Március 1. Kossuth tér. Orbánbuktatásig.

Nincs itt mit továbbragozni. A Terror Törvényét megszavazza majd szépen a parlamenti bábszínház, onnantól már totális diktatúra van. Aki belenyugszik, tegye, a bátrak, és fölébredtek pedig ellene mennek. Ha elegen, akkor vége a Felcsútinak.

Az utolsó lépést teszi meg az Orbán Rezsim, hogy a csendes diktatúrát nyíltra, az egzisztenciális fenyegetést, gazdasági függést szabad és törvényesített állami erőszakra változtassa. Aki ezt hagyja, magára vessen. Én nem hagyom, mi nem hagyjuk, az biztos. Nem azért harcolunk jóideje, Narancsok és kollaboránsaik mindenoldali össztüzében, hogy ne vállaljuk be a végső ütközetet. Ha másért nem, hát a lelkiismeretünkért. A becsületünkért. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni, Európa ezen részén nem lehet tartósan totális diktatúrát fönntartani, el fogja söpörni ezt a Diktátort is Valami. És mikor ez megtörténik, akkor egyszercsak igazságot szolgáltat majd a jövő mindazoknak, akik harcoltak az önkény ellen, és azoknak is, akik közreműködtek benne, bárminek is álcázva magukat. Ha pedig elegen leszünk, akkor mi magunk leszünk az a Valami, ami elsöpri az egész szemét rablóbandát, meg a mindenféle klienseit is.

Miért március 1.? Rajtunk nem múlik, Csapatunk 9 hónapot töltött éjjel-nappal, télen-nyáron a Kossuth téren. De megtapasztaltuk: az emberek eltökéltségét erősen lohasztja a hideg. És mi nem egy tüntetésre megyünk ki, hogy aztán hazamenjünk. NEM. Mi addig megyünk ki, amíg Orbánt a Bandájával el nem takarítjuk. VÉGLEG. És éjszaka hideg van, több éjszaka meg még hidegebb. Szóval megvárjuk március 1-et. Mert kevés eltökélt embernél jobb a SOK eltökélt ember. A Terror Törvényét elfogadják, megy majd a műbalhé, tiltakozó sajtónyilatkozatok, duma, cikkek, sok. Minek? A dumából épp elég volt az elmúlt 2 év. Akadálytalanul, parlamenti kollaborációval csináltak meg MINDENT Orbánék, amit csak akartak. És ezen föl is bátorodtak. Egy létező ellenzék esetén, amelyik nem a fészbukon ad ki közleményeket, hanem UTCÁRA hívja a híveit, és ott is marad, amíg csak kell, és teszi, amit lehet - és SOKMINDENT lehet, ha AKARJÁK -, ilyen mély szintig nem jutottunk volna el. De már itt vagyunk. És ha rajtam, rajtunk múlik, ez itt valóban a végpont lesz. A Rezsimé.

Valami lesz, ezt írtam pár napja. És azóta méginkább van Valami. Rengeteg a visszajelzés, még az is lehet, hogy március 1-én, a Kossuth téren TÖRTÉNELMET írunk. Sok a forradalmi gócpont, útlezárások, egészségügy, oktatásügy, éhezés, végtelenségig lehetne sorolni, mi mindent tettek tönkre ezek a szarháziak. De nem kell. MINDENT. Az Országot magát. És vagy visszavesszük tőlük, vagy az Övék marad, és demokratának itt helye nem lesz. Bátorság, TETTEK nélkül nincs jövő. A szövegek ideje lejárt, a Terror Törvénye újraírja társadalmunk viselkedési normáit. Tudjuk, hogy Orbánék mivé akarják változtatni a Hazánkat, nem szégyenlősek azt nyíltan megmutatni. De azt is tudjuk, hogy mi mivé szeretnénk változtatni. Európai demokráciává, ahol soha többé nem kerül semilyen méretű parlamenti többség kezébe a többi hatalmi ág. Népszavazáshoz kötött Alkotmány, abban garantált bírói, ügyészi, rendőri, médiafüggetlenség. Röviden: IGAZI RENDSZERVÁLTÁS. Ki kell vágni a mindenhová benyomult politikát, a magánéletünk intimitásából, az igazságszolgáltatásból, a médiából, gazdaságból, oktatásból, egészségügyből. Mindenhonnan, mert mindent eluralt már.

