Amazon a dzsungelháborúban

Az Orbán Rezsim megbuktatásához mobilizálnunk kell az Országot, azokat is, akik még félnek, kivárnak, vagy épp hiányolják a hiteles, gerinces, elveikért akár politikai egzisztenciájukat is beáldozni képes vezetőket.

Szöllősiné visszatért. Kis hatásszünet. Megvolt. Szóval ha valakinek ennyiből nem ugrik be, akkor mondom: Szöllősi Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet egykori főtitkára, aki két oktatási minisztert buktatott pályafutása során - egyikért sem volt kár -, tegnaptól az Ország Gyűlése Mozgalom tagja, és szombaton a Kossuthon, a Szövetség Napján már fel is szólal. Az Orbán Rezsim ügyes szalámitaktikával, vezetők bevásárlásával a magyar szakszervezeteket szétverte: soktízezres társadalmi rétegeknek nincs munkavállalói érdekképviselete. Nem mondom, hogy a szakszervezeti vezetők mindegyike kollaboráns, de azt igen, hogyha volnának ma is tökös vezetők, akik hajlandóak kockáztatni is, akkor nem párezer ember menni ki a legnagyobb társadalmi rétegeket elvileg képviselő szakszervezeti tüntetésekre. Szöllősiné szavára annak idején 60 ezer pedagógus ment ki, és nemcsak azokban a körökben cseng a mai napig fogalomként a neve: azon kevés emberek egyike, aki parlamenti pályafutását áldozta föl annak idején, hogy elveinek, és az általa képviselteknek megfeleljen. Szöllősinére igaz az, amit annak idején Kéthly Annára mondtak a parlamentben: egyetlen férfi van, az is nő.

Tegnapra beszéltünk meg egy rövid találkát a Kossuth téren, aztán másfél órás beszélgetés lett belőle, mert volt miről beszélni, és szimpátiánk kölcsönösnek bizonyult. Nem tartozom azok közé, akiknek példaképekre lenne szüksége, hogy az útvesztőben el ne tévedjenek, de pár ember közéleti pályafutása, elvszerűsége, áldozatkészsége nagy hatással volt azért rám. Ezen kevesek egyike Szöllősiné. A mai magyar baloldal nem dúskál acélgerincű, megvesztegethetetlen és megfélemlíthetetlen vezetőkben, épp itt az ideje, hogy visszatérjen az országos közéletbe e ritka személyek egyike. És mindannyian ismerjük azt az embertípust, akit a belső energia kortalanná tesz: tegnapi találkozónkon meg kellett állapítanom, hogy Szöllősiné felett semilyen értelemben nem járt el az idő, inkább csak kikerülte: pontosan ugyanaz a harcias Amazon, mint volt, és az Országunknak pont ilyen emberre van szüksége. Mikor az Orbán Rezsimet megbuktatjuk, mert bizony megbuktatjuk, akkor egyszerre lesz szükség baloldali és jobboldali politikai reformokra. Nyílt, europer, nem szabadrablósan harácsoló gazdaságpolitikára, és erős munkavállalói érdekképviseletekre.

Mert az Orbán Rezsim bár azt mondja magáról, hogy jobboldali, de csak annyira az, mint amennyire Moussolini Olaszországa volt: egy bezárkózó, turbómagyar mázzal leöntött, a haverokat "nemzeti nagytőkének" elnevező félfasiszta állam. Semmi köze az európai értelemben vett jobboldali, piacpárti gazdasági logikához, a szabadverseny gazdaságfelhajtó erejét éppúgy szétverték, mint a baloldali értékek alapjait jelentő szakszervezeteket. Magyarországon nem baloldal és jobboldal áll már régóta egymással szemben, hanem egy félfasiszta szoft-diktatúra a demokratákkal. Számomra az europer baloldali gondolkodás etalonja Szöllősiné, a tisztességes jobboldali eszmerendszeré pedig Bokros. Utóbbit azért hozom most ide, mert a január 24-i tüntetésünk résztvevői már 5 napja szavaznak arról, hogy kiket is szeretnének leginkább szónokként látni, és a 30 föltett névből mind az első körös "selejtezőben", mind a már szűkített 10 fős "döntőben" Bokros Lajos magasan vezet mindenki más előtt. Bokros pedig a ritka kivétel, aki mindig örömmel fogadta el meghívásunkat, sőt, a politikai nagyágyúk közül egyedül jött el múlt szombati tüntetésünkre, kiállni a gyülekezési jog Fidesz által belebegtetett korlátozásával szemben, így nyilván most is ott lesz a Kossuthon, és beszélni fog.

