Kocsis Máté a gyorsuló szopórolleren

Egykori barátomnak, és tanítványomnak mostanában nem könnyű az élete. Kikerült a Parlamentből, Bizottsági Elnöki székéből, Ügyészségen van rá vonatkozó feljelentésem, és kapott egy jogerős bírósági ítéletet már megint, és annak kapcsán egy bírósági végrehajtást. Überciki.

Mielőtt belekezdek, egy kis segítség az Olvasónak: a bevezetőben, és a cikkben lévő narancssárga kiemelések mind hivatkozások, csak rájuk kell klikkelni, és már nyílnak is az előzmény írások. Kocsisnak ugyanis már dossziéja van, akkora, hogy kilóg a monitorból. Na, de akkor a lényegre.

Tegnap a Magyar Narancsban megjelent egy hosszú történet lezáró fejezete. Itt található. Írója ismét Zsidai Péter, az általam ismert igen kevés valódi magyar oknyomozó újságíró egyike. Mivel gyakran foglalkozik Nyolckeres témákkal, így aztán Kocsissal is - nehéz lenne a kerületi mutyikat és hülyeségeket megírni a polgármester kihagyásával -, ezért aztán kialakult köztünk az idők során egy jó személyes kapcsolat. Az Ő Kocsis ellen indított polgári perében voltam tanú, épp ott történt a Mátégyerek hamistanúzása, amire a feljelentést tőlem megkapta, és ami valószínűleg politikai pályájának és személyes szabadságának egyidejűleg fog véget vetni.

A Narancs cikke egy köztisztviselő kálváriájának lezáró története. Mivel a B.K. által átéltekben mindvégig benne voltam - először ellenérdekelt félként, majd a valóságról meggyőződve, és Kocsis Máté gyomorforgató tevékenységétől megundorodva már segítő szövetségesként, ezért meglehetősen jól ismerem a sztorit. Lényege annyi, hogy 3 évvel ezelőtt olyan adatok szivárogtak ki a Nyolckeres Önkormányzatból, melyek csak jólinformált belső embertől mehettek ki. Akkor még Kocsissal együtt dolgoztunk, így a személy beazonosításának kísérletében magam is résztvettem. Ám biztos információ nem került a kezünkbe, gyanú volt csak, de nem nyert megerősítést. Eredmény hiányában pedig a vizsgálódást abbahagyni kell, nem ítélkezni, gondolom ez józan paraszti ésszel nyilvánvaló. Ehhez képest Kocsis nem befejezte, hanem fölrobbantotta az épp kimúló történetet. Horvátországi nyaralgatása közben elkezdte SMS-ekkel bombázni B.K.-t, és azon SMS-ek mindegyikét azon frissiben át is küldte nekem, gondolom buksisimogatásra várva.

Az SMS-ekre B.K. válaszolt, ezen válaszai végig a köztisztviselőtől a polgármestere felé elvárható lojalitás keretei között maradtak, annak ellenére, hogy a polgármestertől egy ilyen nyaralás közbeni megfélemlítő akció elfogadhatatlan. Nos, Kocsis mint aki jól végezte dolgát, nyaralásából visszatérve eljött hozzám - gondolom újabb dícsérő szavakért - majd elindította B.K. eltávolításának folyamatát. Ezt azonban megalapozatlan tartalommal és formában tette, így B.K. az ügyet munkaügyi bíróságra vitte, ahol magam is megjelentem tanúként, bizonyítva, hogy Kocsis Máté, és közvetlen hivatalnokai jogszerűtlenül jártak el. B.K. a pert mind első fokon, mind másodfokon megnyerte, innentől az emberfia megintcsak józan ésszel úgy gondolná, hogy eddig tartott a sztori. Jogerős bírósági ítéletet végrehajtani kell, nem szórakozni vele. De Kocsisék mégis ezutóbbit tették, a Bíróságnak végrehajtást kellett elrendelni, így B.K. végre a pénzéhez jutott.

Két dolog, ami igen súlyossá teszi ezt az Ügyet. Az első: az a Kocsis Máté nem hajtotta végre a jogerős bírósági ítéletet, aki mindeközben a Parlament Rendészeti Bizottságának Elnöke is volt, magyarul az igazságszolgáltatás legfőbb parlamenti ellenőrző szervének főnöke. Az Ő ilyen magatartása egyszerűen védhetetlen és megindokolhatatlan: Neki kellett volna élen járnia a jogi normakövetésben, ehhez képest pont az ellenkezőjét tette. Ez elvi kérdés, és jól minősíti Kocsis Máté habitusát, és egyben azét a parlamenti többségét és általa fönntartott kormányét is, amelynek dolgozott.

