában, az meg nem lesz. Szóval polgármester, meg 12 egyéni képviselő a Fideszé, a maradék 5 listás képviselői helyen meg megosztozik a többi párt. Az Összefogásnak lesz 3 képviselője, a Jobbiknak és az LMP-nek 1-1. Nyilván a listás helyeket a DK, az MSZP, meg az Együtt úgy állítja be, hogy az első három helyre mindenki föltesz egyet a sajátjai közül, így ennek az lesz az eredménye, hogy az Összefogás 3 képviselője közül 1 lesz a DK-s.

Az én koncepcióm nem ez volt: önálló DK indulás az én független polgármesterjelöltségem mögé fölsorakozva. Ez esetben a saját szavazótáborom és a DK-é együttesen jó lett volna egy 20% fölötti eredményre. Az Együtt szavazóbázisát elemezve nyilvánvaló, hogy Ők pont ott a legerősebbek, ahol korábban az SZDSZ volt, csakhát ha én, mint évtizeden át SZDSZ Főgóré indulok DK támogatással, akkor bizony a szavazóik felét elszívom. Az MSZP szavazóinak jelentős részét is, így végeredményként a választási matek alapján az jön ki, hogy a DK - velem együtt - 3 képviselővel jut be a képviselőtestületbe, a Jobbik, meg az LMP 1-1 képviselője nem változik. Ilyen esetben a későbbiekre a kompromisszumkényszer megszűnik: van a DK mint kerületi ellenzék, az MSZP, meg az Együtt nyugodtan föl is oszlathatja a kerületi szervezetét, mert nem lesz rájuk többé szükség. Akik meg ismerik a habitusomat, meg Kocsis tőlem való rettenetét, azok tudják: ha én egy 3 fős DK képviselőcsoport élén elkezdem az Önkormányzatban és terepen szétszedni Kocsist, annak letális következményei lesznek gyorsan a Fideszuralomra.

Na, de ez van, tartoztam a lelkiismeretemnek, meg a Támogatóimnak ezzel az írással. Utóbbiaktól türelmet kérek, október 12. után úgyis mindenki kénytelen lesz szembesülni azzal az akkorra már ténnyel, hogy a Szabó megmondta előre, aztán a kerület további sorsa, és az ellenzék bejutáskori megsemmisülése úgyis következtetések levonására sarkallja majd a Demokratikus Koalíció országos döntéshozóit. És jobb most várni, vannak, akik csak a saját szemüknek hisznek, hát akkor derüljön ki fehéren-feketén, mi mennyit ér, és ki mennyit ér a Nyolckerben a valóságban, aztán majd ha kiderült, akkor visszatérünk erre a kérdésre. Én is tudok várni, a Nyolcker most még kénytelen várni, tessenek szárazon tartani a puskaport. A választások után ugyanis megint nem lesz ellenzék a kerületben, és akkor viszont beleállunk a harcba, és akkor már közismert tények alapján tesszük majd ezt. Türelmet és megértést kérek, nem ez a megfelelő idő, és ha várni kell még egy ideig, hogy aztán hosszútávra tehessük majd DK fellegvárrá a Nyolckert, akkor várunk. Én ugyanis bízom a DK-ban, továbbra is, általam hibásnak tartott döntése ellenére is. Ti pedig, Kedves Barátaim és Támogatóim, továbbra is bízzatok bennem, ennyit kérek csupán.

Türelmet. 

Orbán első veresége

Miskolcon összeállt a teljes ellenzéki összefogás az önkormányzati választásra, értő füleknek ez volt a nap híre. Kiváló független jelölt, hárompárti támogatás, reális esély kihozni a legnyomorultabb sorsú nagyvárosunkat Orbán kezéből.

Akár azt a címet is adhattam volna, hogy a Józan Ész Diadala, de mivel ezt a szlogent, annak tartalmával együtt a DK-nak javasoltam használatra, és itt összpárti dologról van már szó, ezért aztán a másik tény lett a cím: Orbán első veresége. Mert ez valóban az. Hiába volt a Fideszkottából játszott műellenzéki rasszistázás, antidemokratázás, hiába vetették be provokálni az Ötödik Hadoszlopot, ez nem jött be. Ha nem is oly látványosan, mint a DK, de az Együtt és az MSZP miskolci szervezetei is kitartottak döntésük mellett, így aztán minden egyéni képviselői körzetben közös jelöltekkel, Pásztor Alberttel az élen indulhat Miskolc visszahódítása. Mindeközben Fodor Szoboremberei még párszor elmondhatják, hogy Orbán az Ő ügyükben is veszített, csakhát mivel mindezt egy álló, létező Szobor tövében teszik, ezért aztán ez is közröhejbe fordul lassan.

Szóval helyreáll a normalitás, fontos politikai kérdésekben végre ellenzéki politikusok döntöttek és nem lejárt szavatosságú, ki tudja kinek dolgozó megmondóemberek. Ha pedig a Józan Ész marad mostantól az uralkodó politikai irány, akkor biz ebből még további Orbánszívások is következhetnek, majd végül Narania Urának elkergetése. Ami Miskolcon történt, az helyi fontosságán túlmenő országos jelentőségre tett szert. Egyrészt a DK remekül vizsgázott éles helyzetben: nem hagyta magát letéríteni egy nyilvánvalóan jó útról pusztán azért, mert fizetett megtévesztők és az általuk megvezetett jószándékú csőlátásúak behisztériáztak. Úgy is mondhatnám: egyértelmű bizonyítékát adta az elvi politika iránti elkötelezettségének. Merthát nézzük csak, valójában milyen általános elvek mentén politizál a DK: Őszinteség, Konfliktusvállalás, Nyitottság, Rendíthetetlenség. Éshát pont ezen erények gyakorlásának adta tanúbizonyságát, kivédve azt, hogy ugyanazok, akik rasszistázták, később majd az ezen elvektől való eltérést találják újabb bűnnek. Teccenek tudni: a DK az, amin mindegy hogy van-e sapka.

