Ennyit rólatok

Megtehetném, hogy nem írok az Eörsi Mátyás, meg Varjú László kapcsán kirobbant DK-s erkölcsi válságról. De pont én ezt mégsem tehetem meg: másfél éve írom a ténycikkeket róluk, és kaptam mindezekért hideget-meleget, hát akkor most rendet rakok cseppet.

Szép dolog, hogy rengetegen most megvilágosodtak, ám még szebb lett volna, ha ezt korábban teszik. Nem történt ugyanis semmi meglepő. Eörsi Mátyás hanyatt feküdt és farokcsóválgatva csahol Szíjjártónak egy pozícióért? Nulla újdonság, a pártja egésze ilyen, a különbség csak annyi, hogy ez most letagadhatatlan. Varjú László vagyonnyilatkozata meg pont olyan, mint egy Fidesznyiké, a lényeg hiányzik, aztán rajtakapják, és bevallja: "tévedett"? Hát ja, ebben sincs újdonság, legföljebb az eddig szemellenzőjüket az arcukra varróknak. Gondolom, teccenek emlékezni, mikor a minden politikusi családtagnak szabadrablást biztosító NAV-törvénynél "tévedett" ugyanez a Varjú nevű fődékás pénzember, és úgy együttszavaztak a legsúlyosabb korrupciós törvénynél a Fidesszel, mintha annak padsoraiban ülnének. Hiába no, ezek a Varjúfélék, meg a pártjaik ilyen tévedősek. Vagy inkább eltévedősek.

Ja, azt esetleg tudják, hogy a Gréczy nevű másik DK-góré szépen bent üldögél a Fidesznyik fővárosi cég felügyelőbizottságában jópénzér? Nem? Na, akkor ITT tessék klikkelni egyet, ez sem mai anyag. Hogy ugyanez a DK szóvivő a királyi Kossuth Rádióba hazajár nyilatkozni, oda, ahová ellenzéki madár se jár, mert a kapuban sörétes puskával várják? Hát Őt nem, Őt szélesre tárt ajtókkal, tessék csak tessék. Vagy a két, álnevek alatt futó, kifejezetten karaktergyilkolásra használt DK-blogról, az Európa Kávézóról, meg a Nyugati Fényről teccettek hallani? Gréczy, Vágó István, meg ilyesmik írják, de nem merik aláírni a nevüket, helyette ismeretlen szerzők műveként osztogatják ugyanők mindenfelé. Ja, hogy ezek nettó Fidesznyik módszerek, mind, egytől egyig? Igen. Csakhát meglepő nincs bennük egy csöpp sem, mint azt már leírtam: rendszerváltás helyett itt pusztán generációváltás történt, az MSZMP kádereit a KISZ-káderek váltották föl, csak most nem egy pártban, hanem többen nyomják a bolsevik ipart.

Kétségem sincs: az újabb és újabb nyilvánvaló tények sem zavarják a legbigottabb Gyurcsány-hívőket, hogy felismerjék: a DK nem más, mint Miferink exhibicionizmusának támogató szektája. Valahogy jusson be a Parlamentbe, szerepelhessen, páran a háttérben kötögethessék a nevében a mutyikat Orbán hasonszőrű embereivel, a többi meg nem számít. Orbán anno azt mondta Gyurcsányról: lottóötös. Igaza volt. Nincs nagyobb összetartó ereje a Fideszcsürhének, mint az, ha Gyurcsánnyal riogathatják Őket. Eszük az nincs, nem látják, hogy Hajráferi már lefutott lemez, nulla esélye, hogy mégegyszer az ország vezetője legyen, de arra jó, hogy az egységsugarú Orbánfant féken tartsa: ha nem kell Orbán, megkapod Gyurcsányt, akarod? És nem akarja. És ez mindaddig így lesz, amíg az ellenzék legkártékonyabb közszereplője, és politikai szektája a pályán van. Magától nem fog elmenni. Nem baj.

Orbánnal együtt elkergetjük.

Lopásmentesítés

Törzsolvasóim biztos látják, de aki nem, annak mondom: országjáráson vagyok, a nap 24 órájában, ezért írok ritkán cikket. Aláírásokat gyűjtünk, sokat, sokfelé, hogy eltakarítsuk a politikai szemetet.

