Ligetvédők

Friss történet következik. Méltó Orbánisztán abszurditásához. Bár ezúttal nem Orbán keveri a cart. Vagyhát ki tudja.

Tegnap óta nem Ligetvédők a Ligetvédők. Lehetnek bármik, csak Ligetvédők nem. Merthát megtiltották Nekik, hogy Ligetvédők legyenek. Kik? Na, innen kezdődik az abszurd történet. 100 magyarból 100-nak nem okoz gondot válaszolni, ha megkérdezik: kik a Ligetvédők? Hát azok, akik éjjel-nappal, immár 200 napja ott vannak a Ligetben, fizikailag ellenállva a kopaszoknak, a fákat irtani akaró Rezsimcsicskáknak. Nadehát mint mondottam volt: abszurd történet zajlik. Tegnap ugyanis olyan emberek egy csoportja, akiket egyébként nem ismerünk, megtiltotta a Ligetvédők szó, és a közismert jelkép használatát az éjjel-nappal őrködőknek.

Kik ezek az emberek? Fene tudja. Mikor a rendőri oszlatási kísérletet akadályoztuk meg nemrég, seholse voltak. Mivel magam az első sorban voltam, pontosan láttam, kik voltak akkor ott, és kik nem. A Ligetvédők ott álltak mellettem. Már azok, akiket mi, 10 milliónyian Ligetvédőkként ismerünk. Azokat meg nem láttam, akik most a Ligetvédőktől el akarják venni nevüket és szimbólumaikat. Ja, meg a Nekik küldött adományokat is. Ez így érthetetlen? Az hát, de nem az én hibám. Nem is a Ligetvédőké. Azoké, akik olyan elmeroggyant helyzetet képesek előidézni, amiben már senki sem tudja, hogy mit jelent a fent és a lent, mi az igaz, mi a hamis.

Van egy csoport, amelyik kihasználja a ligetvédelem kezdeti időszakának naiv lelkesedését. Megindultak márciusban a dózerek, rohantak az emberek a Ligetbe, és mivel sikerült feltartóztatni a dúlást, sokan kinn is maradtak. A kintlevőkhöz meg napközben kijártak mindazok, akik lelkesíteni, erősíteni akarták a fizikai ellenállást éjjel-nappal vállalókat. Ebben a friss hevületben elfogadtak egy olyan alkotmányt, amelyik arról szól: plenáris üléseken döntenek mindenben. Szép dolog a bázisdemokrácia, egészen addig, amíg durván vissza nem élnek vele. Esetünkben ugyanis mindenkinek szavazati joga van, mindegy, hogy egyébként tett-e bármit a Liget megvédéséért.

Nem kell mást tennie egy tucatnyi emberből álló csoportnak, mint kimenni a plenáris ülésre, leszavazni mindent, aztán hazamenni ágymelegbe. Nem, továbbra sem viccelek. Tényleg EZ történik. Olyan emberek, akik nincsenek ott, nem vesznek részt az ellenállásban, döntenek azokról, akik pedig minden erejüket, idejüket a Ligetvédelem Ügyére szentelik. Mire is hasonlít mindez? Igen, Orbán külhoniakkal kapcsolatos magatartására. Jöjjenek be minél többen olyanok szavazni, akik egyébként nem szenvedik el döntéseik súlyos következményeit. Döntsenek olyanok helyett és olyanokról, akik viszont nagyon is benne élnek.

A Ligetvédők - már azok, akik 200 napja folyamatosan vállalják a nonstop ellenállást a terepen - kisebbségben vannak a plenáris ülésnek nevezett gittegyletben. Az életkörülményeik javítására adott támogatásokat nem kapják meg, azokat az ismeretlen emberekből álló többség használja föl, fene tudja mire. Csakhát jön a tél. Hideg lesz, a Ligetvédők meg fognak fagyni a sátraikban, ha azok nem lesznek téliesítve. Pénzt nem látnak, bár az adományok célja nagyrészt épp az Ő segítésük, de mégsem. Így aztán fogták magukat, és nyitottak egy bankszámlát. Erre válaszul összejött a plenáris gittegylet és megtiltotta Nekik a Ligetvédő szó, és a jelkép használatát. Aztán hazamentek aludni a döntnökök.