Igen, szembemenni az önkényuralommal, kockázatos dolog. Nagyonis. De nincs B-verzió. Nincs rövidebb út az erdőn át. Vagy kimész magadért, a Hazádért, és megteszed, amit meg lehet tenned, vagy inkább MEG KELL TENNED, vagy elveszted a panaszkodás jogát is. A Hatalom erőszakszervei is emberekből állnak, és tudnak számolni. Keveseket el lehet takarítani, sokakat nem. Lehet a tömegbe is lőni, igen, de aztán lehet utána futva menekülni az első lámpaoszlopig. Ismerjük a történelmet, minden hatásnak van ellenhatása, és minél durvább az adjonisten, annál keményebb a fogadjisten is. Megpróbáltak forradalmakat karhatalommal elnyomni, Romániától Egyiptomon át Ukrajnáig. Aztán menekültek a parancskiadók. Aztán nem volt hová menekülniük, a többit már ismerjük a TÖRTÉNELEMBŐL. Nem oly egyszerű ám lőni, de még a parancsot kiadni sem. Az ugyanis egy életre szóló döntés. Vagy még pontosabban: életre-halálra. A Terror Törvénye létrehozza a totális diktatúrát. De CSAK RAJTUNK múlik, hogy az azt elsöprő erőt is megteremtse. Mi megcsiholjuk a SZIKRÁT. Hogy belobban-e, kiderül ott. Március 1-én, a Kossuth téren.

Orbánbuktatásig. 

A Terror Törvénye

Befordult a sarkon a totális diktatúra újabb fekete autója, és gyors ütemben közeledik. Jön a terrorveszélyre hivatkozó újabb Diktatúra Törvény. Terrorveszély épp nincs, de majd Ők csinálnak terrort, akárki meglássa.

Jómagam, Bartus, meg még páran jóideje írogatunk arról, hogy ez itt egy szépen fejlődő fasiszta diktatúra. Médiaeinstand, nagyipar, mezőgazdaság megszerzése, erőszakszervek, igazságszolgáltatás maguk alá gyűrése, szabadságjogok szisztematikus letiprása, a gyülekezési jogtól a véleményalkotásig. Írogatjuk, írogatjuk, megy is a bólogatás, okosak a fiúk, oké, de azért már csak nem ekkora a baj, rémeket látnak ezek. Aztán szépen, ahogy a Narancs megy az égen, MINDEN bekövetkezik, még az ütemezésben is eltaláljuk a frankót. Tarlós örökbecsűjével: ami sárga, mint egy kacsa, totyog, mint egy kacsa, és hápog, mint egy kacsa, az kacsa. Más nem marad fönn Tőle, de már ezért érdemes volt élnie, idézgetni fogjuk, míg a világ világ. Szóval ami pont olyan, mint egy szépen felnőtté érő Fasiszta Diktatúra, az biz Fasiszta Diktatúra, kezitcsókolom. Vagy mondhatnám: Jóreggelt kívánok. De nem mondom, mert már régóta nincs reggel, inkább kezd elviselhetetlen déli forróság kialakulni. Narancsbőrt okoz lassan az Országon a mind direktebb Narancssugár.

Szóval mi páran mondjuk előre, lépésenként levezetve, mi miért történik, és mi következik, aztán percekre rá megindul a maszatolás. Nem a Narancssajtóból, tőlük a mindenfasza cikkek dőlnek, hanem az "ellenzéki" médiából. Kvantummechanikai összefüggésekig erőlködnek össze hülyeségeket, hogy valahogy elmagyarázzák: ne tessenek félni, nemis úgyvanazám. És minden ilyen lépéssel gyengítik a Nép józan ítélőképességét, szorgosabban mentegetik a Rezsim szarháziságát, mint a Narancsmédia. Hogy miért? Egyszerű. Az "ellenzéki" média nagy része régi, bejáratott, közös megélhetésen alapuló baráti kapcsolatokon nyugszik. Mindig volt megbízás, hirdetés, miegymás a korábbi kormányok alatt, csak azt kellett írni, amit mondanak a magas minisztérijumbul, és akkor jön a lóvé. A bértollnokot sem Orbánék találták föl, volt-van belőlük elég a "mioldalunkon" is. És ilyenkor, mikor újabb töknyilvánvaló diktatúra építési lépés jön, gyorsan polírozniuk kell a pöcegödröt. Nehogymá a Nép rájöjjön: Diktatúra van, merthát akkor föltenné a kérdést a parlamentben melegedő "ellenzéknek": mit kerestek Ti ott bent? Miért vagytok Orbán kesztyűbábjai egy mocskos demokráciaszíndarabban?

A Diktatúra lépésenként, előre precízen megtervezetten épül. És ebben a Tervben ott vannak kulcsszereplőkként az "ellenzéki" pártok is. Védik nehezen megszerzett parlamenti székeiket, dehogy mondják ki: ez itt Diktatúra, mert akkor ki kéne jönniük, oda a fizetés, a kapcsolati, meg médiabefolyás. Az Alkotmány kinyírása, az illiberális állam bevezetése, a migránsügyi szükségállapot, és most a terrorveszély hasonló, mindenre Orbánnak közvetlenül felhatalmazást adó gumiparagrafusa: úgy mentek át, mint kés a Narancshőben megpuhult avas vajon. A forgatókönyv Habony asztalán mindig ugyanaz: jön a következő szabadságjog-kinyírás, jönnek páran, akik elmondják, Diktatúra épül, aztán jön a parlamenti "ellenzék" háttérsajtója, hogy készségesen elmagyarázza: áááááá, dehogy. Jön pár "ellenzéki" sajtóközlemény, hogy mosmáaztán denagyon tiltakozunk, verik a mellüket, hogy ellene szavaztak, hűűűűha. Remek. Aztán a törvény jogerőre lép, a "honatyák" meg üldögélnek tovább, és várják békésen a következő adagot, mikor megint lehet majd közleményt kiadni újabb hűűűűhával.