Az is lehetett volna a cím: igazoltan távol, mert lássuk be: egy város főterén, nyüzsgésben nem lehet blogot írni, ahhoz kis nyugi kell, hogy az ember összefüggésekben tudjon gondolkodni, meg persze írni. Az elmúlt hét pedig pont erről a nyüzsgésről szólt. Elindultunk a jelképünkké vált Kossuth térről, a Parlament elől, aztán mentünk Győrbe, onnan pedig 3 nap után megérkeztünk Szombathelyre, és most épp éjjel 1 óra, egy demokrata aktivistánk teraszán verem a billentyűt. Következik nemsokára ismét Budapest, újabb 3 nappal, aztán Pécs, Kaposvár, megint Budapest, Szeged, Miskolc, megint Budapest, és így tovább, a végtelenségig. Illetve hát pont nem a végtelenségig, hanem éppen addig, amíg összegyűjtjük azt a hatalmas, sokszázezres aláírásszámot, vagy méginkább az azokat leadó embereket, a politikának nevezett szabadrablás eltakarításához, kitalálóival, megszervezőivel, végrehajtóival együtt.

Szóval, amikor van időm, akkor írok cikket, amikor meg nincs, akkor azon dolgozom, hogy végül megírhassam életem írását, nagyjából ilyen címmel: Bevégeztetett. És annyi tapasztalatot máris gyűjtöttem - az aláírások mellé - hogy bizton állíthatom: LESZ ilyen cikk. Hogy mikor, azt nem tudom megmondani, de arra megintcsak mérget veszek: nem kell megvárni a 2018-as kamuválasztásokat, előbb lesz itt rezsimtakarítás. Ezzel pedig a lényegnél vagyok: VAN elégséges ember az Országban, akinek tele van a hócipője a magát politikának nevező fehérgalléros szervezett bűnözői kaszttal, és hajlandó tenni is ellene. Gyűlnek ugyanis az aláírások, folynak a megbeszélések az aláíró sátrunknál az emberekkel, és akivel kapcsolatba kerülünk, azzal ezt a kialakított kontaktot meg is tartjuk. Ha úgy tetszik: néhány hónap alatt létre tudjuk hozni az Ország legnagyobb közösségét, és ez a közösség elég elszánt és tisztánlátó ahhoz, hogy végigvigye, amibe belevágott.

A legfontosabb tapasztalatom éppen ez: szervezet, párt, civilcsoport mögé soha nem lehet egy országot felsorakoztatni, de egy ÜGY mellé igen. És ahhoz már egy hét is elég volt, hogy biztos legyek benne: a korrupció felszámolásának ÜGYE mellé oldaltól, pártszimpátiától, kitudjamitől függetlenül felsorakoztatható a kritikus tömeg. Az emberek döntő többsége egyetért azzal, hogy aki közpénzzel gazdálkodik, annak azt nyilvánosan, átláthatóan kell tennie, és abban is, hogy ha belenyúl a tiltott gyümölcsbe, akkor ez a tette egész élete során büntethető legyen. Szokták magukat értelmiséginek nevezők lehülyézni a Népet, én pedig ez ellen minden alkalommal tiltakozom. Jelentem, nekem van igazam: a Nép nem hülye, csak ne tessenek hülyíteni. Világosan, egyértelműen elmondjuk a polgárnak, hogy mit akarunk, miért akarjuk, megérti, rábólint, támogatja, aláírja, megadja az elérhetőségét, hogy velünk mozduljon, mikor megindulunk.

Mert a tervünk ez: kellő támogatottság birtokában felkérni a Parlamentet, hogy hozzon törvényt MINDEN közpénzt és közvagyont érintő aktus kötelező nyilvánosságáról, és arról, hogy a korrupciós bűncselekmények SOHA nem évülnek el. Aztán ha elutasítják, hát tegyék, megyünk tovább, leszünk még többen ugyanazzal az elszánt akarattal, és megint kérünk. Aztán ha a válasz újfent egy nem, akkor elkezdünk tüntetni, az egész országban, egyidőben, és akkor már inkább követelni fogunk. Aztán lehet velünk játszadozni még egy ideig, csak nem lesz érdemes. Egyre több, egyre dühösebb ember, egyre keményebben fogja az akaratát érvényesíteni. Aztán a fehérgalléros magyar politikusbűnözői kaszt végül már csak egy döntést hozhat meg: kiírja a népszavazást a két kulcskérdésben, vagy pedig a Nép maga veszi kezébe a dolgokat.

És kiírja az egész rablóbandát a történelemből. 

Reggeli csevej

- Jó reggelt, Főnök!

- Szia Árpikám. Mi újság?

- Hisztiznek a szocik a népszavazásuk miatt.

- Micsinálnak a kicsodák?

- Tudod Főnök, volt ez a földkérdéses népszavazási dolguk, gyűjtöttek negyedmillió aláírást.

- Jaja, megvan. És?

- Hát semmi különös igazából, elmeszeltük a dolgot, nincs meg nekik a 200 ezer hiteles aláírás, nem lesz népszavazás.

- És ezért hisztiznek? Mégis mi a fenét gondoltak?

- Persze Főnök, tudták, hogy úgysem engedjük át, nincs itt szükség népszavazásokra, de olyan aranyosan beleélték magukat.

- Jó, és mit csinálnak?

