Az Országgal csesztek ki, nem velünk

Klassz kis karaktergyilkolászási hullámok csapkodnak minden OGYM Gyűlés környékén, oldalsemlegesen, azonos tartalommal: magukat demokratának tartók is pont ugyanazokat a hülyeségeket puffogtatják, mint a Narancssajtó: összenő, ami összetartozik.

Aztán akkor innentől az ember döntés elé kerül: játsszon-e a hazudozók játékszabályai szerint, vagy pedig menjen tovább az általa választott úton, aztán majd az idő meg a valóság úgyis eldönti, ki az igaz, és ki a hamis. Az utóbbi három évben vagy 700 blogbejegyzést írtam, megírva benne magamról a jót és a rosszat is, és teljeskörűen, akiket az igazság érdekel, minden kérdésükre megkapják a választ. Akiket meg nem, azokat úgysem tudom meggyőzni, hiába térnék vissza újra meg újra ugyanazokra a rágalmakra, ráadásul minden cáfolat után ott a következő lépés: lám, magyarázkodik. Legyen erőm változtatni azon, amin tudok, türelmem ahhoz, hogy elfogadjam, ha valamin nem tudok, és bölcsességem, hogy e kettő között különbséget tudjak tenni: eszerint az elv szerint élek, és most is így járok el. Folyamatos lesz a karaktergyilkosság, ezzel együtt kell élni, nem fogom újra meg újra ugyanazokat a tényeket leírni, mert akkor hagyom, hogy ne a saját, hanem mások játékszabályai szerint menjenek a történések tovább, az meg kerülendő. Rövidebben: leszarom a dolgot, megyek a magam útján, aztán az idő úgyis választ ad minden kérdésre.

Mióta a Tavaszi Vihart, az Orbánbuktatás hatpontos forgatókönyvét meghirdettem, és azt Kossuth téri Gyűlésen el is fogadtuk, a karaktergyilkolászás tempója megsokszorozódott. Ebben sincs persze sok meglepő: egy létező, és működőképes forgatókönyv megmutatja, hogy kik azok, akik valóban hajlandóak is cselekedni az Orbán Rezsim ellen, valódi kockázatot vállalva, és kik azok, akiknek valójában jó az, ami most folyik. Ebben az Országban per pillanat sokkal több a kollaboráns, mint az elsőre látszik: a szavak szintjén nagy az ellenállás, de a tettek mezejére igen kevesen lépnek. Odáig meg aztán főleg nem jutnak el, hogy maga a Rezsim akarjon célzottan kétharmados törvényt hozni ellenük, önmaga kinyilvánítva, hogy kit, kiket tart a Narancsrend valódi veszélyt jelentő ellenségeinek. Nem, nem azokat, akik engem, rajtam keresztül pedig az Ország Gyűlése Mozgalmat akarják lejáratni, hanem minket, ott a valóságban, élőben, a Kossuth téren. Az meg józan ésszel könnyen belátható, hogy ha Orbánék kinyilvánítják, hogy mi vagyunk a Rájuk veszélyt jelentő tényező, akik minket fúrnak, Orbánt szolgálják.

Álljon itt újra a Tavaszi Vihar Orbánbuktató forgatókönyve, hadd kapjanak visítófrászt újfent mindazok, akik láthatóan, vagy a háttérben, tudatosan, vagy tudatlanul a Rezsimet szolgálják.

Céljaink:

 - Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt.

Kemény és kockázatos menet, tudom, tudjuk, nem is vállal ilyesmit más, csak az Ország Gyűlése Mozgalom, de persze ebben sincs újdonság: a hatóságokkal való folyamatos terepküzdelmet, a Rezsim központjában való arccal vállalt állandó ellenállást sem meri csinálni rajtunk kívül senki. A gyávákat, a megalkuvókat, a kollaboránsokat roppant módon sérti a puszta létünk, hisz azzal, amit csinálunk, azt is megmutatjuk, hogy kik azok, akik ezt NEM csinálják. És inkább vállalom, vállaljuk az elvszerű kiállásunkért kapott körkörös gyűlöletet, mintsem beálljunk egy vállalhatatlan Rendszer pótcselekvő kollaboránsai közé. Így döntöttem, így döntöttünk, tüske vagyunk a köröm alatt, és minél jobban rángatózik a fájdalomtól a mindenoldali megalkuvók serege, annál jobban tesszük a dolgunkat.

A helyzet ugyanis az, hogy az Orbán Rezsim már megbukott, a kérdés csak az, hogy mikor roppan össze a gyakorlatban is. Az Országnak annál jobb, minél korábban, és mi konzekvensen első perctől kezdve az OGYM-mel ezt képviseljük. Ám rengeteg olyan ellenzékinek nevezett alakulat van civilektől tüntetésszervezőkön át pártokig, amelyik vizet prédikál, de nyakalja közben a bort a bársonyfüggöny mögött. Többségük 2018-ra kacsingat, és lavírozik, hátha valakik majd eléggé aláássák Orbánékat ahhoz, hogy 2018-ban választások legyenek, és azokat megnyerhessék. Ez azonban nem az Ország, hanem csak pár ember, meg szervezet részérdeke: lapítanak, amíg tetemre nem hívják Őket, de a rossz hírem az, hogy mindahányat tetemre hívjuk. Közben pedig résztveszünk minden olyan kezdeményezésben - pl. DEKA -, amelyik a minél előbb, annál jobb Országérdeket tartja szem előtt, és együttműködünk mindazokkal, akik szintén nem a kivárásra játszanak: Bokros, és még sokan, akiknek a nevét majd a megfelelő pillanatban fogom közölni, elhárítandó a velük szembeni karaktergyilkolászási kísérleteket.