Az első olyan önkormányzati választás lesz a mostani, amin egy vidéki településre ugyanolyan közérdeklődés fog irányulni, mint a Főpolgármester megválasztására. A politika gyakorlati oldalát nézve valójában mind általánosan, mind a DK érdekeit szem előtt tartva a Miskolci lesz a fontosabb választás. Az ugyanis a helyzet, hogy Főpolgármesterből egy darab van, vidéki nagyvárosi polgármesterből meg sok, és ez a Fidesz törvénygyárának működését korlátozni fogja. Ha valamilyen csoda folytán a Főpolgármester ellenzéki lesz, akkor perceken belül születni fog egy kétharmados törvény, amivel a mozgásterét gyakorlatice kinullázzák. Ugyanezt viszont Miskolccal nem tudják megcsinálni, ugyanis egy nagyvárosokra hozott törvény a Narancsos önkormányzatokat éppúgy sújtaná, sőt jobban, hisz reálisan nézve az esélyeket, a nagyvárosok többségében marad a Fideszfölény. Szóval Miskolcot VALÓBAN elvehetjük Orbántól, míg a Fővárost, mint egészet nem. Kerületeket egyenként igen, mert ugyanoda is a törvénygyár alkalmazhatatlansága vonatkozik: ha nem akarják a sajátjaikat is lenullázni, kénytelenek lesznek az ellenzéki vezetést is tiszteletben tartani.

Utánanézve Pásztor Albert múltbéli tetteinek, beszélgetve ezzelazzal, meg gyakorlatban ismerve pár polgármestert legközelebbi munkatársukként, azt gondolom: Pásztor kiváló polgármester lesz. A helyi pártfőnökök és szervezetek pedig a generált konfliktus közben olyan szintű józan észről és kitartásról tettek tanúbizonyságot, hogy az általuk bevitelre kerülő képviselők is jó csapatot fognak képezni. Ez egy jó elegy egy város irányítására, az eredmények pedig majd úgyis szépen elhallgattatják, és a valóság tükrében bohóccá sminkelik a rasszistázókat. Pásztor valószínű győzelmének pedig a továbbiakban az Ország egészére is nagy hatása lesz. Ha bebizonyosodik, hogy Orbán megverhető, ha a józan ész kapcsán, civil vezetőkkel összefogva az ellenzéki egység sikeres, akkor bizony a minta adott lesz. Elvszerűség, normalitás, rendíthetetlenség, vezetői képességek: pont ennek sikerességét fogja bebizonyítani a Miskolci történet. Ugyanis az elmúlt évek Narancsellenes politikájából pont ezek az elemek hiányoztak, éshát láttuk, hogy ez újabb Orbánuralomhoz vezetett.

Szóval mikor Pásztor Albert és összpárti csapata Miskolcért küzd, akkor mindannyiunkért küzd. Olvasóim ismerik tapasztalati alapú MSZP-herótomat, de ezt most egy ponton revideálom: ha a Szegfűk országosan olyan politikát vittek volna, és vinnének, mint Miskolcon, akkor nem kerültek volna zuhanópályára. Ugyanez érvényes az Együtt helyi csapatára, akik saját, erősen átalakult politikai irányvonalú és személyi összetételű központi főnökeikkel szemben tettek tanúbizonyságot eszükről és bátorságukról. A DK-nak pedig ez a konfliktus egyértelműen hozott: ellenfelei bele akarták forgatni hamis vádakkal, provokációkkal a gödörbe, csakhát jól megvetette a lábát, és állta a tüzet. És ennek biz következményei vannak a továbbiakra nézve: az Ország Népe Pásztor Albertet és a miskolci választást a DK eredményének fogja elsősorban elkönyvelni. Egy győzelem önmagában teszi az Ellenzék vezető helyére a Demokratikus Koalíciót, ennek pozitív hatását pedig az Ellenzék egészének Elvszerűségére, Őszinteségére, Harcosságára, Nyíltságára pedig aligha kell túlmagyaráznom.

Gyerünk Albert, mindannyiunkért küzdesz.  

Fodor Liberálbolsevikjai

Huszonkét évvel ezelőtt írta le Csurka ezt a szót, én meg a SOTE Medikus című lapjának főszerkesztőjeként küldtem el vezércikkben az anyjába ezért. Kaptam érte persze, mert az orvosi egyetem újságja politikamentes volt, de ezt morális meggyőződésem fölülírta.

Huszonkét éve élek abban a hitben, hogy ez a kategória, hogy Liberálbolsevik, ez nem létezik, illetve kizárólag a szélsőjobbosok hülye dumája. És az utóbbi hetekben kezdett bennem földerengeni, hogy létezhet ez a kategória, tegnap pedig meggyőződtem erről. És kevés dolgot utálok annál jobban, mintha valamiről kiderül: tévedtem, és azt mégjobban utálom, ha világossá válik, bolond lyukból nem mindig fúj bolond szél. De hogy rövidre zárjam: tegnapi cikkemben megmutattam egy összefüggésrendszert Orbán és Fodor érdekei, és a Fodor és a Szobor körül csoportosuló hangadók között. Vitathatatlan személyi összefonódások, hetek óta zajló közös rasszistázó és Szegény Táblásmarcizó kórus, csak a hülye nem látja át, hogy összenőtt, ami összetartozik. És a cikkem megjelenése után Fészbukos profilomat két hétre kivonták a forgalomból: megmaradt, majd augusztusban visszatér, de addig sem írni, sem megosztani, sem kommentelni nem tudok vele.

Egy Bloggernek ez súlyos csapás, hisz a Blogon megírt cikkeinek egyik fontos terjedési útja a Fészbuk, magam is sok csoportban vagyok jelen, ahol mindennap egy ugyanolyan rend szerint megosztom az írásaimat, és a beérkező kommentekre reagálok. A Profil a netes térben élővé válik, ezernyi kapcsolat, ezernyi tett és lehetőség kapcsolódik hozzá, éppoly fontossá válik egy idő után, mint a valós világban az ember teste. A neten a Fészbukos Profilom vagyok én, annak kinyírása éppoly gyilkosság, mintha fizikailag történne, mégha büntetés nem is jár érte. És a naivitásomat valahol a Narancsok ellenem indított házkutatása, rabosításai, lehallgatásai, megfigyelései közben elvesztettem, így egy percig föl nem merül, hogy valamely megmagyarázhatatlan, véletlen egybeesés lett volna cikkem tartalma, és Fészbukos kinyírásom között. Már csak azért is kizárt, mert épp kevesebbet csináltam, mint egyébként szoktam, még csak nem is kommenteltem, megosztásaim csak a felüknél tartottak, és akkor küttyögött be a jelzés, hogy augusztus ötig élve eltemettek.