- Nyilatkoznak, meg telesírják a fészbukot, hogy gonoszak vagyunk.

- Csinálnak valami utcai dolgot?

- Dehogy, Főnök, mondom, beszélnek, meg írogatnak. Kieresztik a gőzt, Ők is tudják, hogy párszáz embernél többet nem tudnak utcára vinni, arra meg elég lenne a Kubatov Gabi kopaszcsapata is.

- Jól van Árpikám, ugorjunk, eszerint ezzel semmi tennivalóm, ugye?

- Persze Főnök, nem az a nagyságrend, amivel Neked foglalkozni kell, hüppögnek még pár napot, aztán ez is megy a többi közé.

- Pukliék, Ligetesek, valami komolyabb utcai dolog?

- Most nincs, Főnök, nyár van, mindenki pihizik, a Szabóék kavarnak valami aláírásgyűjtést, de még csak most kezdik.

- Na, megint jönnek a Kossuthra? Takarítsátok majd el Őket, nem azért költöttünk a díszburkolatra annyi lóvét, hogy ott ugráljanak.

- Nem kell Főnök, csak egy napot lesznek ott, aztán mennek országjárásra. Népszavazást akarnak Ők is, aláírásokat gyűjtenek majd vidéken.

- Mi a téma?

- Büntethetővé akarják tenni elévülési idő nélkül a korrupciót.

- Haha. Nem szóltak nekik, hogy mindenki benne van régóta, egy ellenzéki párt sem fogja támogatni?

- Dehogynem szóltak, sőt le is szavaztuk egyhangúan a Választási Bizottságban. Mindenkivel megdumáltuk, az összes párt benne volt.

- Akkor meg mi a frászt akarnak?

- Hát Főnök, tudod milyen konok banda, azt mondják, hogy majd a nép aláírja, nem érdekli Őket egyik párt sem. Ja, meg azt is mondják, hogy addig mennek, amíg ki nem írjuk a népszavazást, és ha kell, kikényszerítik utcán.

- Na, Árpi, az ilyet nem szeretem. Nem az volt, hogy betiltjuk a komolyabb, állandó tüntetéseket? Nem kellenek a több napig tartó dolgok, Ukrajnában is baj lett a sátrazásból.

- Betiltjuk, október környékére kész a dolog, Trócsányiék már csinálják a minisztériumban. Ha meg sokat erősködnek, majd terrortörvénnyel odacsapunk, megoldjuk.

- Árpikám, az utcai dolgokra koncentráljatok, ne bagatellizáljatok el egyet sem. Mindig abból lett a baj, ha valahol fellobbant a szikra.

- Persze, figyelünk minden ilyesmit. Főnök, akarsz egy jót röhögni?

- Mondjad Árpikám.

- Aszondja a Gréczy, hogy ha nem lesz érvényes a kvótás népszavazás, akkor le kell mondanod.

- Ki mondja?
- Hát az a Gréczy nevű, a Ferinek a jobbkeze. Tudod, meséltem, Ő az, aki már húszszor mondta minden emberünkre, hogy le kell mondaniuk.

- Tényleg jó poén Árpikám. Szted elhiszik az ilyen hülyeségeiket? Nem vették észre, hogy senki nem mond le?
- Á, szerintem észrevették, meg tudják is, de valamit mondaniuk kell, mert másból nem vennék észre Őket. Csinálnak majd valami élőláncot is a Parlament köré októberben.

- Nocsak. És letáboroznak, meg a Feri kimegy a Parlamentből? Az nem jó, szükségünk van rá odabent, Ő a díszdemokratánk, azért tartjuk, szóljatok nekik, hogy ne ugráljanak.
- Nyugi Főnök, dehogy táboroznak le. Csak körbeveszik párszázan, Ferink mond egy szöveget, aztán mindenki hazamegy, Ferink meg visszaül a székébe. Semmi gond, csak a szokásos műbalhé.

- Oké, Árpikám. Még valami? Reggeliznék egyet, ha nincs más.

- Nincs Főnök, igazából ezeket is csak azért mondtam el, hogy a mai napod is vidáman induljon.

- Kösz, Árpi, tényleg jók a sztorijaid. Imádom az országomat, meg az ellenzékemet. Szia Árpikám.
- Szia Viktor. 

Az Orbánűzés Terve

Nagyképű cím? Biztos van, aki ezt gondolja. De azért tessenek végigolvasni, és a végén megítélni: vágyálom, lázálom, vagy nagyon is gyakorlati és végigvihető a Terv.