És persze közben mehet a lejárató kampány, a tüntetések tudatos rászervezése, az elhatárolódások, a sunyi háttérjátszmák. Taktikai manőverezésekkel, politikai lufieregetésekkel ugyanis épp tele van már a Nép hócipője, így aztán mikor megmozdul és váltani fog, akkor azokat is leváltja Orbánékkal együtt, akik most lavírozgatnak. Ahogy látom, pont ugyanannyira rettegnek ellenzéki körök a Tavaszi Vihar Orbánbuktató tervének sikerétől, mint maguk a Narancsok. Ez meg persze felszínre is hozza, hogy valójában ki van kivel, a mi feladatunk pedig ennek a paravánok mögötti mindent átszövő érdekhálónak a megmutatása, és minél inkább szövik, annál látványosabb, köszi. A lejárató kampányoknak pedig igazából hasznát és nem kárát látjuk: lassan celebbé tesznek, és mindegy minek akarnak bemutatni, ha egyszer fölhívják a létünkre a figyelmet. Egyre többen lesznek olyanok, akik kíváncsivá válnak, kik is ezek a fura figuráknak bemutatott ellenállók, valóban bolondok-e, esetleg Orbánszolgák, és eljutnak a Térre, a Tuareg Bloghoz, az OGYM fészbukos felületeihez, a tüntetéseinkre. És mikor szembesülnek a valósággal, azzal a jóérzéssel csatlakoznak hozzánk, hogy végre találtak valódi ellenzéket is. Szóval kösz a reklámot, február 7-i tüntetésünket (katt ide) is már előre tessék fikázni, mert az is hasznunkra lesz. Mert mi járunk az egyenes úton, és célba is érünk rajta.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 

Ebből még bármi is lehet

Biztos találnék olyan motívumokat, amik alapján remek kis agyonolvasott, pikírtkedő cikket írhatnék a tegnapi Demokratikus Kerekasztal (DEKA) alakulóüléséről, de eszem ágában sincs: összességében jó volt, biglájk a szervezőknek és résztvevőknek egyaránt.

Mindenkinek magánügye, hogyan áll egy új és reményteljes kezdeményezéshez: fontosabb-e számára, hogy mondjon egy nagyot példányszám-növelési célból, vagy inkább megkeresi benne a közügyet, és csendben marad, ha már segíteni nem akar, akkor legalább ne ártson alapon. Az Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) kapcsán épp elégszer tapasztaljuk, hogy a tényekre oda sem figyelve megy a fikázás, már ebből az alaphelyzetből is következik, hogy én biztos nem fogok beállni a vízalányomók sorába. Ugyanis a DEKA kifejezetten reménykeltő, létező problémákat próbál megfelelő eszközökkel orvosolni, ezért is mondtam a címben: ebből még bármi is lehet. Ha egy dologhoz nem a csodavárás ködével közelítünk, hanem a dolgot önmagát nézzük, akkor csalódni is kevésbé fogunk: nem azt ígérték a szervezők, hogy megszűnik holnapra az Orbán Rendszer, hanem azt, hogy megpróbálják létrehozni azt az ellenzéki minimumot, mind az elvek, mind a gyakorlat kérdéseiben, amelyre alapozva a Narancsok eltávolíthatóak lesznek. Ezt a kitűzött célt pedig el tudják, el tudjuk érni azzal a módszertannal, amit ehhez választottak.

Sok látszólag egyérdekű felet egymás mellé ültetni úgy, hogy közben pontosan tudjuk: megy az ellenzéki táboron belül is a fúrásfaragás: nem könnyű dolog. Szavakban mindenki összefogáspárti, és Orbánellenes, a gyakorlati lépések, főleg a háttérben meg többnyire épp ezzel ellentétesek. A DEKA egyik célját máris elérte: a meghívottak túlnyomó többsége elfogadta az invitálást, így a kellő súlyt megadta a szervezőknek, hogy ciki legyen kimaradni. Ugyanis látható, hogy sok szereplő épp arra játszik, hogy ne kelljen a nyilvánosság előtt fölvállalni a tetteit, menekül az érdemi vitától, pontosan tudva, hogy cselekvései nem hozhatók egy szintre a szavaival. Ilyen szempontból a DEKA egy tetemre hívás: a benne szereplők erkölcsi, intellektuális és szervezeti súlya elégséges ahhoz, hogy ha valaki abból önakaratából távolmarad, akkor máris megmutatja: az ellenzéki összefogást az Orbán Rezsim elűzésére nem tartja elsődleges prioritásnak. Minél több szervezet, közszereplő, médium vállalja föl a DEKÁ-t, annál hatékonyabb lesz: összesített súlyuk, súlyunk elég lehet arra, hogy még olyanokat is tárgyalóasztalhoz kényszerítsen, akik az első körből tudatosan kimaradtak.

