Hülyeszámlálás

Először valami barátságosabb címet akartam adni. Aztán rájöttem: néven kell nevezni akkor is a dolgokat, ha az pillanatnyilag sértő lehet.

Kezdetnek tisztázzunk egy fogalmat. A BOJKOTT azt jelenti: valamivel szemben lehúzom a rolót, azzal minden kapcsolatot megszakítok, ha úgy tetszik: elhatárolom magam tőle. Ez a Parlament esetében annyit jelent: visszaadom a mandátumot, visszavonom Orbán Alaptörvényére letett eskümet, nem veszek föl sem képviselői fizetést, sem pártfinanszírozást, lemondok a mentelmi jogomról, nem hitelesítem tovább demokráciának képviselőségemmel a Diktatúrát. EZ A BOJKOTT. Amit Gyurcsányék bejelentettek, az meg NEM BOJKOTT. Hogy micsoda akkor? Nemtudom. Lehet mondjuk kisbicikli, vagy csüngőhasú malacka, mert ezekhez épp annyi köze van, mint a bojkotthoz. Leginkább mégis a szimpla hazugság, megtévesztés, parasztvakítás a megfelelő fogalom a SEMMIRE, amit görcsösen próbálnak valamiként eladni.

Áldozatot hozni a Rezsim elleni harcban, az annyit jelent: lemondok valamiről, ami értékes. Nos, tényszerűen miről is mondanak le Gyurcsányék? Semmiről. Részei továbbbra is Rendszernek, onnan kapják a fizut, a pártfinanszírozást, a mentelmi jog biztonságát, az összes Alaptörvényes jutalmat azért, hogy képviselőségükkel továbbra is demokráciának hazudják a Diktatúrát. Tudatosan összemaszatolt, elbonyolított ügyekben mindig hatásos, ha a legegyszerűbb kérdést tesszük föl, és arra várjuk a választ. Ez a kérdés esetünkben ennyi: képviselők-e a Diktatúra Parlamentjében a DK-sok? IGEN. És itt a pont, a többi a rizsa, meg a bojkott szó jelentésének kiüresítésére, megváltoztatására tett kísérlet.

És akkor vissza a címre: hülyeszámlálás. Bár kétségkívül a demokrata oldal valaha volt legkártékonyabb figurája Gyurcsány - kaotikusra szétcseszett kormányzása idézte elő Orbán kétharmadát, és mindent, ami azóta abból előbújt -, de egyvalamit el kell ismerni: légypapírnak tökéletes. Erős mágnesként vonzza magához a baloldal Orbánistáit, így azok más helyeken kevésbé tudnak zavart kelteni. Az Orbánista fogalma megintcsak egyszerű: nincsenek elvei, csak a Vezér iránti feltétlen, imádatig felturbózott kutyahűség. Ha a Vezér épp liberális, akkor Ő is az, ha épp balos, akkor Ő is, ha jobbos, akkor meg dettó. Mindegy, hányszor és hogyan keveredik tökéletes önellentmondásba a Vezér, hányszor hazudik ordas méretűt: az Orbánista, az kitart, istenít, kimagyaráz. Mert hisz. Nem gondolkodik, nem mérlegel, nincs hozzá biológiai apparátusa. HISZ. A Vezérben. Orbánistái pedig nemcsak Orbánnak vannak, a maradékot Gyurcsány köti egybe, hálisten.

Értelmes ember tudja, mi a bojkott, így azt is, hogy Gyurcsányék már megint parasztvakítanak. Számára, ekként számunkra a következő csak a kérdés: miért teszi? A válasz roppant egyszerű. A Népszabadság kinyírása miatt puskaporos kicsit a levegő, meg közeledik október 23. is, ilyenkor meg aztán a Rezsimnek és kollaboránsainak van egy feladata: lehűteni a kedélyeket, legalább addig a szintig, hogy semmi komoly veszély ne fenyegethesse a fennálló rendet. Kell valami figyelemelterelés, ha épp nincs kéznél ilyen Orbánnak, akkor megteszi Neki ezt a szívességet a Bérellenzéke. Meghát itt vannak ezek a Kétfarkú Kutyák is, még a végén valamelyik közvéleménykutató megméri Őket, és kiderül: előrébb tartanak máris, mint a DK. Hát ennyit erről. A süllyesztőbe ívelő lassú haldoklás közben lesz még pár végrángása a Gyurcsányistáknak, aztán szépen majd elhalnak.

A Rezsimjükkel együtt.