Jönnek a kopaszok

Tegnapi cikkemben előrejeleztem, és már meg is történt. Tüntetést szerveznek Kubatov kopaszai. Mondom, mit tegyünk ellenük.

Röviden: semmit. Kicsit hosszabban: röhögjünk rajtuk. Tessenek megnézni az esemény meghívóját - KATT IDE - és kiderül csekély létszámuk a fellázadt ország tüntető tömegeivel szemben. Elsöpörhetnénk Őket, de nem tesszük. Nekünk ugyanis tökéletes, ha megmutatják: mily kevesen is maradtak Orbán támogatói, és azok milyen fajtából valók. Párszáz, netán párezer izomagyú, tesztoszterongőzben, szemben tízezernyi fiatal, jókedvű tüntetővel, akiket további tízezernyi közép-, és időskorú kísér. És rengeteg kamera, ami épp közvetíti az országnak: kik is állnak egymással szemben. Hát, nem hiszem, hogy a még otthon ülő tömegek szimpátiáját oly nagyon elnyerné a kopaszgárda.

Napóleon mondta vala: ne zavard az ellent, ha épp hibázik. Márpedig kopaszék kivonulásánál ostobább húzás nehezen képzelhető el. Örüljünk tehát ennek, és annak is, hogy Orbánék láthatóan tényleg beszartak. A kopaszok utcára küldése ugyanis kétségbeesett reakció tőlük. Eddig óvakodtak a nyílt erőszaktól, mert az nem szimpatikus, és ellentétes azzal a hazug önképpel, amit a Narancsok magukról próbálnak sugallni. Pániktünet, röviden. Tegnap egy KDNP-s fütyi elszólta magát sajtótájékoztatón: mindössze 100 ezer nemzeti konzultációs papír érkezett vissza, ez pedig egy dolgot tanusít: már az átlagfidesznyik sem az a bombabiztos talapzat, amin Orbán építheti tovább a saját szobrát.

Hogy konkrétan mit tegyünk, ha valamelyik tömegtüntetésünkön belénkköt egy kopaszsereg? Tegnap már írtam erről, de érdemes megismételni: semmit. Mosolyogjunk, ha ütnek, nyújtsuk oda a másik orcánkat is. Nem lesz könnyű, persze, az emberben terepen felmegy az adrenalin, de mégis ezt, és CSAK EZT szabad tenni. Meg kell mutatnunk a tévé előtt ülőknek, kik milyenek. Milyen anyagból vannak gyúrva Orbán emberei, és milyenből mi, demokraták. Nem lesz nehéz megmutatni: faszokkal szemben szívek és agyak állnak. Aztán a többit rábízhatjuk a Népünkre. Nem kétséges, kikhez pártolnak.

Napról napra rohad a rendszer. Nem küldik vissza a nemzeti konzultációt, lépnek ki sorban a Fidesz katonái, és ez a folyamat már önmagát is erősíti. Nincs más dolgunk, mint eddig: menni, menni, menni, támogatni jelenlétünkkel a fiatalok által szervezett tömegtüntetéseket, nem bedőlni semilyen provokációnak. Teccenek tudni: a páncélról lepattan a kard, de a víz addig mossa, míg elrozsdál, és magától szétesik. Erkölcsi és lélektani értelemben az Orbán Rezsim az utolsókat rúgja. Ennek egyik végvonaglása a kopaszok utcára küldése. Ilyenekre a kettőnél több agysejttel rendelkezők csak egyet mondhatnak:

Hasznos hülyék. 

A Szeretet Forradalma

A Kárpátok Spermája kiadta a parancsot híveinek a viszkető tenyeres szövegével: mostantól jönnek majd a provokációk a tüntetéseken. Higgadtan kell kivédeni mindet.