A másik dolog azonban merőben gyakorlati kérdés, olyan szintig, hogy abból egy újabb Kocsis Máté elleni büntetőfeljelentés keletkezik, és ismételten oly megalapozottan, hogy szinte lehetetlen lesz eltussolni. Tudnunk kell, hogy amikor egy polgármestert följelentenek, akkor a Bíróság aszerint szokott ítélni, hogy vajon személyes-e a felelőssége, vagy pedig csak általános, vezetői pozíciójából következő. Egy akkora rendszerben, ahol ezer alkalmazott van, mint Kocsis Máté és a Nyolcker Önkormányzat esetében, gyakorta előfordulnak hibák és visszaélések. A Bíróság azt vizsgálja ilyenkor, hogy azokról a polgármester tudott-e, és megtett-e mindent a megelőzésük és elhárításuk érdekében. Ha nem tudott róla, vagy ha mindent elkövetett a kármentés ügyében, akkor ártatlan, ha pedig tudott róla, és nem tett ellene semmit, vagy épp elősegítette a törvénytelenséget, akkor pedig bűnös. Érthető, életszerű és egyszerűen alkalmazható norma, nem is szokta vitatni senki.

Kocsis Máté ezen ítélkezési gyakorlat szerint bűnös, és nem fogja megúszni. Azért nem, mert az Ő magatartása ebben az ügyben egészen kirívóan törvénytelen volt: olyannyira személyes ügyként kezelte, hogy minden döntést maga hozott meg, és ráadásul a saját hivatalnokainak és megbízott szakértőinek tanácsával szemben. Ha van rosszhiszemű magatartás, akkor ez az. Ha van polgármesteri önkény, akkor ez az. Ugyanis B.K. munkaügyi perében az épp Kocsis Máté által a Nyolcker Önkormányzatának képviseletével megbízott ügyvéd peren kívüli egyezséget javasolt. Áttekintette az iratokat, beleásta magát az Ügybe és számára egyértelmű volt, hogy a pert az önkormányzat el fogja veszteni, és minimalizálni akarta az adófizetők pénzének kártérítésre költését. Egyeztetett B.K.-val és meg is állapodtak: az Önkormányzat kifizet 3,5 millió forintot elmaradt bérként és kártérítésként, B.K. pedig eláll jogos követeléseinek egészétől.

Korrekt alku, a kirúgást nem teszi meg nem történtté, de legalább a mindkét oldalt ért kárt minimalizálja. Ilyenkor egy tisztességes polgármester elfogadja a saját maga által megbízott ügyvéd javaslatát, hisz azért bízta meg, és beterjeszti a Képviselőtestület elé az egyezséget. Oda, ahol abszolút többsége van, és ahol az Ő előterjesztéseit vita nékül fogadják el minden esetben. Ám Kocsis Máté másként döntött. A kész, mindkét fél által elfogadott egyezségi megállapodást nem terjesztette be a Képviselőtestülethez, hanem szépen kidobta a szemétbe. Az általa megbízott ügyvéd ezt akkora ostobaságnak tartotta, hogy visszaadta a megbízását. Kocsis Máté tehát szembement a józan ésszel és szembement a megalapozott szakmai javaslattal. Ez az Ő személyes döntése volt, azt másra nem kenheti.

A másodfokú, jogerős ítélet végül 6,4 millió forintos kártérítésre kötelezte B.K. felé a Nyolcker Önkormányzatát. Ez pedig 2,9 millióval több, mint amit ki kellett volna fizetni egy évvel korábban egy megalapozott és elfogadott egyezségi megállapodásban. Ezt a különbözetet, a 2,9 milliót az adófizetők állják. Ezt a pluszköltséget Kocsis Máté személyes, senkire és semmire tekintettel nem lévő döntése idézte elő. Kocsis Máté személyes bosszúja 2,9 millió forintos kárt okozott a magyar államnak. Ez pedig bűncselekmény. Bűncselekmény az is, ha egy magas beosztású személy személyes pozícióját arra használja, hogy bárkin bosszút álljon. Ebben a folyamatban pedig végigkövethető a személyes motiváció bűnös volta. Egy bíróság döntésének jogi csűréscsavarással történő semmibevétele pedig szintén eléri a bűncselekmény szintjét, ha magas beosztású állami vezetőről van szó.

Kocsis Máté háromrendbeli bűncselekmény elkövetője, és mindhárom esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok elégségesek ahhoz, hogy meg is kapja érte a megfelelő büntetést. Hamis tanúzás, hivatali visszaélés, hanyag kezelés, rosszhiszemű joggyakorlás. Kocsis Máté már egyszerűen egy köztörvényes bűnöző. Pusztán idő és kitartás kérdése, hogy a parlamenti székből kizuhanva röppályája végén oda jusson, ahová való.

Börtönbe.