De Olvasóim között azért még lehetnek naiv széplelkek - remélem, írásaim hatására számuk egyre fogy, mertha hatékonyan akarunk harcolni a sunyi önkény mindenféle formái ellen, akkor a valóságot kell látnunk, nem a vágyainkat -, ezért Őket is megnyugtatom némi tényanyaggal. Oknyomozó munkáim különösen Kocsis Mátét veszik célba, de kiterjednek más Fidesznyik, vagy épp Szegfűs, vagy Zöldnarancs - LMP - emberkékre is. És addig a pontig még egyik sem ment el, hogy láthatatlanná tegye magát előlem. A láthatatlanná tételt a Fészbukon Letiltásnak nevezik: ilyenkor az illető delikvens tevékenységéből semmit sem látok, aki ilyet csinál, az retteg a vitától és épp azért teszi, hogy rólam bármit írhasson bújkálva, de azt én ne válaszolhassam meg. Szóval a létező legsunyibb netes magatartásforma, olyannyira gyáva dolog, hogy azt még Kocsis Máté, vagy épp Komássy Ákos, Schiffer András sem lépte meg velem szemben. Ők max kitiltottak az oldalukról, ami annyit jelent, hogy nem írhatok hozzájuk, nem kommentelhetek, de a tevékenységüket ugyanúgy láthatom, és nyomon követhetem mint addig.

Letiltásra csak sunyi alakok vetemednek, és akkor most fölsorolom mindazokat, akik ezt velem eddig megtették: Fodor Gábor, Rózsa Misi, Hell Nagy István, Zoltai Andrea. És megint jéééé... Mert bizony ez megint ugyanaz a névsor, akikről tegnapi cikkem is szólt, Orbán Fodorgabijának Köre. Ha ezek után még valaki azt gondolja, hogy véletlen az időbeli egybeesés tegnapi virtuális legyilkolásom, és a Róluk szóló cikkem megjelenése között, az olvasgasson romantikus lányregényeket, és költözzön hippikommunába. Nem, Kedves Olvasóim, az Ország legsunyibb netes magatartását láthatjuk ettől a körtől: magukat liberálisnak nevező emberek működnek a Rákosi-rendszer bolsevik mentalitása szerint, és minden lehetőséget megragadnak, hogy elpusztítsák azt, akinek ellenvéleménye van Velük szemben. Más kérdés, hogy természetesen engem ily módon nem lehet elpusztítani: valós terepen valós titkosszolgákkal, nyomozókkal, meg miegyébbel játszunk macskaegér játékot két éve, úgyhogy van már új profil, minden működik, és fog is, bármi legyen is a következő bolsevik húzásuk.

De a gyilkos szándékot nem teszi semmissé annak meghiúsulása. Aki mások megsemmisítésére tör, annak aztán semmi köze bármilyen demokrata, vagy épp liberális értékrendhez. Annak Rákosihoz van köze és a Bolsevikokhoz van köze. Vagy korábbi korszakhoz visszatérve épp azokhoz a nyilasokhoz, akik ellen látszólag küzdenek. Számtalan ember jelezte, hogy elég volt egyszer kimenniük a Szoborhoz az elmúlt hónapokban, mert a Zoltai Andrea - Rózsa Misi Páros magán médiashow-vá silányította a tiltakozást. Ne lepődjön meg senki, miért is voltak ily kevesen a téren: ha hiteltelen kollaboránsok képviselnek egy Ügyet, akkor abból pont ez lesz ami lett: közérdektelen lufi. A Fidesznyikek sunyiságát is fölülmúló bolsevikok rasszistáznak, antidemokratáznak másokat ebben az Orbán által felfordított magyarvilágban, kollaboránsok képviselnek olyan ügyet, mely épp ezért soha nem válhat tömegessé, ha meg mégis azzá válik mások miatt - mint a DK Ellenállás Napján - akkor pedig távolmaradásukkal tüntetnek. Szóval mélyen sajnálom, de huszonkét évvel azután hogy vezércikkben keltem ki a Liberálbolsevik fogalom, és az azt használók ellen, be kell látnom, hogy tévedtem. Vannak Magyarországon Liberálbolsevikok.

A Magyar Liberális Pártot építik.

Őfelsége Liberális Ellenzéke

Persze megint majd megkapom, hogy összeesküvés-elmélet, aztán persze pár héten, hónapon belül megint kiderül, hogy nem elmélet, hanem véres valóság, és majd a tőlem folyamatosan lopó netes portálok is döngetik utólag a mellüket, hogy rájöttek ám a huncutságra.

Így volt ez a Tarlós-Lázár Műbalhénál is, ami mikor leírtam még idiotizmusnak hatott, mostanra meg közelfogadott tény, ugyanez történt a Fideszen belüli belháború kitörésének előrejelzésével, amit azóta szintén sikerült mindenkinek fölfedezni. Van még jópár ilyen eset, ugorjunk is, a magyar sajtó olyan amilyen, rablólovagok országában lopni még hírportáloknak sem szégyen. Úgyhogy menjünk is rá mai témánkra, ami valós összeesküvés, nem elmélet, pont úgy, mint a többi eddig, aztán majd elolvasom friss fölfedezésként egy hónap múlva a sajtóban. Most mindenki a Szoborral van elfoglalva, már legalábbis a közvéleményt formálni tudók és akarók egyaránt. Tegnapi cikkemben leírtam Orbán játszmájának lényegét, a felavatás "elmaradásával", meg nyilatkozatának "nemzeti önrendelkezés" szövegével már vissza is igazolta annak tényszerű voltát. Be tetszettek dőlni egy játszmának, amiben sikeresen megmutatta Orbán az Ő nagy kompromisszumkészségét, meg mellesleg ráerősített az "idegen hatalmat soha" retorikára, mehet tovább az EU meg a Bankok - teccenek érteni, a Zsidók - elleni szabadságharc.

