Hosszabbítás

Ha már úgyis focilázban él az ország, akkor a cím is tükrözze ezt. És valóban nem akarom senki örömét ürömmé változtatni, de a politikai elemzőnek is megvan a maga feladata: megmutatni olyan összefüggéseket, amelyek elsőre nem nyilvánvalóak.

A tényekkel kezdjük: Magyarország 44 év után kijutott a foci EB-re, és ráadásul ott továbbjutott a következő körbe. Van tehát mit ünnepelni, fociszerető nép lévén nem meglepő az általános ováció. Ez eddig okés. Más országokban is fontos tömegesemény az EB, szurkolók tízmilliói nézik minden percét, és egy győzelem után náluk is utcára megy a nép ünnepelni. Ez is rendben van. Csakhogy van némi különbség abban, hogy a focieseményeknek milyen hatása van az adott ország egészére. Ausztriát legyőztük, kiestek, számukra vége a mókának, hazamennek a legények, kicsit szomorkodnak, és a sógorok számára le is zárul a történet. Nem válik politikai eseménnyé, nem bukik miatta kormány, megy tovább az élet odaát, mert a helyén kezelik a dolgot. És ez általában is elmondható az összes résztvevő országra: ott addig tart a fociláz, amíg megy az EB, aztán visszatér az élet a normális kerékvágásba.

Nálunk azonban nem így lesz. Nálunk ugyanis a foci nem egy népszerű sport, hanem a Diktátor kedvenc játéka. Önmaga nem volt tehetséges a pályán, nem is ott játszik elsősorban: Ő a focival, mint játékkal játszik, és hosszú évek minden percében, nem a labdával a pályán két félidőnyit. Máshol egy miniszterelnök nem épít százmilliárdokért stadionokat, pláne nem a saját kertje végébe, és nem az a társadalmi esemény, ha a szülőfaluja csapata meccset játszik. Nálunk azonban az államforma Népstadion, az ország neve Focisztán, a politikai "elitünk" ugyanis többet foglalkozik a labdarúgással, mint az oktatással, egészségüggyel, vagy bámivel, amivel valójában foglalkoznia kéne. És persze azt is tudjuk, hogy a továbbjutott magyar csapat teljesítménye nem a stadionépítési láznak, és nem a Felcsúti Fociakadémiának köszönhető, külföldi edző külföldi klubokban játszó magyarokból kovácsolt működő csapatot.

Csakhát a mi hazánk régóta nem a tényekre épül. Ilyen gátlástalan rablóbanda még sohasem vezette, és mégis hatalmon van, és azért, mert képes a tömegeket manipulálni. Ebben sajnos zseniális a Felcsúti Gazember: hiába tudja mindenki, hogy lopcsalhazudik, mégse kergeti el a népünk. És itt jön be a mostani EB-siker politikai következménye, és a cikk címe: Hosszabbítás. A helyzet az ugyanis, hogy Orbán kétharmaddal megnyerte a 2018-as választást. Mindent egy lapra tett föl, és nyert. Beazonosította önmagát a focival, ezért aztán a kudarcok az Ő kudarcai, de a sikerek is az övéi. Elmúlik majd néhány hónap az EB után, és a fenét sem fogja már érdekelni, hogy valójában kik is alkották a magyar csapatot, és minek volt köszönhető a siker. Elkezdődik majd a Narancsmédiában az agymosás: Orbán a magyar foci felélesztője, lám, belevágott, hosszú éveken át tűrte a politikai támadásokat, és végül Neki lett igaza.

És minden dologra ezt fogják ráhúzni. Egészségügy, oktatás, szociális rendszer, egyáltalán: bármi és bármikor. Egy érvük lesz mindenre: lám, végül Orbánnak lett igaza, csak annyit kell tenni, hogy mindig megvárni türelemmel, amíg az általa megtervezett "reformok" beérnek. Mint a fociban, nemde. Olyan agymosási muníciót kapott, amitől egy diktátor mind a húsz ujját megnyalja örömében. Igen, a lábujjait is, főleg azért, mert azokkal focizik. A Fidesz elbizonytalanodott szavazótábora épp megerősödik hitében: Orbán egy zseni, csak türelemmel ki kell várni, amíg a szándékai érvényesülnek. Összerombolt társadalom, annak működésképtelen alrendszerei: kit érdekel, tessenek türelemmel várni, mert majd ott is megtörténik a Csoda, mint a fociban, épp most bizonyosodott be a Felcsúti Gazda tévedhetetlensége. Nos, ha a fociból vettem a címet, akkor a zárómondat meg jöjjön orvosi hivatásom világából. Mert van arra egy szó, ami az országban a továbbiakban történni fog.

Mellékhatás.