Tán sikerült érzékeltetnem a helyzet abszurditását. Van azért pár kérdésem. Előszőr is: kinek az érdeke, hogy a Ligetvédők sátrai ne legyenek téliesítve? Merthát ha nem történik meg, akkor bizony ottmaradni lehetetlen lesz. Ha pedig megszűnik az állandó ottlét, akkor minden ellenállás nélkül tehetik Orbán fairtó csicskái, amit szeretnének. Honnan fogjuk tudni, hogy épp dózerolás folyik, ha nincsenk kint a Ligetet a nap 24 órájában testükkel védők? Sehonnan. Kinek az érdeke mindez? Egyszerű a válasz. A Rezsimé. No, Kedves Olvasóm, akkor tisztáztuk, ki kicsoda a Ligetben. Ha a valódi Ligetvédőket akarod segíteni, mutatom, kik azok. Kattints a befejező szóra.

ŐK.

Csak egy rendőrlány

Még el sem ült a műnépszavazási csata füstje, máris megy a melldöngetés: kinek is köszönhető Orbán veresége. Megmondom: egy rendőrlánynak.

Neki meg kellett volna halnia. Az ország történelmének legszemetebb Rezsimje legocsmányabb kampányában záróakkordként rendőrhalált tervezett. Fekete gyászkeretes fotót mutogatva a kampány utolsó hetében, a szavazás napján egész napos élő közvetítés a Kerepesi Temetőből. Meglett volna az érvényesség, és most Orbán nem makogva próbálná győzelemmé változtatni nyilvánvaló kudarcát, hanem a szokásos farkasvigyorával triumfálna. Csakhát az, akinek a képe gyászkerettel mozgósította volna az országot, akinek a temetése lett volna a szavazás napjának egésznapos kampányműsora, nem tette meg ezt a szívességet a Diktátornak.

A Rendőrlány, akinek a halála lett volna a kampányrobbanás, él. Nem volt hajlandó kétdimenzióba átmenni, maradt a háromban, élve, és bár nem egészségesen, de majd az is eljön, van életereje, az már kiderült. És kollégái remélem őrzik, mint a szemük fényét. Nekünk, demokratáknak, akik sokan sokat tettünk azért, hogy Orbán végre kudarcot valljon, pedig csak egy dolgunk van: megköszönni Neki ezt. Nem most van az ideje a kisszerű politika haszonszerzésnek, persze nem meglepő az azonnali beindulása, akik csinálják, ilyenek voltak, ilyenek is maradnak. Nem győztük le Orbánt. De megkapta az első pofont. A Török Birodalmat nem győzték le Egernél Dobóék, de terjeszkedését megállították. Ma EZ történt a Felcsúti Maffiával. Remélem, nemsokára pedig az történik, hogy a Rendőrlány, akinek ezt köszönhetjük, épen és egészségesen hazatér.

Köszönjük Neked.

Szükségállapot

A rendőrrobbantás óta a gazdátlan csomagok országa lettünk. Megy a hisztériakeltés, és Orbánisztánban mindennek célja van.

Bárkinek, aki legalább minimális rendészeti tapasztalattal rendelkezik, tökvilágos: a rendőrrobbantás önmerénylet volt. A Rezsim a tőle megszokott módon tömegpszichológiai fegyvert akart bevetni. Haljon meg egy fiatal, szép, toborzóplakátokról közismert rendőrlány. Lehet mutogatni a gyászkeretes képét minden Narancsmédiában, aztán lehet látványos dísztemetést rendezni épp a népszavazás napján, egész napos élő közvetítéssel. A világ legmocskosabb kampánya lett volna, de a világ legmocskosabb Rezsimjétől még csak nem is újdonság. Csakhát elbaszták. A Lány ÉL, remélem rendőrkollégáiban erősebb a bajtársiasság, mint a Hatalomhoz való lojalitás, és őrzik a kórházban, mint a szemük fényét, nehogy odabent baleset érje

Tipikus titkosszolgálati akció, aminek nyomait próbálják eltakarítani. Véletlenül épp nem voltak a helyszínen azok a hajléktalanok, akik a robbantás beugrójában éltek. Kaptak 10 ezer forintot, húzz el Tesa, elhúzott, szabad a pálya. A környék tele térfigyelő kamerákkal, furcsamód egyiken sincs semmi, ezért aztán egy szolárium webkamerájának képét teszik föl hivatalos rendőrségi videóként. Olyat persze, amin semmi sem látszik, nehogymá' az elkövető felismerhető legyen. Persze az a legvalószínűbb, hogy a horgászkalapos csóka feladata csak annyi volt: tedd le pajtás a csomagot oda, ahová mutattuk, oszt menj távolabb. Cserébe itt van tízmilla, szeva. Titkosszolgálati akcióknál alapelv, hogy senki se lássa át az egész műveletet, csak annak a rá eső részét.