De csaxólok: a Szobor áll. A kerítést majd ütemezetten elbontják, a zsarukat visszavonják, és alig várják, hogy majd legyen egy kis rongálás, randalírozás, amikor hol a Nyilasok, hol a Zsidók esnek az emlékműnek, meg egymásnak, és kiváló vágóképek készülhetnek majd a két szélsőségről, a konfliktusból semmit nem értő 9 millió 900 ezer magyartárs dezinformálására. És persze Orbán meg a Fidesz lesz a nyugalom és biztonság középutas pártja megint, és egyben a nemzeti függetlenség garanciája. És értelmiségünk nagyrésze nyeli a konspirációt, mint kacsa a nokedlit, és még büszke is arra, hogy hülyére veszik. Mert mondom mégegyszer: a Szobor áll. És ha egy "civil" ellenállás feladata az volt, hogy az ne álljon, de a Szobor mégis áll, akkor ugyebár nem Orbán vesztett, már bocsánat. Csak egy kis józanész, csókolom: teccettek valaha olyat látni, hogy Orbán bármiből visszavonult? Soha, egyszerűen nem fér bele a habitusába, meg az egész Pártjára rávitt macsó fílingbe: inkább csak erősíti a támadószellemét, ha ellenállásba ütközik. 15 év alatt nincs rá példa, hogy egyetlenegyszer is meghátrált volna, azt gondolja bárki, hogy épp egy rendkívül keveseket érdeklő Szobor, meg annak 50 fős ellenálló közönsége miatt tenne bármit másképp, mint eltervezték Habonnyal? Vicc. Kamu. Készátverés.

Csakhát van itt egy kis probléma: Orbánék mindig minden helyzetből kihozzák a maximumot. Hogy valójában mennyit, az csak mindig később derül ki, az én feladatom ezek föltérképezése és előrejelzése, hogy csökkentsem a meglepetés erejét. Eddig a Szoborral már elérte, hogy a vidék éhező magyarsága ne Őt lássa ellenségnek, aki valójában rossz sorsuk előidézője, hanem az EU-t, meg a Bankokat, meg a randalírozó pesti zsidókat, akiket csak a Szobruk érdekel. Ügyes munka, kellett hozzá a "Szabadság tériek" aktív hozzájárulása, tán föltűnt azért valakiknek, hogy nem volt soha tömeg, hogy tiltakozzon. Ha majd mindenki megérti, hogy spontán módon miért is nem lett tömegmozgalom a tiltakozásból, akkor majd egy lépéssel előrébb járunk Orbán játszmáinak megértésében, arra meg szükség lesz, ha egyszer le akarjuk győzni. Szóval Orbán már eddig is jól jött ki a Szoborügyből, de mindenki megnyugodhat, van még elérendő eredmény a tarsolyban, és pont ennek a célegyenesbe fordulását látjuk.

Orbánnak mindennél fontosabb, hogy ne alakulhasson ki erős ellenzék. Tudja pontosan, hogy kormányzásának csak látszólagos a többsége, soha többé nem lesz 2 milliónál több szavazója, tehát ha hatalmon akar maradni, akkor gondoskodnia kell arról, hogy ne legyen olyan ellenzék, amelyik ennél többet tudna elérni. Ennek módszerét is pontosan ismerjük: az MSZP-vel való kereszthidak, összebútorozások, Schifferék hol átlátható, hol rejtőzködő támogatása, Fodor csendes pesztrálása, megatöbbi. Ha ezeket valaki nem látta át eddig, akkor ne is olvasson tovább, mert nem fogja érteni. Csakhát van némi probléma Orbán oszd meg az ellenzéket és uralkodj tervének gördülésével: az MSZP életciklusának végéhez ért, bummaföldbe, az LMP nem képes erősödni, a DK viszont jön fölfelé, és a Ferimumus is már értelmezhető politikai erővé nőtt. Ennél nagyobb veszély pedig Orbánra nem leselkedik: egy Gyurcsány mögé fölsorakozó egységes demokrata szavazótömb képes, és egyedül képes 2018-ban a Felcsútit diszkvalifikálni.

A Szegfűszavazók rövidesen kikötnek Gyurcsánynál, Bajnai nélkül az Együtt is annyit ér, mintha Külön lenne, így aztán a DK természetesen az önkormányzati választások után nemsokkal már mérhetően is az Ellenzék vezető ereje lesz, és onnan már jöhet a szavazatszívó lavina. Hát ilyenkor kell Orbánnak gyorsan lépni, és felhasználni a mindig bevethető szobatársat: Fodorgabit, meg az Ő Liberálisnak nevezett pártcsíráját. Le kell választani a DK-ról minél több meglévő és majdani liberális szavazót, csakhát ugye ez pusztán Fodorgabi szép szemei miatt nem fog sikerülni, az már kiderült. Létre kell tehát tehát hozni egy új liberális tengelyt, mégpedig gyorsan, mielőtt a DK fölszippantja a liberális demokratákat is. Két olyan csoport van, amelyet megvezetve és fölhasználva lassítani lehet a DK előrenyomulását: a radikális jogvédők, és a zsidóság. Ráadásul utóbbi rettenetes történelmének okán a két csoport között jelentős az átfedés, és erős az érzelmi kohézió. Orbán meg mindenki másnál ügyesebben játszik az érzelmi húrokon, aki nem hiszi, az olvassa újra az Ország elmúlt 15 évének politikatörténetét, és választási jegyzőkönyveit.