Biztos lehet mindenki: a Geci nem töltötte tétlenül egyhetes pihenőjét. Nyilván Habonyárpi Haverral, meg a többi Alspermával kielemezték a diáktüntetések veszélyeit, és kialakították az ellenük való védekezés módszertanát. Pontosan tudják, hogy ami mostanában zajlik, azzal szemben nyílt erőszakot nem alkalmazhatnak. Folyamatosan mutatja több hivatalos, és sokszáz nem hivatalos élő közvetítés az eseményeket, és nincs annál cikisebb, mintha rendőrök vernek jókedvű diákokat. Ráadásul ebben ott a veszély, hogy lesznek, akik megtagadnak ilyen parancsot, az meg aláássa az egyenruhások morálját. Az egyetemisták a mi gyerekeink, unokáink, aki Őket bántja, magát a Népet bántja, ez pedig nem megakadályozza, hanem felgyorsítja a Rezsim bukását.

Páran kérdezik tőlem: miért nem szervezek magam is valami jó kis hozzám illő kemény akciót? Rémegyszerű: azért, mert az most kárt okozna. Ennek a forradalomnak éppen a jókedvű városfoglalás a lényege, ha magunk erőszakot alkalmaznánk, lehetőséget adnánk a Rezsimnek, hogy a békés, mindenki szeretetét, szimpátiáját elnyerni képes diákokat más színben tüntesse föl, mint amilyenek. Épp ezért nemcsak hogy nem szervezek, de nem is csatlakozom ilyen akciókhoz. Sem hídblokádhoz, sem más mókákhoz. Egyszerűen fel kell fogni: ezek a módszerek ETTŐL a forradalomtól idegenek. Teljesen más dolog, ha diákok ezrei vonulnak este végig a városon, blokkolva ezzel a forgalmat, mintha napközben pártucatnyi ember leállítja a forgalmat. Előzőek rengeteg szimpátiadudálást kapnak, utóbbiakra pedig csak anyázás vár.

Ez a diktatúra megbukik, ha Orbánék nem képesek visszavenni a kommunikációs fölényüket. Ha nem tudják ellensúlyozni hazugsággal az igazságot: itt VALÓBAN egy egész generációnak lett tele a töke, és magukért, a saját jövőjükért mennek utcára, nem pedig Sorosgyuribácsi ügynökeiként. Ellentüntetéseket kell szervezniük, hogy megmutassák: nekik is van Tömegük. A magyar márcsak olyan, hogy az erősebbhez könnyebben csatlakozik, mint a gyengébbhez. Ha az Ország folyamatosan hatalmas, Orbán ellen tüntető tömegeket lát, akkor a bizonytalanok, de még a kevésbé véresszájú fidesznyikek is elgondolkodnak: kik mellé is kéne odaállni. Tehát Orbánnak mellette tüntető tömegekre van szüksége, de gyorsan. A gond csak az, hogy ilyenből már nem sok maradt.

Pontosan tudjuk, hányan vannak az Orbán melletti nyílt kiállásra hajlandóak. Mikor az október 23-i, és március 15-i kifütyülést csináltuk, láttuk a mennyiséget. Pedig akkor létfontosságú volt Orbánnak, hogy minél nagyobb védőtömege legyen, amelyik látványával, hangerejével leveszi a tiltakozás ütőerejét. De még ilyen helyzetben sem sikerült 20 ezernél több embert összeszedniük, pedig hozták buszokkal külföldről is, akit csak tudtak. Egyszer felmutatni 20 ezer embert, az nem fogja enyhíteni a folyamatosan ennél nagyobb tömegeket mozgató demokrata tüntetések lélektani nyomását. Más módszer kell tehát. Meg kell mutatniuk, hogy a diáktömegek agresszívek, támadóak, veszélyesek. Ehhez pedig be kell szivárogtatni provokátorokat, vagy megtámadni kedvenc kopaszaikkal a tömeget, hátha visszatámad.

