DK - Józan Ésszel!

Ez most itt egy kampányszlogen javaslat. Ugyanis az elmúlt hetek válsága megmutatta, miben is különbözik a választó felé a DK az összes többi párttól. Olyan szélsőséges támadások érték, amelyekre könnyű lett volna rosszul reagálni, de nem így történt.

Én a hibákat, a válságokat egyáltalán nem tartom rossznak: az első a tanulás folyamatának velejárója, utóbbi pedig mindig egy lehetőség is a megújulásra, vagy valami nagy dolog létrejöttére. A "teher alatt nő a pálma" nem azért lett közelfogadott mondás, mert hazugság lenne, hanem épphogy nagyon is igaz. És most aztán volt teher dögivel, érdemes akkor az ebből eredő növekményt felismernünk, és a DK javára fordítanunk. A kampányszlogenek csak akkor ütnek, ha egy egész érzületrendszert fognak össze rövid szavakba. Teljesen hatástalan lehet a legkreatívabb duma is, ha nincs mögötte tömegesen átélt valóságtartalom: minden szlogen elszáll a levegőbe, ha nincs kipányvázva a mögöttes mondanivalója a Nép lelkében. És ami ebből az egész Pásztor-Miskolc hisztériából lejön a Nép felé, az nagyjából ennyi: a Demokratikus Koalíció normális, tevékenységét a Józan Ész irányítja. 

Csupa józan dolgot tett, akaratlagosan vagy spontán módon, és még a körülmények is azt segítették elő, hogy mikor nem tett semmit, akkor is józannak tűnjön. Az emberek pedig szeretik a középutasságot, a normalitást, és döntő többségükben elutasítják a szélsőséges agressziót. És akkor nézzük, mitől is lett rövid időn belül a DK a Józan Ész Pártja. Ez a dolog már a mostani válság előtt is érzékelhetővé kezdett válni: nem értettem ugyan egyet az Összefogásba való belépéssel, és amíg lehetett ágáltam ellene, de a Nép számára józan döntésnek tűnt. Nem mindenki politikai stratéga, meg szavazatmaximalizáló, sőt, így aztán a szavazótömegnek a DK kompromisszumkész, áldozatot vállalni képes Pártnak látszott. Számomra is ezért vált elfogadhatóvá, sőt támogathatóvá ez a döntés, mert bár a DK kevesebb mandátumot kapott, mint amit kaphatott volna, de hosszabb távon az imázs kialakulását egy ilyen lépés megindította.

Ugyanez a helyzet a Feri azon nyilakozataival, mikor bocsánatot kért korábban elkövetett politikusi hibáiért. Sokan akkor ezt nem értették, azt mondták, elég a mea culpából, pedig az szintén egy okos dolog volt. A Nép ugyanis díjazza az olyan embereket, akik valóban emberek: az ember pedig hibázik, és ha egy olyan nagyságrendű pali mint a Gyurcsány, ezt hajlandó is elismerni, akkor bizony az pozitívan rezeg ám a Néplélekben. E két dolog pedig olyan értelmezési keretrendszert jelölt ki, ami megágyazott a mostani politikai háború megnyerésének, és a válság DK erősödésére való használhatóságának. Önmaga a konfliktus is az elejétől fogva nyertes ügy "józansági" szempontból. Adott a legnehezebb társadalmi-gazdasági alapokkal rendelkező nagyváros, Miskolc, ami az ipar rendszerváltáskori összeomlásával nagyobb gebaszba került bármely más településünknél. Az egzisztenciális válság pedig természetesen eleve erősíti a bűnözést: aki pedig épp rendőrkapitányként helyt tud állni ilyen körülmények között, az nem egy lúzer típus. Pásztor 2000-től 2010-ig volt a Város rendőrkapitánya, tevékenységét politikai konszenzus övezte, minden párt támogatta munkája közben, és mikor elhíresült mondatait kimondta, akkor is az egész város teljes politikai spektruma állt ki mellette. 

Szeretik ezt a hangulatkeltők elfelejteni, de akkor Miskolcon nem a Jobbik tüntetett Pásztor mellett, hanem minden párt: az MSZP-s polgármesterrel az élen a Fidesz, az SZDSZ és még a Jobbik is. Akiknek van önkormányzati vezetői tapasztalata, az tudja: vannak számosan konszenzusos ügyek, amikben nem a pártpolitika, hanem a helyi érdek az első. És ez ilyen volt, ezért aztán mindenki bele is állt az ügybe, ugyanis mindenki alkalmasnak tartotta a Város rendőrkapitányát a feladatára. És mivel minden párt kiállt mellette, ezért aztán valszeg a pártok szavazói is ugyanígy éreztek: magyarul Miskolc egyetlen olyan közismert embere Pásztor Albert, aki 10 évnyi tevékenységgel vívta ki a lakosság egészének támogatását. Mellesleg azt elfelejtik közben, hogy kapott a Várostól Pro Urbe Díjat, 2008-ban meg a ballib kormánytól Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, szóval a munkájában a valóságban aligha lehetett gond, sőt.

