Becsületes vagy baloldali?

Szeretem a provokatív címeket, a többjelentésűeket meg aztán főleg, és ez a cím ilyen: attól függően jelent mást és mást, hová rakom benne a vesszőt. Úgyhogy nem is rakom sehová, maradjon csak így, ugyanis bármelyik jelentéséről szó lesz a következőkben.

Tegnapi, a Demokratikus Koalíció MSZP-hez fűzödő viszonyát taglaló írásom sorsa meglepett. Az idők folyamán hozzászoktam, hogy az ellenzéki pártokkal foglalkozó kritikai írásaim csak feleakkora olvasottsággal pörögnek, mint mikor a Fideszt vagy a Jobbikot veszem célkeresztbe. De tegnap nem így történt. Ez kétszeresen is pozitív élmény volt, ugyanis látható belőle, hogy ellentétben az MSZP-ről szóló írásaimmal, a DK közösségei jól bírják a kritikát, ugyanakkor az is nyilvánvaló lett, hogy igencsak valós problémába ütköztem bele. Kívülről ránézve egyenesen olybá tűnik, és ezt tömérdek fészbukos lájk, megosztás és támogató komment teszi egyértelművé, hogy a Demokratikus Koalíció tagságának zöme az általam felvetettekkel egyetért. Emiatt azt kell mondjam, van némi kommunikációs zavar a vezérkar és tagság között, jó lenne orvosolni. A DK nyitottsága és vitakultúrája az egyik fő erénye, mondhatni alapérték, tessenek erre vigyázni a továbbiakban is.

De meglepetésemről ennyit, menjünk vissza a címhez. Ugyanis a tegnapi pozitív tapasztalat az csak egy a negatív tapasztalatok tengerében. Rengetegen tévesen baloldaliként azonosítják be az ellenzéki pártokat, pedig azért ez nem ilyen egyszerű, de jelen írásomban elfogadom ezt a meghatározást, eszerint is beszélgetünk tovább. Szóval mindig megkapom, hogy nekem nem a baloldallal kéne foglalkoznom, hanem a Fidesszel, meg a Jobbikkal. Foglalkozom én velük is, jelentem alássan, csakhogy én először is azt akarom tisztázni, hogy miért vertek meg minket annyira, és sajnos ebben nem a Fidesz meg a Jobbik a ludas, hanem a "baloldal". Így aztán minimállogikát tanúsítva velünk foglalkozom többet, ugyanis a vereséghez vezető problémák nagyobb része a mi oldalunkon található, ez van. Na, akkor most elmondom, miért csőlátású hozzáállás a baloldali "összezárás".

Ha az embernek új szomszédja lesz, akkor nem azt szokta megtudakolni, hogy az illető vajon baloldali-e. Azt akarja megtudni, hogy a jövendő lakótárs becsületes-e. Kinn szabad-e hagyni a gangon, vagy a kertben a biciklit, kulcsra kell-e zárni az ajtót. Ha a lakóközösség közös képviselőt választ, ugyanez a helyzet. Kutyát nem érdekli, hogy balos vagy jobbos-e, az a lényeg, hogy ne dézsmálgassa a társasház pénzét. Namost akkor itt egy pillanatra kapjunk is a fejünkhöz: ha a saját közvetlen életünkben a becsületet tartjuk az alapvető értéknek, és aszerint döntünk, akkor miért is próbáljuk meg a politikai téren ezen igényünket háttérbe szorítani? Nem, Orbánország problémája nem abból származik, hogy Orbánék jobboldaliak - nem azok, de így hívjuk Őket a vitáinkban -, hanem abból hogy becstelenek. Lopnakcsalnakhazudnak, és Őket épp ezért tartjuk legyőzendő népbetegségnek és nem azért mert jobbosok.

A becsület erkölcsi kérdés, míg a bal-, vagy jobboldaliság világnézeti kérdés. Életünket sokkal mélyebben járja azonban át a mindennapokban az erkölcs, mint a világnézet, nemdebár. És ez a választópolgárok döntő tömegeire is éppúgy igaz, mint saját magunkra. Ráadásul a magyar az olyan, hogy mástól sokkal magasabb erkölcsiséget szokott elvárni, mint saját magától, miközben a világnézetet, a bal-jobb-liberális ideológiai hármast nagyjából magasról letojja. Akik ezt nem fogják föl, azoknak viszlátot integetek, ugyanis nem értik a néplelket, ekként soha nem fogják legyőzni a Fideszt, foglalkozzanak valami hasznos dologgal, ne a közélettel. Mert igenis van becsületes politika, és fontosabb, mint a világnézeti elkötelezettség. Ésha Magyarországon a becstelenség a politika mozgatórugója, márpedig az, akkor ezt a mentalitást kiirtani nem világnézeti, hanem erkölcsi alapról lehet. Ad absurdum ha ma Magyarország becsületes emberei oldalfüggetlenül egyszerre elmennének szavazni, akkor Orbánékat csak a hegyeshalmi határállomás állítaná meg menekülésük közben.

A Jobbik sikerét és folyamatos erősödését is csak ebből az aspektusból lehet megérteni. Szavazóinak zömét tökhidegen hagyja az általuk képviselt világnézet, mert sokkal fontosabb számukra, hogy a Jobbik becsületesnek tűnik. Aztán hogy ez valószínűleg csak azért van, mert még nem voltak soha kormányon, az már a Nép egyszerű gyermekét pont nem érdekli. Úgyhogy nem is ragozom tovább: mikor bírálok, azt erkölcsi és nem világnézeti alapról teszem. A becstelen az becstelen, akár jobbos, akár balos. Aki pedig pusztán azért védi a szervezett becstelenséget, mert balos, akkor kárt okoz a baloldalnak, az ellenzéknek, az Országnak, mindenkinek. Ha a választást legközelebb sikerül becsületesek konta becstelenek kérdéssé alakítani, akkor egy tiszta ellenzék rommáveri Orbánékat. A Jobbik nélkül, természetesen, mielőtt félreértés keletkezik a nem félreérthetőből.

És bizony az MSZP már becstelen párt. Egy szervezet mindig több az azt alkotó személyek összességénél, így simán benne van a pakliban, hogy van jópár becsületes ember még a Szegfűnél. De maga az MSZP, mint Párt már a Népben becstelenként került leírásra és joggal. Írtam erről konkrét példákat eleget, nem akarok újra belemenni: alappal állítom, hogy erkölcsi normáit tekintve az MSZP becstelen szervezet, és alappal érzi ugyanezt az a sokmillió ember, aki évtizedek alatt a saját bőrén megtapasztalta ugyanezt. Ha meg a Nép lelkét meg akarjuk érteni, és gondolom ezt szeretnénk, különben örökre Orbánék maradnak, akkor támaszkodjunk egy régi közmondára: embert barátjáról. A politika csak akkor bonyolult, ha valakik érdekében áll azt elbonyolítani. Valójában egyszerű erkölcsi kérdésen alapul közösségi tevékenység, semmi más. És az a Párt, amelyik egy a Népítélet által már leírt MSZP-vel fog össze, vagy akárcsak nem zárja ki kategorikusan ennek lehetőségét, az a Nép szemében az általam idézett közmondás erkölcsi mondanivalója szerint maga is becstelenként lesz minősítve.

Hát ezért felejtse el mindenki, aki Orbánt akar űzni egyszer s mindenkorra a Szocialistákat.