Sírhant Művek - az MSZP öntemetése

Az előbb megláttam, ahogy a netet ellepik a Horn Gyulával kampányoló MSZP szirszarok. Mikor Szanyikapitány a Ligetben Gyulázott egyet (kettőt, sokat), már gyanús kezdett lenni, hogy az nem véletlen. És valóban nem. Ez a legalja, itt ér véget a Szegfűsztori.

Az önértékelés teljes zavara évek óta lesír az MSZP-ről. A folyamatos ellenzéki semmittevés melldöngetéssel, majd az Összefogással való arrogáns hatalmi játszmák, amik bizony egeret szültek, el is kapta a macska, szóval az erkölcsi és intellektuális süllyedés újabb és újabb, addig ismeretlen mélységeket fedezett föl. De itt a végpont, ennél nincs lejjebb. Azt az embert fölhasználni a Szegfű kampányában, aki ez ellen már nem tud tiltakozni, röviden: gusztustalan.

Képzeljük el, amint a Gyula beballag a Jókai utcai székházba. Körülnéz. Hol vannak innen az emberek? Lesietnek hozzá a Mesterházyék. Ugye megvan a kép? Valszeg horngyulásan megkérdezte volna, hogy hát Ti meg ki a ..szomok vagytok, csak nem a biztonsági szolgálat? Ehhh. Vajon mit szólt volna az élő Horn Gyula ahhoz, hogy a Pártja megállapodott a Fidesszel meg a Jobbikkal, hogy megszavaznak együtt egy olyan Parlamenti Bizottsági struktúrát, amiben a Jobbik adja az Oktatási és Kulturális Bizottság Elnökét, és az Országgyűlés Alelnökét? Vajon mi lett volna a véleménye arról, hogy az MSZP érdemi vitát kíván folytatni a Jobbikkal?

Vajon Horn Gyula a 30 főnyi Szoci képviselőcsoportból átadott volna-e pár képviselőt a két szövetséges kisebb pártnak, hogy frakciójuk lehessen? Asszem igen, azonnal. Nem kell ezt folytatni, mert lehetne a végtelenségig. Egyszerűen semmi olyasmi nem maradt a mostani MSZP-ben, amivel Horn Gyula akár csak egy percig is azonosulni tudott volna. Halott Államférfit nem szokás olyannak a reklámozására fölhasználni, ami ellen amíg csak tehette, küzdött. A kisstílű, technokrata megélhetésiek, a politikai brókerek párthatárokon át összenőtt Gucciöltönyös csapata, az nem a Gyula. Az a Mesterházy, meg az Ő négyéve.

Nyilvánvaló persze, miért is játszanak ilyen húrokon. A Majális is megmutatta, hogy alig maradtak Szegfűsök, és aki maradt, az is csak lézeng. És ha már a baloldali szavazók egy kicsit nosztalgiázni akarnak, egykori győzelmüket átélni, akkor van itt egy élő ember is: a Gyurcsány. Éshát igen nagy az esély, hogy a szavazók bizony megtérnek, vagy inkább visszatérnek Gyurcsányhoz, mert Őbenne látják az MSZP egykori lelkét, és nem a Zsúrfiúkban. Szóval szegény, immár védekezésképtelen Gyula gátlástalan felhasználása ennek megelőzését szolgálja. Mint egyébként minden Szegfűs lépés a Feri kilépése és a DK megalakulása óta.

Szegény Szocik, Ti még mindig hülyének nézitek a saját választóitokat. Azt hiszitek, hogy bármely politikai teljesítmény nélkül, szürke, középszerű apparatcsikok fölsorakoztatásával, a Jobbikkal való mocskos megélhetési alkukkal elhiszik Nektek, hogy van bármi jövőtök? Tudjátok kivel fogják azonosítani a balosok az általatok most fölhasznált Horn Gyulát? Nem, nem Tiveletek. Hanem a másik karizmatikus vezetővel: Gyurcsánnyal. Látszik hogy a Ron Werber hazament már, mert kézzellábbal tiltakozott volna ekkora kegyeletsértő baromság ellen. De Ti ehhez se értetek. Horn Gyuláról épp Ti vagytok az utolsók, akikre asszociálni lehet. A Ferire, a régi szép, győzedelmes időkre viszont könnyen.

És még egy valami, csak hogy Werber hiányában ingyenesen hadd mondjak Nektek én egy hasznos tanácsot: halottal nem kampányolunk. Tudjátok miért? Mert a halott, bármilyen nagy ember is volt, az bizony az elmúlás tudatalatti jelképe. És akkora baklövést elkövetni, hogy egy épp a gödör szélén lavírozó, a köztudatban lassan eltemetésre érettnek érzett párt egy halottat tűzzön a plakátjára, ez a legnagyobb ostobaság, amit valaha az elmúlt húsz év kampányai során láttam. Nem, Szegfűsök, nem a Gyula kel életre, hanem Ti mentek a politikai temetőbe. Egyet azért kérek Tőletek.

Ne a Gyula mellé feküdjetek.