Nem szabad visszaütni. Egy kis nyomakodás belefér, az része a tüntetések liturgiájának, csakúgy, mint a középületek befestése némi dobálással. De ennél több nem. Amit biztosan nem szabad: ütni. Üssenek Ők. Mi pedig tartsuk oda a másik orcánkat is. Megértettem a diákok forradalmának lényegét: ez a szeretet forradalma a gyűlölet hatalmával szemben. Magam azért megyek velük, hogy támogassam, és ha kell, fizikailag is megvédjem Őket. De nem fogok ennél keményebb akciót csinálni, mert az nem esik egybe az egyetemista tömegek jellegével, szándékaival. Márpedig Ők viszik a prímet, és remek összhangzatokat képesek teremteni. Hát álljunk be a sorba, és tegyük azt, amit Ők kitaláltak. Velük menjünk, és ne nekik keresztbe. A gyűlölet hatalmát Ők fogják megtörni.

A szeretet forradalmával.

Felkészül: Momentum

A Magyar Tavasz új szakaszába lépett. Lett elérhető célja, vannak már vezetői is. És kevésbé látványosan, de érik a végleges megoldás.

A köztereken való együttbulizás, a tömeges városfoglaló séták a szabadság szelét fújják viharrá. Orbánék egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni. Passzív agressziónak hívják az ilyesmit: Gandhi az apostola az effajta forradalomnak, de időtől és helytől függően nyer konkrét formát. Az egyetemi fiatalság, az Ő védelmükre melléjük állók növekvő tömegével együtt épp történelmet ír. Nincs itt semmiféle mesterterv, meg háttérhatalom: egyszerűen spontán jól alakulnak a dolgok. A történelem márcsak ilyen: mikor valaminek eljön az ideje, akkor megy minden, mint a karikacsapás. Gulyás Marci programbeszédével lett közvetlen cél is: szabad és arányos választások. Ezzel tehát megvolnánk.

A szabadság szellemét visszanyomni a palackba már nem lehet. Megjött a fiatal generáció, és tökéletes politikai tudatossággal épp újraírja a magyar közéletet. Ahogy az idő halad, egyre inkább a szabad választások tematikája kerül majd előtérbe minden megmozduláson, tüntetésen, bulin. Annyi helyen és akkora tömegek fogják végül követelni, hogy Orbánéknak meg kell hajolnia a népakarat előtt, vagy tényleg ki lesznek ráncigálva a Parlamentből. És engedni is fog, mert reménykedik benne: nem lesz olyan politikai erő, ami végül megverheti Őt, még egy szabad választáson sem. Pedig LESZ. A Momentum lesz az.

Föltettem itt egy képernyőmentést, tessenek megnézni. Csendben, mindenféle látványos toborzás nélkül alakul Momentumék május 1-i tüntetésének létszáma. Hatalmas tüntetés lesz ebből, akkora, amit demokrata oldali politikai erő még sosem tudott felmutatni. És ha kicsit bóklászunk a bejelentkezettek listájában - én megtettem -, akkor látjuk: nagy az átfedés a diáktüntetések és a Momentum demonstrációjának résztvevői között. Mondhatni: ugyanazok. Én pedig most csendes vigyorral hátradőlök, és kivárom, hogy próbálnak kivergődni saját maguk állította kelepcéjükből a Momentumot kezdetektől karaktergyilkolók. 

Mikor a Momentum megjelent, megkezdődött ellenük a mindenoldali fikázás, ekézés, megpróbálták valamiféle Fideszbérenc kamuszervezetnek feltüntetni. Ahogy a diáktüntetések elkezdődtek, a karaktergyilkolók nehéz helyzetbe kerültek, de kivágták magukat: elkezdték dícsérni a tüntetéseket. Mást persze nem is tehettek, égtek mint a rongy, ahogy próbálták valami múló szeszélyként bemutatni eleinte, csakhát nem múlt a Zistennek se. De közben persze tovább ment a süketelés a Momentumról, behugyoztak az erőlködéstől, hogy valahogy szembeállítsák a demonstrációkat a Momentummal. És akkor szépen, ahogy az mindig történik, május 1-én eljő az igazság pillanata: kiderül mindenki számára, hogy a tüntetések részvevőinek többsége egyben a Momentum bázisa is.

