Élmények

Nem kéne most írnom, mert a tegnapi két írásom még süvít a neten, és magamnak csinálok konkurenciát. De akkor is el kell mondanom, hogy a szombati nap felemelő volt, racionális mázzal leöntött lelki lényként mostanáig a hatása alatt vagyok.

Ocsmány dolog, hogy meghackelte pár mozgalmár a demokrácia ritka ünnepeinek egyikét. Mert térjünk akkor vissza az exhibicionistáktól a lényeghez: a nyár közepén, Orbánisztánban összejött többezer demokrata, hogy hitet tegyen a Köztársaság visszaállítására. Most először találkoztam Olvasóimmal személyesen, és bár fészbukos csoportunkban már összebarátkoztunk, de mégis más volt így. Bátor és jókedvű demokratákból áll a DK szimpatizánsi köre, és a demonstráció során is bóklászva nyomát nem találtam annak az agressziónak, amit pár bérseggfej és lejárt szavatosságú radiszadis bélyegként akar ránksütni. Fontos azt megértenünk és látnunk, hogy semelyik másik ellenzéki politikai erő nem rendelkezik ilyen nyitottsággal, mikor a szimpatizánsaihoz viszonyul. Nincs hierarchia, családias az egész, senki sem kér párttagkönyvet, valszeg épp ezért van rengeteg szimpatizáns a DK körül: nem akarnak párttagok lenni, de szívesen támogatják kitartóan azt, amit jónak találnak.

Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy családi piknik. Lelke van ennek a történetnek, olyasmi, amit egyébként a magyar politikából régóta hiányolok, és tulképp meg vagyok lepődve, hogy a mai magyar ugaron mégis létrejött. Családi piknik volt az Egyetem téren is, amikor ezren voltunk, az lett most is, mikor már több mint kétezren, és az marad akkor is, mikor már tízezer ember gyűlik majd össze. És lesz az még több is, ugyanis akik ott voltak, és először voltak ott, azok épp a hangulat, a közvetlenség, a nyitottság miatt újra eljönnek majd, és bizony hozni is fognak magukkal mégegy embert, minimum. Ez az egész annyira kilóg Narania Urainak Birodalmából, hogy nem lehet a sodrásának ellenállni. A fortélyos félelem, a nyomor és a szürkeség országában minden színt meg kell becsülni, pláne ha oly kevés maradt belőle. És az Ellenállás Napja színes volt, mozgalmas, egyszerűen klassz.

Látom a neten sokfelé a kérdést, hogy ennek meg mi értelme, hogy lesz ebből Orbánűzés. Csak ebből lesz Orbánűzés, semmi másból. Gondoljátok végig Barátaim, mit összemocskolják most a DK-t azért, mert egy elkeseredett ember lenyomott egy fülest egy nettó provokátornak. El tudjátok képzelni mi lenne akkor, ha egy többezer fős tömeg megindulna mondjuk Szabadság téri szobrot bontani? Ha egy ember egy pofonja ugyanolyan pergőtüzet hoz magával a baloldalról, mint a jobboldalról, akkor mégis mit kapnánk egy tömegakcióért? A DK az Egyes Számú Közellenség Orbánnak és a múlt ballib megmondóembereinek. Oda kell tehát figyelni, hogy minél kevesebb ürügyet kapjanak kiszámított politikai játszmáik lesakkozásához. Akkor mégis mi az értelme? Nem önmagában egy rendezvénynek van értelme, hanem a rendezvények folyamatának, és a DK szeptember 6-ra meg is hirdette a következőt, és tisztázta: ez csak a kezdet volt. Növekvő tömeggel meg kell mutatnunk a Népnek, hogy vagyunk sokan, akik nem félünk, akik nem vagyunk hajlandóak beleszürkülni a megalkuvásokba.

Az ember esendő lényként egyedül gyenge, de tömegben erős. Százezrek várnak arra, hogy azt a pluszbátorságot megkaphassák tőlünk, amire épp szükségük van a csatlakozáshoz. És ez aztán lavinahatás ám: minél többen mernek csatlakozni, annál többen látják majd, hogy van is értelme, és a növekvő tömeg egyre többeket bátorít föl, és hoz el hozzánk. Ha van negatív ördögi kör, márpedig van, akkor van pozitív is: az Ellenállás Napjai lesznek annak az önerősítő folyamatnak a csomópontjai, amivel az egész Országot föl tudjuk rázni, és előbb-utóbb a demokrácia tömeges ünnepeivé válnak. És ezt valahol és valamikor el kell kezdeni, és épp ez történt szombaton. Írtam korábban javallatként, hogy mobilizáljuk a tömeget, mert a mozgás az élet, és a mozgás az erő. És azt hiszem mindannyiunknak, akik ott voltunk, óriási pluszt adott látni és átélni, amint a tömeg megmozdul és hosszan elnyúlóan, szétterjedve átmegy az Örökmécsestől a Szabadság téri "Emlékműhöz". Minden tele volt demokratával, a több mint kétezer ember - videón visszanéztem, két és félezer volt, de inkább alábecsülök, nehogy vágyálom gyanújába keveredjek - képes volt igen nagy tér élettel és humánummal való megtöltésére.

Ha tízezren leszünk majd, akkor az egész belváros tele lesz demokratákkal, és az már az otthonülőknek is belerakja a zabszemet a fenekébe: jó lenne ott lenni. És aztán ott is lesznek. Gyülekezni kell, meg kell ünnepelnünk a demokráciát amiben hiszünk, még akkor is, ha most nehéznek tűnik ilyen irányú vágyaink teljesítése. Menni kell, mozogni kell, élni kell, látszani kell. És működni fog, ebben biztos vagyok. A jó dolgok ugyanis mindig működnek, és ez a szombat több volt, mint jó.

Kösz, DK.