Az Orbán UTÁNI időkről szóló programokkal tele a padlás, épp csak egy dologba nem hajlandóak belemenni az ilyen tervek kiötlői: hogyan is jutunk el ADDIG? Merthát szép dolog megtervezni, hogy kinek mennyi jut majd a vaddisznóból, ám először föl kell deríteni, be kell cserkészni, és el kell ejteni, vagy marad az éhkopp. Vannak persze - magam is írtam már - koncepciók a Rezsimbuktatásra is, de egyrészt, akiknek ilyen van, az közellenség minden oldalon, tehát agyonhallgatják, másrészt meg nem mindenki meri a gyakorlatban is letesztelni gondolatai helyességét. Nem mondom, kell bátorság egy Diktatúrában az írogatáshoz is, de azért a küzdelem igazi ízét mégiscsak a valós, terepen történő kipróbálás adja. Úgyhogy vágjunk is bele. Írom a Tervet, és mondom, mit TESZÜNK, hogy sikerre vigyük.

Egy jó terv az ellenség gyenge pontját támadja. Orbánék egy hatalmas zsoldoshadsereg, nagyjából az évi 2000 milliárd forintnyi EU-támogatás magánzsebekbe juttatására jött létre. Politikusok, üzletfelek, ügyészek, zsaruk, verőlegények, miegymás, mint a Micimackóban Nyuszi rokonai és üzletfelei. És tényleg pont úgy. Ott sem tudjuk meg, hogy pontosan kik is ezek a rokonok és üzletfelek, és pár közimert arc kivételével - Mészáros Lórinc, Tiborcz, Tarsoly - itt sem ismerjük a szereplőket. Ugyanis ez nem egy páremberes rablóbanda, hanem egy hatalmas kiterjedésű országos hálózat. A csendben megkötött alkuk, a közös titkok zsoldoshadserege, kéz kezet mos alapon megszervezve. Semmi sem mér nagyobb csapást az Orbán Rezsimre, mintha a pénzáramlás útját megmutatjuk, a szereplők tömegét megnevezzük, és egész életükre büntethetővé tesszük Őket.

És innentől már egyszerű és kézenfekvő, mit is kell tennünk. Elkapni a pénzáramoltatást annak legsebezhetőbb pontjainál, azokra népszavazást kikényszeríteni, és bemozgatni az országot, hogy takarítsa el e kérdések kapcsán magát a korrupciót, ettől meg a Rezsim is szétmállik. Benzin nélkül leáll a motor, eccerű ez. A két kérdés, amivel a korrupciót a gyökerénél kapjuk el, ennyi:

1. Támogatod, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőit élethosszig, elévülési idő nélkül büntetni lehessen?

2. Támogatod, hogy minden állami vagyonra és közpénzre vonatkozó szerződés kötelezően nyilvánosságra kerüljön?

Az Ország döntő többségének totál tele van már a hócipője a mindenre és mindenkire kiterjedő gátlástalan szabadrablással, ha sikerül egy ilyen népszavazást összehozni, arra hatalmas tömeg megy el, és nem kétséges, mit ikszel. A Rezsim, és minden csendes csatolmánya mindent meg fog tenni tehát, hogy ilyen népszavazás ne lehessen. És ezen a ponton a dolog leegyszerűsödik: minden cselekvő demokratának azért kell küzdenie, hogy LEGYEN ilyen népszavazás, minden Rezsimszolga pedig azért fog harcolni, hogy ne. A feladatunk annyi: megtalálni az egész országban mindazokat, akik támogatják a népszavazást, egybegyűjteni Őket, és tömegükre támaszkodva KIKÉNYSZERÍTENI a szavazást. Országos aláírásgyűjtésre indulunk tehát, és addig megyünk, amíg a támogatók létszáma kritikus tömeggé erősödik, amely vagy a népszavazást, vagy a Rezsimbukást képes elérni.

Az Orbánűzés Tervének tehát csak kezdőidőpontja van, de naptári vége nincs: addig tart, amíg van Orbán Rezsim. Megyünk városról városra, gyűjtjük az aláírásokat, minden helyen fölállítjuk a helyi aláírásgyűjtő csapatokat, és az egész, folyamatosan bővülő, egyre erősebbé és szervezettebbé váló rendszert egyben tartjuk. Mikor elérjük a 200 ezer aláírást, beadjuk a Parlamentnek: tessék Fehérgallérosok, írjátok ki a népszavazást. Persze, nem fogják. Tehát folytatjuk az aláírásgyűjtést. Meglesz a 300 ezer, újra benyújtjuk. Elutasítják? Persze. Mi meg mozgósítunk egyet. 300 ezer ember, egy akaraton, az hatalmas erő. Minden városban egyidejű figyelmeztető tüntetést tartunk a helyi hatalom épületénél. Aztán adunk egy kis időt, hátha meggondolják magukat Uralkodóék.