Elértek a szervezők egy másik célt is: megteremtették az őszinte és civilizált vita fórumát. A felszólalók egyáltalán nem voltak kíméletesek egymással, de mégis mindenki tiszteletben tartott egy láthatatlan határt: nem ment át anyázásba és üzengetésbe az ülés, ezt pedig a mai magyar ellenzéki rögvalóságban nagyon meg kell becsülni. Amik ott elhagzottak, azok egy hétre elég muníciót adhattak volna az Orbánsajtónak, ha a korábbi keretekben történnek: mikor az egyik szervezet, vagy személy üzen a sajtóban a másiknak, az válaszol, és máris megy az öngyilkos showműsor. Így azonban, kölcsönösen tiszteletben tartva a másik jogát az igazmondáshoz és jóhiszeműséghez, nem botrány lett belőle, hanem értelmes gondolatok a későbbiekben egyberendezhető egymásmelletisége. A harmadik elért cél: a választott szervezeti forma pont jó egyensúlyt biztosít. Az organikus szervezetfejlesztés művészet, nem szakma, megtalálni a helyes egyensúlyokat a struktúra merevsége és a szabad kibontakozás lehetőségének biztosítása között: nehéz feladat. Ez is jól sikerült: pont annyira van szervezői oldalról kézbentartva a dolog, amennyire feltétlenül szükséges az operativitás miatt, de pont annyi szabadságfok került kinyitásra, hogy  szervesen alakulhasson majd menetközben.

Ha egy valamicsoda a kezdeti lépéseinél az időarányos célt el tudja érni, akkor az sikeres, és a DEKA az alakulóüléstől elvárható eredményeket hozta, tehát okés, a szervezőket dicséret illeti, a meghívást elfogadó döntő többséget szintén. Az Ország Gyűlése Mozgalom a DEKÁ-t támogatja, és támogatni fogja a rendelkezésére álló eszközökkel: a Tuareg Blog, a netes hírhálózatunk, a szervezeti erőnk, a tüntetéseink mindegyikére bátran számíthat. Ha kritikát mondunk, azt a jobbítás szándékával tesszük, de jelen pillanatban ebből mindössze egy van: az igazi ellentét a demokraták és az autokraták között van, ennek megfelelően célszerű nyitni az europer jobboldal felé is, rájuk is szükségünk lesz az Orbán Rezsim megbuktatásához. Különösen azért indokolt ez, mert a meghirdetett és a gyakorlatban is betartott elv a minimálkonszenzus, ebbe pedig nem fér bele a bal-jobb megosztás, mert gyengíti a szervezők szándékát. Bokros Lajosnak a MoMával mindenképp ott a helye az asztalnál, de biztosan találhatók rajtuk kívül is olyan jobboldali szervezetek, amelyek erősíthetik a DEKÁ-t, célszerű Őket is bevonni, nem mindenki Jobbik, vagy Fideszfan, szerencsére. Az OGYM legközelebbi tüntetése a Kossuth téren február 7-én lesz (katt), amennyiben a DEKA ott képviseltetni akarja magát, biztosítjuk ennek lehetőségét. Röviden: hajrá DEKA!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Inkább bőrig ázni, mintsem megfulladni

Tervezni sem lehetett volna pocsékabb időjárást a tegnapinál: tűhegyes, sűrű esőcseppek, nyirkos, csontig hatoló, alig fagypont fölötti hőmérséklet. Én speciel szeretem az ilyesmit, ami nem öl meg, az erősít alapon, és ehhez tegnap lett 400 tüntető társam is.

Értéke annak van, amiért megküzd az ember, és a tegnapi Szövetség Napja a Kossuthon igazán emberpróbáló volt. Hajnaltól folyamatosan esett, pár percre abbahagyta, de aztán gyorsan be is pótolta az elmaradást. Mondták páran a barátaim közül, hogy le kéne mondani a tüntetést, mert senki nem fog kijönni, ki az az elvetemült, aki a szombati ebédutáni szobameleg sziesztázás helyett bemegy a Hatalom arcába a Parlamenthez, hogy agyonázhasson és rétegesen megfagyhasson. Csakhát én meg konok poncichtergyerek vagyok, meg kíváncsi is, meg mint tudjuk fanatikus nemkülönben, úgyhogy eszem ágában sem volt lemondani. Addig nem is fogok semmit lemondani, amíg Orbán ugyanezt meg nem teszi, jöjjön aminek jönnie kell, és jöjjön, akinek jöhetnékje van. És 400 ember úgy döntött, hogy jön, és ahogy láttam szaporodni a Tömeget, pusztán ettől át is melegedtem. Van már ma Magyarhonban 400 olyan demokrata, aki bármilyen körülmények között fontosabbnak tartja az Orbán Rezsim eltakarítását, mint a saját kényelmét, ez meg több mint biztató. Ha sikerül egyre többekkel megértetnünk, amit ez a 400 ember, ez a Demokrata Légió már megértett: hogy bőrig ázni sokkal jobb, mint egy diktatúrába belefulladni, akkor nyert ügyünk lehet gyorsan.

Szokás Fidesznyik, meg Jobbnyik körökben röhögni a demokraták elpuhultságán, és lássuk be: az elmúlt évek alapján van is erre némi okuk. Dumában nagyok vagyunk, cselekvésben kevésbé, pedig a demokráciát minden nap minden percében, és ha kell akkor az utcán is meg kell tudnunk védeni, mert különben ellopják tőlünk, mint azt épp átéljük. Elpuhultunk, valóban, pedig egy agresszív bandát, mint amilyen az Orbán Rezsim, vagy a helyére ácsingózó Jobbik, nem lehet szobamelegben legyőzni. Ha komolyan gondoljuk, hogy meg kell védenünk a szabadságunkat, az európaiságunkat, az emberségünket, akkor azért tennünk is kell. Nem jó tézis, ha úgy állunk hozzá, hogy más is hozzáférjen, hibás alapállás, vagy inkább alapülés, ha bárki azt gondolja: nem megyek, mert nélkülem is lesznek elegen. Csaxólok: nem leszünk. Pont annyian leszünk együtt, ahányan egyénként képesek felülemelkedni kényelmükön, és hosszabb távú magánérdekeiket egy közösség cselekvő részeseként érvényesíteni, mert csak úgy lehet sikeres. Nincs sehol egy falról leakasztható egyszerhasználatos Tömeg: amennyi egyéni döntés születik a pillanatnyi kényelem meghaladásáról, annyian leszünk egy tüntetésen.