És ez lesz a forradalom következő, és maradandó fázisa. Elérhetjük ugyanis, és el is érjük a szabad és arányos választási rendszert, de attól még nem bukik a Rezsim, és megint elmarad a rendszerváltás. Olyan politikai erő kell, amelyik bírja a felhorgadó nép aktív szimpátiáját, és amelyik valóban ÚJ, nem pedig a régi, valamilyen átvedlés utáni álöltözetben. Eljött közéletünk generációváltásának ideje. Már zajlik is. A Magyar Tavasz percről percre mossa alá Orbán teljhatalmát és hozza el újra a szabadság friss levegőjét. A szabad és arányos választás elérése megteremti a Rendszerváltás vér-, és áldozatmentes alapját. A Momentum pedig képes lesz bevégezni a Nagytakarítást.

Menjünk velük végig.

Rendszerváltó buli

Sokan kritizálják a tüntetések jellegét. Pedig nincs igazuk. Elmondom, miért.

Nyolc éven át voltam az orvosegyetem koleszigazgatója, és öt éven át - míg Fideszék ki nem nyírták - Budapest legnagyobb egyetemi kocsmájának tulaja. Van némi képem az egyetemisták világáról. Korosztályos társaimat, és a nálam idősebbeket is arra kérem: emlékezzünk vissza saját diákkorunkra. Igen. A mi ifjúkorunknak is a legnagyobb közösségi élményei a bulik, kocsmák, koncertek voltak. Ott épültek a személyes kapcsolatok, a csoportkötődések. A sok egyén ott vált közösséggé. És ezzel ERŐVÉ.

Megérkeztek végre a fiatalok a politikába. Erre vártunk. Tudtuk, hogy itt Orbánűzés, rendszerváltás csak akkor lesz, ha ez megtörténik. Próbáltuk Őket ébresztgetni, bevonni, de nem kértek belőlünk. Töredéküket egy ügyes, szintén a közösségi élményre alapuló toborzási módszerrel a Jobbik megszerezte, és agymosta. De mint mondtamn: töredéküket. A valódi egyetemi fiatalság sehová sem kötelezte el magát. Egészen a CEU kinyírásának kezdetéig. És akkor hirtelen megjöttek.

És lőn világosság. Mindenki számára kiderült, hogy nagyon is képben vannak mind a világ, mind az ország történéseiben. Jobban, mint mi. És bátrabbak is, és nem kérdés számukra, hogy Nyugat vagy Kelet. Meglett volna a mi generációnknak is a lehetősége, hogy rendszert váltson 1989-ben. Mi NEM tettük. A megbocsájtás történelmi bűnét elkövetve a kádárista párt-, és KISZ-elitet sikerült újra hatalomba emelnünk. És azóta is ott van, különböző pártszínekbe csomagolva. Hát most megjöttek az ahhoz az érához már semmiféle kötődéssel nem rendelkező fiatalok, és megváltoztatják az országot. Hálisten.

És Ők pont ugyanúgy a bulizást emelik közösségépülésük módszerévé, mint mi tettük. Mindannyiunk szerencséjére ezeket a bulikat a közterekre szervezik, nem pedig koleszokba, kocsmákba, diszkókba. Így aztán soktízezres vidám tömegek járják Budapest utcáit esténként, és fújják ki a koszhadt bolsevikport közéletünk légteréből. Minél több hatalmas utcabál, annál nagyobb lesz a következő. És minél nagyobb a következő, annál hatalmasabb az ott kialakuló politikai akarat rendszerváltó ereje. JÓL csinálják. Épp birtokba veszik az országot, és azokat a tiszta, egyértelmű értékeket teszik előre, amiket a mi generációink elsumákoltak. Jobban csinálják, mint mi tettük, hát ne baszogassuk Őket. Segítsünk, ne ártsunk.

Jobbak, mint mi.

Mindannyian garázdák vagyunk

Gulyás Marci és Varga Gergő tegnapi Rajk-per szintű tárgyalása óta összesen két lehetőség maradt: valaki vagy Orbánfan, vagy garázda.

