Nagy Magyar Demokráciatükör

Az Ország Gyűlése Mozgalom lavinaszerű erősödése kihozza mindenkiből a legjobbat, vagy épp a legrosszabbat. Nagy inger vagyunk: emberek tömegeiből jön elő legjobb énjük, másoknál meg azt a viselkedést látjuk, ami miatt Orbán ily nyugodtan uralkodhat.

Miközben személyesen jelentkezett, nevüket fölvállaló önkénteseink száma már 540 fölött jár, és nagyjából kétszer ennyien vannak, akik mindenféle csatornákon jelezték bekapcsolódásukat, aközben érdemes azért figyelmet fordítani arra a fűrészelésre, víz alá nyomási játszmázásra, ami szintén fokozódó erővel zajlik. Nem, nem a Fidesz az, amelyik minden erővel próbálja valahogy elejét venni Mozgalmunk megerősödésének, hanem a mi drága ellenzéki demokrata kollégáink próbálnak meg számosan aláásni bennünket. Az ellenzéki pártok, sajtó, hangadók és hangulatkeltők érzékenységébe jól belegázoltunk, nem baj, kibírjuk, várjuk majd mindahányukat szeretettel augusztus 8-án a Kossuth téren és utána is mindaddig, míg Orbán hatalmon van. Kikaparjuk Nekik a gesztenyét, hamár az elmúlt 4 évben sikerült oly passzivitásba merülniük, hogy a Nép is letargiába esett. Harag, vagy elkeseredettség nincs bennem irányukba, nem is lesz, egyszerűen a tét túl nagy ahhoz, hogy kisded pozícióharcokba beszálljak.

Felhívásaink terjednek mint a futótűz, és a látható elnyomási kísérletek a tenni akaró emberekben dacreakciót szülnek: csakazértis jönnek hozzánk, és annál inkább, minél jobban megy a fúrásfaragásunk. Utolsó fázisban tart a rendőrségi egyeztetés a Demonstrációról, azt kell mondjam, hogy konstruktív megbeszélésekben veszek részt, aztán persze meglátjuk, hogy ezzel együtt megkísérlik-e végül megtiltani a dolgunkat. Persze hiába, a lehetséges tiltási alapokat kikerültük, ha kiderül, hogy mégis bírósági úton kell kicsikarnunk augusztus 8-at, akkor arra is fölkészültünk, és mindennel időben vagyunk. Minden körülmények között megkezdjük a Demokrácia Erődjének Kossuth téri kialakítását, fölállt már a vezérkar is, feladatokra bontva teendőinket, zajlik a gyakorlati szervezés. És ha az első három napban a földobott hógolyóm ilyen reakciókat váltott ki, az biz azt jelenti, hogy épp a rég várt lavina dübörgését éljük át, és ebből még bármi is lehet. Illetve pontosítok: lesz is.

Az a helyzet, hogy az Ország Gyűlése Mozgalom már most is elfoglalta a netes nyilvánosságot, a Fészbukon meg nagyjából bárhol 20 centinyi legörgetéssel beleütközöm valamilyen felhívásunkba. És jelentem alássan, ez nem azért van, mert precíziós médiakampányt folytatnánk: szervezzük persze azt is, de ott még nem tartunk 3 nappal a startpisztoly első lövése után: ez bizony a demokraták spontán reakciója, amit köszönünk. A hivatalos ellenzék közben hallgat, pártostul, sajtóstul, de épp véletlenül, és épp a várható helyeken már megy a hackelgetésünk. Van már a személyemről szóló friss lejárató blog - ez sem újdonság, Kocsis Máté már csináltatott ilyet rólam ForróLángos címmel, a PestiSrácok Fideszmédia szerkesztésében, azóta már ellepte a feledés homálya -, jönnek a ronggyácáfolt régi cikkek, amikben minden vagyok, csak fehérember nem, ahol tehetik irtják a felhívásainkat, meg még ezer dolog. Gondolom el akarnak rettenteni a folytatástól, vagy legalábbis lassítani az előrehaladásunkat, dehát ezt Kocsis Máté, meg a Fidesz is két éve próbálja, és látható sikertelenséggel.

Szóval két dologra jók ezek a fúrófaragós ellenzéki reakciók: először is megtudjuk belőlük, hogy jó úton járunk, a pánikba esettek, mocskolódók saját vélt vagy valós pozíciójukat féltik tőlünk. Másodszor pedig inkább csak tovább hergelik azt a létező demokrata embertömeget, amely már piszkosul szeretne valamit tenni, mert a töke tele van ellenzékünk impotens viselkedésével. Úgyhogy megyünk előre, mint a páncélosék, közben pedig tükröt tartunk minden ilyen negatív ellenzéki kampánynak: nehezen tudják ugyanis az aktivizálódó, ébredő magyaroknak megmagyarázni tetteik mozgatórugóját. De mégegyszer mondom: nem okozott meglepetést ez a viselkedés, ezt vártam, nem véletlenül erősödik Orbán napról napra, és az Ország Gyűlése Mozgalom már túl van azon a ponton, hogy megállítható legyen. Önkénteseink több mint fele olyan emberekből áll, akik a jelen ellenzéki pártstruktúra egyik résztvevőjének sem támogatói, a többiek pedig pártok szavazói. És mozgalmunkban jól megférnek egymással, ugyanis tartjuk az eredeti irányt: feladatunk a 2010-es Alkotmányos Rend helyreállításának kikényszerítése, és nem más, és nem több.

Napokon belül beindul majd ellenünk - nyilván elsősorban személyesen ellenem - a Fidesz kommunikációs henger is, de az sem izgat: ebben sincs semmi új. Nyilván Ők is látják, hogyan terebélyesedik a Mozgalom percről percre, és mivel ez nem volt a terveikben, ezért aztán reagálniuk kell, és reagálni is fognak. Mi pedig büszkék vagyunk erre, és minden támadás csak megerősít bennünket eltökéltségünkben. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy jópár helyen a hétvégén, vágható cigifüsttel telt szobákban, izzadó homlokráncolás közben megy majd a mérlegelés: szabad-e kimaradni? Milyen ciki lesz, ha bizonyos ellenzéki pártok kijönnek hozzánk, mások meg távolmaradnak? Csakhát ez meg ilyen játék, bocsi: mindenkinek megvolt és megvan a lehetősége beszállni, várjuk szeretettel a későn ébredőket is, nincs harag, itt Orbánűzés a tét, nem pozícióharc. Az ellenzéki szavazók gyülekeznek, nem valószínű, hogy kedvelt pártjaik kimaradhatnak a dologból: ha a szavazók megérkeznek, akkor a pártjaik is rákényszerülnek erre. És ha eddig nem sikerült önmaguknak összehozni a minimálkonszenzust, akkor majd finoman rávezetjük Őket erre. 

Mi már megyünk, várunk Benneteket.