Három kérdés

Kihagytam pár napot, dolgom van, sok, de amit ma írok, az ütni fog. Nagyot. Van amivel érdemes várni, összeszedni a gondolatokat, hogy aztán mindenkinek kristálytiszta legyen: mi is az igazi probléma Agyarországon.

Írtam korábban már pár cikket arról, hogy ismert civilek összejöttek, és megalapították a Civil Ellenzéki Kerekasztalt (CEKA). Magam is Csapatommal benne vagyok, és egyre inkább kezd a dolog felpörögni. A munkánk egy része nem látványos, de azzá válik, mikor az eredményei elkezdenek látszani. Szerveztünk tüntetéseket, hírt adtam róluk, megtanultunk harmonikusan együtt dolgozni, ami a mai Agyarországon ugyancsak a ritkaság kategóriája. És akkor ennyit felvezetésként, jöjjön a BUMMM.

A cím ennyi: Három kérdés. Nos, ezek nem olyanok, amiket csak úgy általánosságban, elgondolkodtató szándékkal szoktam a blogban, vagy a neten föltenni. Ezt a három kérdést a Nemzeti Választási Bizottság kapta meg pár hete, éspedig mint népszavazási kérdéseket, hitelesítésre. Ez a három kérdés olyan, amiket ha népszavazásra engednek, és azt a hazánkfiai megszavazzák, megöli a Diktatúrát. Nagy szavak? Frászt. Ha tudjuk egy Rezsim gyenge pontját, azt kell támadni, és ha sikerül, összedől a kártyavár gyorsan.

A Felcsúti Maffia alapja a pénz, annak áramoltatása pedig a közbeszerzéseken keresztül folyik. Egy része állami szinten, nagyobbik hányada azonban az önkormányzatokban. Évi 2000 milliárd forintnak megfelelő euró kerül megrendeléseken keresztül Fidesznyik cégekhez, háromszoros áron megcsinálva mindent, így aztán marad bőséggel lóvé, hogy a döntéshozók offshore számláira dőljenek a milliárdok. A Rezsim zsoldoshadserege gyorsan szétesne, ha az olajozott közpénz-áramlást átláthatóvá és egy életen át büntethetővé tennénk.

És épp ezt célozza a három kérdés. Fölteszem eredetiben a Nemzeti Választási Bizottság három határozatát. Gondolom, ki teccenek találni: mindhárom kérdésünket elutasították. Röviden elmagyarázom a három kérdés lényegét, aztán itt vannak a képeken cizelláltabban, jogi nyelvezettel. A kérdések, józan paraszti ésszel: 1. Minden állami pénzt érintő szerződésnek nyilvánosnak kell lennie. 2. Semilyen állami vagyonra vonatkozó döntést nem lehet titkosítani. 3. A korrupciós bűncselekmények SOHA nem évülnek el, egy életen át BÁRMIKOR büntethető az elkövető politikus.

Na, gondolom azt könnyű kitalálni, mit tett a Nemzeti Választási Bizottság. Azt, amiért fizetik Őket: elutasították mindet. Csakhát van itt egy kis probléma. Még mindig vannak, akik abban a tévhitben élnek, hogy a parlamentben magukat ellenzékinek nevező üldögélők ellenfelei a Rezsimnek. Tettem már föl ezernyi bizonyítékot, hogy éppúgy részei a Rendszernek, mint maguk a Fidesznyikek. De a mai bizonyítékaim perdöntőek e tekintetben. Tessenek jól megnézni a fölrakott Nemzeti Választási Bizottsági határozatokat. Ott vannak az első sorokban a szavazati arányok.

A legelsőnél még oké, a legpuhább kérdésnél az elutasítás ellen szavazott négy delegált. Ezeket a magukat ellenzékinek nevező parlamenti pártok küldték a bizottságba, oké. Aztán tessenek megnézni JÓL, hogy az igazán kritikus két kérdésben mik is a szavazati arányok. Igen. Jól teccenek látni. EGYHANGÚAN utasították el a Nemzeti Választási Bizottságba delegált pártemberek, hogy ne lehessen titkosítani az állami vagyont, és hogy egész életében elszámoltatható legyen egy politikus a korrupciós cselekményeiért. Ismétlem: EGYHANGÚAN. A Nemzeti Választási Bizottságba a parlamenti üldögélők által közösen delegáltak közül egyik sem szeretné, hogy az állami pénzek ellenőrizhetőek legyenek. Egyik sem szeretné, ha a korrupcióért felelősségre lehetne vonni elévülés nélkül az elkövető politikust. Hát akkor erről ennyit.

Maradt még kérdés?