400 olyan demokrata már biztosan van, akit eléggé fűt a cselekvésvágy és a hazaszeretet, hogy ne fagyjon át. És mindazok, akik tegnap velünk voltak több mint két órán át a Kossuthon, azok életre szóló élményt kaptak, és nem elsősorban a felszólalóktól, hanem egymástól és saját maguktól. Mikor este hazaértek, és levetették az átázott, átfagyott ruhát, és átmelegedtek, akkor a jogos büszkeséget is megélték: igen, megcsináltuk. Olyasmit tettek, amit ma az Országban még csak 400 ember képes megtenni: áldozatot hoztak a közösségért, Mindannyiunkért. Nem írok soha beszédet előre, mivel a gondolataimat folyamatosan blogokba öntöm, így aztán mindig van a koponyaraktáron elég ahhoz, hogy a Tömeg lüktetésének ívébe tudjam illeszteni a mondókámat. Mikor a "színpadon", jó magasról ránéztem erre a 400 emberre, akik esernyőkkel, egymáshoz bújva néztek rám, akkor ugrott be: Demokrata Légió. Történelem, elsősorban is hadtörténet-mániás vagyok, és az egész úgy nézett ki, mint a római légiók teknősbéka alakzata: az esernyők szélei egymáshoz kapcsolódva minden külső tervezettség nélkül, spontán módon, csak nem a nyíl, hanem a nyirkos tűhegyzáportól védték a tüntető alakzatot.

Bokros is, Szöllősiné is nagyon a helyén volt ebben az egészben, mikor megjöttek még jóval a kezdés előtt, akkor bevittem Őket a Sátorba melegedni, készülni, de kijöttek, és vegyültek. Nulla patrícius gőg, nettó plebejus viselkedés: eggyé váltak a Tömeggel, és ez akkor is így maradt, mikor már a beszédeiket mondták. Ilyen emberből meg roppant kevés van az Országban, nagyon meg kell becsülnünk Őket, és az ováció, ami fogadta és kísérte mindkettejüket, az erősebb volt, mint amit 400 ember normál esetben kelteni tud. A következő hónapokban a terepen, tüntetéseken fognak kiválasztódni azok, akik képesek lesznek Orbán elűzésére, és az Ország rendbehozására. Nekem tegnap óta van két jelöltem, és annak a 400 embernek szintúgy. A tisztességes politikus az olyan, hogy ha kell, föláldozza a saját pályafutását is, hogy a küldetésének megfeleljen. Bokros bevállalt annak idején egy csomagot, hogy megmentse az Országot a csődtól, és új pályára állította a gazdaságunkat. Szöllősiné beáldozta a parlamenti képviselőségét azért, hogy az általa képviselt szakszervezeti elveknek megfeleljen. Van tegnaptól két biztosan tisztességes politikus a közéletben, akikért már a terep bármely nehéz körülményei között is kiállnak az emberek. Egy jobboldali Államférfi és egy baloldali Államnő. Bízom, bízhatunk Bennük.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Utcán vagy sehol

Tegnap igazából csak este volt időm körbenézni különböző demokrata netes csoportokban, és konstatálhattam, hogy előző ténycikkemre a kínos körbemagyarázások olyan felhője érkezett válaszként, hogy azt a Narancsoldalak is megirigyelhetnék.

Na meg persze vadul linkelgették a Magyar Nemzet, Pesti Srácok, meg a széljobbos sajtótermékek rólam, meg az Ország Gyűlése Mozgalomról (OGYM) szóló lejárató cikkeit, elfelejtve, hogy ugyanezen orgánumokat hazugnak tartják, ha épp másvalakikről szólnak a meséik. Hiába, a TÉNYEK makacs dolgok, és intelligencia kérdése azok megfelelő kezelése: vannak akiket az önbecsapás tart életben, egészségükre, de csaxólok: ez Fidesznyik típusú magatartás. Az ilyen reakciók persze előre láthatóak, nagyjából az a kör is behatárolható, hogy honnan fognak érkezni, és inkább csak megerősítenek abban, hogy az őszinteségnek nincs alternatívája, márha valóban Orbánt akarunk buktatni. A Zemberek zöme ugyanis épp azért ábrándult ki a politikából, mert az a nyilvánvaló tényeket is megpróbálta elkamuzni, ezt legprofibban persze a Fidesz csinálja, egész országot rendelt alá ennek a módszernek. De mint tegnap ismét kiderült: nemcsak a Narancsoknál találhatók a maguknak és másoknak mindent elmismásolni akaró aktivisták, aztán hogy a felére fogyott Fidesztábor eltűnt milliós tömege miért nem csatlakozik egyetlen demokratikus ellenzéki párthoz sem, azon meg célszerű lehet elgondolkozni. Szóval maradok a TÉNYEKNÉL, akiket meg zavarnak, azok olvassanak Andersen, vagy Grimm meséket, egészségükre.

