Európa legvidámabb barakkja

Tévedtem egy dologban. Azt gondoltam, Orbán rákényszerül, hogy kilépjen az EU-ból, esetleg kivágják onnan. De egyik sem fog megtörténni. Nézzük először, miért is jutottam korábban erre a következtetésre. Az EU-nak vannak minimálfeltételei a tagjai felé. Nem viszik túlzásba, hiszen az egész szervezet együttműködésre, és nem központi irányításra jött létre, így aztán nem dumálnak bele a tagok belügyeibe. Kivétel akkor, ha egy ország már a demokrácia minimumát sem teljesíti. Van rá lehetőség, hogy ebben az esetben ha nem is könnyen, de kivágják a delikvenst a keleti pusztába. És én a botor fejemmel arra gondoltam, hogy Orbán rákényszerül majd olyan lépésekre, amikkel áthalad ezen a határsávon.

Kemény utcai ellenállás, kitartó demokrata tömegek, és egy ezt összeszervezni képes politikai erő. Kábé ez az, ami Orbánt rákényszerítheti egy kemény diktatúra bevezetésére. És ha erőszakot alkalmaz, akkor az bizony aláássa a rendszer stabilitását, és előbb-utóbb a bukásához vezet. Kemény utcai ellenállást tömegesen azonban csak a fiatal generáció képes fönntartani. Ezen persze elvitatkozhatunk, miért is ne, de a történelmi tapasztalat minden esetben ez. Kellenének tehát a fiatalok, mint kemény mag, akikhez aztán a közép-, és időskorúak is becsatlakozhatnak. Igenám, csakhogy a fiatalok mennek nyugatra, és a most éppen egyetemek végzők háromnegyede is oda készül. Márpedig ha a puskapor szétszóródik, nem lesz robbanás.

Kapott az ország egy lehetőséget, hogy megtartsa a fiatalokat. Hazajött nyugatról pár ifjú, és csinált egy sikeres népszavazást, aztán annak lendületéből egy pártot. Igen, a Momentumról beszélek. Az egyetemisták meg márcsak olyanok, hogy akkor maradnak itthon, ha hosszútávú perspektívát látnak maguk előtt. Mondjuk olyat, hogy ne kelljen nyugatra menniük, ha Európát akarnak. Ha van a saját értékviláguknak megfelelő politikai képviseletük. És mivel lett ilyen, lett annak is esélye, hogy ittmaradnak, tehát annak is, hogy lesz itt még kemény utcai ellenállás, és végül egy nagy bummm. Csakhogy az utóbbi napokban történt két olyan dolog, is, amelyik egyértelművé tette: mindebből semmi nem válik valóra.

Az egyik egy friss közvéleménykutatás. Tudom, hogy a Nézőpont fidesznyik cég, aminek az a dolga, hogy a gazdáit felül, mindenki mást pedig alulmérjen. De én nem is a konkrét adatokra voltam kíváncsi. Amire viszont igen, arra választ is kaptam. Alig csökkent a kollaboráns parlamenti műellenzék támogatottsága. Mindez azok után, hogy a fészbuk népe elküldte a k.anyjába mindet, mikor letették az esküt, és beültek biodíszletnek Orbán színházába. Dehát ez itt a magyar rögvalóság. Nagypofával szidja őket mindenki, de mikor rákérdeznek, hogy mégis, kire szavaznál, akkor persze ugyanúgy bemondják, amit eddig, mintha mi sem történt volna. Nem hiszem, hogy van a magyaron kívül olyan nép a világban, amelyik képes saját magát ilyen rövid idő alatt ilyen mértékban szembeszarni.

Szinte érthetetlen a gerinctelen elvtelenség ilyen foka. De csak szinte. Nekem persze nincsenek olyan eszközeim, mint fideszéknek, hogy folymatosan fókuszcsoportos vizsgálatokkal elemezzem a néphangulatot, meg a választói prioritásokat. De kérdést azért fel tudok tenni, és ha azt jó célzással teszem - magyarul megfelelő helyekre rakom föl - akkor közelíteni tudom a reprezentativtást. És pont ezt tettem, mikor rákérdeztem két hete: micsoda volt Kádár János? A történelmi tény az, hogy diktátor. De brahiból mellétettem alternatívának a demokratát. És leestem a székről, amikor a magukat demokratának vallók 54% a demokratát ikszelte be. Kádár, mint demokrata. A történelemtanítás eléggé lebutult az elmúlt évtizedekben kies hazánkban, de azért ennyire nem. Itt a nép saját maga butult el.

És ebből az 54%-os adatból minden más könnyen levezethető. Akik a valóságot, a történelmi tényeket ilyen mértékben képesek maguk elől elhazudni, azoknak nem probléma, ha a kollaboráns műellenzék segget csinál a szájából. Hiszen csak ugyanazt teszi, mint a szavazói. Hasonló meg a hasonlót oldja. A kádári nosztalgiából jól megélő komcsi utódpártok - DK, MSZP - csak kihalással lesznek képesek elveszteni a szavazóikat. Nem képviselnek semmit, nem is csinálnak semmit, fürdenek az Orbán által számukra garantált langymeleg szarban. És ez pont elég is ahhoz, hogy az ugyanilyen mentalitású és értékvilágú 54%-nak megfeleljenek. Márpedig amíg a kollaboráns műellenzék stabil bázist tudhat maga mögött, nem kényszerül semmiféle ellenállásra a Rezsimmel szemben.

Szegény Momentum. Erőlködhetnek az európaisággal, meg a demokráciával, soha nem lesznek képesek komoly bázist teremteni. A műellenzék fanjai, és az orbáncsicskák kart karba öltve karaktergyilkolják őket. A fiatal generáció meg látja, hogy képtelen lesz komoly képviselethez jutni, mert az idősebb generáció nem áll melléjük. Aztán menet közben rájönnek, hogy olyan mértékben különbözik az értékviláguk, hogy ez örökre így marad. Ők ugyanis nem kádáristák. Nem fosnak a szabad versenytől, az öngondoskodástól, és nem hazudják a diktatúrát demokráciának, hogy öntudatosságnak tűnjön a gyáva lapítás. Úgyhogy irány a Nyugat. Aztán majd a Momentumék is szépen beleunnak, és visszamennek, levonva a tanulságot, hogy disznók elé szórták a gyöngyöt.

Orbán meg szépen nyugodtan elkormányozgat, semmiféle valós veszélye nincs egy őt elsöpörni képes népakaratnak. Hoz pár törvényt, amik diktatórikusak, azokból hagy lefaragni, ha az EU nagyon kiborul, de igazából nem fogja alkalmazni egyiket sem. Ugyanúgy, ahogy végülis a terrortörvény lehetőségeivel sem élt soha. Egyszerűen azért, mert nincs szüksége ilyesmire. A magyarnak elég, ha valamire tudja, hogy tilos, és már be is tartja. Sőt, nemcsak betartja, hanem egy idő után még azt is bemagyarázza saját magának, hogy az nem is diktatórikus. Lásd a Kádárt 54%-al demokratának tartókat. Mivel pedig Orbánnak a gyakorlatban soha nem kell fizikai diktatúrát bevezetnie, kényelmesen elevickélhet az Európai Unio tagjaként. Fölmarkolhatja a rettenetes mennyiségű ingyenpénzt, megveheti belőle az egész országot, békésen, mosolyogva. És addig, amíg csak akarja.

A végére még meg is szeretitek.