Ja, meg az is, hogy bukta esetén legyen beáldozható ember. A horgászkalapos a beáldozható, ha a szolárium kameraképéről - amit direkt azért választottak a rendőrségi térfigyelők helyett, hogy NE LEGYEN felismerhető - valaki mégis beazonosítaná, akkor ráterhelnek mindent, így a VALÓDI tervezők, szervezők, végrehajtók személye fedett maradhat. Persze a legvalószínűbb az, hogy a horgászkalapos már rég nincs az országban, esetleg életben sem, mint mondtam: Ő a BEÁLDOZHATÓ. Orbán kivárt két és fél napot, addig tesztelték, milyen a Nép reakciója a robbantásra. Ha sikerül, és meghal a szöszilány, gyászkeretes képe mindenütt, valszeg kinyilatkoztatja: a migráncsterroristák voltak.

Csakhát a lány él, a kommunikációs fegyver besült, ellenben még a Narancsok nagyrészének is bűzlik a sztori. Úgyhogy kénytelen volt kijelenteni: NEM a migráncsok voltak. A gond csak az, már a Felcsúti Gazember és Bandája számára, hogy túltolták a népszavazási biciklit. Nem ismerik a jóbornak nem kell a cégér alapigazságát, annyira tele van az ország az ocsmány plakátjaikkal, hogy egyszerűen SOK. Ha Orbánnak igaza van, és rettenetes veszélyben vagyunk, akkor miért kell ennyire hirdetni, nemde. Hisz ily rettenetes veszéllyel mindenki szembesült volna maga is. Ja, hogy mégsem annyira mindennapos, és a Nép többsége mégcsak nem is látott a saját szemével migráncsot? Hát itt lóg ki a lóláb, a Nép pedig tudatalatt a helyére teszi a témát.

Jelzik egymás után a közvéleménykutatók, hogy NEM LESZ ÉRVÉNYES a népszavazás. Mozgósítja mindenét a Fidesz, már a minisztériumi ügyfélszolgálatok call-centerei is kampányolnak, és minden fidesznyik szardarab is szántja a terepet szerte az országban. De ez mind kevésnek tűnik. És a Felcsúti Maffiának megvan az a szokása, mint bármilyen más bűnszervezetnek: ha a Főnök tévedhetetlenségének mítosza összeomlik, akkor megindul a családon belül a tömeges aggódás a várható jövőtől. Merthát pontosan tudják, hogy bűnözők mind, és eljön az elszámoltatás ideje. Rettenetes kárt szenved a magabiztos Rablóbanda belső összetartása egy népszavazási kudarcnál. Meg kell tehát nyerniük MINDENÁRON.

De láthatóan NEM FOGJÁK. Egy menekülő útjuk maradt, hogy a vereséget elkerüljék: ha a népszavazást NEM TARTJÁK MEG. Lefújni csakúgy nem lehet, még vannak törvények ilyesmire, amiket Nekik is be kell tartaniuk. Presztízsveszteség nélkül csak egy módon szabadulhatnak meg a politikai öngyilkossággá vált kampánytól: ha SZÜKSÉGÁLLAPOTOT rendelnek el. Olyankor nincsenek közjogi aktusok, se választás, se népszavazás, se semmi. Önpuccshoz nincs hadsereg, mint Erdogan havernál, hát jöjjenek a gazdátlan csomagok. Esetleg még az utolsó pillanatban közülük egy fel is robbanhat. Aztán Orbán megvédi jól az Ő Népét az általa létrehozott terrorveszélytől. És kihirdeti a szükségállapotot. Ne tedd, Viktor.

Ismer már a Nép.

Nem leszek öngyilkos

A Rezsim a rendőrrobbantással szintet ugrott. A Hatalom módszert váltott: immár a nyílt erőszaktól sem riad vissza.