És megyünk tovább. Újabb aláírások, újabb benyújtás, újabb elutasítás, újabb országos tüntetések, egyre többen, egyre keményebben, egyre kitartóbban. Ugye tetszenek érteni? Ennek nem lesz amiatt vége, mert elfáradtunk, mert meguntuk, mert mittomén. Ennek csak két végkimenetele lehet: vagy a Parlament a tömegnyomás hatására kiírja a népszavazást, és akkor meszeltek, vagy a fokozódó népharag elsöpri az UTCÁN az országban egyidőben az egész Orbán Rendszernek nevezett erkölcsi-szellemi pöcegödröt. Na, hát ennyi az egész, megcsinálható, meg is csináljuk, és mindenkire számítunk. Július 31-én a jelképünkké vált Kossuth téren kezdünk, aztán Győr, Szombathely, utána pár nap Budapest ismét, majd tovább Pécsre, és csak megyünk, mindenhová, és sietősen.

Várunk Téged is.

A TANÚ - élőben

A Tanút mindenki ismeri, igazi kultfilm, ezernyi cikknél, tanulmánynál tömörebben foglalja össze a Rákosi-rendszer lényegét. Jelentem, épp az Orbán Rezsim mélyhülyeségének ugyanilyen története zajlik, és igencsak szereplője vagyok.

Húsz év múlva lesznek, akik majd nem hiszik el, milyen abszurd rendszerben éltünk Orbán idején. Megírjuk, elmondjuk, dokumentáljuk, ez mind oké, de valami tömör sztori, ami egy az egyben mutatja meg: mi is ez az erkölcsi-szellemi pöcegödör, amiben épp vagyunk, na ilyenünk még nincs. Illetve hát egészen idáig nem volt. Mostantól van, olyan VALÓS, jelenleg zajló történetet mesélek, hogy Woody Allen megnyalná a szája szélét. Naszóval. Kábé egy évvel ezelőtt kezdődött a migráncsozás, és ennek a Fidesznyik élharcosa a Kocsis Máté nevű közismert Fideszficsúr volt. Teleírta a fészbukot a menekültek általa vélt rettenetes magatartásformáival, meg nyilatkozott is erről minden épp arra járó mikrofonállványnak. Persze gyorsan kiderült, hogy hazudik, semmi sem igaz az állításaiból, de ez nem újdonság, ebből még nem kerekedik ki jelenkorunk TANÚ-ja.

A sztori onnan indult, hogy meguntam a migráncsozást, aztán meglátogattuk 50 tökös magyar demokratával Kocsis augusztus 20-i nyolckeres önkormányzati rendezvényét. Gondoltuk: bemegyünk, meglátjuk mit mond, ha megint migráncsozni kezd, akkor hangot adunk véleményünknek. Csakhát nem mentünk be. Nem azért, mert nem akartunk, hanem azért, mert az azóta közismertté vált Kopaszmajmok egy húszfős brigádja, Kocsis embereinek vezénylete alatt elállta az utunkat. Ellenünk vetették be először a Kubatov-gárdát, azóta már megszokottá vált, nekünk akkor még az újdonság erejével hatott. Naszóval lényeg a lényeg. Az egyik Kocsis rendezvényét erőszakkal védő csóka lecsavart egy jókora pofont egy nyugdíjas, sokgyermekes tanárnőnek. A rendőrség elkezdett nyomozni pofonügyben, hogy mi tartott eddig, mikor nagyjából az egész magyar média élőben rögzítette az eseményeket, a pofont meg kiemelten, már ez is kérdés.

De most tessenek jól megfogódzkodni, mert jön a TANÚ-ba illő fordulat. A rendőrség lefolytatta a nyomozást, fölrakta az Ügyészséghez a dolgot, onnan meg levél érkezett vissza. NINCS pofonügy, helyette van köpésügy. Merthogy az Ügyészség szerint nem pofon volt, illetve hát volt, mert letagadni nem lehet, hisz ezer felvételen van, de nem a pofon a lényeg, hanem az, hogy a nyugdíjas, sokgyermekes tanárnő leköpte a Kocsisspan önkéntes ávóst, és ez garázdaság. Hehehehe, már bocs. Egyrészt nem köpte le, akik az illető hölgyet ismerik, azt is tudják: annyira valószínű, hogy köpne, mint az, hogy Orbán holnaptól Robin Hoodként osztaná szét a gazdagoktól elvett javakat a szegényeknek. Másrészt a nyomozás során már volt ez a köpésmese, és még a "leköpött" is azt mondta, hogy najó, lehet, hogy az mégiscsak az eső volt. Harmadrészt meg: a pofon biz önbíráskodás, mindegy volt-e köpés, vagy nem, tehát bűncselekmény.

