Egyenesen a szívük közepébe

Nyugi, nem vasárnapi mesterlövész kurzusra invitálom a Kedves Olvasót, és mégcsak nem is fizikai agresszióra buzdítok. Ellenben azt gondolom, hogy az összes ballib mondanivalónk nagyjából fabatkát sem ér, sem tartalmában, sem nyelvezetében. Nem jó helyre lövünk, és még azt is vaktölténnyel tesszük.

Mindaddig nem fogunk nyerni a Narancsok ellen, amíg nem tudjuk megmutatni a Népnek az Orbán Rendszer lényegét. Illetve hát még ennél is rosszabb a helyzet. Ugyanis nem elég az Ő lényegüket közérthetően bemutatnunk, hanem azt is mellé kell tennünk, hogy mi miben különbözünk Tőlük. És a különbséget kell ugyanolyan kézzelfoghatóvá tennünk, mint Orbánék a rezsicsökkentést tették. Az európai minimálbér, meg az emberi jogok chartája mind szuper dolog, én spec értem is, meg még itt a nettérben páran, csak a választó, a Nép gyermeke, az meg nem. Kezdünk klassz kis városi szubkultúrává válni az Országunkban, miközben az Ország nálunk kétszer nagyobb része naggyűléseken röhög rajtunk, a még nagyobb része meg otthon szarik ránk. Mert ugye ezek a tények, márha valaki figyelt április 6-án, mikor épp a tudomásunkra hozták ezt a választók.

Topértelmiségünk remek tanulmányokat ír, elolvassák egymást, hátradőlnek, megtettük a magunkét, klassz, kipipa. Jelzem, azokat a tanulmányokat még a ballib politika aktivistáinak a zöme sem olvassa, vagy nem érti. És nekik kéne nemdebár a nem ismert, viszont bonyolultan elmagyarázott összefüggéseket aztán a Népnek eladni, mint mondanivalót. Háááát... Sikerre ítélt projekt, nem mondom. Hüppögünk azon, hogy a Narancsok lenyúlták a médiát - jelzem Ők a politikából ellopott pénzekből kiépítettek sajátot előrelátó módon, míg a mi rablóink ilyesmit nem tettek, csak zsebre a lóvét és felélték -, csak azért azt megkérdem: volna-e mondanivalónk, ha volna médiánk? Merthogy a Jobbiknak sincs médiája ám, csaxólok, és mégis egyre erősebb, mi meg egyre gyengébbek vagyunk, kezitcsókolom. Szóval kéne ám valami használható muníciót összeszedni, hogy legyen mit a csőbe tölteni, ha esetleg lesz csövünk.

Lett volna kormányon 12 évünk az elmúlt 24-ből, hogy elmagyarázzuk a Népnek a világ alapvető összefüggéseit. Mi a jó a kapitalizmusban, mitől jobb a szabad verseny és az öngondoskodás társadalmi szinten és hosszabb távon, mint a vezérelvű elveszem-visszaadom állami gondoskodás, miért jobb nekünk egy nagy szövetség tagjaként létezni, mint az EU, vagy a NATO, mintsem egyedül a bolhapöcsnyi méretű országunkban a semmi közepén, de a legveszélyesebb helyen. De nem tettük, megúszásra játszottunk, kicsi ígéretek a nagy reformok és azok elmagyarázása helyett, konfliktuskerülés, és az üres kalapból választási osztogatás. Így aztán magunk szoktattuk hozzá a Népet, hogy ne gondolkodjon, elégedjen meg azzal, amit kap, és ne is vállaljon kockázatot, ne is akarjon a saját lábára állni. És ezt a lusta és gyáva magatartásunkat most meg is hálálták. Szóval ne butázzuk tovább azokat, akiket mi magunk butítottunk el.

Orbán nem tesz mást, mint kihasználja két évtizedes konfliktuskerülésünket. Nem magyaráztunk el alapvető összefüggéseket, úgyhogy nem is kéri rajta számon senki, ha azokkal szembemegy. EP kampányunk csak azért nem fullad közröhejbe, mert a falu amúgy sem érti, mi ez az egész, így nem kell kikeredett szemekkel találkoznia az aktivistánknak, mikor próbálja elmagyarázni, hogy mi is az a Regionális Operatív Program, vagy mi  ..szom. Eszük ágában sem lesz falun elmenni szavazni, a városokban talán, így onnan megkapják a kellő visszajelzést a kampányguruink, hogy okésrácok, közérthető és ütős a kampányunk. Az hát, marhára. Egymást továbbra is értjük, reménykedjünk egy alacsony részvételben, mert akkor csak a Fidesz ver minket ronggyá, a Jobbik tán annyira nem.

Szóval gyerekek, ez így marhára kudarcos történet lesz ám. Lebutítottuk a Népünket sikerrel, viszont erről a kampányokban, meg a politizálásunkban elfelejtkezünk. Meg kell tanulni emberül beszélni, nem politikusul és értelmiségiül, vagy a Jobbik eltapos bennünket. Mikor plebejus politikáról beszélek, akkor erről beszélek. Közérthető témák, néhány lényeges ponton fölkeltve az amúgy azért kiváltható közérdeklődést, és arra egykét konkrét, nyilvánvalóan megcsinálható megoldás. Nemcsak rendpárti, menetelős tettek lehetségesek, csak le kéne fordítani a létező és számonkérhető javaslatainkat emberi nyelvre. Tulajdonképpen Blogommal épp ezt próbálom jóideje: bonyolult összefüggéseket egyszerű nyelvezettel elmagyarázni, hogy abból az Olvasó hasznáható, továbbvihető muníciót kapjon. Úgyhogy ez itt egy bevezető olvasmány volt, mert belevágok magam ebbe a feladatba, lévén máshol erre valós szándékot nem tapasztalok. Délután el is kezdem, várlak erre a túrára, Kedves Olvasóm.

Készítsd a menetfelszerelést.