Ki legyen a Váltópárt?

Tegnapi írásom fogadtatása nagyjából olyan mint egy tele lajtoskocsié a Szahara közepén, asszem totál beletaláltam az összefogósdi kapcsán egy forró problémakörbe. Mivel azonban még nagyon pörög, ezért értékelésével várok délutánig. Úgyis van egy még fontosabb kérdésünk: Ki legyen a Váltópárt?

Gerincvelőből meg tudom magam is válaszolni, gondolom alapból mindenki beírja majd a kedvenc pártját, de ez az írás most nem a Hajrá .....! vonalat akarja erősíteni, hanem inkább azt megnézni, hogy mi kell ahhoz, hogy bármely ellenzéki erő végül 2018-ban Váltópárttá válhasson. Magyarul elvi és elemzői írás, nem érzelmi állásfogalalás. Ahhoz, hogy ezt a logíkai ívet végig tudjam torzítatlanul vinni, most elhanyagolom az önkormányzati választást: úgy gondolkodom, mintha egyszerűen nem lenne ilyesmi az ősszel. Teszem ezt azért, mert így is épp elegen keverik össze az egyes választások jelentőségét, és ebből aztán téves következtetéseket vonnak le. Úgyhogy alapállításom ennyi: a demokratikus ellenzék célja Orbán Rendszerének megsemmisítése. Figyelem, nem a személyek megsemmisítése, csaxólok, mielőtt beérkeznek a géppuskás kommentek, hanem a Rendszer teljes leépítése. Asszem ez egy helytálló tézis ahhoz, hogy innen elindulhassunk.

Kezdjük tán azokkal a dolgokkal, amik nem fogják Orbán Rendszerét elsöpörni. Vágy szinten lehet mondogatni a mindent elsöprő forradalmi hevületet, amihez csak a szikra kell, és milliók lepik el az utcákat, csak nem reális. A mai közhangulat inkább a mély depresszió felől a még mélyebb rétegbe tart, nemhogy fölfelé mászna. Ott egy szikra nagyjából annyi válaszreakciót vált ki, mint egy leégett csikk: füstmentes gyors elhalás, nem robbanás. A magyar nép perpillanat előbb hal éhen, mint hogy éhséglázadást indítson, és Orbánék okosan pusztítják a nép lelkét. Pontosan tudják, hogy mely néprétegekben nincs már ellenállóképesség és politikai érdekérvényesítő erő, és azokat még mélyebbre taszítják. Tapasztalhatjuk, hogy a közmunka, aminek rabszolga jellege kezdetben mindenkit fölháborított, az a gyakorlati nincsteleneknek végül menedékké vált, amit már adománynak tekintenek mostanra a benne levők, ahelyett, hogy az egész ellen lázadoznának. Szóval tessenek belenyugodni: ezzel a néppel a forradalom nem opció.

Törekedni kell rá persze, hogy 2018 előtt el lehessen hajtani a Felcsúti Patást, de jobb arra fölkészülni, ami a realitás: 2018-ban lehet majd egy nem túl demokratikus és tisztességes, de az EU pénzek megkapásának érdekében kényszerből mégiscsak megtartott választáson eltakarítani Őket. A mostani EP Választás nagyjából kijelölte, hogy kik állnak a startvonalnál, mindegyik párt kapott ahhoz elég szavazatot, hogy együttesen lefogja az ellenzéki térfelet, ezért aztán új politikai erő keletkezése nem valószínű. Van a DK, az Együtt, az MSZP, az LMP és a Jobbik. Belőlük fog kikerülni a Váltópárt, vagy egyik sem válik azzá, körülbelül ez a helyzet. Az alapanyagok megvannak, kezdhetünk főzni. Nem tévedünk nagyot ha azt mondjuk: 2,3 millió szavazóval Orbánék 2018-ban elhajthatók, és a választási rendszer torz volta miatt ennyiből egy kétharmad is simán kijön. A teljes összefogás kalapkabáttal kismasnikkal együtt áprilisban 1,3 millió szavazót hozott, az EP választás összességében még kevesebbet. Szóval minimum 1 millió új szavazót kell ahhoz megnyerni a következő években, hogy Orbán űzhető legyen.

Vannak akik a mai ellenzéki arányokat szeretnék kivetíteni 2018-ra, csakhát ez ostobaság: 1 millió új szavazó megnyerése alapvetően borítja föl az egyes pártok erősorrendjét, ha meg nem sikerül megszerezni a pluszmilliót, akkor meg elindulni is kár a választáson, nemde. Szóval a mostani arányok egyvalamire jók: kijelölték a versenyben indulókat, és megadták az indulólöketet a következő évekre. Az öt szereplőből a váltópárti versenyben kettő szerintem leírható: az LMP és az MSZP. Az LMP sem egyértelmű mondanivalóval, sem karizmatikus politikusokkal, sem szervezettel nem rendelkezik, ez meg olyan induló hátrány, amit csak a többiek látványos bénázása esetén tudnának ledolgozni. Az MSZP mint nagy párt megszűnt létezni, innentől maradék szavazói már nem mehetnek abban a hitben az urnákhoz, hogy a legerősebbre szavaznak, ez pedig pusztító erejű egy valaha nagy párt esetében. Cserélgethetnek fejeket még, de az egész szervezet hosszú évek alatt amortizálódott le olyannyira, hogy a Néptől új szavazatokat szerezni már nem lesz képes. És ez a legfontosabb momentum: aki képes lesz új szavazókat szerezni, ahhoz fognak a most meglévő régiek is csapódni, hogy a szavazatuk minél többet érjen. Ez eddig az MSZP felé tolta a szavazókat, innentől meg elviszi tőlük még a maradékot is.