A TÉNYEK pedig ezek: négy évnyi Narancsországlás zavartalanul folyhatott egészen múltév októberig, lenyúlták az Országot, és nem ütköztek semilyen valódi ellenállásba, legföljebb az arról szóló szózatokba. Annyiszor és úgy nyertek, ahányszor csak akartak, és ha nem száll el velük a Csodaszarvas, akkor ma is ugyanitt tartanánk. Csakhát a hatalmi mámor a legjobb drog, és még vizeletminta sem mutatja ki - apropó, látta valaki Kocsis Mátét? -, be is nyomtak rendesen tőle a Fijjug és benyögték a varázsszót: netadó. Na, ezt nem kellett volna, mert ami akkor elindult, az a Fideszt megrendítette. És mégegyszer elmondom: a TÉNYEK makacs dolgok. A három hónapig tartó tüntetési hullám falnak nyomta a Narancsokat és rendesen ki is facsarta Őket. Elvesztették a szavazótáboruk felét, visszavonulásra kényszerültek egy rakás törvényjavaslatukból, a fogyó támogatói tábor pedig egymásra ugrasztotta a jövőjük miatt joggal aggódó Főfidesznyikeket. Szóval mindenki nyugodtan döngetheti a mellét, hogy mekkora csapást mért Orbánra, de a VALÓSÁG az, hogy kizárólag az utca, a tüntetések voltak képesek megrendíteni a Maffiát, és semmi más. Ha pedig a tüntetések elhalnak tavaszra, akkor a Rezsim újból erőre kap, hát így tessenek a továbbiakban ehhez hozzáállni.

Ahogy látom, a civileket és a pártokat már nem is igazán az osztja meg, hogy ki milyen mezben focizik, hanem az általuk képviselt szándékok időfaktora: ki mikor gondolja lezúzni Orbánékat. 2018 a legtávolabbi, de szépen sorjáznak az időpontok. Hát ehhez meg őszintén gratulálok, merthogy mellesleg volna itt egy Ország nemdebár, ami nagyjából percről percre haldoklik, meg egy azt dementorként kiszívó Hatalom, ami ha időt nyer, életet nyer. Úgyhogy akik az időpontokkal játszanak, azok valójában létező emberek életével, és demokráciánk, európaiságunk maradékával szórakoznak. Aki nem tesz meg mindent, hogy az Orbán Rezsim minél előbb lapátra kerüljön, az valójában a Narancsérdeket szolgálja, mégha esetleg nincs is ezzel tisztában. De épp azért írom, amit, hogy tisztában legyen: ez nem játék. Egyszerűsítve azt is mondhatom: aki részt vesz a tüntetéseken, az tesz valami bizonyítottan hasznosat Orbánék ellen, aki meg ezt nem teszi, az valójában pótcselekszik. A Rezsim egyedül a Néptől fél, ezt az elmúlt hónapok általuk tett lépései be is bizonyították, a Nép meg akkor félelmetes, ha utcán van, nem pedig távkapcsolóval a tévéképernyőnél. 

Narancsék alig várják, hogy túllegyenek a tüntetések sokkján, ha a tüntetések kifulladnak, akkor bizony túl is lesznek, erőre kapnak, aztán lehet tovább tenni a semmit egy keletre tartó önkényuralom díszleteként. A Demokratikus Kerekasztal (DEKA) megalakulásának azért örülünk, mert azonosan látják az alapítók az idő szerepét, mint az OGYM: MOST, vagy jóideig soha. Ha nekem, nekünk nem is sikerül minden demokratával megértetnünk, hogy nincs idő, tán Nekik sikerül majd. A DEKA részeként, annak céljait támogatva addig is fönntartjuk, és lehetőségeinkhez mérten erősítjük is az utca hangját, hogy mire konszenzusos döntésekig eljut, ne maradjon tereptámogatás nélkül. Minden olyan demokratát a Kossuth térre hívunk, aki részt akar venni az egyetlen hatékonynak bizonyult Orbánűzó módszer gyakorlásában: tüntet, és nem üldögél. Minden olyan közszereplőt folyamatosan meghívunk, és számára az utca tömeges nyilvánosságát biztosítjuk, aki egyetért velünk abban: ennek a Rezsimnek minél sürgősebben mennie kell. Holnap 16 órakor a Kossuth téren, a Szövetség Napján ott lesz Bokros Lajos, ott lesz Szöllősiné, meg persze jómagam, hogy megmutassuk: itt és most nem az a leglényegesebb, hogy ki jobboldali, baloldali, vagy épp liberális, hanem csak ez: ki demokrata. Mert minden demokratára szükség van Orbán elkergetéséhez, és MOST van szükég, nem majd valamikor. Várunk Titeket.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Válaszok

Tegnap este lejárt a háromnapos határidő: bőségesen elég időt hagytunk, hogy a január 24-i Kossuth téri Szövetség Napjára fölkért szónokaink válaszolhassanak a személyes megkeresésre. Bokros, Szöllősiné jön, TGM valószínű, Juhász Péter üzenetet küld felolvasásra, Gyurcsány Ferenc nem válaszolt.

Természetesen nem az a lényeg, ki nem lesz ott, hanem az, hogy ki igen, ráadásul a tüntetésre eddig bejelentkezett több mint 1500 ember nem a nevekre jött eddig sem, mert egészen eddig azok nem voltak. Bokrossal az ország nagyjából egyetlen hiteles, europer jobboldali politikusa, Szöllősinével pedig a harcos baloldaliság lesz jelen, kettejük együttes jelenléte pedig erős üzenetet hordoz: nem az oldaliság, hanem a demokrataság a lényeges szempont a mai időkben, aztán majd ha eltakarítottuk együtt az önkényt, akkor lehet vitatkozni egyéb dolgokon. TGM külföldön van, de még hétfőn jelezte email-ben, hogy ha hazaér szombatig, akkor mindenképp jön, Juhász Péter pedig közös személyes ismerősünknek mondta, hogy ha velünk lenni nem is tud, de pár üdvözlő sort biztos küld. Gyurcsány Ferenc semilyen reakciója talán meglepő, egy igen, vagy egy nem biztos egyenesebb lett volna, az pedig nehezen hihető, hogy a Demokratikus Koalíció központi címére hétfőn délben küldött üzenetem ne került volna még aznap az asztalára, pláne úgy, hogy blogomat a fél DK olvassa, vezetői szinten is. Lehet túlspekulálni a dolgot, de fölösleges, a tények magukért beszélnek, maradok is azoknál, és egy fejezetet az OGYM és a DK történetében ezzel le is zárok.

