A Legnehezebb Próba

Kósáné Kovács Magda azon MSZP nagyágyúk közé tartozik, akinek becsületességében soha nem csalódtam. Tőle idézek: "Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani." A magam politikai történetében, és mindazon szervezetekben, amelyre ráhatásom volt, ezt az elvet követtem, és ha egy párt le akarja váltani Orbánékat, csak ezen az úton járhat.

A Demokratikus Koalíciót az egyetlen tisztességes magyar pártnak tartom, nagyrészt ezért tudom olyan esetekben is támogatni, mikor egy konkrét ügyben képviselt politikáját nem tartom jónak. Maga a párt szervezete is nehézzé teszi az elkurvulást, sok az egymástól független visszajelző rendszer, és nem olyan hierarchizált, mint más pártok. Van benne ráadásul néhány olyan vezető politikus, akinek erkölcsi tisztaságát hosszú idő alatt a gyakorlatban volt módon megtapasztalni, így nekem etalonnak számít. Bauer Tamással néha nem értettem egyet az SZDSZ politikai kérdéseiben, de ez megintcsak igen keveset számít ahhoz képest, hogy még a leggázabb időszakokban is töretlenül megbízhattam becsületességében. Másokat is mondhatnék, Gyurcsánnyal kezdve, de Bauer Tamással közös pártban eveztünk évtizeden keresztül, így Róla ezer százalékos bizonyossággal bármi ilyesmit ki merek jelenteni. Mióta pedig sokszáz DK tagot ismertem meg személyesen írásaim kapcsán, majd beszélgetésekben, azóta méginkább azt gondolom: joggal hirdeti magáról a Demokratikus Koalíció, hogy a Tiszta Kezek Pártja.

A Legnehezebb Próba elé azonban minden párt akkor kerül, mikor már emberei sokfelé hatalomhoz jutnak az államigazgatás különböző pontjain. Könnyű ugyanis nem lopni addig, amíg nincs miből, és elhallgatandó döntések hiányában nem nehéz igazat mondani. Mivel a Demokratikus Koalíciót hosszú távon az Orbánék leváltására és a Jobbik visszaszorítására egyedül alkalmas politikai erőnek tartom, így aztán biztos vagyok benne, hogy az önkormányzati választáson jelentős számban szerez képviselői helyeket. Ezek döntő többsége természetesen az ismert Fidesz-fölény miatt ellenzéki lesz, de ezernyi tapasztalatom van arról, hogy próbál meg a Fidesz minél lojálisabb ellenzéket kialakítani hatalmi és anyagi eszközök fölhasználásával. Ha a DK 2018-ra váltópárt akar lenni, akkor a legkisebb ponton sem szabad megengednie, hogy bárki bárhol az Ő színeiben kétes ügyekbe bonyolódjon. Ebbe bukott bele ugyanis az SZDSZ, és ettől került végromlási pályára az MSZP is.

Ha annak idején energiát fordítottam volna arra, hogy fölépítsek egy a TUAREG Bloghoz hasonló erejű kommunikációs fegyvert, és nem próbáltam volna meg naiv módon párton belüli csatornákat használva megelőzni az erkölcsi elkorhadást, akkor tán az SZDSZ még mindig létezne. De a pártomhoz való lojalitás rövidtávú gondolkodásából kinőni egy teljes évtizedbe telt. Hosszabb távon sokkal jobbat tettem volna, ha igenis használom a média tisztázó és nyomásgyakorló erejét az észlelt problémák elhárítására és megelőzésére. De jobb későn mint soha, így minden olyan esetben, mikor úgy érzem, a DK-t erkölcsi értelemben veszély fenyegeti, föl fogok lépni ez ellen. Mivel a tét Orbánék elűzése, és a Jobbik visszaszorítása, ezért nem leszek senkivel sem kíméletes, aki ezt a célt személyes ostobaságból vagy érdekből veszélyezteti. Egyszerűen a hazudozás és a korrupció útjára nem szabad engedni senkit, mert az egy rákos daganat: mire a szervezet észleli, lehet hogy már pusztulásra ítéltetett. A független külső szem pedig könnyebben veszi észre és hatásosabban tudja jelezni a kialakuló amorális gócokat, mint a párton belüli nézőpont.