Orbán szokásos duplafedelű játszmáinak tipikus esete a Szobor. Provokáljuk a zsidóságot, amelyik így egybezár, majd pedig kínáljuk is föl azt a csoportot, amelyik megmutatja, hogy milynagyon is kiáll mellettük. A Szobor elmúlt 100 napja nem más, mint a Fodorpárt imázsának megteremtése: nézzük már meg a Szabadság tériek hangadóinak személyi összetételét és kapcsolatrendszerét. Hogy vitték bele a naiv Mécs Imrét, hogy sajátította ki Rózsamisi és Zoltai Andrea az egész történetet, hogy jelennek meg pont ugyanazok a politikai és médiaszemélyiségek, akik közben részt vettek és résztvesznek a DK lejáratásban, legyen szó a Pásztor Ügyről, vagy a Táblás Marci-féle provokációról. És persze a megfelelő pillanatban megjelenik Demszky, hogy fölrakja a koronát az imázsépítésre, ja mellesleg a nyilvánosságban már az Együttből is a Juhászpéterek, meg Gulyásjózsefek látszanak. Tudatos építkezés zajlik hónapok óta, melynek célja a valódi ellenzék kialakulásának akadályozása, és egy megbízhatóan Orbánbarát Párt megerősítése. A Szobor elleni tüntetés sok jószándékú ember kevés rosszándékú által való megvezetése. Tessenek benézni a Fészbukon a Zoltai Andrea féle Tolerancia csoportba, megnézni mi folyik ott, és kik a hangadók. Tessenek ezt összehasonlítani a Pásztor Ügy kirobbantóinak és a Táblás Marci provokáció gerjesztőinek személyi állományával. Jéééé... Ezek pont ugyanazok.

Csókolom.

Orbán szobra

Jelentem a Szabadság téri Valamivel Orbán megint hülyét csinált mindenkiből. És mindaddig ez így is lesz, amíg az Ellenzék meg nem tanul előre gondolkodni, és nem azonnali érzelmi reakciókat adni bármilyen sunyi húzására.

Azt teccenek hinni, hogy a Felcsútit egy percig is érdekli a történelem, a Holokauszt vagy bármi ilyen bonyolultabb dolog? Hát nem, marhára hidegen hagyja, illetve csak annyiban foglalkozik vele, amennyire azzal saját politikai haszonszerzését elősegíti. És a mi amatőr ellenzékünk ehhez remek partner, mert éppoly kiszámítható a reakciója bármely provokációra, mint a szorzótábla. Az egész Szoborügy jóelőre meg lett tervezve, pont éppúgy, mint az egész eddigi tevékenysége, amivel apró, de egyirányba ható lépések tömegével lassan, de biztosan betereli az Országot egy alkotmányos monarchia keretei közé, annak a szoftdiktatúra fajtájából. Mondom, itt minden meg lett tervezve jóelőre, és a tervnek része volt az ellenzék tevékenysége is. Szóval elmondom most Orbán szemszögéből ezt a történetet, aztán szokás szerint úgyis meglátja mindenki, hogy pont ez volt a terv, mert a következő napok előre látható eseményei igazolni fogják a tézisemet.

Politikai megközelítést alkalmazok, mivel mint mondtam, Orbánt sem a történelem, sem a szobrok nem érdeklik, max csak annyiban, hogy lehet valami spannak megrendelést adni, az meg gazdagítja a klientúrát. Orbán számára ez a szobor nem több, mint finom antiszemita játszma, csakhogy nem úgy, ahogy azt az ellenzék gondolja. Narania Ura e szobor kapcsán tudja megmutatni, hogy Vele szemben csak egy maroknyi ember áll, azok is mind zsidók, világpolgárok, fújjj az EU-nak, meg a bankoknak, meg ilyesmi alapon. Ő pedig az Igazmagyarok megtojásdobált koronázatlan királya, akit ismétcsak alaptalanul akarnak meghurcolni Azok, teccikérteni. És a mi drága jó ellenzékünk maradék nélkül, gyönyörűen eljátszotta azt a szerepet amit a ma Felcsúton röhögő Orbán-Habony Páros ebben a tragikomédiában kiosztott rá.

Nemtom felfogták-e a tüntetők, meg a szélesebb közvélemény, mit jelent az a látszólag kicsinyke változás a szobron: országalma került Gábriel Arkangyal kezébe. Nem volt ott, de ott lett, és pont akkor került oda, amikor oda kellett kerülnie. E nélkül az alma nélkül a szobor történelemhamisítás volt, ugyanis megpróbálta eltagadni a magyarok részvételét és felelősségét a Holokausztban. Csakhát ezzel az almával ez megváltozott: a Magyar Államot jelképező Gábriel odanyújtja a Birodalmi Sasnak az ezeréves királyság szimbólumát: tessék, Neked adom, önként és dalolva, Te Nagyragadozó. Innentől persze lehet tovább értelmezgetni, de előre szólok: gúnyos szájszélmosollyal fogják mindenféle Narnacsszóvivők végigmagyarázni a sajtót, hogy nem értik mi a probléma, hisz elismeri a szobor a magyar felelősséget.

És a Nép kajálni fogja. Ugyanis Narania Urainak fejjel körbenőtt szájai azt is el fogják mondani, hogy lám, Orbánúr micsoda kompromisszumkész, hisz egy puszta félreértést is hajlandó orvosolni, lám, ott az országalma, nem is értik, hogy mi a baj. És közben összekacsintanak a szavazóikkal, akik meg persze érteni fogják, hogy hehe, megin jólkibasztunk a zsidókkal. És az a rossz hírem, hogy az átlagember meg veszi majd a lapot. Mert a döntő többsége amúgy sem értette, miről szól ez az egész, nokaja, nomunka, marhára nem érdekli Őket egy bonyolult históriai összefüggés, meg annak jelképrendszere. Ehelyett azt látja, hogy zsidók egy maroknyi csapata randalírozik valahol Pesten, tojást meg kefírt dobál, és sajnos miattuk kordonnal kell körülvenni egy emlékművet.

Lehet azt hinni, és örülni neki, hogy azért szállították éjjel, és vasárnap, mert nem merték napközben. Lehet, csak épp hülyeség: része volt a tervnek, hogy előbb legyenek megírva a felháborodó cikkek, jelenjenek meg ellenzéki politikusok, mintsem valaki észrevenné az országalma megjelenését, és ezzel a Valami jelentésének megváltozását. Így aztán a ballibmédia megtette azt a szívességet, hogy országosra duzzasztotta az ügyet, ellenzéki politikusok megtették azt a szívességet, hogy tojásdobáló anyázók között szerepeljenek, meg még kicsit kordont is bontsanak. És a Mű kész, és a Mű az nem a szobor, hanem annak a Nép felé való elmagyarázása, és az alkotó nem szobrász, hanem az Orbán-Habony Páros. Mert holnaptól természetesen pont az lesz, amit mondok, ma még azért nem nyilatkoztak érdemben Naraniáék, mert megvárják, hogy minél nagyobb hülyét csináljon saját magából az Ellenzék.