Több mint fél éve írtam meg, hogy lesz ÖNMERÉNYLET. Lett. Durvább, mint várható volt. Nem átlagpolgárokra támadtak, hanem rendőrökre, ráadásul köztük arra a szöszi lányra, aki a toborzóplakátjaikon szerepel. Pánik van a Rezsim legtetején: ha érvénytelen lesz a népszavazás, megrendül az Orbán legyőzhetetlenségébe vetett hit. Egy maffiában pedig, ahol mindenki tudja magáról, hogy bűnöző, a Keresztapa tévedhetetlenségébe vetett hit tartja féken az elszámoltatástól való rettegést. Magam tíz évig voltam a Nyolcker közrendvédelmének politikai főnöke, pontosan tudom, mi lehetséges és mi nem. És ma az országban mindenki, aki ilyen téren tudással, tapasztalattal rendelkezik tisztában van vele: politikai célú önmerénylet történt.

Szét fogom majd szálazni egy későbbi blogban ennek nyilvánvaló bizonyítékait, de most határidős dolgom van. Írtam nemrég, hogy október 3-tól 23-ig két általam szervezett tüntetés miatt a baracskai börtönben leszek politikai fogoly. Minden pontján törvénytelen eljárás végeredménye ez, most nem fejtem ki újra, több mint 200 ezren olvasták a cikket, aki még nem, ITT elolvashatja. Elvem a rendőrrobbantásig az volt, hogy ennek a Hatalomnak semmit sem fizetek, büntetésként sem, inkább leülöm, ezzel is megmutatva a Rezsim diktatórikus voltát. Ám hülye sem vagyok. Az a Hatalom, amelyik saját rendőreit akarja szimpátiaszerzési célból megölni, bármire képes.

Mostantól minden olyan ellenzéki terepharcosnak, akinek tevékenysége veszélyt jelent a Rezsimre - akár most, akár hosszabb távon - fel kell készülnie, hogy baleset fogja érni. Nyílt politikai gyilkosság - mesterlövészpuskával bumm a fejbe például - továbbra sem valószínű, mert az népszerűtlen dolog, de köztörvényes bűncselekménynek, balesetnek álcázott típusú annál inkább. A rendőrrobbantás után biztos vagyok benne: ha én most bemegyek Baracskára, onnan épen nem jövök ki. Óvtak ettől rengetegen eleve, és én mondtam Nekik: nyugi ott még nem tartanak, hogy kinyírjanak. Tévedtem. Ott tartanak. Cellatársaim valszeg odaszervezett különböző ügynökök lennének, és csak annyi lenne a kérdés: egy lépcsőn esem le, vagy verekedésbe keveredek, ahol belém áll pár fémtárgy.

Börtönbüntetésem szabálysértésekből adódik, így az pénzzel megváltható. 20 nap megváltási összege 100 ezer forint. Most pedig Hozzád fordulok, Kedves Olvasóm. Mind saját, mind közeli barátaim, Harcostársaim anyagi lehetőségeit Korrupcióirtó Népszavazásunk országos aláírásgyűjtése lemerítve tartja: benzin, szállás, infrastruktúra pénzbe kerül, nem is kevésbe, és azt saját zsebből álljuk. Börtönbüntetésemet akkor tudom megváltani, ha összegyűlik annak megkezdéséig 100 ezer forint. Simán lelövetem magam egy forradalmi helyzetben, ha azzal a Nép győzelméhez hozzájárulok, de a baracskai 20 nap kockázata maximálisra ugrott közben, és fölöslegesen nem nyíratom ki magam. Ha teheted, segíts szabadlábon maradni, képen fölteszem azt a bankszámlát, amiről be tudom fizetni a 100 ezer forintos büntetést.

Mert nem leszek öngyilkos.

Bojkott

Az október másodikai műnépszavazáson demokrata nem vesz részt. Programot szervez aznapra, lehetőleg valami Orbánellenes dolgot, de egyet biztosan nem tesz: nem megy el szavazni. Se így, se úgy.

Lett volna másik lehetőség: elmenni, és érvénytelenül szavazni. Ám a helyzet alapvetően megváltozott, mióta kiderült: a teljes parlamenti "ellenzék" összvissz akkora valódi tagsággal bír, hogy a szavazatszámláló bizottságok KÉTHARMADÁBA képtelen tagot delegálni. Azt meg csak Hófehérke és Csipkerózsika hiszi, hogy a hivatalból delegált szavazatszámlálók majd mernek nemet mondani kritikus helyzetekben a Fideszmaffia jelenlévő verőlegényeinek.