Ez már eddig is abszurd, de folytatom. Miután a nőverés megvolt, tüntetést tartottunk Kocsis polgármesteri hivatala előtt, és blogban is megírtam a történéseket. Mivel a rendezvényt Kocsis kulcsemberei szervezték, Ők végezték a beengedést, bele is mondták a kamerába, hogy Ők hívták a Kopaszmajmokat, így aztán töknyilvánvaló, hogy a Nőverés felelőse a főszervező: Kocsis önmaga. Hitler sem azért tömeggyilkos, mert a saját kezével végzett ki egész embercsoportokat, hanem azért, mert vezetőként olyan rendszert alakított ki, amelyik ezt végigvitte. Úgyhogy természetesen Kocsis Máté onnantól Nőverő Máté. És itt a következő Ügy. Gyanúsítottak vagyunk jópáran egy már ügyészségi szakban levő büntetőeljárásban, mert a Nőverőt Nőverőnek neveztük. De ez még mindig nem elég abszurd. Mindeközben ugyanis az augusztus 20-i odalátogatásunk miatt szabálysértési bírságot szabott ki rám a Nyolcker valami bürokratája, én meg bírósághoz fordultam.

Na, levelet kaptam a Bíróságtól, hogy ítéletet is hoztak, távollétemben, merthogy az ÁLTALAM kért bírósági tárgyalásra nem mentem el, pedig kétszer is kiértesítettek. Aha. Namost mindenhová elmegyek, mint azt immár háromévnyi jogtörténetem bizonyítja. Pláne elmegyek, ha ÉN KÉRTEM a tárgyalást. Nadehát ez itt Orbánisztán, úgyhogy a távollétemben megtartott tárgyaláson kaptam 12 nap jogerős letöltendőt Baracskán. Úgyhogy össze is foglalom, hogy mi történt itt. Egy Fidesznyik Szarházi migráncsozik, amire válaszul mi elmegyünk a rendezvényére. Ám bemenni nem tudunk, mert egy tonna jogszabályt megsértve, kirendelt Kopaszmajmok, Kocsis főembereinek irányítása alatt elállják az utunkat, aztán meg fizikai erőszakot alkalmaznak. Az ütésre válaszul tüntetünk, ezért aztán kapok 12 nap letöltendőt egy távollétemben gründolt bírósági tárgyaláson, és eljárás indul mindazok ellen, akik a Nőverőre kimondták: Nőverő, a megpofozott tanárnő pedig nem sértett, hanem gyanúsított. Nakérem, itt tartunk. A Rezsim eltűnése után meg kell ezt filmesíteni, mert a cím adott:

A TANÚ - élőben.

Szembesítés

Magát a szót nagyjából mindenki ismeri: van két ember, ellenkező állításokkal, kiállítjuk Őket egyszerre a placcra, aztán mondják egymás szemébe a frankót, mi meg figyelünk, vajon melyik hazudik.

Két egymással ellentétes állítás nem lehet egyszerre okés: az egyik igaz, a másik hamis. Ebből adódóan aztán akik az igazat mondják, azok kedvelik a szembesítést, akik meg hazudnak, azok roppantmód rühellik. Rengeteg ellenem indított Fidesznyik eljárás fulladt ki a szembesítéseknél: volt, amelyik már a rendőrségi szakaszban, volt, amelyik a bíróságon. A rólam hazugságot állító delikvens egyszerűen nem mert eljönni a szembesítésre, elkerülendő, hogy aztán belezavarjam a mondókájába, és végül Ő váljon vádlottá. Úgyhogy nemcsak úgy általában szerettem meg a szembesítés módszerét, hanem saját bőrömön szerzett tapasztalataim alapján is a leghatékonyabb igazságfeltárási technikának tartom. Ebből adódóan oknyomozó újságíróként is ez vált fő módszeremmé: a szavak és tettek közötti ellentmondás, a látszat és a valóság éles ellentéte gyorsan megmutatható általa.

És akkor csapjunk is a lovak közé. Szembesítések következnek. Kezdjük mondjuk a bojkottal. Lesz október 2-án egy Orbán által akart kamunépszavazás. Semmi jelentősége jogilag, amíg EU tagok vagyunk, annak döntéseit el kell fogadnunk minden olyan témában, amelyik közösségi ügy, nem pedig országonkénti. A menekültek befogadásának kvótája pedig pont ilyen kérdés, eleve nincs tehát semmi értelme az erről való népszavazásnak. De persze nem is ezért akarja Miviktorunk. Akar egy kis hangulatkeltést, meg elvinni gyakorlásként a szavazóurnákig a támogatóit, ennyi a cél, semmi több. Ellenzéki ember persze bojkottálja eleve a Rezsimet: nem vesz részt annak semmiféle látszattermelő akciójában, így aztán a népszavazást is kihagyja. Mert egyébként is így cselekszik, a hét minden napján, és minden ügyben.

