Szeretettel egy baráttól

Vannak dolgok, amiket egyszerűen meg kell írni, akkor is, ha magától értetődőnek tűnnek. Ez az írás most ilyen lesz, mivel mindig lélekből és nem körzővonalzóval írok, ezért aztán még nem tudom mi lesz benne, de remélem jól sikerül. Mert ez most Rólatok szól kedves DéKás Barátaim, mert kell, hogy legyen egy ilyen írás, és kell, hogy ez ma legyen.

Holnap ugyanis már későn lenne: az EP választás mindenképp sikeres lesz a Demokratikus Koalíció, mint Közösség, és annak minden egyes tagja és szimpatizánsa számára. Akkor is az lesz, ha esetleg nem lenne meg a bűvös 5 százalék, de meglesz az, mert meg kell lennie. A világ ugyanis hosszabb távon igazságos, és az elmúlt három évet úgy küzdöttétek végig, hogy annak első Jutalma egyszerűen nem maradhat el. És épp ezért kell ezt a valamit, amit írok, kiírni magamból ma, hogy ne függjön a holnapi eredményektől.

Amin Ti átmentetek az elmúlt 3 évben, azt semilyen más politikai közösség nem bírta volna ki. Elszívták a levegőtöket, lehülyéztek, leszektáztak ezerszer Titeket, mutogatták az 1%-os közvéleménykutatási eredményeket, röhögtek rajtatok, és legyintettek Rátok. És nem volt a másik oldalon fölmutatható eredmény sokáig. Nem javultak a népszerűségi adatok, nem látszottatok az Ország közönsége előtt, csak a vájtfülűbbek tudták, hogy léteztek egyáltalán. És sikerélmények hiányában a legnehezebb elviselni a folyamatos megaláztatásokat.

Amikből aztán volt bőven, kezdve a parlamenti frakcióalakításotok megfúrásától, árulónak való kikiáltásotokon át az összefogásból való kitaszításotokig. Ennél persze sokkal több is volt, de ezt a hármat azért láthatta a közvélemény is. És éppen ez a három megalázás teremtett Nektek tért. Most, nemsokkal Orbánék újabb triumfálása után talán nehéz elhinni, de az emberekben azért ott lappang az igazságosság igénye, és amit Veletek csináltak, az egyszerűen sok volt. A közélet iránt fogékonyabb emberekben szimpátiát keltettetek, és egyszercsak, épp utolsó kitaszításotokkor, múltév őszén ez már mérhetővé is vált.

De három éven keresztül csak a szívás volt, és semmi más, és kibírtátok, és én ezt nagyon tudom díjazni. Saját sorsom nagyon hasonlít a Tiétekhez, annak csak kiterjedése volt más: Ti az Ország, én meg a Nyolcker Politikai Páriájaként küzdöttünk éveken át. Akik emiatt a belső erő miatt leszektáznak Titeket, azon nem tudják mit beszélnek. Ennyi sorscsapás közben ugyanis be kellett volna zárkóznotok, összegömbölyödnötök mint a sün, és minden kívülről jövő hatás ellen tüskéket növesztenetek. És ismét csak saját tapasztalatból tudom, hogy nem így viselkedtek.

Magam habitusomnál fogva képtelen vagyok bárminek a kritikátlan támogatására. Egyszerűen ha valamit becstelenségnek, vagy hülyeségnek látok, azt megírom, tekintet nélkül arra, hogy épp ki követi el. És ez alól a DK sem volt kivétel, kaptatok már tőlem hideget-meleget is bőséggel. De Ti teljesen máshogy reagáltatok a bírálatra, mint bármely másik párt: elolvastátok, megbeszéltétek, amiben sikerült meggyőznöm Titeket azt elfogadtátok, és mindeközben nem csuktátok be a fületeket előttem. Namost húsz év politikai tapasztalatából mondom: Rajtatok kívül ilyen Párt nem volt Magyarországon. Még az SZDSZ sem, pedighát örökre a szívemben marad minden hibájával együtt.

És ez a nyitottság, kritikatűrés, vitaképesség előbb-utóbb sikert hoz, igen, még a ma Magyarországán is. Bezárkózó, sértődős, korlátolt politikacsinálóktól az emberek gyorsan elfordulnak, és épp azért ítéltettetek sikerre, mert Ti egyszem politikai közösségként a magyar ugaron nem ilyenek vagytok. Hálás vagyok azért, hogy komolyan veszitek a javaslataimat, átlagon felüli szervezeti intelligencia kell ugyanis ahhoz, hogy a baráti kritikát az ellenséges tűztől meg lehessen különböztetni. És hálás vagyok azért, hogy a puszta létetekkel bizonyítjátok az emberekbe vetett hitem megalapozottságát: igenis Magyarországon is lehet becsületes és okos politikát folytatni, mert vannak hozzá emberek, és azok képesek is hatni a körülöttük levő világra, és megváltoztatni azt.

A jövőtök az én szívemben és fejemben összekapcsolódik Magyarország jövőjével. Pont ilyen erkölcsökkel, pont ilyen elkötelezettséggel, rendíthetetlenséggel és ésszel kell közügyeinkhez hozzáállni, hogy az Országot a jó irányba lehessen majd visszaforgatni. Szóval mielőtt elkezdek pátoszba csúszni, le is zárom a mondandómat azzal: holnap bármi lesz is az eredmény - nyugi, jó lesz az, meglátjátok -, alappal ünnepelhettek. Ünnepeljétek meg, hogy túléltétek az elmúlt éveket, hogy erős közösséggé formálódtatok közben, és hogy a holnapi napon visszavonhatatlanul bekerültök a víz alá már többet nem nyomható politikai erők közé. A sikeretek pedig a jövőben tömegeket fog mögétek állítani, mert Ti vagytok az élő bizonyítéka:

Tornádóval szemben is lehet.