Magánemberként azon kevés bloggerek egyike vagyok, akik annak idején, mikor az MSZP és az Együtt ajtót mutatott a DK-nak, azonnal beálltam a kiutasított(ak) mellé. Személyes szimpátiám Gyurcsányé és a DK-é volt, épp azért, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy a nagyobbak minden eszközzel a víz alá akarják nyomni. Írtam egymásután a támogató cikkeket, mind a legrégebbi blogomon, mind a későbbin, és végül a Tuaregen, mint szépen fejlett kommunikációs ágyún is a megfelelő irányba lőttem a DK védelmében. Egyoldalúan támogató magatartásomat fönntartottam annak ellenére, hogy május környékén egyre inkább az az érzésem kezdett kialakulni, hogy a DK utat téveszt. Az EP-választási eredmény megmutatta, hogy ha önállóan indul, akkor képes oldani azokat az averziókat, amik Gyurcsány MSZP-s múltjával szemben fennállnak, ám mégsem ebbe az irányba mozdult tovább a DK. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az önkormányzati választáson a Fidesz még tarolni fog, így elegendő lett volna a néhány összefogásban megnyerhető városra és kerületre megállapodni, a többiben pedig szólóban megmérettetni, hogy lemálljon az MSZP máz az emberek fejében. Nem azért kezdtek ugyanis a DK-ra szavazni, hogy aztán végül megint a Szegfűnél találják magukat, de végül mégiscsak ott találták.

Ez egy azóta is tartó trend, tényszerűen az önkormányzati választáson az EP-eredményhez képest a DK visszaesett, a júniusi Ellenállás Napjának 2500 emberéhez képest pedig az utcai aktivizmust hirdető párt szeptemberi Egyetem téri tánha 1000 tüntetője bizony erős kudarc volt. Mikor az Ország Gyűlése Mozgalmat megalapítottuk és augusztus 8-tól kezdődően a Kossuth téren állandó tüntetésbe kezdtünk, azt gondoltam: a DK ki fog állni mellettünk, mivel saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha mindenki a víz alá akarja nyomni a kezdetben még kisebbet. Különösen azért tűnt ez valószínűnek, mert az OGYM nem párt, és nem is szándékozik azzá válni, így aztán nem jelent konkurenciát választási helyzetben. Meg is hívtam Gyurcsányt formálisan is, informálisan is, és egy szeptember közepén készült videóriportben meg is ígérte (katt ide), hogy hamarosan meglátogat minket a Kossuth téren. Nos, ez négy hónappal ezelőtt volt, a látogatás nem történt meg, a mostani válasz nélkül hagyás után pedig világos: már nem is fog megtörténni. Mint az Ország Gyűlése Mozgalom vezetője, eddig is pártsemlegesen viselkedtem, bár az egyetlen civil voltam, aki kiállt a DK mellett a zászlóügyben, és mindenhol kinyilvánítottam, hogy a mi Kossuth téri tüntetéseinken minden párt szabadon használhat jelképeket. Meg is tették január 10-én, DK-s zászló is lobogott, ha nem is a vezérkar, hanem a tagok jóvoltából.

No, de erről ennyit, ennyit viszont muszáj volt, mert személyes jellegű szimpátiám tegnap estétől a múlté: a DK továbbra sem ellenfél, az ellenséget Orbán Rezsimnek hívják, és annak a legyűréséhez minden ellenzéki demokratára szükség is lesz. Ám a tőlem megszokott gyakori különbségtételek a hivatalos parlamenti ellenzék pártjainak tevékenységével kapcsolatban innentől nem fönntarthatóak, gondolom az események tükrében ezt nem kell túlmagyaráznom. Én a konzekvens politizálásban hiszek, a szavak és tettek azonosságában, az Ország Gyűlése Mozgalmat is ennek jegyében alapítottam. Ha már úgyis visszanéztem a múltba, akkor megteszem saját Mozgalmunk ügyében is. 2014 júliusában, fél éve, még az OGYM megalakítása előtt ezeket tűztem ki célul, Orbán Viktor illeberálisozó beszéde után:

"Célunk ennyi: a 2010-es Alkotmányos Rend visszaállítása: az akkori Alkotmány és választási jogszabályok változtatásmentes hatálybeléptetése, és ezen szabályok bármikori újraírásának 50%-os részvételű népszavazáshoz kötése. Ezek elérése után a Parlament föloszlatja magát és kiírja az immár demokratikus választást, ahol már a Pártok saját programjaikkal, önállóan vesznek részt, a mi feladatunk pedig véget ér." (cikk itt)

Január 10-i tüntetésünkön pedig ezt ismertettem, fél évvel később ezernyi ember előtt, élőben:

"- Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt." (cikk itt)

Nos, gondolom a kettő azonossága nyilvánvaló, fél éve ugyanazt mondjuk és ugyanazt tesszük minden pillanatban, számomra, számunkra ez a politika. És akkor vissza tennivalóinkra, mert az élet megy tovább, és a feladatunk nem változott: el kell takarítanunk az Orbán Rezsimet, és minél előbb, annál jobb. A kieső szónokok helyére meghívom Kónya Pétert és Kunhalmi Ágnest, Ők is kaptak ahhoz épp elég szavazatot, hogy megérdemeljék az ezer ember előtt való szólás lehetőségét a Nemzet Főterén. Találkozunk holnapután, szombaton 16 órakor a Kossuth téren, a Szövetség Napján.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Hogy válasszunk tüntetést?