Kicsit jogászkodjunk. Fölteszem fényképen a BTK 339. pragrafusát, kicsit lejjebb, eredetiben. Rövid, és józan ésszel egyértelmű. Ám az Orbán Rezsim létalapja a fogalmak újraértelmezése, és a józan ész kifordítása. És tegnap, élő, egyenes adásban győződhettünk meg arról mindannyian, hogy ez már nem áll meg a politika határain. Tegnap óta az igazságszolgáltatás alapja is az Orbáni kifordított logika lett. Tegnaptól nem tudható, mit jelent a csoport, mit jelent az erőszak, és mit jelent a közösségellenes. Lemosható festékkel egy épületet megdobni - ráadásul még nem is sikerült - a józan ész szerint maximum köztisztasági szabálysértés. De nem Gecisztánban.

Végiggondolva eddigi tüntetési pályafutásomat: évek óta szupergarázda vagyok. Roppant erőszakos módon mentem sokszor olyan helyre, ahová nem akartak beengedni azok, akiket mindeközben e tetteim mélyen megbotránkoztattak, és ráadásul ezt csoportosan tettem. Súlyosan visszaeső módon valósítottam mindezt meg, minimum életfogytiglan a rám kiszabandó büntetési tétel. Mentőkörülmény, hogy mindezt abban a tévhitben tettem, hogy létezik a vélemény-nyilvánítás alkotmányos joga, a gyülekezésé, meg ilyesmik. Tegnap óta rá kellett jönnöm, hogy mekkorát tévedtem. Ezek a fogalmak ugyanis tegnap óta Gecisztánban kámforrá lettek.

Innentől mindenkinek összvissz két választható viselkedési norma maradt. Vagy pofát befog, segget kinyal, vezért éljenez, vagy megmutatja: rühelli ezt az egész bélfacsaró putyini utat, amin a Geci lépdel növekvő tempóban. Az utóbbi tevékenység garázdaság. Ha szombaton kimegyünk, és tüntetünk, ezzel a Narancszombik közösségét ismételten megbotránkoztatjuk, olyan helyekre megyünk ahová Ők nem szeretnék, olyasmiket teszünk, amik a tegnap óta újraértelmezett fogalom szerint erőszakosak. Rendben. Tudomásul vettem. Javaslom mindenkinek, hogy szombaton jöjjön garázdálkodni. Aztán lássuk, mit kezd a Rezsim százezernyi garázdával. Ja, és javaslok egy skandálható rigmust is.

Garázdák vagyunk!

Nyílt levél a Kárpátok Spermájának

Szia Geci!

Nem akarom bő lére ereszteni, térjünk a lényegre. Ezt nem úszod meg. Habonyárpi Haveroddal kifuncsiztátok a frankót, de sehogyse akar összejönni. Elfogytak a migránsok, nincs felmutatható ellenség, hát csinálni kell. Cigányozni mégiscsak ciki, hát zsidózzunk, nemdebár. De persze csak olyan összekacsintós, sunyi módon, mert még a végén az EU azonnal kivág, és akkor feloszlik a közbeszerzésekkel táplált zsoldoshadsereg. Hát akkor sorosozzunk. Ez még csak-csak bejöhet, Tiétek a média nagyobb része, tolhatjátok ezerrel. De túltoltátok. Kellett egy konkrét döntés, hogy miért, Te tudod. Valamiért kevesellted a puszta médiázást, cselekedni akartál. Így aztán becsuktad a CEU-t.