Szóval nagy nap lesz január 24: az eddig a tüntetésre biztos részvételét jelző 1100 ember az ország leghitelesebb jobboldali és baloldali közszereplőjét láthatja majd egy színpadon, jelezve ezzal azt is: itt mindenoldali demokraták összefogására van szükség az autokratákkal szemben. Én speciel marhára bírnék egy olyan országban élni, ahol a gazdaságpolitikát egy Bokros, a baloldali alapértékeket pedig egy Szöllősiné képviselné: egy társadalom az értékek egyensúlyára épül, az arany középútra, és e két személy garancia lehet erre. A többi meghívandó szónok személyéről még folyik a szavazás, az ma este hétkor fog véget érni a tüntetés fészbukos eseményoldalán (katt ide), jelenleg a befutó helyeken Gyurcsány Ferenc, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós és Lovas Zoltán áll, utóbbi tegnapi nyílt meghívásomra jelezte, hogy a másnapi Demokratikus Kerekasztal alakuló ülés miatt nem tud eljönni, respekt. De vissza a lényegre. Kedves baloldali honfitársak, pedagógusok, a szakszervezeti puháskodásokba belefáradt, belecsömörlött barátaink: szombaton, a Kossuth téren élőben győződhettek meg arról, milyen az, ha egy Amazon visszatér, és teljes harci díszben beáll a csatasorba. Várunk Titeket!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!   

Összefogás vagy megsemmisülés

Egyszerűen ez a két opció van, aki mást mond, az nem érti, mi zajlik ebben az országban. Orbán bevándorlós dumája, a terrorveszélyre való hivatkozással országvédelmi terv bejelentése: a demokrácia maradékának fölszámolása folyik, aki most nem ébred föl, annak annyi.

Tegnap Lovas Zoltán, Iványi Gábor, Ferge Zsuzsa és Horváth András bejelentette, hogy Demokratikus Kerekasztalt kívánnak létrehozni. Helyes, támogatom, magam és az Ország Gyűlése Mozgalom nevében is. Támogatjuk először is azért, mert eleve a kezdetektől mindent támogatunk, ami az Orbán Rezsim eltávolítására irányul, és az europer alkotmányos jogállam helyreállítására. Másodszor azért, mert a bejelentők nem civil tüntetésszervezők és nem is pártvezérek, hanem elfogadott demokrata ellenzéki közszereplők: tán az Ő közvetítésükkel sikerül egy asztalhoz ültetni a látszólag ellenérdekű feleket. Harmadszor meg azért, mert saját sorsunkat nem kívánjuk másra testálni: az a mindenoldali elhallgatás, politikai és médiablokád, ami augusztus 8-i Kossuth téri kitelepülése óta az Ország Gyűlése Mozgalmat érte, azt nem kívánom senki másnak. Kibírtuk, kinőttük, most akár csinálhatnánk pont úgy Lovasékkal, a Demokratikus Kerekasztallal, mint amit velünk csinált nagyjából mindenki eddig: csak ez nem vezetne sehová, Orbánbuktatáshoz meg aztán biztos nem. Épp a Kerekasztal szervezőinek közéleti súlya miatt most üldögélnek telefüstölt szobákban civil és pártemberek, és vadul gondolkoznak: valamit mondani kell erre az ajánlatra.

És emlékezzünk csak 2012. október 23-ra, mikor Bajnai bejelentette, hogy akkor mostantól menjen mindenki együtt. Volt ehhez egy jó 60 ezres lelkes tömege, de az LMP, aztán az MSZP gyorsan bejelentette, hogy Ők akkor nem, köszi, így aztán a lehetséges széles demokratikus összefogás lendülete hónapok alatt szét is mállott. Ennek következményei aztán két évvel később, 2014-ben újabb Fidesznyik választási győzelemben öltöttek testet, és mégegyszer ilyet nem játszunk. Megvolt a sajtótájékoztató, lehet lapítani, hátha elmúlik a dolog, agyonhallgatni, hümmögni, igen, de csak akkor típusú feltételeket szabni, lehetőleg teljesíthetetleneket, hogy ne kelljen beállni. Mindezt lehet, Bajnai és az OGYM tapasztalatai alapján azt gondolom, páran épp erre készülnek, de ezt mégegyszer megcsinálni az Ország elleni bűn lenne, nem pedig taktikai hiba. Lovas Zoltán azt írta: ha lehetőséget kapnak arra, hogy tüntetéseken elmondják a mit és a hogyant, akkor azt örömmel fogadják. Van egy meghívásod ettől a pillanattól, Lovas Zoltán: január 24-én, a Kossuth téren, a Szövetség Napján Tiéd a mikrofon, és szabad a pálya. 

Minden szervezetnek megvannak a saját érdekei, ebben hiba nincs, ez így működik: minden vezetőnek kötelessége is legjobb tudása szerint azokat előnybe hozni, akik Őt támogatják. De a szervezeti érdek fölött ott áll a közösség érdeke, ami egy Orbán Rezsim esetében minden más érdeket fölülír. Aki most húzódozik, kifogásokat keres, teljesíthetetlen feltételeket szab, az rövidebb távon az Ország érdekét veszi semmibe, mert az Ország haldoklik. De hosszabb távon a saját szervezetét is rosszul képviseli: a Nép aligha lesz hálás később azoknak, akik mondvacsinált indokokkal nem voltak hajlandóak beállni a demokrata falanxba. Engem be lehet mutatni egyszerre Fidesz-, és Gyurcsánybérencnek, logikailag ugyan hibás konstrukció, dehát a zsigeri gyűlölet nem agykéregből megy, az is világos. De Lovas Zoltánt, Iványi Gábort, Ferge Zsuzsát, Horváth Andrást nehéz lesz lejáratni, bár biztos lesz, aki megpróbálja. Arra kérek minden civil mozgalmat, tüntetésszervezőt, hogy sorakozzunk föl a Demokratikus Kerekasztal mögé, adjuk meg időben azt a szükséges támogatást és terepsúlyt Nekik, amit megérdemelnek, és ami a tárgyalási pozíciójukat a szükséges mértékben megerősíti. Kétszer ad, ki gyorsan ad, hát akkor siessünk, mozgalmárok. Tiéd a mikrofon, Lovas Zoltán, várunk január 24-én a Kossuth téren, a Szövetség Napján.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Pintér kezében a döntés