És holnaptól megmutatják, és elmagyarázzák az országalma jelentését, mert kicsi és közérthető, ellentétben mindenféle Gábrielekkel, meg Birodalmi Sasokkal, és megmutatják az Ellenzék politikusait, amint kordonbontók és tojásdobálók között tetszelegnek, meg ráadásul zsidók is, azok meg ugye ilyen randalírozó típusok. Ezzel kimossák a szarból saját csendes részvételüket a korábbi szélsőjobbos randalírozásokból, megmutatják, hogy van két szélsőség, a széljobb, meg a pesti zsidók, és Ők, az Igazmagyarok vannak pontközépen, a nyugalom és kompromisszumkészség szobraiként. És a Nép ezt fogja látni, mert ezt akarják vele láttatni, és mert nem tudták volna ezt megcsinálni, ha az Ellenzék nem épp saját kinyírásával lenne elfoglalva.

Szép volt Orbán, szép volt Ellenzék.

Egy megnyert médiaháború adatai

Nagy olvasottságú bloggerek tudják, hogy írásaik közvéleménykutatásra is használhatók. Van törzsolvasótábor, de attól függően, hogy mi egy írás témája, az olvasottság visszaeshet, vagy éppen növekedhet.

A Pásztor Ügyben írt írásaim pedig mind az igen magas olvasottsági kategóriába estek, valaha legolvasottabb írásom is ebből a körből került ki. Tudvalevő, hogy egy írás akkor terjed a törzsolvasótáboron kívülre, ha azt a Fészbukon továbbosztják, más helyekre belinkelik, email-ben ajánlják, ésatöbbi. Az Olvasók pedig nem akkor kezdenek spontán továbbterjesztésbe, ha egy írás tartalmát hülyeségnek tartják, hanem épp ellenkezőleg: ha olyan gondolatokat kapnak belőle, melyeket igaznak éreznek. Így aztán ha egy írás kirívóan gyorsan süvít végig a neten, akkor bátran kijelenthetjük: a közvélemény döntő része az abban foglaltakkal egyetért. Természetesen nem jut el mindenhova egy írásom sem, de azért ha egy átlag 20 ezres napi Google-látogatási adathoz hasonlítom az adott írás kattintásszámát, akkor ez bizony egy 20-szor akkora közvéleménykutatást jelent, mint amit az erre hivatott cégek már elégségesnek tartanak a társadalom véleményének megismeréséhez.

Régebbi Olvasóim még emlékeznek rá, hogy miért is lett a Blogom neve Tuareg, és miért is jöttem el az INDEX.hu-hoz tartozó blogcsaládból. Még az országgyűlési választás előtt megírtam pár csúnya LMP-s mutyit a JóVáros Blogon, és Schifferék el tudták érni, hogy egy napra az INDEX.hu az adott írásaimat letiltsa. Ahogy Olvasóim jelezték, hogy nem látják az írásokat, és meggyőződtem arról, hogy ez nem technikai malőr, írtam az illetékes Főindexesnek, hogy ilyet nem játszunk: vagy visszateszik egy ésszerű határidőn belül némi elnézéskérés kíséretében a cikkeket, vagy elválnak útjaink. Folyt némi győzködés a háttérben, de nem az a típus vagyok, aki vevő a himihumira. Mikor lejárt a határidő, szépen összeszedtem a netcókmókomat és új blogot nyitottam, amit egyébként más topblog is megtett azóta, hasonló okokból. És hamár az ember új blogot indít, és épp azért, mert jómagyar médiaszolgaságból az addigi szolgáltatója öncenzúrázott egyet, akkor olyan helyre megy, ahol ennek kicsi az esélye.

Így aztán újraindított Blogom felületének a Google-t választottam. A Google ugyanis nagyobb gazdasági és hatalmi egység, mint Magyarország, a világ elsőszámú szoftverfejlesztője ráadásul, amelyik épp beleröhöghet akár Miorbánunk arcába is, ha cenzúrázgatni akar. És ráadásul profibb lehetőségeket tartalmaz minden más blogfelületnél, mind a szerkesztés, mind az adatlekérések tekintetében. Úgyhogy letiltásom napján már meg is csináltam az új blogomat itt a Guglin, és akkor adtam Neki a Tuareg nevet is. És azóta rendszeresen használom az adatelemző moduljait, mert mint mondtam, jó kérdéseket föltéve nagyobb biztonságú válaszokat kapok onnan, mint egy közvéleménykutató cég. És most, a Pásztor Ügy kapcsán a DK ellen kirobbantott médiaháborúban bizony folyamatosan figyeltem a cikkeim terjedési adatait, és akkor következik is a gyorselemzés.

Kezdjük tán a Google Profilom friss fotójával:

Burnuszos fejem alatt látható egy 2 milliós adat, ez az április 2. óta - a TUAREG Blog indítási napja - a Blogomra érkezett kattintások száma. Ezt az elmúlt 108 napra átlagolva napi 19 ezer látogatást jelent, és az átlagos olvasói szokásokat figyelembe véve napi több mint 10 ezer egyedi olvasót. Tudnivaló alapadat még, hogy az olvasók egyharmada érkezik a Fészbukról, kétharmada pedig mindenhonnan máshonnan. Van a Blogomnak egy fészbukos felülete is, azon a megosztások és az elérések száma látható. Megmutatom először egy átlagos olvasottságú írásom fészbukos adatait:

6700 elérés, ilyen egy átlagos fogadtatású írásom terjedése. Nos lássuk a legkeményebb Pásztor tematikájú írásaim fogadtatását szép sorjában. Gyurcsánypuccs 2.0.