És azóta pokol az életed. Gondoltátok: ki a fenét izgat föl egy érthetetlen betűsző. Mi a fene az, hogy ceu? És mivel senki sem érti, ezért aztán a ceu bármikor kihelyettesíthető Sorossal. Mert azt meg értik. Legalábbis az egységsugarú zombijaid. Csakhát a Te kisvasút-stadion világodon túl van egy másik is. Olyan, ahol eléggé beszélnek angolul ahhoz, hogy aki meg nem, annak is elmagyarázhassák: ez biz Magyarország egyik egyeteme, ráadásul a legjobbak közül. Meg azt is gondoltad, hogy mivel Te az egyetemi éveidet ivászattal töltötted, ezért aztán a mai egyetemisták is rühellik a tanulást, naná, hogy örülnek, ha becsukod az egyetemüket.

Nem, nem örülnek. És nemcsak a CEU diákjai nem örülnek, de az összes többi egyetem diákjai sem. Magadra rántottad azt a generációt, amelyik diktátorokat szokott kergetni. Tavasz van, még vagy fél évig jóidő, az egyetemisták hozzászoktak a nomád életmódhoz: hát most nem a koleszokban gyűlnek össze, hanem az utcán. Sokan. Kurvasokan. Ijesztően rengetegen. Te megtaláltad Őket ellenségnek, hát Ők is megtaláltak Téged. És nem fognak elfáradni. Szokd a gondolatot: mindig tele lesz az utca tüntetőkkel, amíg hatalomban vagy. És soha nem tudhatod, mikor lesz annyira tele, hogy egyszerűen elsöpör Téged. És Te aztán pontosan ismered az utca erejét. Magad is azzal kerültél hatalomra, és most a fagyi visszanyal. Érdes nyelvvel.

Trumptól a Harvardon át saját európai pártcsaládodig mindenki elhajtott a faszba. EGYEDÜL vagy. Egy olyan országban, amiben diktatúrát mindig csak külső katonai erővel lehetett fönntartani. De ilyened Neked NINCS. Putyin haverod beakadt Ukrajnában, benne nem reménykedhetsz. Észak-Korea örömmel nyújtana Neked elvtársi segítséget, de annyi benzinjük nincs, hogy egy sárkányrepülőjük idáig elérjen. És ebben az országban MINDIG átáll előbb-utóbb a karhatalom, ha kellően felturbósodott a Tömeg. A TEK csak arra lesz elég, hogy Téged Azerbajdzsánba mentsen. Ott tán kapsz egy kis időre menedéket, de még erre sem vennék mérget: bonyolult érdekek szövevénye a világ, a Zsebdiktátorok meg megvesztegethetőek és megzsarolhatóak nagyhatalmak által, mint azt Putyintól tenmagad irányába megtapasztaltad.

Fogy az Idő, Viktor. Aggódnak a csicskáid országszerte, érzik a veszélyt. Nem akar fogyni a düh, és az utcai tömeg, inkább csak erősödik. És nincs minden Narancs-apparatcsiknak TEK-je, hogy kimentse, ha szorul a hurok. Ők bizony be vannak fosva máris, mi lesz, ha egyszer meglátogatja Őket a Nép. Márpedig ahogy a történéseket elnézem: előfordul ez nem is oly soká. Saját utcára vihető fanklubod meg elfogyott: már egy fél Kossuth térnyit sem tudsz megtölteni az egykori Békemenettel. Emlék lett az is. Mintahogy a tévedhetetlenséged mítosza is. Igazából egy dolgot csesztél el, de azt nagyon. Az emberek úgy érzik, hogy Te valójában Európának üzentél hadat a CEU becsukásával. De még a saját táborod fele sem akar onnan eljönni. Úgyhogy hallgat, szégyenkezve, és nézi a fiatalok tüntetéseit. Nézi, és NEM MEGY a védelmedben utcára. Egyedül maradtál Viktor. Ma még csak szellemileg.

De nemsokára fizikailag is.

Hadvezér kerestetik

Mindannyiunknak megvan a maga feladata az érlelődő forradalomban. Ám a fiatalok tömegét csak fiatalok vezethetik. És kell is, hogy vezessék.