Gondolkodom egy ideje azon, hogy meg lehet-e írni egy ilyen cikket. Beszélgettem már a Téren ilyesmiről Mozgalmárokkal, de az ottani beszélgetések nem kerülnek széles nyilvánosság elé. Aztán úgy döntöttem: meg kell írni ezt, és most kell megírni.

Ebben az országban három olyan ember van, aki önálló hatalommal bír, és ezek közül csak az egyik Orbán. A másik kettő Simicska és Pintér. Mindenki más, aki a jelen Hatalomban tényezőnek látszik, valójában nem az: kreatúrák, cserélhető bábok, a három Igazi Góré valamelyikének emberei. A történelem meg minden esetben megmutatta, kivétel nélkül, hogyha egy triumvirátusban, amelyik a Hatalom gyakorlására szövetséget kötött, az egyik szereplő le se szarja a másik kettőt, sőt, nekipattan a többieknek, akkor ott bizony csúnya háború lesz, és borul az egész rendszer. Orbán jóideje nyilvánvalóan hadat üzent Simicskának, az elmúlt háromnegyed évben egyértelművé vált, hogy itt nem valami operett zajlik a széles publikum szórakoztatására, hanem villognak a kések háttérben. Lázár a Főszolga Simicska kiszorítására, oda koncentrál a Felcsúti Führer minden hatalmat: EU közbeszerzések felügyelete, titkosszolgálat, közigazgatás. A cél Simicska gazdasági erejének kiszárítása, lassan, fokozatosan, és a helyére egy Lázár felügyelte új Narancsnyik cégháló felépítése és feltőkésítése. A Lázár féle cégek szépen szívják is föl magukat, míg mindenki a Közgépet ismeri, addig csendben jön fölfelé a Hódút, az Épkar, meg egy tonna más, önállóan kisebb, de együttesen nagyon erős "vállalkozás".

Orbán személyes hatalma mindig is politikai természetű volt, míg Simicskáé gazdasági. Orbán tudta hozni azt az egymilliónyi benne vakon hívő szavazót, ami a választásokat el tudja dönteni, és a pártapparátust is elsősorban az Ő embereivel töltötték föl. Kubatov volt ebben az építkezésben sokáig a kulcsember, a megyei komisszárokon keresztül minden lényeges pontra csak Orbánhoz hű katonák kerülhettek. De Kubatov okos fiú, tudta, hogy azért időnként engednie kell Simicska embereit is bekerülni lényegi államhatalmi pozíciókba, mondjuk úgy: higgadt manipulátorként nem akart összeveszni olyannal, aki egy nagyságrenddel fölötte áll. Ha megnézzük, hogy is alakult át a Fidesz döntéshozó köre, akkor föl kell tünjön: Kubatov sincs már a leglényegesebb tényezők között. Rendkívüli mértékben leszűkült azon emberek csoportja, akik a valódi hatalmi centrumban tevékenykednek: Lázár, Habony, aztán ennyi. Lázárral akarja kihelyettesíteni Miviktorunk egyszerre Simicskát és Kubatovot: hosszú ideje zajlik az a csendes építkezés, és épp az önkormányzati választásokon ért véget, mely során új Narancsfiakat hoznak helyzetbe országszerte, és azok már mind Lázár emberei. Hogy épp a láthatóan teljesen erkölcsmentes Lázárt tette meg a Führer a praetorianus gárda parancsnokának, az persze már önmagában is megkérdőjelezi lelki és szellemi épségét.

Nade vissza a lényegre, a Három Főnökhöz, a triumvirátushoz, meg annak széteséséhez, mert közeljövőnk szempontjából ennek óriási jelentősége van. Orbán behívatta a Simicska Birodalom médiarészlegét, és elmondta a főszerkesztőknek, hogy nincs több lóvé nekik, innentől az állami pénzeket már a "közszolgálati" csatornák kapják. Ez már nyílt hadüzenet, nem kell ide elemzői fúrmány. Orbán nyírja Simicskát, Simicska nyírja Orbánt, ez eddig rendben van, a mostanában "kiszivárgó" akták Fidesznyikek ügyeiről nagyrészt ennek a leszámolásnak a melléktermékei. De a Harmadik Nagyfőnök, Pintér a háttérben van, sőt, jobban a háttérbe húzódott, mint amennyira azt belügyminiszteri pozíciója megengedné. Kényesen ügyel arra, hogy ne látszódjon ebben a konfliktusban, elegáns kívülállásban várja, hogy kiderüljenek a frontvonalak és az erőviszonyok. Orbáné politikai, Simácskáé gazdasági jellegű hatalom, Pintéré pedig szervezeti jellegű: belügyi vonalon a legbefolyásosabb ember, és ezt a ráhatását akkor is meg tudja tartani, ha épp nem belügyminiszter. Van persze mögötte is gazdasági erő, de mind a Simicska, mind a Lázár vonaléhoz képest nagyságrendileg kisebb. Ha úgy tetszik, Ő a légiók parancsnoka, és ezen légiók jelentős része akkor is hozzá hű, ha épp a Szenátussal kell szembemenni.

