Najó, legyen akkor a foci

Mindig is kosarazni szerettem, a focit inkább csak nézni, mióta meg Orbán államvallássá építi a bőrlabda környékét, és emeli hozzá a csicsás katedrálisokat a gömbhívőknek, azóta meg aztán a focivébé kivételével mást meg sem nézek.

De az utóbbi napokban rájöttem, hogy valamire mégiscsak használhatom a focit. Mivel a társadalom zöme mégiscsak focizni szokott gyerekkorában, meg később is, így aztán ennek kapcsán tudok bemutatni pár olyan összefüggést, amit sokaknak más módon képtelen vagyok átadni. Bár fogyó mértékben, de minden, a baloldalt érintő kritikai írásom után megjön pár ember, aki elmondja, hogy nem kéne ezzel foglalkoznom, mert amúgyis a baloldal már gyenge, ne bántsam még én is. És kedvenc szervezetelméleti meg hadászati példáimmal olvasóim többségének el tudom magyarázni, hogy miért a legfontosabb teendőnk a saját oldalunkon nagytakarítást végezni első lépésként, de majdnem annyira sokaknak meg nem. Úgyhogy most focizni fogunk.

Szóval a narancsmezesek a piroskék csapatunkat nagyjából annyira verték ronggyá, mintha a hollandok találkoztak volna a Vasassal. Megvertek minket, és a lelátókon is csak félház volt. Most akkor bemegyünk az öltözőbe, és...

Szidjuk először a bírót, mert tényleg félrefütyült, csúszós volt a pálya is, a világítás is cinkes, szóval van mire panaszkodni. Az edző ilyenkor szépen hátradől és megvárja, hogy a játékosok kiordibálják magukat. Mikor már minden külső körülmény le lett anyázva, akkor aztán kezdődhet a vereség valódi okának föltárása. Mondjuk az, hogy a csapat szar. Mondjuk az, hogy nem most lett meglepetésre az, hanem már több éve folyamatosan elverik, a közönség sem most először tüntet távolmaradásával, hanem egyszerűen már egy ideje nem jár ki. Merthogy ezek a TÉNYEK. Féllelátó előtt megy a meccs már négy éve, a csapat nagy része, ha úgy tetszik gerince négy éve változatlan, és folyamatosan kikapunk. A mostani csapat csak annyiban különbözött a korábbi püfölőzsáktól, hogy a Nagy Meccs előtt a klubtulajdonosok legalább leszerződtettek két agilisabb szélsőt, és Nekik köszönhetően nem annyira kaptunk ki, mint a korábbi eredmények alapján várható volt, és még a lelátón is többen ültek.

Namost aki egy ilyen négyéves zakófolyam után nem fogja föl, hogy a csapaton kell változtatni, és nem az ellenfélen, mert azon úgysem lehet, azzal én nem tudok mit kezdeni. A maradjunk úgy, ne bántsuk egymást, meg a többi szerelmeslevél csak arra jó, hogy egyre esélytelenebbül fussunk ki legközelebb is pályára, amíg végleg haza nem megy a közönség, és már az ellenfél sem áll ki, mivel lecsúszunk egy alsóbb ligába. Nem, kérem alássan, nem az a mondás, hogy vesztes csapaton ne változtass. Az öltöző törvénye ezzel szemben az, hogy a vesztes csapatot, pláne ha az notóriusan szívóágon van, akkor alapjaitól kell újraszervezni.

A csapat gerince a középcsatártól a középpályán át a söprögetőig négy éve változatlan. Nem a két frissen hozott szélső vesztette el a korábbi meccseket, nemdebár. Ha egyszer majd nyerni akarunk, akkor a csapat gerincét kell újraszervezni, de leginkább lecserélni caklipakli, mert a tapasztalat az, hogy az a gerinc elgumisodott. Összejár az ellenfelekkel, közös bizniszekben vesz részt velük, nem igazán jár edzésekre, és képtelen csapatként működni. Amit csak lehetett, és amíg csak tehette a két új szélsőt sem akarta pályára engedni, csakhogy a maradék közönség a pályára léptetésüket kikövetelte. Ez a csapat kapott bőséggel időt, hogy eredményessé váljon, de nem vált azzá. Sem az edzők, sem a közönség kritikáira nem reagált, pont ugyanúgy csinálta meccsről meccsre a dolgát, és pont ugyanúgy el is vesztette, de nagyon a Nagy Meccset, mint az várható volt.

Na, eddig tartott a példa, gondolom nehezen vitatható az összehasonlítás, bár nyilván maradnak páran, akik majd kapálóznak picit ellene. De ne bonyolítsuk, térjünk vissza a józan észhez, és az öltöző nyers igazságához: ez a csapat szar. Ki kell mondani, és ebből kell kiindulni. A csapat gerince vált versenyképtelenné, és ott, ahonnan Ők jöttek, nincsenek új, agilis játékosok. Ugyanazok az arcok, ugyanaz a morál, ugyanaz az aktivitás, és ugyanaz a tehetség. Ennek a csapatnak a magját el kell hajtani, mert bizonyítottan alkalmatlan a nyerésre. Tetszik nem tetszik ez van. Ez a TÉNY. Gyökeresen új csapatot kell építeni, amelyik nem lusta, nem bundázik, nem pacsizik a sarki krimóban az ellenféllel, hanem le akarja gázolni és péppé verni azt. Hát ezért kell nekünk mindenekelőtt a saját oldalunkon változtatni, de mélyen, éles szikével, bátor mozdulatokkal.

Aki meg nem érti az öltöző törvényét sem, az ne foglalkozzon politikával...