Sok(k)

Nem az a sokk, hogy Orbán győzelemként ünnepli a vereségét, hanem az, hogy ezen tömegek képesek még mindig meglepődni.

A farkas, az ragadozó. Húst eszik. Füvet-lombot-frisshajtást meg nem eszik. Mert ragadozó. Olyan, amilyen. Orbán egy Geci, az Őt legjobban ismerő exspanja jelentette ki róla, akkor is elhihetnénk, ha magunk ezt nem tapasztaltuk volna elégszer. Ja, mellesleg Diktátor. A Gecit nem kell elmagyaráznom, de a Diktátort láthatóan újra meg újra. A Diktátor az farkas, teccikérteni. Húst eszik. Növényt nem. Van bárki, aki komolyan gondolta, hogy Orbán föláll majd a színpadra a népszavazás estéjén és bejelenti, hogy vesztett? Naugye.

Azokról az eszement vágyálmokról meg, hogy majd lemond, inkább szót se ejtsünk, ne csináljunk magunkból nagyobb hülyét, mint ami elengedhetetlen. Tessenek ízlelgetni a szót: Diktátor. Az van, amit Ő akar. Mindig az van, mert Diktátor. És egészen addig az lesz, amíg Diktátor. Nemtom, valamiért egy egész Nép él tudathasadásban. Mondja, hogy Diktátor, de nem érti meg. Ha megértené, amit mond, akkor nem lepődne meg minden egyes újabb diktatórikus lépésen. De meglepődik, tehát nem érti.

Van egy kedvenc példám, mondani is szoktam, mikor az emberekkel beszélgetek a sátorban, országjárás közben. Tölgyfa. A tölgyfa, az mindig, minden ágán hullámos szélű leveleket növeszt, és makkot terem. Nem terem se őszibarackot, se görögdinnyét, se krumplit. Csak makkot. Mondom: mindig, minden ágán. Aztán vagy felfogja végre egy népnyi természetjáró, hogy a tölgyfa az ilyen, vagy áganként újra fölfedezi, hogy ez a gally is makkot terem, meg az is, vajon mindegyik? Igen, mindegyik. Mert tölgyfa, és az összes ága ugyanabból a törzsből nő ki, csókolom.

Ne tessenek tovább önbecsapni, hiú ábrándokat kergetni. Minél tovább hergelik ugyanis önmagukat hiú ábrándokkal, annál később jön össze a szükséges erő a Diktátor legyűréséhez. Ne tessenek újra meg újra meglepődni ugyanazon, fel kéne nőni a feladathoz. Ennek első lépése: tudomásul venni végre a valóságot. Azt, hogy Orbán Diktátor. Tehát mindent megtehet, és meg is tesz. Szarik arra, hogy mások mit várnak el Tőle, ne csináljunk tehát úgy, mintha volna bármi hatásunk Rá azzal, hogy felszólítjuk, követeljük, elvárjuk, miegymás szóvirágok.

A ragadozó az csak az erőből ért. Ha nem lesz erőnk, akkor leszarja, mit akarunk. Erőt meg csak utcán lehet felmutatni. Roppantmód unalmasak a kisstílű, 2018-as választásokra kacsingató megélhetési szólamok. Olyan fölénnyel fogja nyerni azokat Orbán, mint még soha. Ha le akarjuk győzni, akkor meg kell tudnunk mozdítani mindazokat, akiket épp otthontartani akart a bojkott-kampány. A mozgás az élet mondá a görög bölcselet, a kamuzás, hitegetés, fontoskodó majomkodás meg nem az.

Diktátort forradalommal lehet legyűrni, sehogy máshogy. Parlamenti bábszínházi, bérellenzéki díszletszerepléssel nem. Közleményekkel sem. A Nép otthontartásával sem. Csak forradalommal. Ha lehet, békéssel, megvan ennek az útja, de csak akkor járható, ha rálépünk. Mindenkinek rég azon kéne dolgozni, hogyan lehet utcára vinni a lustálkodó magyarokat, ehhez képest pótcselekvések tömege uralja az ellenzéki média minden formáját. Ebből elég. Tessenek jönni, szervezkedni, segíteni a szervezkedésben, mert máshogy nem lehet legyőzni a Diktátort. Aki nem jön, az meg marad.

Diktatúrában.