Szóval épp ezen filóztam, hogy ezt vajon megírhatom-e. Mert írtam én már korábban saját személyes tapasztalataim és információim alapján nemkeveset Pintérről, és arról is hogy Lázárral hogy kerül lassan de biztosan föloldhatatlan érdekellentétbe. De mikor azokat a cikkeket írtam, még nem volt világos, hogy Orbán a Pintér-Lázár konfliktusban végül ki mellé teszi le a garast. Ez azonban azóta eldőlt: az egyébként remek lavírozóképességgel megáldott Felcsúti Führer az életét Lázár kezébe rakta, mint mondtam: élete legsúlyosabb tévedése ez, de attól még így döntött. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy Orbán és Pintér között bizalmi a viszony, akkor súlyosan téved: nem azért lett belügyminiszter Pintér, mert Orbán így akarta, hanem azért, mert Pintér akarta így. Az ország legnagyobb aktatömege Pintérnél van, és azok a dossziék a rendszerváltásig mennek vissza, nagyjából mindenre és mindenkire kiterjednek. Viktorra is. Tessenek egy pillanatra elgondolkodni: ha Orbán maradéktalanul bízna Pintérben, akkor vajon mi szükség lett volna arra, hogy korábbi személyes testőre, és bizalmasa, Hajdú János alá egy egész TEK-et fölállítson? Vagy miért támogatta csendben, hogy a titkosszolgálatok leginvazívabb része Lázár felügyelete alá kerüljön? 

Ezt a cikket végülis azért írom meg, mert ezzel a Narancsgóréknak nem adok új információt: Orbán is, Habony is, Lázár is tudja ugyanezt, még sokkal jobban, mint én. Viszont a publikum meg nem árt ha tudja, hogy a Hatalom nem egyosztatú, és Pintér messze nem azonos Orbánnal. Akik azt gondolják és mondják, hogy az olajügyek főszereplője Pintér volt, azoknak meg csak annyit: NEM az akkori Pest megyei rendőrfőkapitány hozta azokat a törvényeket, amik utat nyitottak az olajozásnak, hanem az Antall kormány parlamentje. És bár folyamatosan jelezték a politikai döntéshozóknak, hogy ebből itt nagy baj lesz, de azok mereven és jó sokáig kitartottak nyilvánvalóan százmilliárdos megabizniszt jelentő törvényük mellett. Hogy az olajügyek valójában kiket és milyen mértékig érintettek, arról nekem is van egy véleményem, meg sokaknak, de azt gondolom, épp elég szövevényes és mindenfelé kiterjedő történetről van szó ahhoz, hogy a valóságot soha ne tudjuk meg. Az olajozás a magyar közélet Ősbűne, épp olyan mint a Kennedy gyilkosság az USA számára: verziók lesznek, bizonyítékok is sokmindenre, de mindig hiányozni fog egykét darabka ahhoz, hogy az összkép kitisztulhasson. Szóval a lényeg ebből az egészből mostanra annyi: Pintér nem Orbán. Ebből meg aztán sokminden következhet majd a későbbiekben...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Lesittelni Őket, nem megdumálni Velük

Az Orbán Rezsim egy maffia, amelyik hatalmi és gazdasági céljainak eléréséhez elfoglalt egy államot, szerencsétlenségünkre épp a mi országunkat. Ezt persze sokan felismerték már, el is mondták, le is írták, de közben mégis úgy viselkednek Vérnarancsékkal, mintha civilizált Hatalommal állnánk szemben.

A felismerés persze már önmagában is jó, ha a krumplilevesről már tudjuk, hogy krumplileves, akkor eljutottunk addig is, hogy nagykanállal, és ne késsel-villával akarjunk nekiállni, nemde. De perpillanat az a helyzet, hogy a legtöbben csak nézik azt a lábost, de még alkalmatlan evőeszközzel sem nyúlnak bele, hanem csak álmélkodva szagolgatják. Szerintem meg szagolgattuk eleget, pontosan tudjuk mi van benne, épp ideje cselekvésre váltani a sok szöveg után, mert ráolvasástól nem fog elmúlni a társadalmunk Narancsfertőzése. Tettek kellenek, szinte már mindegy milyenek, de végre tettek, mert a beszélgetős műsorok, publicisztikák ritkán hatékonyak gengszterekkel szemben, fehérkesztyűs asszót nem vívunk párbajképtelenekkel. Épp elég baromságot csináltak mostanra Orbánék ahhoz, hogy a legtöbb magyarban ott legyen elbúcsúztatásuk szándéka, hát nem ártana, ha mindazok, akiknek van eszközük a Tőlük való megszabadulásra, használni is kezdenék a lehetőségeiket. Ha minden ellenzéki demokrata civil, meg párt, meg média egyszerre fölsorakozna ellenük, mozgósítva az általuk elérhető népcsoportokat, akkor nagyjából napjai lennének hátra szabadlábon az egész Felcsúti Bandának. A Kossuth téren szombaton elfogadtuk 6 pontból álló Orbánbuktatási Tervünket, az alábbi videón látható, javaslom megnézni, a Tömeg akarata is lemérhető belőle.

