Október 23-án lesz a kvótaügyi kamunépszavazás visszavágója. Itt az alkalom, hogy kiderüljön, valójában kik vannak többen: a Rezsim ellenfelei, vagy támogatói.
A lelki-értelmi NAGYKORÚAK tudják: diktatúrát csak UTCÁN lehet legyűrni. Úgy is mondhatom: a diktatúra mennyiségi kérdés. Ha többen vannak a váltás hívei, mint a maradásé, akkor a Hatalom erőszakszervei vagy átállnak, részben, egészben, országfüggő móka, vagy passziválják magukat, és megvárják, ki kit győz le. És biz ilyen szempontból a kamunépszavazás Orbánnak jött be: meg tudott mozdítani 3 milliónál több támogatót, míg mi maximum azzal büszkélkedhetünk, hogy otthonmaradt több mint 6 millió. Oké, papíron kétszer annyian vagyunk, csakhát a tényekhez hozzátartozik, hogy a nép fele akkor sem megy el semilyen népszavazásra, ha franciakrémesekkel telepakolt személyi helikoptert küldenek érte.
A szomorú helyzet az: Orbán mögött tömeg látszik, az ellenzék meg maximum hivatkozhat ilyesmire, de megmutatni nem tudja. A politikai aktivitásnak három szintje van. A legalapabb a teljes passzivitás: ki sem mozdulni, sem élőben, sem neten, sem sehogyan nem venni részt a közügyekben. Ennél jobb eggyel a szavazásokon való részvétel: egyóra az életből, öltözködés, odamenés, ikszelés, hazamenés. Az igazi aktivitás pedig az utcára menés: jelezni az otthonülőknek, meg persze a politikai ellenfeleknek: itt vagyok, vállalom az arcom, a tetteim. És mint mondtam, a nagykorúak tudják: diktatúrát UTCÁN lehet eltakarítani, sehogy máshogy. Ehhez meg tömeg kell, nagy, és főleg nagyobb, mint az ellenoldalé.
Orbán sem áll jól utcára menő politikai aktivistákkal: hívei döntő része is tudja, hogy nem ilyen lovat ígért, de kitartanak mellette, ha nem is százezres aktív tömeggel. A CÖF békemenetei már a múlté, nem azért nincsenek, mert a pénz hiányozna az ingyenkajához, napidíjhoz, buszoztatáshoz, hanem azért, mert egyszerűen ciki Orbán támogatójaként utcára menni. Ezért kell lengyeleket hozatni a Diktátor nyilvános fellépéseire, Ők azt sem tudják hol vannak, csápolnak, mint focimeccsen. Úgyhogy itt a lehetőség számunkra: megmutathatjuk, hogy UTCÁN, ahol egy diktatúra dolgai végül eldőlnek, kik is vannak többen.
Forradalom akkor van, ha százezrek kavarognak város, de leginkább országszerte. Mi, akik már nagykorúak vagyunk, és nem hiszünk sem a Mikulásban, sem a Diktátor választásokon való meneszthetőségében, megpróbáljuk utcára vinni mindazokat, akiknek TÉNYLEG elege van a Rezsimből. Ott leszünk reggel 10-től a Kossuth térnél, az Alkotmány utcában, egyidőben az állami ünnepséggel. Ha sokan vagyunk, bármi megtörténhet. Ha meg nem vagyunk sokan, akkor cseszhetjük: változást akaró hatalmas tömeg nélkül nem lesz változás. Ha akarsz valamit TENNI a Rezsim ellen, akkor találkozunk.
Mi, nagykorúak.
Álljunk szembe a hatalommal, álljunk ki az igazunkért, találkozzunk 23-án az Alkotmány utca legeljén, mutassuk meg, hogy nem félunk és nem pisilünk be az erős, ám egyre gyengülő hatalomtól. Az erőt a tömegtől kapják ők, ha az emberek csalónak, az ő erejük fogy, ha a bizonytalanok látják, hogy az ellenerő nő, hozzánk csatlakoznak.
VálaszTörlésAki ott volt a tegnapi Szabad sajtó úti rendezvényen az könnyen juthatna (bár jutnának sokan) arra a következtetésre, hogy 23-án délelőtt a Kossuth tér "környékén" van értelme is a megjelenésnek.
VálaszTörlésVagy az állami rendezvény zártkörű?
A gyalázatot ott és akkor lehet(ne) lemosni nem a Blahán délután.