Úgyhogy innentől tessenek leállni a különböző verziók variálásával. Még egyszer elmondom: az ORSZÁG KÉTHARMADÁBAN nem lesz semmiféle kontroll Orbánék szavazatszámláló gépezete fölött. A csalás-lopás-hazudás mestereitől pedig pont annyit várhatunk a szavazás napján, mint amit a mindennapokban megszoktunk: csalás-lopás-hazudást. Aki elmegy, és lead egy bármilyen - akár érvénytelen - szavazatot, az aláírja a névjegyzéket, onnantól a nevében bármilyen szavazat létrejöhet. 

Bedobja a saját akaratát tükröző áthúzott, kidíszített bármit, de az urnabontáskor azt olyan lazán fogják kicserélni egy Orbánnak megfelelő NEM szavazatra, mint ahogy Lázár cserélgeti a luxuskurváit. És nem lesz ott SENKI, aki észrevegye, lefilmezze, szóvátegye. Hogy a parlamenti "ellenzék" hogy küzdötte le magát az elmúlt években arra a szintre, hogy összvissz az ország egyharmadában képes élő embert megmozdítani, az egy másik történet. Megírtuk sokan, sokfelé menetközben a folyamatot, aminek előrelátható végeredménye most kollektív arcunkba köszön.

De MA nem ez a lényeg. Ma annyi a lényeg, amit a felvezetőben írtam: demokrata nem megy el az október másodikai műnépszavazásra. Azért nem megy el, mert tudja: ha átveszi a szavazólapot, és annak átvételét aláírásával igazolja, akkor a szavazólapját ki fogják cserélni, és puszta részvétele végül egy Orbánt támogató NEM szavazattá válik a végelszámolásnál. Mostantól ne tessenek túlokoskodni a teendőket: EGYETLEN racionális és célravezető lehetőség maradt: NEM ELMENNI Orbán műnépszavazására.

BOJKOTT.

Gyenge pont

Nem kell túl sok dolog az ellenség legyőzéséhez. Nagyjából ennyi: megismerni a gyenge pontját, és koncentráltan odaütni.

Az Orbán Rezsim gyenge pontját mostanra kiismertük. 50 napja vagyunk a Korrupcióirtó Népszavazás aláírásgyűjtő sátrával nonstop az egymást követő városok főterein, beszélgettünk sokezer honfitársunkkal. Tapasztalatunk lényege ennyi: nem mozdulnak addig, amíg Orbánék vannak többen. Merthát minek. De pont ezekből a beszélgetésekből, azok tömegéből és tartalmából tudjuk: a Felcsútiék valójában NINCSENEK TÖBBEN. Ügyesen eljátsszák az általuk megírt színjátékot: úgy választanak témákat, olyan közjogi aktusokat tartanak - népszavazás, választás, miegymás -, amelyekben többnek TŰNNEK. De valójában többszöröse a rezsimtakarítani akaró ember, mint annak támogatója.

Gyenge pontjuk tehát ennyi: megmutatni, hogy valójában kevesebben vannak. Ezt két módon lehet: vagy létrehozni olyan közjogi aktust - lásd följebb -, amelyikben kiderülnek a valós arányok, vagy olyan tömegben utcára vinni a Népet, ami egyértelművé teszi a fölényt. Abban a pillanatban, hogy bármelyik megtörténik, az Orbán Rezsim véget ér. Mihelyt a Nép látja a valós arányokat, fölbátorodik, és megindul. Aztán ki tudja, hol áll meg. Létező parlamenti műellenzékünk erkölcsi-szellemi-szervezeti állapotát ismerve töknyilvánvaló, hogy egy velük szembeni választást Orbán nagyobb fölénnyel nyer meg, mint bármikor korábban. Merthát az emberek nem mozdulnak meg, hogy a Nagyrablót kisebb rablókra cseréljék.

Olyan témát kell tehát előtérbe helyezni, amelyik a Nép igazságérzetét a leginkább fölhorgasztja, és képes hatalmas tömegekben szavazóurnákhoz vinni, keményebb esetben pedig utcára. Nem véletlenül vonták vissza a vasárnapi boltbezárás törvényét Orbánék, és tettek meg mindent, hogy ne legyen ezügyben népszavazás. Maga az Ügy persze nem a legfontosabb, de ahhoz elég lett volna, hogy sokkal többen menjenek el szavazni, mint egy kamuválasztásra, és arra is, hogy a többség a Fidesszel SZEMBEN szavazzon. Ha pedig olyan közjogi aktus történik, amiben Orbán neve mellett sokkal kisebb szám villog, mint ellene, akkor létrejön a kívánatos helyzet: a Nép rájön, hogy többen van, éspedig sokkal, mint a Narancsmaffia.