Persze kulcsfontosságú ügyekben nem árt az ismétlés, ezért aztán le is írom mégegyszer az egyértelműség kedvéért.

Tavaszi Vihar - az Orbánbuktatási Terv:

- Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt a választások lebonyolításáig.

Ennek az összefüggéseit, részleteit persze a Kossuth téri beszédemben mélyebben is kifejtettem, ezért javaslom a videó megnézését, sok olyan kérdésre választ ad, amelyekre a szikár szöveges összefoglaló nem képes. Mióta a beszédet elmondtam, és annak leglényegesebb pontjait leírtam, zajlik mindenfelé a vita, ami jó dolog, de azért adjunk valami értelmes keretet ennek, hogy el is jussunk valahová, ne körbekeringjünk, amíg elszédülünk. Magam pusztán a vita kedvéért soha nem vitatkozom, sem kedvem, sem időm nincs erre: ha valamivel nem értek egyet, akkor kitalálok jobbat, ha meg nem megy, akkor csendben maradok. Tervvel szemben Tervet, cselekvéssel szemben cselekvést, ez egy életszerű forgatókönyv, kérek is mindenkit, hogy maradjunk ebben a mezőben, mert a parttalan cizellálgatás sehovásem vezet. Nem beszélve arról, hogy az idő közben telik, és minden egyes nap Narancsuralom alatt valódi emberek valódi életét vágja tönkre, és az országunk ezekből a valódi emberekből áll, nem pedig biomasszával leöntött filozófiai, vagy épp jogelméleti tézisekből.

Üzengethetünk egymásnak a sajtóban, a neten, mindenfelé, remek témákat adhatunk újabb és újabb publicisztikák megírásához, ezt a fajta öngerjesztő ködfújást pótcselekvésként évek óta gyakoroljuk, közben meg a Felcsúti Führer szabadrablása zavartalanul folyik. Van jobb ötletem, hogy legyen némi életszerűsége és haszna is ezenek a vitáknak: tessenek kijönni január 24-én a Kossuth térre, és vitassuk meg a különböző elképzeléseket ott, a Tömeg előtt. Mint mostanra köztudott, az Ország Gyűlése Mozgalom Kossuth téri gyűlései a Jobbik és a Fidesz kivételével mindenki számára nyilvánosak, nincs kirekesztés, különbségtétel civilek és pártok között. Az Orbán Rezsimet az utcáról lehet megbuktatni, józan ésszel belátható, hogy az egyes Orbánbuktató Terveket is ott kell ismertetni, és a Tömeggel megmérettetni. Mert a Tömeg, a Nép valódi akaratának ismerete nélkül minden koncepció elszáll a levegőbe, illetve épp csak arra jó, hogy kitalálója elmondhassa: Ő is csinált egyet. Szóval Kedves Civil-, és Pártfőnökök, itt a lehetőség, és itt az idő ismertetni és megméretteni az egyes Terveket, vagy tisztázni, ha nincs ilyen. De akinek van, és azzal a mi Tervünk összehangolható, azzal ott, az élő valóságban szövetséget is tudunk kötni, és minél többen megyünk egyirányba, annál jobb. Január 24-én, a Szövetség Napján pont ezt fogjuk tenni, várunk Titeket barátsággal.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Népakarat

Január 10-i tüntetésünk, az Összefogás Napja messze túllépte a társadalmi ingerküszöböt, mind a tömegmédiában, mind a neten az egyes számú témává vált az ismertetett, és 1000 ember által elfogadott Orbánbuktatási Terv. Ez volt a cél, jöhet a következő lépés.

A március 15-ig elvezető Orbánbuktatási Tervet nem véletlenül neveztük el Tavaszi Viharnak: egy percig nem gondoltuk, hogy valami langymeleg simulékonysággal fog mindenki rábólintani. A vihar az vihar, nem pedig kedélyes fuvallat: csak erős széllökések közben derül ki, hogy mi az, ami súlytalan, és elszáll, és mi elég stabil, hogy bármit kibírjon. Az ellenzék mindenféle szegmenseiben, civilektől a pártokig akkora a hangzavar, hogy abból már egy tiszta összhangzat sem vehető ki, pedig nagyon odafigyelünk. Ilyenkor meg aztán jobb egy erős szólamot elindítani, és addig játszani, míg az nem válik az újra kialakuló harmónia alapmotívumává. Kihirdettük az Orbánbuktatási Tervet, pontosan, tételesen, határidőkkel, van most már miről beszélni, akár támogatólag, akár elítélően. Lehet ahhoz csatlakozni, lehet gerincvelőből elutasítani, lehet ahhoz képest más KONKRÉT tervet ismertetni, és akkor még akár vitatkozhatunk is, mert eddig nem volt miről. Ahány tüntetés volt eddig, annyiféle cél került ismertetésre, de javarésze részcél volt: többségük beérte az Orbán Rezsimen belüli változtatási akaratokkal. Hát mi meg nem érjük be: a fejétől bűzlik a hal, és amíg a Narancsmaffia uralkodik, addig nem megbeszélni kell a dolgokat velük, hanem eltakarítani Őket.

