Egy nehéz nap éjszakája

Egész nap gondolkodtam, meditáltam, meg minden olyasmi konfliktuskezelő rutinomat bevetettem, ami elsőre elfogadhatatlan események hátterének higgadt megértéséhez kell. És bár az esemény, ami miatt e technikákra szükség volt, elég cikis, de mostanra mélyebb összefüggések felismerésére vezetett.

Távolabbról indítom, aztán majd visszatérek a konkrét történetre is. Jóideje nem értem igazából, hogy miért folytatja a DK vezérkara az összefogás-párti kommunikációt. Eszembe jutott pár taktikai verzió, nem írtam meg Őket, mert ártani nem akartam, egy taktika ugyanis csak addig eredményes, ameddig azt kevesen látják át. Akik régóta olvasnak, tudják, hogy már szedném le a keresztvizet a Feriékről, ha nem látnék a Szegfűzésekben némi pozitív politikai számítást. Úgyhogy bár stratégiailag helytelen útnak gondoltam, de nem helyrehozhatatlannak: mondhatni azon kivételes esetek egyikének, amikor a taktikai siker kiegyensúlyozhatja a hosszabb távú veszteséget. De ma rájöttem valamire egy olyan eset kapcsán, ami aztán abszolút nem erről szólt: ez itt nem taktikai játszma, hanem nagyon is stratégia. És nem az MSZP-ről, meg az összefogósdiról szól, mégcsak nem is önmagában az önkormányzati választásról, hanem magáról a Demokratikus Koalícióról.

A DK szervezeti értelemben fiatal párt, életciklusa elején tart. A benne összegyűlt emberek igen sokfélék, lelkes, más pártban soha semilyen szerepet nem játszott aktivisták ezreitől, gyakorlott politikusokon át, apparatcsik mentalitású politikai túlélőkig. Mivel gyorsan és folyamatosan bővül, és ez most prioritás is erőfelmutatás szempontjából, ezért aztán az amúgyis sokféle erkölcsiség és intellektus nem kristályosodhat ki rövid időn belül egy egységes szervezeti kultúrává. Kétségem nincs afelől, hogy a Feri pontosan tudja: visszamennie az országos politika tetejére, áttörni az elutasítottság falát csak úgy lehet, ha előbb-utóbb átvág minden olyan köteléket, ami a Népben Őt a Szegfűkhöz köti. Azt is biztosan látja, hogy az MSZP-nek annyi, éshogy Orbánt csak Új Politikával lehet legyőzni, amely a mai magyar gyakorlatban ismeretlen erkölcsi és elvi szilárdságra épülhet csak. Ha viszont mindezeket tudja, és mégis úgy tűnik a cselekvéseiből és nyilatkozataiból, mintha nem tudná, akkor ott egy csavaros magyarázat lappang. És e nehéz nap éjszakáján rájöttem, mi az.

Egy pártot két módon lehet egyszerre tömegesíteni, de mégis a megfelelő irányba vinni: vagy a vezérkar folyamatos beavatkozásaival a végeken, vagy pedig úgy, hogy bedobják a lovak közé a gyeplőt, és figyelik az erre adott reakciókat. És véleményem szerint az önkormányzati választást használja most Gyurcsány és szűk vezérkara arra, hogy kiderüljön, kit mi motivál a DK tagjai közül. Az összefogásos szöveg nem más, mint szabad út nyitása a helyi erők felé: tárgyalhattok, megállapodhattok, lelketek rajta, aztán majd meglátjuk, hogy eladjátok-a közben pár stallumért a DK jövőjét. Nincs kötelező központi irányelv, csak egyfajta végpontkontroll: a helyi szándékokat végül a központban kell jóváhagyatni. És a bemenő megállapodások tartalma pontosan meg tudja mutatni, hogy ki lóg ki a mai napig a Szocik fenekéből, ki a Fidesznyik álruhában, és ki az, aki elvszerűen, hosszútávon akar politizálni.

