Október 23.

Nyugi, nem történelmi esszé következik. Merőben gyakorlati útmutató jön a közeledő jövőheti vasárnapra. A mostani október 23-ra.

Tett a Rezsim mostanában jópár olyan dolgot, amitől puskaporos a levegő. Érvénytelen kamunépszavazásának győzelemkénti bemutatása, a Népszabadság kinyírása, de van még ezenkívül is jópár. A kérdés csak az október 23. előtt, hogy mindezek elégségesek-e ahhoz, hogy meglegyen a kritikus tömeg az elkergetéséhez. Rajtam, rajtunk ne múljon, olyat tettünk ennek érdekében, hogy a fal adta a másikat. Felajánlottuk a parlamenti pártoknak, hogy hajlandóak vagyunk velük együtt tüntetni. Tettük ezt annak ellenére, hogy erkölcseikről, "ellenzékiségük" milyenségéről jottányit sem változott a véleményünk. És tettük ezt annak ellenére, hogy az általunk szervezett tüntetés várható biztos létszáma többszöröse az Övékének.

Úgy gondoltuk ugyanis: ha minden valamirevaló, és önmagát ellenzékinek meghatározó szervezet MINDEN hívét egyidőben egy helyre összehozzuk, tán meglesz a kritikus tömeg. Így aztán nem néztük a létszámokat, nem néztük a parlamenti "mellészavazgatásokat", bojkottnak nevezett mandátum-megtartásokat. Túlléptünk rajtuk egy magasabb cél érdekében. De mint mondtam: a fal adta a másikat. Tárgyalásra felhatalmazott képviselőnket be sem engedték a parlamenti pártok megbeszélésére. Hát erről ennyit akkor. Ha a gesztustevő kezet elütik, a gesztustevő minimum elgondolkodik: jó helyre címezte-e a felajánlását. Jelentem, megvolt, elgondolkodtunk. NEM. Nem jó helyre címeztük.

Innentől persze a kritikus tömeg kialakulásának amúgy sem Himalájányi valószínűsége minimálisra csökkemt. Lesz két komoly tüntetés, meg sok pici. A miénk délelőtt tízkor, a Kossuth térnél, egyidőben az állami ünnepséggel. Gondolom nem kell kifejtenem, miért ott, és miért akkor. Nincs hazugabb dolog, mint amikor egy Diktatúra forradalmat ünnepel. Ez ellen fel kell lépni, ugyanúgy, ahogy idén tavasszal történt Orbán Múzeumkerti beszédénél, vagy még keményebben egy évvel azelőtt ugyanott. Akinek már eléggé tele van a töke a Rezsimmel, és nem fél az arcát megmutatni, hogy ezzel a bátor tettel a ma még otthon ülőknek PÉLDÁT mutasson: jó társaságban lesz. Forradalmárok között.

A másik tüntetés a parlamenti pártoké - néhány csatolmányukkal - délután 3-kor az Astoriánál. A helyszínnek, meg az időpontnak esetükben is megvan a jelentése. Jó távol a Parlamenttől, nehogy esetleg valami keményebb hang megfertőzze a békés zászlólobogtatást. És délután, mikor már nincs állami ünnepség, nehogy megzavarják azt bármilyen módon, és nincs még este sem, mikor az emberek hajlamosabbak az elszabadulásra. Meg lehet majd hallgatni, hogyan lesz leváltva 2018-ban Orbán békés választásokon olyan pártok összefogása által, amik még hitelesebb, és népszerűbb korukban sem voltak képesek még csak megszorítani sem a Fideszt. Dehát a remény, pláne a hamis hal meg utoljára. Bár ezt a típust Orbán biztos túléli.

Úgyhogy Kedves Olvasóm, Barátom, Harcostársam, Ismerősöm! Mi ott leszünk a Kossuth térnél október 23-án délelőtt 10-kor. Látva a jelentkezők létszámát, és annak folyamatos bűvülését: nem kevesen leszünk ott. Mi a minőségi ellenzékieket várjuk. Azokat, akik nem tojják össze magukat, ha rendőrt, neadjisten TEK-est látnak. Akik felébredtek már, és képesek szembenézni a VALÓSÁGGAL: a Diktátor választások útján nem távolítható el. Akik ottlétükkel PÉLDÁT mutatnak a ma még otthonlevőknek: bátorság és tettek nélkül nem lehet megváltoztatni a jövőnket. Vagy mondhatom még egyszerűbben.

Várjuk a felnőtteket.