Ha pedig egy ilyen közelfogadott, közelismert embert jelölnek a Város vezetőjének, az a mai magyar politikai életben egy normális dolog: a Józan Ész bizonyítéka. Nem valami futottak még kategóriás pártbizalmi, vagy Budapestről leejtőernyőző, parlamentbe be nem jutott közsenki, hanem Miskolc népének jelöltje, akit a pártok megtámogatnak, ráadásul összefogva, ami megint egy normális dolog. Pásztor Albert polgármesteri jelölése a Józan Ész diadala, és annál jobb a DK-nak, minél inkább irányítják a nyilakat ezügyben kizárólag a Ferire, meg a Pártjára. A Támadók személye és köre pedig ismétcsak erősíti a Józan Ész érzetét: a miskolciak tátott szájjal nézik, ahogy ronggyábukott politikusok, és olvasatlanná vált újságírók Budapestről meg szeretnék nekik mondani, hogy mi a jó Miskolcnak. Ez a felsőbbrendű nagyonmegmondás már az SZDSZ-t is kinullázta, egyszerűen a nyilazók a közutálat kamrájában laknak a Nép szívében, így akit Ők támadnak, az rögtön szimpatikusnak tűnik.

Minden más Párt visszavonult volna egy ilyen fullextrás össztűz hatására, egyedül a DK az, amelyik kitartott a Józan Ész döntése mellett: közelfogadott miskolci lokálpatrióta, eredményes vezető legyen a polgármester-jelölt, és ráadásul teljes ellenzéki összefogás élén, magyarul nyeréseséllyel. Ez meg jó dolog, ez normális magatartás, ami oly szokatlan a mai magyar politikában, ahol napi érdekek mentén változtatják a prioritásaikat a mindenféle politikai erők. A DK lassan nyer már ebben a konfliktusban, kezd kifulladni az ellenkampány, és ezzel győz a Józan Ész. Vagy itt van a Táblás Marci esete. Kapott egy frászt, ciki, oké, nem ütünk meg embert, de ezt is túlhúzták a Támadók. Józan Ésszel ugyanis nem megyünk be egy tömeg közepébe ezreket provokálni, józan ésszel nem nyavajgunk, ha kapunk egyet, és józan ésszel nem általánosítjuk egy tömegre és egy pártra, ha egy ott lévő ad egy pofont.

Egyszerűen a megmondóemberek mindent túljátszottak éppúgy mint Marci a színjátékát: rasszisztázás ezerrel, olyan emberektől, akik már elvesztették a Népre a befolyásukat, túlzó általánosítások, megatöbbi. A túlzást meg nem szereti a Nép, akárhonnan jöjjön: az egész válság a DK számára jó bizonyítványt hozott, míg Támadói megkapták újra a közéleti elégtelent a magatartás rovatba, még akkor is, ha szorgalomból nem volt hiány. Ez a dolog lassan lecseng, nem maradt már érv, a DK nem vonult vissza, kitartott normális döntése mellett, és ezzel olyan közérzületet alakított ki magáról, amitől egy kampánystratéga megnyalja a tíz ujját. Az imázskampányok rengeteg pénzbe kerülnek és ráadásul nagyon kockázatosak: ha ugyanis a kampányolandó nem azonos azzal, amit Róla megmutatni akarunk, akkor ellentétébe fordulhat az egész. De itt pont az ellenkezője történt: valós viselkedések, igazi döntések, rendíthetetlenség, pont olyan dolgok, amik önmaguktól tesznek mindenki másnál szimpatikusabbá és támogathatóbbá egy politikai erőt. Szóval Kedves DK, erős érzésem az, hogy Támadóitok óriási szívességet tettek Nektek, és kitartásotoknak, jó döntéseiteknek hála olyan imázst adtak Nektek ajándékba, ami semilyen más úton nem lett volna megteremthető. Használjátok szerintem főmotívumként a továbbiakban, mint a DK kulcsimázsát:

Demokratikus Koalíció: Józan ésszel!