Lássuk akkor a Tavaszi Vihar menetrendjét:

- Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt.

Világos Cél, ahhoz elvezető egyenes Út, ha valakinek van jobb, majd elgondolkozunk rajta, de az Ország Gyűlése Mozgalom által szervezett Kossuth téri Népgyűlés már lefektette az alapelveket, amiből nem engedünk. A lényege röviden annyi: az Orbán Rezsimet kell megbuktatni, és a lehetséges legkorábbi időpontban. A novemberi tüntető tömeg döntő része már hazament, és épp azért, mert nem adtak a szervezők semilyen kézzelfogható és megvalósítható tervet. Mint látszik, már a szervezők is lassan hazamennek, a Közfelháborodás Napja 30 ezres Kossuth téri tüntetésének összehozói már be is jelentették, hogy több demonstrációt nem szerveznek, inkább országos hálózat kiépítésébe fognak. A január 2-i Opera előtti 10 ezres tüntetést összehozó MostMi újabb tüntetésére is bőven 1000 alatt van a jelentkezők száma, pedig jó egy hete toborozzák a népet. Sok kisebb tüntetés is szervezés alatt áll, ott sem növekszik a számláló, a Tömeg megunta a részcélokra létrehozni akart színielőadásokat. A Vajda Zoltán által fémjelzett, Gulyás Balázs netadós csoportjának segítségével szerveződő fenruár 1-i tüntetés képes még nagy tömeget vonzani, tekintettel arra, hogy Ők is már az Fideszmentesítésben, és nem a mellébeszélésben mozognak, helyes.

Letettünk a nyilvánosság asztalára egy KONKRÉT cselekvési tervet, itt az idő, hogy arról minden lényeges, valós társadalmi támogatottságú erő megnyilvánuljon. Az idő szorít, van mikor a szabad bölcsészeté a tér, de van mikor a gyors cselekvésé, és amíg Orbán hatalmon van, minden nappal rosszabbá válik a helyzet. Nyilvánvaló, hogy a demokrata oldal minél szélesebb körű összefogása könnyebbé teszi a Nép mozgósítását, de szövetséget kötni csak olyanokkal szabad, akiknek ugyanaz, vagy legalább hasonló a Célja, mint a miénk. Egy négylovas hintó csak akkor gyorsabb egy kétlóerős szekérnél, ha a négy igavonó egyirányba van bekötve, mert ha ellentétes irányba húznak, akkor nem jó, hogy többen vannak. A Tavaszi Vihar következő Kossuth téri Népgyűlésén, január 24-én meg fogjuk kérni mindazokat, akikre potenciális szövetségesként tekintünk, hogy szólaljanak föl, és mondják el nyilvánosan, hogyan gondolják az Orbánbuktatást. Aztán az elhangzottak függvényében döntünk, hogy össze tudjuk-e hangolni a cselekvéseinket, vagy nem, de ehhez a döntéshez mindenekelőtt ismernünk kell a nyilvánosan fölvállalt, őszinte akaratokat. Már zajlik a január 24-i Népgyűlésünk előkészítése - a Szövetség Napja nevet kapta, gondolom eddig már kiderült, miért -, és szavazással döntjük el, kik legyenek azok, akikre kíváncsiak vagyunk. Csatlakozni a gyűléshez ITT tudsz, Kedves Olvasóm, egy nap alatt 400-nál többen jelezték biztosra a részvételüket, gondolom nem lesz létszámproblémánk a következő 11 napnyi toborzási idő letelte után. Tegyük a dolgunkat.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Ezer Kossuth téri

Azt már elértük, hogy a média hírt adjunk rólunk, a következő lépcső az lesz, hogy az igazat írja. Akik ott voltak, tudják, hogy alsóhangon voltunk ezren - az én szokásos biztonsági alábecslésem -, de akik ott voltak, azt is tudják, hogy mi nem elfogyni fogunk, hanem folyamatosan erősödni.