Korrupcióirtó Népszavazásunk témaválasztása nem véletlen. Épp eléggé tele van a kollektív hócipő az elmúlt 26 év önerősítő spirálban megizmososdó politikai szabadrablásával. A mai politikai "elit" reménykedik benne, el is mondja, hogy áááádehogy, nem olyan kulcstéma ez. Pedig DE. Tömeges utcai tapasztalatunk van máris erröl: ELÉG VOLT. Honfitársaink döntő többsége tisztán látja, hogy Orbán mindent lenyúló szabadrablása csak egy folyamat utolsó fázisa: a fehérgalléros bűnözés nem vele kezdődött, csaképp Ő vitte tökélyre annak módszertanát. Persze, Őt, meg a rendszerét kell a korrupcióellenes mozgalommal eltakarítani első lépésben, de az egész 26 év alatt fölhalmozódott erkölcsi-szellemi pöcegödörnek kell VÉGET VETNÜNK.

Ha ugyanis ennél kevesebbet teszünk, nem fog a Nép megmozdulni, nem alakul ki sem a népszavazási urnánál a kritikus tömeg, sem az utcán. Ott tartunk mostanra, hogy MINDENT vagy SEMMIT. A létező politikai "elit" egészét kell eltakarítanunk, vagy nem is érdemes belefognunk. 50 napnyi nonstop flaszterkoptatás, 10 város sokezernyi utcai beszélgetése alapján nyilvánvaló: ha az egész szar eltakarítását vállaljuk, elegen leszünk. Májusra 90 legnagyobb városunkban meglesz a hatalmas, és szervezett mozgósítási hálózat: olyan tömeget tudunk utcára vinni, amilyet még nem látott az Ország a rendszerváltásnak nevezett humbug óta. És meg is tesszük. Aztán már csak annyit választhat a Rezsim: korrupcióellenes népszavazáson bukik meg, vagy utcán. Előre szólok: utóbbi sokkal keményebb lesz. És ez nem fenyegetés.

Ígéret.

Politikai fogoly

Politikai fogoly leszek 20 napig Baracskán. Október 3. és 23. között fogok ülni, két általam szervezett tüntetés ürügyén. 

Nagyjából mostanra mindenki számára tiszta, hogy az Orbán Rezsim diktatúra. Ha valakinek mégis kétségei lennének, itt a történet: saját bőrömön bizonyítom be a kétkedőknek a valóságot. Jogerős bírói ítélet van arról, hogy 8 és 12 napot kell leülnöm Baracskán. Kezdjük ezúttal a végén. A jogerős ítéletet olyan tárgyaláson hozták, amin nem vettem részt. Nem azért nem vettem részt, mert ne szerettem volna saját ügyemben eljárni a tárgyalóteremben. Olyannyira szerettem volna, hogy a bírósági tárgyalást ÉN KÉRTEM. De valahogy mégsem sikerült elérnie a bíróságnak, pedighát közismert: MINDEN engem érintő ügyben - és van dögivel - résztveszek az eljárás minden pontján.

Akár gyanúsított vagyok, akár tanú, akár rendőrségre, akár bíróságra kell mennem: MINDIG ott vagyok, ezt nagyjából ezernyi általam átvett postai értesítő - a mennyiség sem túlzás mostanra, 75 ügyet indított ellenem az Orbán Rezsim -, és a fizikai jelenlétemet igazoló jegyzőkönyvek bizonyítják. Ott vagyok tehát MINDIG és MINDENHOL, épp csak a saját MAGAM ÁLTAL kért eljárástól maradnék távol? Egy frászt. Azért fellebbeztem két nyilvánvalóan törvénytelen szabálysértési határozat ellen, hogy azokat a bíróság oda dobja, ahová egyébként valók: szemétkosárba. Ilyenkor derül ki persze, hogy Orbánék milyen alaposan építik a diktatúrát. Még régebben törvényt módosítottak, lényege annyi: ha kétszer kézbesítik a meghívót, és az ügyfél nem veszi át, akkor kézbesítettnek kell tekinteni.

