Kossuth tér, szeptember 8. - október 5.

Ma reggel 5 órától a címben szereplő időszakra bejelentett nonstop tüntetésünk jogerős. Budapest Rendőrfőkapitánya nem talált fogódzót a Teve utcai központjukban megtartott tárgyalásunk jegyzőkönyvében az elutasításra. Megszámoltam: eddigi 14 bíróságon kikötött jogvitánkból az eredmény 12:2 a javamra, ráadául az utolsó hármat zsinórban nyertem ellene a Fővárosi Törvényszéken. Meg még egy olyat is, ami bejárta az egész magyar sajtót, ott a TASZ járt el a képviseletemben, és az is győzelemmel zárult. Nem kívánt bevállalni egy jó eséllyel számára újra vesztes meccset, és jól tette.

Tehát a Kossuth tér egész központi része, aminek a hivatalos neve: A Nemzet Főtere, és nagyjából 10 ezer ember fér el rajta, szeptember 8-tól október 5-ig a miénk. Szabadon verhetünk föl rajta sátrakat, bármilyen a téren kitartásunkat segítő egyéb eszközt, minden adott, hogy akik hajlandóak tenni a Rezsim ellen, azoknak legyen kikhez csatlakozni. Látom a közönyt mindenfelé, de azt is, hogy mióta újra aktiváltam magam, jóval többen figyelnek a mondandómra, mint korábban. Tehát igenis vannak olyan emberek, és szép számban, akiket elmúlt négyévnyi terepen és blogíróként végzett tevékenységemmel sikerült felébresztenem.

Persze, nemcsak tevékenyen ellenállni akarók vették észre, hogy visszatértem, hanem a Rezsim is. Már fellélegezhettek, hogy megszabadultak tőlem, erre tessék, már megint itt vagyok, és mozgósítok. Ráadásul már mobiltelefont sem használok, és azt sem tudják, hol lakom, így aztán a megfigyelésem is nehezebb, mint valaha. Ezért azt teszik, amit ilyenkor mindig szoktak: lejáratókampányt indítanak ellenem. Ezt is ismerjük az elmúlt négy évből. Először kezdődik a riogatással, és olyanoktól, akik látszólag nem a Fidesz oldalán játszanak. Tele van ez ország álcázott narancsszolgákkal, jól kitanulta Orbán a diktatúraépítés finomságait orosz példaképétől.

A látszatellenzéki fidesznyikek kezdik a riogatást, hogy én lángba akarom borítani Budapestet, és arra játszom, hogy szükségállapotot lehessen bevezetni. Volt már ilyen, mármint ellenem folytatott kampány épp négy éve, nem újdonság. Csakhát a tények megmutatták, hogy e hosszú idő alatt, bár rengeteg ellenzéki akciót vezettem a terepen, és köztük pár igen keményet, de egy esetben sem alkalmaztunk erőszakot. Velünk szemben néha igen, mert a hatalom a tehetetlen dühét valahogy le kellett, hogy vezesse, de én mindig ésszel játszom, nem izomból. Épp ezért tudtunk olyan dolgokat megtenni, amiket senki más, és mindezt úgy, hogy mégcsak sérülést, vagy börtönbüntetést sem kapott egyetlen velem tartó harcostársam sem.

Szóval lényeg a lényeg: tessenek a saját szemüknek, és az elmúlt négyévnyi tetteim valóságának hinni, ne a rémhírek narancsszívüket elrejtő terjesztőinek. És arra is érdemes odafigyelni, hogy ezek az állítólagos "ellenzékiek" vajon miért a Fideszmédia rólam írt lejárató cikkeivel próbálják meg alátámasztani állításaikat. Vajon milyen ellenzéki az, aki a Pesti Srácokat terjeszti? Egyszerű a válasz: semilyen, szimpla narancsszolga közénkvalónak beöltöztetve. Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy ahogy közeledik napról napra a szeptember 8., egyre durvábbak lesznek a lejáratókampányok. Beszáll majd az országos média is, és önteni fogják rám a szemetet.

Onnantól igazából már csak azon múlik majd, hogy van-e a demokratáknak elégséges józan esze eldönteni: a négy év alatt megtapasztalt valóságnak hisznek, tehát a saját szemüknek, vagy pedig az azt átírni akaró hazugsággyártóknak. Nem rajtam fog múlni, hogy elegen leszünk-e a Kossuthon komoly változások eléréséhez. Én csak a lehetőséget tudom ehhez megteremteni, melynek első lépését megtettem. Ha százan, ezren, tízezren, százezren leszünk kint, mindegyik esetén tudunk valamit tenni a Rezsim ellen. Nyilván annál nagyobb dolgot, minél többen vagyunk. És annál többen leszünk, minél kevésbé hagyod magad, polgártársam, félrevezetni. Nos, ennyit kezdetnek. Elindultunk.

Rajtad múlik, Honfitársam, hogy meddig jutunk el.