Nem fogad el segítséget, adományt, pozíciót Tőlük, mert annak súlyos ára van. Diktatúrában élünk, ahhoz, hogy legyőzzük, tisztának kell maradnunk: nem lehet egyszerre kinn is, meg benn is lenni. A Rendszert kell bojkottálni, mert akik nem így tesznek, azok valójában hitelesítik azt. CSAK egy népszavazást bojkottálni, annyit tesz: minden más tettüket törvényesnek, demokratának, europernek fogadjuk el, és ami ennél rosszabb: fogadtatjuk el a külvilággal. Megy a verseny a parlamentben melegedő műellenzék pártjai között: melyik a legnagyobb bojkottáló. Hát, csaxólok: egyik sem. Műbalhé, folyamatosan veszik föl a személyi és pártszerű támogatásokat ettől a Rezsimtől, parlamenti jelenlétükkel legitimálják a Diktatúrát demokráciának. A valódi ellenzéki honpolgárok természetesen bojkottálni fogják a népszavazást, ez nem kérdés, de elvi alapon: azért mert a RENDSZERT magát bojkottálják.

Az pedig egy újabb szembesítési téma, hogy miért is nem áll bele a parlamenti műellenzék a népszavazás Orbánnal szembeni megnyerésébe. Hisz prominensei folyamatosan azt szajkózzák: Orbán legyőzhető választásokon, türelemre és nyugalomra intik mindazokat, akiknek már eléggé tele a hócipőjük ahhoz, hogy ne akarjanak 2018-ig, de méginkább a világ végéig várni. Ha a műellenzék komolyan venné saját mondatait, akkor bizony neki kéne vágnia a népszavazás megnyerésének. Hisz 2018-ban választást akar nyerni, hát akkor tessék: itt a főpróba. Most még a dolguk is könnyebb lenne, mint akkor, hiszen mint a közvéleménykutatásokból kiderült: a magyarok több mint kétharmada Európa-párti. És mivel népszavazásról van szó, még azzal sem kell bíbelődni füstös háttérszobákban, hogy melyik párt hol ad jelöltet, és ki hanyadik lesz a listán.

Persze természetesen nem vállalják be a megmérettetést. Ők is tudják: Diktatúrát választáson leváltani ötezer évnyi világtörténelemben senkinek sem sikerült, még akkor sem, ha egyébként a társadalom többsége rájuk szavazott volna. De a helyzet nálunk ennél sokkal rosszabb: a parlamenti műellenzék egyesített szavazóbázisa a 2014-es rettenetes vereség óta tovább apadt, így aztán még a minimálmatek szerint sincs semmi esélyük. Tessenek majd figyelni október 2-án este, mikor nagy valószínűséggel az lesz az eredmény: a népszavazás érvénytelen. Tele lesznek a tévéstúdiók melldöngető műellenzéki pártvezérekkel, akik egymás szavába vágva harsogják tele a füleket: Őmiattuk nem ment el a Nép, Nekik köszönhető az Orbánnak adott tasli. És akkor itt és most tisztázzuk, egyszer s mindenkorra: minden ellenzéki bojkottálni fogja a népszavazást, de nem azért, mert a műellenzék azt kéri. Épp ellenkezőleg.

Annak ellenére.

Rákgyógyszer

Nyugi, nem szállok be a néphülyítő csodadoktorok seregébe. Nem arról szól a cikk, hogy a vöröspolip hetedik karjának harmadik tapadókorongjában található a mindent gyógyító varázsszer. Olyan rákról szól, ami valóban gyógyítható.

Mi is a rák? Már persze azon túl, hogy a legrettegettebb szó orvosi rendelőben. A rák nem más, mint pár sejt, amelyik elszabadul, és kivonja magát a szervezet játékszabályai alól. Nem marad a helyén, nem vesz részt a szervek közötti munkamegosztásban, helyette elkezdi saját céljaira fölhasználni a test erőforrásait. Vadul szaporodik, és mindent fölzabál közben, nem törődve azzal, hogy végül saját magát is megöli az anyaszervezettel együtt. Nagyságrendekkel gyorsabban szaporodik, mint a normális sejtek, és nagyságrendekkel több energiát és nyersanyagot fogyaszt el, mint azok. És mindeközben semilyen, a szervezet egésze számára hasznos tevékenységet nem végez. Az ember eszik, iszik, levegőzik, de hiába: bármit is visz be, az végül mind a ráksejtekben köt ki, és a normális szervek lassan eltűnnek. Hát EZ a rák. Ráadásul megvan az a szokása, hogy bármilyen kicsire vágjuk vissza - műtét, kemo, sugárzás, bármi -, újrakezdi. A rákot meggyógyítani csak úgy lehet, ha maradéktalanul kiirtjuk, mondhatni: az írmagját is.