18600 elérés, ez épp háromszorosa az átlagos írásfogadtatásomnak. Én mindig ugyanoda és ugyanúgy osztom meg a cikkeimet a fészbukon, ez a horribilis növekmény nem az én pluszaktivitásom, hanem az olvasóközönség aktív rezonanciájának következménye. Édes Fiam, Gulyás Márton!

28000 elérés, több mint négyszerese az átlagnak, ez az eddigi rekordom, pedighát elég kemény témában, elég keményen írtam, úgytűnik az olvasók bizony nettó provokációnak ítélték a tüntetésen történteket, aszerint álltak hozzá. És eddig hol voltatok?

15200 elérés, több mint kétszerese az átlagosnak, pedighát itt értelmiségi idoloknak tekintett valakiknek szóltam be, és mégis terjedt az írás, mint a bozóttűz. Mondhatni, Idolok dőltek le menetközben. És akkor nézzük az utolsót, ami még csak félúton van, hisz tegnapi, és általában két nap egy cikk végigfutási ideje: A cigánykérdés megoldása.

Félúton, egy nap után 15 ezer elérés, tapasztalataim alapján ez holnap ilyenkorra 25 ezer fölé ér. Provokatív címmel, kemény tartalommal: erősen olybá tűnik, hogy a Nép nem osztja a rasszistázók csapatának érvrendszereit.

Nakérem, itt vannak a Tények fehéren-feketén, najó színesben, de egyértelműen. A törzsolvasótáborom sokszorosára növekedett a kritikus írásaim kapcsán, és ez kizárólag a befogadó közeg saját reakciójának köszönhető. Magyarul az istenadta Nép kiütéses többsége pont úgy gondolja, mint én: itt a DK ellen szervezett puccskísérlet zajlott, korábban hitelesnek tekintett ballib megmondóemberek közreműködésével, melynek csak ürügye volt Pásztor, és Miskolc, de a cél egyértelmű: Gyurcsány kicsinálása, Fidesz írta kottából. Ja, még valami: a fotók a Google és a Fészbuk felületeiről készültek, az adataikat nagyjából éppúgy tudnám csak manipulálni, mint az USA rakétapajzsának célfelismerési szoftverjét: semennyire. Szóval a DK támogatói megnyugodhatnak: a Nép bizony átlátott a szitán, és fölsorakozik a DK mellé, a Támadók meg magukhoz térhetnek: ez nem jött össze, csak annyit értek el, hogy megbuktak megmondóemberként, és gyakorlatice elszigetelték magukat. Aztán innentől persze verhetik tovább a habot, hogy mily sokan is értenek egyet velük, de mi meg tudjuk: valójában roppantmód kisebbségben maradtak a véleményükkel. Ez van.

Üdv a Valóságban.

A cigánykérdés megoldása

Jó kis cím, lehet rajta rasszistázni, pedighát van cigánykérdés és van annak megoldása is, és mivel rémegyszerű, és mivel láthatóan nem jön rá senki, ezért megírom én. Oly egyszerű, hogy elfér egy cikkben, nosza.

Magam vezettem azt a modellkísérletet, amely a Nyolckerben épp a cigányság integrációját tűzte ki célként. Sehol máshol ilyet nem csináltak, de nálunk olyannyira sikeres lett pár hónapon belül, hogy végülis épp ezen rúgtuk össze a port Kocsis Máté polgármesterrel. Ő föl akarta számolni, és én nem hagytam, azóta harcolunk egymással, és a kerület jövőjét harcunk eredménye fogja végül meghatározni. Ugyanis épp az általam vezetett modellprogram mutatta meg, hogy mily könnyű is a cigányság felzárkóztatása, ha van hozzá politikai akarat, bátorság és őszinteség. Bele is vágok: létrehoztam egy 120 dolgozót - valódi munkahely, nem közmunka - alkalmazó intézményt, a neve: Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat, a továbbiakban JVSZ-nek nevezem. Minden olyan önkormányzati funkciót beleraktam, ami viszonylag képzetlenebb munkaerőt - a cigányság ilyen - igényel. Közterületi őrzésvédés, takarítás, út-, és parkkarbantartás, kertészet, hajléktalan reintegráció, Teleki téri piacüzemeltetés. Rendelkezésemre állt 400 millió forint éves költségvetés, és szabad kéz. Kocsis Máté pedig megtette, hogy ezekben a feladatokban a közbeszerzéses Fideszcégeket kirúgta, így a továbbiakban a Nyolcker saját munkaerejével kezdtük el a közfeladatok végzését. 

A kerület lakosságának nagyjából negyede cigány: 80 ezerből 20 ezren. Én a JVSZ-ben ennél jobb arányokat tűztem ki: a 120 alkalmazottból minimum egyharmadnak cigánynak kellett lennie, a biztonsági alakulatnál - ez volt a Jófiúk Szolgálat - pedig az aránynak el kellett érni az 50%-ot. A tervem egyszerű volt: kialakítok a kerületi cigányságon belül egy Kolóniát, olyan önkormányzati alkalmazottak összetartó csapatát, akik képesek meghatározni a szegényebb rétegek - köztük evidensen a legsúlyosabb helyzetben lévő cigányság - közmorálját. Ez volt a JVSZ célja is: a Kolónia Program végigvitele. A cigányság családi alapon szerveződik az egyes családok között sok rokoni kereszthíddal. Mikor szervezett bűnözést építenek, ezt használják ki, én pedig ugyanerre építettem a Kolónia Programot: megtalálni azokat a cigánycsaládokat, akik eleve tekintéllyel rendelkeznek, és vezető beosztásokba hozni, közvetlen alárendeltségembe, igazgatóhelyettesi pozícióba a legmeghatározóbb embereiket. Római példával: a paterfamiliást behozni a rendszerbe és érdekeltté tenni, hogy a kerület közrendjét tekintse céljának és a jót sugározza ki ellennyomatékként a rossz beszivárgásával szemben.