A létszámmal is csak azért kezdem, hogy helyretegyem a dolgot, a cikkhez mellékelt képekből már önmagában is kiderül majd a mennyiség, de valójában itt most a minőség volt és lesz a szempont. A tegnapi Összefogás Napja ugyanis nem egy szokványos tüntetés volt, az ott levők nem biomasszát képeztek, hanem a demonstráció végére önmaguk is szervezőkké váltak, a március 15-ig, az Ultimátum Napjáig tartó folyamat motorjaivá. Ötezer bejelentkezőből a tüntetés közvetlen okát jelentő gyülekezési törvény szigorítás fideszes visszavonása, az utolsó napok narancssajtós karaktergyilkolászása ellenére eljöttek ezren, mindezt a szokásos médiaagyonhallgatással övezve: 1000 harcos demokratával, 1000 Kossuth térivel gyarapodott tegnap az Ország. Egy ekkora tüntetés normál esetben stúdióbeszélgetéseket alapoz meg, elvileg ott kéne ülnöm a Kálmán Olgánál, meg még jópár helyen - a Klubrádió az egyetlen üdítő kivétel, ott megjelenhetek -, dehát mint tudjuk: az Ország Gyűlése Mozgalom eltökéltsége és harcossága miatt mindenkinek tüske a köröm alatt. Csakhát ebben sincs semmi újdonság, eleve ellenszélben hajózunk, hozzászoktunk, a Mozgalom egyik alapvetése ennyi: ami nem öl meg, az erősít. De erről ennyit, koncentráljunk a lényegre.

Tegnap valójában Népgyűlést tartottunk: döntöttünk a következő hetek, hónapok céljairól, stratégiájáról, menetrendjéről. Itt most nem volt színpad meg tömeg, és egymással ellentétes két viselkedés: az eddigi zöldpöttyös rózsaszín cirkalmakat a Forradalom színei vették át: a vörös és fekete. Nem, továbbra sem kell megijedni a szótól, nem gyújtogattunk, nem támadtunk rendőrökre, a Kossuth tériek fegyelmezettek, mert tudják, hogy mi a Cél, és azt is, hogy azt milyen úton lehet elérni. És ez tegnap óta nem az én, vagy az OGYM célja, hanem ezer emberé, akik képesek együttmozdulni, a következő események szervezőerejévé válni. Most először civil tüntetésen lehetett a politikai hovatartozást kifejező bármilyen jelképet használni, a Szolidarítás és a DK élt is ezzel a lehetőséggel, mások még nem, de annak is eljön az ideje nemsokára. Sem más tüntetések szervezői, sem ellenzéki parlamenti képviselők nem vettek részt tegnap, tudom, mert nyilvánosan megkérdeztem, és senki nem tette föl a kezét. Ez csak annyiban lényeges, hogy nem árt tudni: egyoldalú gesztusainkkal ki él, és ki nem, és az ellenzéki parlamenti pártok vezérkaraiból senki sem tartotta fontosank megjelenni. Ám sokkal fontosabb ennél, hogy Bokros Lajos ott volt, pedig Ő sem kapott külön meghívót, ám amikor a körkérdés után bemondtam, hogy Ő viszont velünk volt, hatalmas volt az ováció.

Hiába, a hasonló a hasonlót becsüli: akik tegnap kint voltak, megértették, hogy a fideszes visszavonulás ellenére bizony a gyülekezési jog veszélyben, ilyenkor meg aztán nem azt nézzük, kinek a tüntetése, hanem megyünk ezerrel, márha tettekben is fontosnak érezzük bizonyítani demokrata szóvirágainkat. Ha Bokros Lajos kivételével más pártvezérek nem is értették meg, hogy itt lenne a helyük, a tagjaik és szimpatizánsaik annál inkább: a személyes beszélgetések, meg az össztapasztalat alapján a létszám nagyjából fele belőlük került ki. És nem adódott ebből semmi probléma, nincs, nem létezik az a színpadokról mesterségesen gerjesztett feszültség, ami a korábbi Nagytüntetések létszámát novembertől januárig megtizedelte. És akkor nézzük, milyen döntéseket is hoztunk a Célokról, és az eléréshez szükséges tennivalókról.

Céljaink:

 - Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt.

Az ehhez elvezető út egyszerű: a kristályodás elvén haladunk. Az Ország Gyűlése Mozgalom hátterével a mai naptól 1000 Kossuth téri kezdi meg a toborzás munkáját, hogy össze is hozzuk azt a bátor, és demokrata öntudattal rendelkező 100 ezer embert március 15-re, akik az Orbán Rezsim megbuktatását mindennél fontosabb feladatuknak érzik. Ennek megfelelően január 24-én, két hét múlva szombaton 16 órakor tartjuk következő tüntetésünket. A Kossuth tériek demonstrációit mostantól éppen azok minden másétól eltérő jellege, és feladata miatt Népgyűlésnek nevezzük. Láttam természetesen mind a médiában, mind a neten a fitymáló, gunyoros írásokat, posztokat, kommenteket: mindazoknak, akik ezt viccesenek gondolják, iderakok egy videót, aztán lehet újragondolni. Vagy nem, de az már nem a mi bajunk. A Kossuth tériek tegnap elindultak, tudják, és el is végzik a feladatukat.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Vigyázz, dől a fa!

Kínomban röhögök már, annyian cizellálgatják netszerte az Orbán utáni korszakot. Csaxólok, egyelőre az a helyzet, hogy Orbán Rezsimben élünk, és ha nem tudjuk záros határidőn belül eltakarítani és pedig nyomtalanul, akkor nem lesz Orbán utáni korszak.