Egy Rezsim akkor bukik, ha magára haragítja az egyetemistákat. Tudja ezt Orbán is, a netadónál vissza is vonult azonnal. Most azonban nem teheti: migránsok hiányában új ellenséget kell találnia, mert szétesik a tábora. És mi lenne népszerűbb a Narancszombik szektájában, mint a zsidózás. Nem mondják ki, mert még egy ideig szükségük van az európai pénzekre, de a sorosozás nem más, mint összekacsintós zsidózás. Ha ebből kénytelenek lennének visszavonulni, akkor politikájuk lényege veszne el: az ellenségkép fönntartása. Csapdába manőverezték magukat, és Áder aláírásával azt magukra is zárták. Ha visszavonulnak - mert persze ugyanaz a parlamenti többség a CEU-gyilkos törvényt ugyanúgy átírhatja, ahogy megírta -, szétesik az egy a tábor egy a zászló, ha meg kitartanak, megbuknak. És az utcán buknak meg, és az egyetemisták által.

Tegnap nem írtam blogot, rengeteg embernek igencsak feltűnt, kénytelen is voltam megmagyarázni, miért tettem, illetve nem tettem. Azért mert az érzelmeim és az értelmem egymásnak ellentmondóan pörögtek, belső káoszt pedig nem jó kivetíteni. Ha tízezrek várják, mi a véleményem, akkor az felelősséggel jár: egy elkapkodott kritika árthat mindannyiunknak. Tehát megvártam, míg belül kitisztultak a dolgok. És mostanra kitisztultak. Igen, csalódott vagyok, mert vasárnap megvolt a mindenre képes és alkalmas kritikus tömeg, de mégis maradt a Diktátor. De most először nem közvetlen anyagi érdekért mentek utcára a tízezrek, hanem elvi kérdésért. A SZABADSÁGÉRT. Mert valójában minden skandált rigmus ehhez a fogalomhoz vezet. Ha pedig ennyien mennek a szabadságért utcára, abból szabadság lesz.

A vasárnapi tüntetés szervezői a Kossuthon világossá tették: nem kívánnak forradalmi tömeg élére állni. Ez nehezíti a dolgot, mert a Tömeg azoktól hagyja magát leginkább vezetni, akiknek hívására utcára tódult. Megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné. Egy forradalom ugyanis szereposztást is kitermel magából. Ha a tüntetések hivatalos szervezői a lehetőség megteremtését, a Tömeg összehívását tekintik feladatuknak, akkor ezt el kell fogadnunk, és mennünk a hívásukra. És lesznek majd mások, akik pedig a hivatalos tüntetés lezárása után a spontán népharag élére kerülnek. Hogy kik lesznek Ők? Még nem tudjuk. De egy biztos: csak a fiatalok közül kerülhetnek ki. A Rezsimet utcán legyűrni képes sokaság gerince az egyetemistákból és baráti köreikből áll. Egy generáció, egy gondolkodásmód, egy életforma. Ők csak olyan hadvezért fogadnak el, aki belőlük emelkedik ki. És ez így is van jól.

A mi dolgunk, közép-, és időskorúaké, hogy mindenben segítsük Őket. Önzetlenül, nem az élre tolakodva. Menjünk Pestről, Budáról, vidékről, külfödről, mindenhonnan és mindenkor, mikor hívnak, és mikor csak tehetjük. És törekedjünk arra, hogy minél többször tehessük. Legtöbbünkben nem a félelem munkál, ha nem megy ki tüntetni, hanem a lustaság. Pedig aki egyszer is megtapasztalja az egyetemisták által vezetett mostani tüntetések légkörét, az legközelebb is menni fog. Kap ugyanis valamit, amit semilyen más módon nem: a SZABADSÁG ízét, illatát és erejét. És lehet, hogy nem szerdán, vagy hétvégén lesz meg a változás, de hogy meglesz, az biztos. A fiatalok teszik a dolgukat. Kiemelkednek közülük a vezetőik, egyre ügyesebbk, és hatékonyabbak lesznek. Mi pedig tegyük meg értük, amit csak tudunk. Értük, és ezzel önmagunkért is. A jelenünkért, a jövőnkért.

A Hazánkért.