Csakhát a kézbesítésre egyetlen bizonyíték van: a postás aláírása egy postakönyvben. Ne legyünk naivak: a Rezsim az egész országot maga alá gyűrte, képzeljük el, amint egy szerencsétlen kézbesítő nemet mond az Őt nyomatékosan megkérőknek: ugyanmár, írja be a postkönyvbe, hogy bedobta az értesítőt, valójában meg tépje szét és húzza le a klozeton. Úgyhogy a levél a táskában marad, azt nem kapom meg, de attól még úgy tekintik, mintha én nem akarnék részt venni a SAJÁT MAGAM által indított jogorvoslati eljárásban. Fognak még ezel a nyilvánvalóan diktatúra-építő jogszabályi abszurddal élni: simán lehet olyan tárgyalásokat tartani, amik jogszerűnek minősülnek Orbánisztánban, épp csak az érintett nem tudja, hogy Ő az eljárás alanya.

A 20 napnyi börtön két részből áll. Kaptam először is 8 napot egy Kocsis Máté ellen szervezett tüntetésért. Emlékezetes, mikor fészbukján vadul migránsozni kezdett, tele volt vele a sajtó. Ment volna ennek kapcsán a TV2-be, a Mokka nevű műsorba, hogy nagy nyilvánosság előtt fejtse ki náciszagú téziseit. Én meg szerveztem egy tüntetést a TV2 elé, tudván: ha Kocsis tudja, hogy várjuk, nem biztos hogy odajön. Nem is jött, a célt elértük, ám engem szabálysértési bírsággal sújtottak, mondván: nem jelentettem be 3 nappal előre a tüntetést. Az illető szabálysértési előadó életében nem olvasott még egyetlen sort sem a gyülekezési törvényből, így aztán azt sem tudta: egy eseményre lehet hirtelen reagálású tüntetést szervezni. Nyilvánvaló ugyanis, hogyha valaki szerdán tesz olyat, ami ellen csütörtökön tüntetni kell, azt a demonstrációt nem lehet hétfőn bejelenteni, ugyanis hétfőn még nem tudom, hogy a delikvens mit fog csinálni szerdán. Abszurd, nem?

A másik, szintén Kocsis elleni tüntetés. Meglátogattuk múltév augusztus 20-án saját kerületének állami ünnepségén, hogy amennyiben ott is migránsozik, jelezzük: nagyon nem értünk egyet vele. Nem tüntetést szerveztünk, hanem odamentünk résztvenni a rendezvényen, hátha a jelenlétünk elég nyomást gyakorol rá, hogy emberként, ne pedig kisfasisztaként nyilatkozzon meg. Csakhát elénk állították a Kubatov Gárda kopaszait, nem tudtunk bemenni, meg is ütötték egyik idős nőaktivistánkat. Én pedig az ütés, és a nembeengedés elleni tiltakozásként a helyszínen flashmobot jelentettem be. Helyzet ugyanaz, mint a másik ügyben, a szabálysértési ügyintéző személye is az, micsoda véletlen. Ismét nem sikerült megértenie, hogy egy helyben elcsattanó pofon, és a kopaszgárda felvonulása ellen nem lehet három nappal korábban tüntetést bejelenteni, ugyanis akkor még nem tudom, mi fog három nap múlva történni.

Minden jogászkodástól mentes szimpla józan ésszel is egészen elképesztő a történet: börtönben fogok ülni, mert nem jelentettem be előre olyan cselekedetek ellen tüntetést, melyek a bejelentés pillanatában még meg sem történtek. Nem mentem el olyan fellebviteli eljárásra, aminek időpontjáról, helyszínéről nem tudtam. Úgy tűnik, ellenzékinek minimum gondolatolvasónak, és jövőbelátónak kell lennie, ennek hiányában ugyanis fizikailag lehetetlen a jogszabályok szerint megvédenem magam. Jelzem, ezeket a jogszabályokat, amiket már amúgysem tartanak be, szigorítani fogják, semmit sem bíz a véletlenre a Rezsim. Úgyhogy a helyzet az, hogy Korrupcióirtó Népszavazásunk országos aláírásgyűjtését október 3. és 23. között felfüggesztjük: a Demokrata Ellenállás sátra és csapata a nap 24 órájában Baracskán, a börtön előtt fog tüntetni, és kiállni értem. Churchill mondta: egy diktatúrában ellenzéki vagy utcán van, vagy börtönben.

Én már mindkettőben.