Marad a Jobbik, a DK, meg az Együtt. A Jobbikkal kezdem, ugyanis gyengültek az EP Választáson, és ha megértjük miért, akkor visszavehetünk Tőlük szavazókat. Beverte Őket a KGBéla Ügy, hisz akik kormányzati múlt hiányában addig a tisztesség imázsát tudták fölmutatni, azokra ez különösen nagy csapás volt. De ennél súlyosabb a helyzetük. Sok vidéki azért támogatta Őket a Parlamenti Választáson, mert elhitték, hogy Ők tudják leváltani Orbánt. Nem tudták, szívás. Nem volt véletlen az a depresszió, amivel Vona akkor a mikrofonhoz lépett: tudta, hogy abban a pillanatban elvesztett százezer szavazót, akik pusztán a váltás reménye miatt szavaztak rájuk. Ők újra szabad préda, megjelennek majd, ha azt látják, hogy van egy hiteles és szervezett erő, amelyik képes lesz orbántűzni. A Jobbik tehát bajban van, hálistennek, bár azt látnunk kell, hogy szervezet és mondanivaló szempontjából erősek, és szavazóik többsége nem tartja Őket szélsőjobboldali pártnak. Szóval a sorsuk ismét csak attól függ, hogy a DK és az Együtt hogy teszi a dolgát a következő években.

A legesélyesebb a váltópárti címre a DK. Karizmatikus vezető, erős és jól szervezett tagság, a programot kicsit emberközelibbé téve ebből bármi lehet. Gyurcsány éppúgy képes lehet lemosni magáról a bukott politikus bélyegét, mint annak idején Orbánnak is sikerült. Szoktam erre mondani a Churchilli példázatot: Őt leírták 1918-ban, oszt mégiscsak épp Nagy Britannia Államférfija lett egyszercsak belőle. Gyurcsány az EP Választás óta már nem bukott politikus, kontraproduktívvá válik innentől kezdve a gyurcsányozás, minél inkább csinálja az ellen, annál jobb az a Ferinek, így aztán a DK-nak is. A DK rendelkezik a legjobb indulóbázissal, hogy felvegye a versenyt a Jobbikkal a vidéki magyarország visszanyerésére. A szervezetnek el kell jutni kiépítettségében a legkisebb településre is, megnyerni helyben hiteles embereket mindenütt, és egészen a legapróbb közösségekig lebontott konkrét cselekvési tervet fölmutatni. És kell mégegy valami, mégpedig a legfontosabb: az Új Erő, az Új Politika érzületének megteremtése. A Ferit akkor fogják elfogadni, és a DK-t akkor fogják elfogadni, ha a múlttól megszabadul, egyértelműen és visszavonhatatlanul elvág minden köteléket, ami a kudarcra emlékezteti a szavazókat. A Jövő Ígérete nem lehet egyszerre a Múlt Kísértete is, nemdebár.

Az Együtt sorsa nem önálló sors. Attól függ, hogy a minden szempontból jobb indulópozíciójú DK mit tesz a jövőben. Létezik az az egymillió szavazó, akit Új Politikával meg lehet nyerni, és ha a DK nem nyeri meg Őket, akkor a Gordonék ki fogják tölteni a szabadon hagyott terepet. Hátrányból indulnak, de egyértelműsítették már, hogy nem szövetkeznek a múlttal, gudbáj vert baloldal. Négyéves verseny indul, akár tetszik akár nem, és az egymillió új szavazóért megy a verseny. Mert mégegyszer mondom: aki elnyeri az új szavazókat, az az erősebbhez húzás miatt meg fogja kapni ráadásként a mostaniakat is. Akik ugyanis Orbánt akarnak majd váltani, azok a legerősebb mellé fognak fölsorakozni. És amelyik ellenzéki erő nagyjából egy év múlva jelentősen le tudja hagyni a többit, az hirtelen nagyon megerősödik majd, mert a most még háromosztatú ballib szavazattömeg a legerősebbhez fog koncentrálódni. Szóval nagyjából ennyi a dolog: ha a DK akar Váltópárttá válni, és meghozza az ehhez szükséges alapvető döntéseket, akkor azzá is válik. Ha elbénázza, akkor a helyére benyomul az Együtt. A meccs pedig egy év múlva nagyjából el is fog dőlni.

És akkor most tessenek kicsit elgondolkodni az önkormányzati választás jelentőségén és stratégiáján a fentiek alapján...