Tele az eseménynaptár demonstrációkkal, és ez persze jó, mert fönntartja azt az izgalmi állapotot, amire az Országnak szüksége van, hogy oldódjon a félelem és apátia légköre, és olvadjon tovább a maradék Narancstábor.

Tulajdonképpen divat lett tüntetést szervezni, lassan mindenki megpróbálkozik vele, hemzseg a net a néhányszáz fős meghívóktól. Ezzel sincs baj, március 15-ig van még idő, a Tömeg úgyis kiválasztja az életképeseket, lesz még idő koncentrálódni, hogy mire kell, egységesen, tehát hatékonyan léphessünk majd föl. Persze, jelen pillanatban még elszívják egymás elől az embereket, ezzel csökkentik a jelentős tüntetések létszámát a jelentéktelenebbek, de mondom: derüljön csak ki most, kinek a mijére mennek az emberek, mert még belefér az időnkbe a kísérletezés. Az Ország Gyűlése Mozgalommal mi nemcsak saját szervezésű tüntetéseket tartunk, hanem résztveszünk másokén is, segítve ezzel a tömegesedést, és a velünk szimpatizálók számára az eligazodást a meghívó-labirintusban. Az ősz folyamán minden tüntetésen résztvettünk, ezt tettük a január 2-i Operaház előttin is, most viszont már válogatnunk kell: nem lehet minden nap tüntetésre járni, ki kell választani azt a néhányat, amire van értelme rászervezni. A továbbiakban adok néhány szempontot ahhoz, hogy mi hogyan választjuk ki az étlapból a valóban fogyasztható menüt.

A legfontosabb mérlegelendő szempont, amelyik mind fölött áll: a demonstráció CÉLJA. Mivel a Tömeg már hónapok óta ugyanazt mondja minden alkalommal, és egyre dühösebben: Orbántakarodj, Demokráciát, Európa, így aztán minden olyan tüntetés, ami ennek az Akaratnak ad teret, az jó tüntetés. Napersze, ha ez ilyen egyszerű lenne, nem is írnám ezt a cikket, csakhát a tapasztalat az, hogy épp a tüntetés célját szeretik a szervezők elhallgatni, vagy épp apróbetűs, hosszú lére eresztett mellédumálásokkal elrejteni. Nagyjából most az a helyzet, hogyha valaki bedob egy tüntetési meghívót, arra párszázan ráugranak, mert az izgalmi alapállapot megvan - hálistennek -, aztán a helyszínen jönnek rá, hogy a lendkerekes gumimacik szabad rodeózására csődítették össze Őket, nem pedig Orbánbuktatásra. Épp ebből a kamuzásból lett elege az Országnak, ezért ment haza a kezdeti soktízezres tüntető Tömeg nagyobb része, ébreszthetjük újra Őket, ahhoz meg egyértelmű célok kellenek és azok konzekvens képviselete. Szóval a legfontosabb szempont, Kedves Tüntető, amit mérlegelj, mielőtt berakod a jelentkezésedet egy tüntetéshez, ennyi: az-e a demonstráció CÉLJA, amit a Nép már kinyilvánított: Orbántakarodj, Demokráciát, Európa.

A második legfontosabb szempont a tüntetés SZERVEZŐINEK ismerete. Minden tüntetés, amin legalább néhányszáz demonstráló megjelenik, erkölcsi és politikai súlyt ad a megszervezőjének. Nem árt odafigyelni, hogy kit és mit erősít az ember a jelenlétével, mert könnyen létrejöhet az a helyzet, hogy a tüntető akaratával és világnézetével gyökeresen szembenálló embereket sikerül pajzsra emelni. A komolyabb tüntetéseknél egyértelmű, kik a szervezők, információ-áramlási okokból néha fészbukos csoport, de olyan, amiről pontosan tudható, hogy ki hozta létre, és milyen célból. Ismeretlen hátterű, ködösen mellédumálós szervezésből bármi kisülhet, és az nem lesz jó senkinek, sem a tüntetőnek, sem az Országnak. Következő szempont a FELSZÓLALÓK személye: ott ahol ez nem kerül meghirdetésre, sok jóra ismét csak ne számítsunk, hisz a szónokok ismeretlensége ismét csak erősíti a gyanút: valami nem kerek a történetben. Minden felszólaló önmagában is jelentéssel bír, többségükről eddigi tevékenysége alapján tudható, hogy mit képvisel, ahol még a személyeket sem tudjuk, oda jobb nem elmenni, mert a zsákbamacska csak a macskának jó, másnak nem.