Kérdezzenek már meg egy szobrászt a mélyen tisztelt konceptorok, hogy mi a dolgok sorrendje. Mert tudtommal az, hogy először kiválasztjuk a fát, aztán kidöntjük, láncfűrésszel, nem körömreszelővel, aztán akkor jön a nagybalta, meg a kisbalta, meg a véső, aztán hamár a körvonalak megvannak, akkor megy a csiszolás. Nemtom érthető voltam-é: a dolgoknak van egy természetes, minimálésszel belátható sorrendje, márha az ember a valóságban tevékenykedik, és azt sikerrel teszi. Többnyire a Nép is a létező szobrokat szokta megnézni, nem azokat, amik papíron jól mutatnak, csakhát soha nem kerülnek át a kettőből a három dimenzióba. Nem beszélve arról, hogy mellesleg van némi hamis társadalomkép is az ilyen majdegyszer típusú esszékben: istenments, hogy a jövőt tekintve valaki annyira meg akarja mondani a frankót, hogy közben elfelejti: azt majd a Nép eldönti, épp erre valók a szabad választások, ahol majd el lehet indulni, és megmérettetődni. Addig meg lehet gondolkodni a semmin, mert a fa, bár recsegve-ropogva, de biz erősen áll még, aztán lehet abba mindenféle körvonalakat beleálmodni, azok csak álmok maradnak.

A mi dolgunk a ma magyar valóságában nem az, hogy elképzeljük, mi lehetne majd Orbán után, hanem létrehozni az Orbán utáni helyzetet: magyarul megbuktatni, minél gyorsabban. Ha ez nem sikerül, akkor az összes most farigcsált tervecskét ki lehet dobni, mert nagyjából annyira reálisak, mintha a hobbitok megtervezik, mi lesz majd azután, ha átugrották a 3 méteres kerítést. Nem fogják átugrani, ezért aztán jobb, ha azzal foglalkoznak, hogy valahogy kitalálják az átmászás technikáját, mertha nem, akkor mind itt maradnak ezen az oldalon, de itt meg közelednek az orkok, kezitcsókolom. Minden egyes nap, amit Orbán Rezsimben töltünk, távolabb visz minket a demokráciától, Európától, a társadalmi igazságosság, a humánum elvétől és közelebb a keleti kényurak nyomorra alapozott látszatvalóságához. Ha rossz az irány, akkor nem a kormányt kell csavargatni balrajobbra, hanem rálépni a fékre teljes erővel, ellentétes irányba rohanó autóban nem szokás filozofálni, nemdebár. Szóval aki képes ezt az egyszerű dolgot megérteni, és fölsorakozni Orbán ellen, az máris kifejlesztett egy igen hasznos képességet: Józan Észnek hívják.

A dolgok normál menete a Józan Ész nevű varázslatot használva rémegyszerű: 1. Orbánbuktatás, 2. a 2010-es alkotmányos és választójogi helyzethez való visszatérés, 3. azok alapján fél évvel későbbre szabad választások kiírása, 4. a köztes időszakra konszenzusos átmeneti kormány fölállítása. Mindegyik lépés az előzőből következik, gondolom ez könnyen belátható, és az előzmény nélkül nem lesz utózmány, teccenek tudni, pont úgy, mint a szobrászéknál: a ki nem vágott fából sose lesz szobor. Szóval a távoli jövőt polírozgató honfitársaknak további jó munkát, ám fölöslegesen dolgoznak: ha marad Orbán, mert nem a lényegre koncentrálunk, akkor azért, ha meg sikerül beomlasztani a Narancsmaffiát, akkor meg majd a Nép a szabad választásokon eldönti, hogy mit akar, nemde. Az elkövetkező időszak reális feladata annyi: eltakarítani a diktatúrát, és fölállítani azt a játékszabályrendszert, ami garantálja, hogy mégegyszer senkiből ne lehessen félatyaúristen. A többit meg bátran bízzuk a Népre, márha demokraták vagyunk, mert valóban tisztességes és szabad választásokon egy ilyen Orbánéra után úgyis demokratákat fog választani.

Holnap este 6-kor a Kossuth téren, az Összefogás Napján ismertetni fogom azt a tervet, amivel záros határidőn belül az Orbán Rezsim eltakarítható. Azt is elmondom majd, hogy milyen módszerekkel lehet garantálni az alkotmányos és választójogi helyzet visszaállítását, és egy konszenzusos átmeneti kormány fölállítását. A holnapi tüntetés már a lényegről fog szólni, és a dolgok józan ésszel belátható logikus sorrendjéről. Nem tudom hányan leszünk, valahol ezer és 10 ezer között, de mivel nem tömbként, hanem egyes emberenként fogunk a továbbiakban a Kossuthon megjelenőkre támaszkodni, ezért aztán első lépésnek ennyien elegen is leszünk. A második lépcső februárban lesz, a Figyelmeztetés Napján, a harmadik, döntő lépést pedig március 15-én, az Ultimátum Napján fogjuk megtenni, mert addigra feszített ütemű és pontosan megtervezett melóval föl is építhető az Orbánbuktató Tömeg. Szóval koncentráljunk a lényegre, mertha nem, akkor a Narancsmaffia a nyakunkon marad, az meg nem jó egyikünknek sem, gondolom én. Január 10, holnap este 6, Kossuth tér, az Összefogás Napja. Gyertek, itt az idő.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!