Kockázatos játszma persze, hisz a főrosszak is bekerülhetnek így, kaptam is a támadásokat dögivel, de bekockáztattam és gyorsan nyertem. Néhány vezető családot kiemeltem, a családfőt igazgatóhelyettessé tettem, az általa javasolt embereket vettem föl elsősorban, és nagy mozgásteret biztosítottam a számukra. És Ők a bizalmamat meg is hálálták, pár hónapon belül eltűntek a kerületből a kátyúk, megszűnt az illegális szemétlerakás, működtek a közterületek, cigicsikk sem volt az utcán, és a kerületi hajléktalanok is visszatértek a munka és az élet világába. És elkezdett a drog és a prostitúció kiszorulni a kerületből. Az általam megteremtett Kolónia tette a dolgát: a cigányságban menőbb dolog lett a JVSZ-ben dolgozni, mint a drogkereskedőknek, és menőbb volt a jót fönntartani, mint a rosszat követni példaként. Tulajdonképpen sokkal gyorsabban történt minden pozitív változás, mint az a terveimben szerepelt, és a kerületi cigányság bűnözésbe vitele szinte eltűnt. Sorban álltak a keményfiúk, hogy a JVSZ-nél dolgozhassanak, a sikk a nagy fekete szolgálati dzsippjeinkre kerülés, nem pedig az utcán kapucniban csencselés lett.

Én konkrétan beleszerettem a cigányaimba - hejjj, megint milyen csúnya kifejezés, csakhát Ők is ezt mondták magukra - és abszolút megbízhattam bennük. Olyan tempót diktáltak, amit a fehérek többsége sem bírt: havi 300 óra szolgálati idő az nagyon durva, de nem lehetett Őket leállítani, és nem is akartam. Egyszerűen 4 hónappal azután, hogy az első aláírást megtettem az akkor még csak papíron létező intézmény alapításával kapcsolatban, rend lett a kerületben, éspedig nem az elnyomottság erőszakos rendje, hanem a felfelé jövő lecsúszottak bizakodó rendje. A cigány közösség rendben tartotta saját magát, és büszke volt, hogy rájuk van bízva a kerület legfontosabb feladatrendszere. Tulajdonképpen a Kolónia Program saját sikerességébe bukott bele: annyira gyorsan és jól működött a rendszer, hogy kiderült: a korábbi közbeszerzéses Fideszcégek szarul és drágán dolgoztak. És mivel volt még közfeladat dögivel, így természetes volt, hogy azokat is a Kolónia Programba visszük. Építés, felújítás, lakáskarbantartás, intézményi védelem, tömegkultúra, és tömegsport, ésatöbbi, és ezeknek az átvétele ismét csak újabb profin és olcsón működő alrendszereket hoz létre. És persze ami a leglényegesebb: újabb munkahelyeket teremt a kerületieknek, így tovább növekszik a Kolónia mérete és ezzel társadalmi kisugárzása. 

Na, itt fogyott el Kocsis Máté szuflája: olyan szintű érdeksérelmet okoztam a Fidesznyik cégeknek, és a kerületi drogkereskedelemnek, hogy rámküldték a fél magyar rendőrséget. De ezek már megírt esetek, lemondásommal háláltam meg Kocsis árulását, ugyanis így meg tudtam akadályozni, hogy a már létező rendszert azonnal fölszámolják. Azóta is működik a JVSZ, bár annak alapelveiből a Kolóniaképzés, a cigányság fölemelése kikerült, szóval igazából már csak a neve ugyanaz, de eredeti feladatát nem látja el. Naszóval, rémegyszerű a cigánykérdés megoldása. Föl kell mondani az önkormányzatokban a közbeszerzéseket, mert azok tudatosan drágák és pocsékak, ráadásul cigány munkaerőt szinte kizárólag feketemunkával, rabszolgaság szinten alkalmaznak. A fölmondott közbeszerzések hatalmas pénzeket szabadítanak föl, ezeket maradék nélkül át kell csoportosítani sajáterős működésre önkormányzati intézmények formájában. Pozitív diszkriminációt kell alkalmazni, nagyobb részarányban bevonni a cigányságot a munkavállalók közé, mint amennyien a településen vannak. Kolóniát kell építeni, vezető pozíciókba emelni a legbefolyásosabb cigányokat, és egyszerre minden az ölünkbe hull: lesz rengeteg állás, elégedett cigány közösség, mely önmagát tisztítja meg a bűnöző elemektől, és a Város is tökrendben lesz.

Szóval mint mondtam, rémegyszerű ám ez. Kipróbáltam terepen, gyakorlatban, tökéletes megoldás. Mi is az akadálya, hogy megvalósuljon? Ugyanaz, mint mindennek: a pártfinanszírozás, a korrupció és a pártok közötti keresztmutyi. Nem hajlandók kidobni a közbeszerzéses cégeket, mert onnan töltik föl a pártkasszákat. Ha egy párt valóban fölvállalja a cigányság helyzetének javítását, akkor nem szabad kompromisszumot kötnie a közbeszerzések kérdésében: mindet ki kell pusztítani, hogy minél több pénz maradjon a kasszában sajáterős feladatvégzésre, mert akkor lehet komoly foglalkoztatási és integrációs programokat csinálni. Szóval a létező önkormányzatokban összeszövődött pártok az egyes számú ellenség, és a másik pedig a cigánypolitikusok, meg a hozzájuk szövődött "jogvédők". Ha az ember vezető pozíciókba cigányokat vesz föl, akkor az Ő tekintélyük a cigányságon belül gyorsan fölül fogja múlni a cigánypolitikusokét. És akkor a kutyát nem fogja érdekelni, hogy épp miről hadoválnak, mert a valós cigányságra már semmiféle befolyásuk nem lesz, és akkor biz eltűnik gyorsan a megélhetésük. Úgyhogy a valóság az, hogy a cigánypolitikusok, és a "jogvédőik" a mostani eszement viszonyok fönntartásában érdekeltek. Nos ennyi, nem kell túlragozni, itt a kipróbált recept, azonnali gyógyító hatással bír, épp csak dönteni kell hozzá, és fölvállalni a vele járó konfliktusokat. Én fölvállaltam, kicsináltak ezért, de ha sokan vállalják föl, pláne ha egy párt vállalja föl, akkor bizony sikerre ítélt dolog, és a cigánykérdés gyorsan megoldható, és közmegelégedésre.

Tessenek megcsinálni.