Figyeljünk még oda a rendezvény nyitottságára is: ahonnan demokratákat tartanak távol, bármilyen indokkal - pártzászlók, transzparensek, személyek nemkívánatosnak nyilvánítása -, ott ismét csak nem a Nép minimálkonszenzusának képviselete a cél, hanem valami egészen más. Na, nagyjából ezt a négy dolgot tessenek figyelembe venni, mikor tüntetést választanak a demonstrálni szándékozók. És akkor lássuk azt is, hogy magam, az OGYM nevében mely tüntetéseket támogatok fenti szempontrendszer alkalmazásával. Ma délután ötkor indul az Akadémiától egy fáklyás menet, minden szempontból okés, támogatjuk, megyünk, rászervezünk. Saját rendezésű január 24-i Kossuth téri, a Szövetség Napja nevű rendezvényünket gondolom nem kell külön ajánlani, Bokros, Szöllősiné már biztos ott lesz, Tamás Gazsi jelezte, hogyha visszaér külföldről addig, akkor mindenképp jön. Támogatjuk a február 1-i, és a február 9-i tüntetéseket, mindkettő tökrendben van, létszámában a február 1-i kiugró, oda egyértelmű, hogy koncentrálódni kell, és a 9-i tematikája - Putyint kösz, de inkább nem -, szintén támogatásra méltó. A következő hetekben úgyis mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy mely későbbi tüntetéseknek lesz értelme, és melyek visznek el zsákutcákba. Találkozunk ma 17 órakor az Akadémiánál.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Levél Gyurcsány Ferencnek, Juhász Péternek és TGM-nek

A szombaton délután 4-kor kezdődő tüntetésünk - a Szövetség Napja - eddigi 1250 biztos résztvevője 6 napon át több körben szavazott 30 közéleti személyiségről: kiket szeretnének szónokként látni. Több mint ezren adtál le a voksukat, az eredmény aligha megkérdőjelezhető.

Civil mozgalmárok, tüntetésszervezők, pártvezetők, közéleti szereplők, újságírók kerültek föl a 30 választható személy listájára, hogy kik, arról a Kedves Olvasóm könnyen meggyőződhet, ugyanis az alábbiakban képek helyett a szavazási csoportok végeredményeinek képernyőmentését teszem föl. A 30 választható személyt 10 fős csoportokba osztottuk technikai okokból, mind a 3 csoport 10 személyt tartalmazott. Végignézve a listát, aligha merülhet föl a kétség, hogy bármit manipuláltunk volna: a mostanában a közéletet fémjelző jelöltek kaptak rajta helyet. Ha úgy tetszik, ez egy ezerfős, véletlenszerűen kiválasztott mintán alapuló közvéleménykutatás is, hiszen aki a tüntetésre jön, az maga döntött így, semmi ráhatásom a részvevőkre nem volt azon túl, hogy mindenkit örömmel fogadunk a Kossuth téren. Nos, lássuk is akkor azokat a szavazási listákat, az eredményekkel. Ja igen, fontos még: minden tüntető mindegyik 10 fős csoportban csak egy szavazatot adhatott le, szintén a manipuláció lehetőségét kivédendő.

A két napig tartó végső körös voksolásba a 30 választható személy közül a legtöbb szavazatot kapott 10 került be, a közüttük kialakult sorrend alapján öten kapnak meghívást a Szövetség Napjára. Gyurcsány Ferenc, Bokros Lajos, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós (TGM), Lovas Zoltán, annyi változással, hogy Lovas Zoltán a tüntetés másnapján a Demokratikus Kerekasztal alakuló ülését szervezi, így jelezte, hogy nem tud résztvennni, Bokros Lajosnak meg nem küldök írásos meghívót, lévén Ő már hazajár a Kossuth térre mind szónokként, mind tüntetőként, így egyszerűen fölhívom mobilon, mindig igent mondott, gondolom most is így lesz. Tehát három embernek szól itteni nyilvános meghívásom 1250 tüntető nevében, természetesen mindhármuknak személyesen is postázom a névre szóló invitálást. És akkor jöjjön a levél Gyurcsány Ferencnek, Juhász Péternek, Tamás Gáspár Miklósnak.

Kedves Demokrata Barátunk!

Szeretettel meghívunk január 24., 16 órára a Kossuth térre, a Szövetség Napja nevű demonstrációnkra. 1250 a tüntetésen résztvevő, az Orbán Rezsim megbuktatásáért a terepen, élőben is kiállni kész ember akarata az, hogy Ti mondjátok el: hogyan és mikorra kívánjátok végét vetni a Fidesz által végzett országromboló ámokfutásnak. 30 neves közéleti szereplőből 6 napos, többkörös szavazással választott ki Titeket ezernyi, arcát a Kossuth téren is felvállalni kész demokrata. Kérünk Titeket, tiszteljetek meg bennünket azzal, hogy meghívásunkat elfogadjátok. A demonstrációt az Ország Gyűlése Mozgalom szervezi, augusztus 8-i megalakulásunk óta konzekvensen mondjuk: a demokratikus erők minél szélesebb körű összefogására van szükség az Orbán Rezsim nyomtalan eltüntetéséhez. Civil szervezésű tüntetéseken szokás a pártokat és azok vezetőit távoltartani, szónoki felkérésre pedig főleg nem volt példa, ám a mi Kossuth téri tüntetéseink nem ezt az irányt képviselik. Mi minden demokratát szívesen látunk, bármilyen jelképpel, és mint most már nyilvánosan is kiderül mindenkinek: a színpadon, szónokként is. Nem voltunk és nem vagyunk partnerek a civilek és pártok közötti lövészárokásásban, ezt a műveletet meghagyjuk Orbán Viktornak, az Ő módszereinek Vele együtt kell minél rövidebb időn belül eltűnni a történelem fekete lapjainak süllyesztőjében.

Kérlek Titeket, szólaljatok föl rendezvényünkön, mindannyian profi szónokok vagytok, így nem okozhat nehézséget egyikőtöknek sem, ha a felszólalás maximális idejét 15 percben korlátozzuk. Kérem visszajelzéseteket a 08.szabogabor@gmail.com emailcímre, természetesen meghívónkat személyre szólóan is megküldöm. A demonstráció sikeres megszervezése érdekében szerda estig kérnék választ meghívásunkra.

Baráti köszönettel:

Szabó Gábor "Tuareg", az OGYM vezetője

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!