Tegnap beleütköztem az első olyan amoralitásba, mely DK-taghoz kötődik. Ha egyszerű magánszemély lenne, és egyedül tenné, amit tesz, akkor elég lenne csak a DK megfelelő helyén jelezni a problémát. De a DK arcát mindaddig, amíg tömegesen önkormányzati posztokhoz nem jut, leginkább a nagy létszámú és aktív fészbukos csoportok jelentik a közösségi térben, és a probléma az egyik legnagyobb DK csoport Adminjával, majd azt védendő egy másik Adminjával kapcsolatban jelentkezett, ezért az közügy. Az adminisztrátorok ugyanis meghatározzák tevékenységükön keresztül egy egész közösség morálját, tetteik képet mutatnak magáról a DK-ról is. A felelősségük tehát óriási, lévén a Demokratikus Koalíció az egyik legaktívabb netes politikai közösség. A konkrét esemény: a Demokratikus Koalíció barátai, támogatói 3200 fős csoportjának tagjaként tegnap érdemi vitát folytattam Gyulai-dobi Éva csoporttárssal, aki egyben az egyik Admin. Vitastílusa már régóta ismert előttem és mások előtt is, de magánemberként azt tesz, amit jónak lát: velem kapcsolatban többnyire nem arra reagál, amiről épp beszélünk, hanem Kocsis Máté megrendelésére készült régi, engem rágalmazó újságcikkeket rakosgat föl, hogy elhiteltelenítsen.

Elviselem, válaszolok rájuk, ráadásul olvasóközönségem ismeri múltam minden egyes percét írásaim alapján, így különösebb jelentősége végül is nincsen. Mikor már ugyanezt Adminként teszi, az már persze kicsit neccesebb, de ha Neki ez belefér, akkor nekem is. Ám amikor egy vita lezárulta után pár órával, éjszaka elkezdi megváltoztatni az eredeti vitát, beleírogat saját kommentjeibe, hogy jobbnak tűnjenek, majd kitörli az én hozzászólásomat, aztán az övét is, az már nagyon cinkes. Csakhogy tegnap épp fönt voltam a csoportban, mikor ezt művelte, és szóvá is tettem. Reakciója azonnali volt, mely szerint hazudok, és Ő nem tett ilyet. Namost közismert rólam, hogy az oknyomozói mentalitás gyakran adatmentésekkel jár, így aztán értelemszerűen állításainak ellenkezőjét bizonyítani tudom. Még tanúk is vannak, ésatöbbi. Tök egyértelmű a helyzet, törölgetés, hazudozás elkapva, bizonyítékolva, mi legyen akkor. Felszólítottam a Hölgyet, hogy ezek után lesz szíves lemondani adminisztrátori státuszáról ma reggel tízig, különben munkásságának erkölcsi megítélését a DK Etikai Bizottságára bízom. Nem hallgatott rám, én meg szavatartó ember vagyok, így jól kicseszett saját magával, ugyanis percnyi kétségem nincs afelől, hogy a DK hogy fogja ezt a tevékenységet megítélni.

Igazából nem akartam erről cikket írni, megadtam a visszavonulási utat, egy 3200 fős DK Közösség megszabadul egy olyan Admintól, aki lejáratja, minden rendben, az élet megy tovább. Ám a csoport másik Adminja, Tölgyes Péter szintén beszállt ma reggel, kicsit Ő is törölgetett, már nem engem, hanem az egész sztori egyik tanújának beírásait, falindokkal. Türelmesen próbáltam Neki is elmagyarázni, hogy Adminként a feladata nem a spanjának mindenáron való védelmezése, mert azzal kárt okoz a közösségnek, de nem hallgatott rám, sőt, az egész történetet így minősítette: "vihar egy pohár vízben". Nos ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem megírom ezt a történetet. Ugyanis aki, akik egy olyan hatalmi pozícióval visszélnek, mint egy nagy DK-s csoport Adminisztrátorsága, azok ennél élesebb helyzetben, valós politikai-államigazgatási pozíciókban ennél rondább dolgokra is képesek lesznek. Sokféle formában él a közmondás, arról, hogy aki hazudik, az csal, aki csal, az lop, és aki lop, az mindenre képes, ugyebár.

Én egyedi ügyeket mindig az általános elvek felől közelítek meg. Ez az eset pedig állatorvosi ló, olyan konkrét kihívás a DK előtt, mely súlyosabb formában a politika törvényszerűségei miatt gyakran fog a későbbiekben felbukkanni. És ott csak normatív válaszok lehetnek, kettős mérce, haveri összeborulás nem, mert arra rámegy előbb utóbb a DK. Legyen mindenki szeme előtt az SZDSZ és az MSZP sorsa, mikor épp valakinek meg akar bocsátani pusztán azért, mert ugyanabba a közösségbe tartozik. Az egyedi embernek való elvtelen megbocsátás ugyanis magát a közösséget teszi végül tökre. Bízom Benned DK, és ezt alappal teszem.

Vigyázz Magadra.