Aktív politikai vezető koromban sokat jártam taxival - nincs jogsim, nem is akarok, elég izgalmas az élet ahhoz, hogy a pesti közlekedéssel, leparkolással ne húzzam föl magam -, és mivel közben telefonon rengeteg olyan megbeszélést kellett folytatnom, amiknek titokban is kellett maradnia, ezért megbízható taxisra volt szükségem. Állandó emberre, akit ha hívok, azonnal jön, és bármikor, és akiről a gyakorlatban tudhatom, hogy amit hall, azt el is felejti gyorsan. Lett is ilyen emberem, de hogy biztos lehessek a dolgomban, élesben is leteszteltem. Az egyik utunkon, mikor célba értünk és kiszálltam, ottfelejtettem egy tízezrest a hátsó ülésen, ahol ültem. Kicsúszott a zsebemből, ez van na, puszta véletlennek tűnt. Ha a taxis elteszi, akkor megbukott, ha meg fölhív, és azonnal utánam hozza, akkor meg kap egy csillagos ötöst. És fölhívott, és azonnal hozta, össze is értünk rendesen az idők folyamán.

Hát valami ilyesmi történik most a DK-ban: lakva ismeri meg az ember a másikat, és annál jobb teszt arra, hogy valójában kiben mi lakozik nincs is, mint mikor egy kis árulással fizető stallumokat lehet elérni könnyedén. Szóval a Feri, meg a környezete most kivár, és leteszteli a helyi DK szervezeteket. És persze olyan emberek is be fognak kerülni önkormányzatokba, akik arra érdemtelenek, de cserébe lesz egy biztos kép arról, hogy kik tartják meg a gerincüket éles helyzetben is, és kik a politika olcsójánosai. És bár ezzel látszólag a DK időt veszít, de hosszabb távon azt bőven visszanyeri: ha időben elválik a búza az ocsútól, könnyebben lehet tisztán építkezni tovább, és egységes erkölcsi és elvi szervezeti kultúrát kialakítani. A stratégiai cél Orbán legyőzése 2018-ban, ha lehet, akkor előbb, ez pedig már csak tiszta, Új Politikával lesz lehetséges. 2 millió új szavazót kell majd begyűjteni, akik csak akkor fognak megérkezni, ha gyökeresen mást látnak a DK-tól, mint a többi ellenzéki párttól.

A konkrét esemény, ami gondolkodóba ejtett pedig annyi: megérkezett a válaszlevél a DK Etikai Bizottságától a korábban visszatérően megírt fölvetéseimre. A válasz rövid és nagyjából annyi: nincs döntés, figyelemre méltó véleménynek tekintik a beadványaimat, oszt ennyi. Ez így elég gázos önmagában, bele is akadtam nemkicsit, de türtőztettem magam. Látom ugyanis, hogy a konkrét személy, akinek kapcsán az elvi kérdéseket fölraktam azóta erősen visszacsípett, habitusát ismerve ez pedig aligha magától történt. Magyarul a DK nem nyilvános ügykezelést végzett, hanem zártat, ami elég távol áll attól, hogy örüljek neki, de ugyanakkor meg látszik benne a jószándék. Ezzel együtt, ha ezt az eseményt önállóan kezelném, akkor itt most egy szarkasztikus verbálgyilok folyna, de jelenségek egészét szoktam vizsgálni. És bizony halmozódnak a különböző együttműködési bejelentések Szombathelytől, Szegeden át Miskolcig, meg informálisan ezer másik helyen is folyik a bruszt. És így, összességében ez már egy másik képlet. A DK vezérkara láthatóan távolságot tart ezektől az eseményektől, és ha sorsdöntő kérdésként kezelné az önkormányzati választást, akkor aligha tenne ilyet.

Persze lehet, hogy rosszul látom, és nem más van, mint káosz és bénázás. Csakhogy van pár olyan elsővonalbeli ember a DK tetején, akiket még sosem láttam sem elvtelennek, sem ostobának. Ferin kívül Molnár Csaba, Vadai, Gréczy, Kerék-Bárczy, Bauer, hogy csak a legokésabbakat mondjam. Namost vagy kollektíven elbénásodtak, vagy pedig az van, amit mondok: itt bizony hosszútávú szereplőválogatás zajlik az önkormányzati választások ürügyén. Ha viszont ez van, akkor azt mondom:

Ám legyen.