Az emberi test egy precíziós szervezet. És ebben tökéletesen hasonlatos egy működő társadalomhoz. Ezért aztán a betegségeik is hasonlóak. Tessenek kicsit megállni, és elgondolkodni: vajon mi az a társadalomban, ami pont úgy működik, mint a testben a rák? Igen, a korrupció az. Elkezdődik kicsiben, és ahogy egyre többen csinálják, egyre védtelenebbé válnak a normális közösségi sejtek. Egyre fogynak az erőforrások, egyre kevesebb jut a valódi munkamegosztásban résztvevő hasznos szerveknek, és egyre több a terjeszkedő, magáncélú korrupciónak. Aztán bekövetkezik a pillanat, mikor a társadalom rákja: a korrupció végül fölzabálja a szervezetet. Tán csak egy különbség van: az emberi test rákja megöli a szervezetet magával együtt, így legkésőbb a halál pillanatában maga is elpusztul. A társadalmi rák, a korrupció elindítói azonban kimentett magáncélú javaikkal leléphetnek, és tovább élhetnek, a kirabolt, tönkretett társadalom pedig ott marad összeomlottan.

A társadalom rákjának VAN gyógyszere. Legelőször is: a közgondolkodás. Ha mindenki elutasítja a korrupciót, akkor nem találnak újabb sejteket a korrumpálni akarók. Minél többen gondolják úgy: a korrupció egyetlen ellenszere, ha abban nem veszek részt, és bárki is csinálja: nem tűröm el, annál nagyobb az esélye, hogy a közösségi immunrendszer megállítja, és legyőzi a burjánzást. Aki elkezd méricskélni, hogy kinek a korrupciója a nagyobb és rosszabb, máris részévé válik a társadalom védtelenné tételének. A korrupciós ráksejteknek ugyanis nincs színe, mindegy, hogy narancs, vörös, zöld vagy épp kék, mind öl. Aki a kéket eltűri, mert az neki elfogadható, az a többinek is helyet csinál. A korrupció csak úgy irtható ki, ha teljesen elpusztítjuk. Mint a ráknál: az írmagját is, És teccenek tudni, mi az elfogadott módszer a gyógyulásra: szűrés, mielőbbi, minél kezdetibb stádiumú felismerés, és azonnali kemény beavatkozás. Aki a korrupciónál ennél kevesebbel beéri, az maga is előidézője a társadalom szervezete elpusztításának.

A rák gyógyszere tehát ennyi: felismerni és kiirtani. Társadalmunk rákjának, a korrupciónak is ugyanez az ellenszere. Felismerni valamit pedig úgy lehet, ha látjuk, mi történik az elrejteni kívánt zugokban. Nyilvánosságnak hívják, ha a társadalom láthatja a folyamatokat. El kell tehát érnünk, hogy MINDEN közvagyonra és közpénzre kötött szerződés kötelezően nyilvános legyen. Kiirtani pedig úgy lehet, ha garantáljuk: SENKI nem úszhatja meg felelősségrevonás nélkül. Ma a legnagyobb rablók abban bíznak, hogy mire eljön az elszámoltatás ideje, elévülnek társadalomromboló tetteik. A mi dolgunk, hogy ezt a hamis biztonságérzetet lenullázzuk. El kell érnünk, hogy egész életen át, elévülési idő nélkül büntethető legyen a korrupció. Annyit még a Felcsúti Maffia tagjai is tudnak: semmi sem tart örökké, az Ő uralmuk sem fog. Hát akkor kezdjenek el félni: nem ússzák meg, mert BIZTOSAN felelniük kell a tetteikért, ha nem holnap, akkor holnapután, időhatár nélkül.

Tudjuk tehát a módszert, ideje nekikezdenünk az alkalmazásnak. Két kérdésben indítunk országos aláírásgyűjtést, hogy a kellő mennyiségű támogatás birtokában népszavazást kényszerítsünk ki. A két kérdés így szól:

1. Támogatod, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőit élethosszig, elévülési idő nélkül büntetni lehessen?

2. Támogatod, hogy minden állami vagyonra és közpénzre vonatkozó szerződés kötelezően nyilvánosságra kerüljön?

Egyszerű, emberi nyelven megfogalmazott kérdések. Becsületes ember érti és támogatja. A becstelen meg nem. Itt nincs melléduma, nincs himihumi magyarázkodás, nincs rövidebb út az erdőn át. Az aláírásgyűjtés folyamán az ország önkormányzatainak minden képviselőjét fel fogjuk kérni, hogy támogassa aláírásával kezdeményezésünket, aztán ugyanezt fogjuk tenni a parlamenti képviselők mindegyikével is. Aztán akkor gyorsan kiderül, kik is azok, akik vizet prédikálnak, és hordószám vedelik a bort. Aki a politikusok közül nem támogatja a korrupció kiirtását, azt csak egy dolog miatt teheti: mert benne van. És akkor jöhet a szike, meg a kemo, meg a sugár, meg minden. Mert ez a rák gyógyítható.

Rajtunk áll, hogy meggyógyítsuk.