Ocsmány játék ez. Ocsmány a Fidesz részéről, de Őket pontosan ismerjük: ilyenek. Ocsmány a kollaboráns parlamenti "ellenzék" és sajtóudvara részéről, mert még mindig vannak, akik rájuk hallgatnak, és inkább hisznek nekik, mint a saját józan eszüknek. Ezt a Diktatúrát együtt építik, kalákában, és most újabb emeletet húznak a szépen magasodó villára. Megmondom, kik lesznek azok a terroristák, akikre a TERROR TÖRVÉNYE vonatkozni fog. Én. Büki Zoli. Sándor Mária. Szóval azok, akik nemcsak otthon lóbálják, hanem próbálnak valami ellenállást összehozni. A Terror Törvénye alapján a Kormány - ez persze Orbán, ugye világos - bármilyen gyülekezést betilthat, korlátozhatja a sajtóforgalmat, kijárási tilalmat vezethet be, ésatöbbi. Ez már Chile, nem Európa. És persze azokra fogják vonatkoztatni, akik gyülekeznek, mindenféle lázító dolgot írnak, mondanak: ránk, ellenállókra. És szépen bezsuppolnak minket, és mindezt a kollaboráns parlamenti Műellenzék éppúgy csendes mosolygással fogja végigasszisztálni, mint tették korábban Kossuth téri állandó tüntetésünk ötszöri rendőri feloszlatásánál. Ha hagyod, Demokrata Honfitársam. Mi ugyanis NEM FOGJUK tiszteletben tartani a Diktatúra Törvényét, mivel nem fogadjuk el a Diktatúrát magát. Úgyhogy Rajtad áll.

Mi ott leszünk.

Valami lesz

Eltagadni sem lehet a közhangulat meglepően gyors fordulását. Senki sem tudja, én sem, hogy miért épp most, és így, de tény: tele van a net olyan megnyilatkozásokkal, amikkel korábban csak ritkásan: gyerünk a Kossuthra, és maradjunk addig ott, amíg el nem takarítjuk Orbánt.

Eddig ilyesmiket csak jómagam, meg a Csapatomhoz tartozók mondtak. Ez sem kevés persze, meg mi nem csak mondtuk, hanem 9 hónapon keresztül csináltuk is élőben, de ami most történik, az alapjaiban más. Ismerem - többnyire terepről és személyesen - azokat, akik hajlandóak valóban mozdulni, ha mozdulni kell, de nagyságrendileg többen kezdtek el ilyesmi vágyuknak hangot adni. És nem úgy mint régen, mikor csak olyasmiket írtak, hogy ki kéne menni. NEM. Most azt mondják, hogy induljunk már, minél előbb, gyerünk, irány az UTCA, illetve konkrétan a Kossuth tér. És mégegyszer mondom: ezt RENGETEGEN mondják, és hirtelen. Ha valaki nekem nem hisz, tessenek csak végigböngészni a legnagyobb fészbuk csoportokat, ott megy az eddig ismeretlen tömeghangosodás. És valós személyektől, és láthatóan spontán módon, nincs semilyen szervezet, amelyhez az illetők egyöntetűen besorolhatók lennének. Márpedig Forradalmi Helyzet tipikusan ÍGY jön létre: mikor sokan érzik önmaguktól és egyszerre úgy: ELÉG VOLT.

És ami számomra még külön érdekes: mindenki a Kossuth teret mondja célpontként. Olvasóim emlékeznek, mennyit kellett küzdenünk azért, hogy a különböző tüntetések szervezői fölfogják: ha VALAMI egyáltalán lesz, az csak a Kossuth téren lehet. Páran fölfogták, de a többség nem, így aztán szétvándoroltatták lényegtelen célpontokra az aktív tömeget, kifárasztva, és ezzel hazaküldve Őket. De most MINDENKI Kossuthot mond. És ahogy látom, sokan azért, mert tudják: mi ott voltunk, és sokan azt is jelzik: ha megyünk, velünk jönnek, sajnálják, hogy előző évben nem tették. Persze megtanultam különbséget tenni a hirtelen felbuzdulások és a valós, kitartó eltökéltség között. Ami most zajlik netszerte, az már inkább az utóbbi. Úgy tűnik kezd TÉNYLEG tele lenni a töke az embereknek a Rezsim mindennapi pofátlanságával, és a Műellenzék semmittevésével. Saját kezükbe akarják venni a dolgokat, mert látják: más azt nem fogja helyettük megtenni. Ehhez a legmeglepőbb példáról mutatok egy képet, és aztán elmagyarázom.

Ez a kép egy általam föltett kérdésre adott válaszokat mutatja egy fészbukos csoportban. NEM, nem a saját csoportjaink egyike. Ez egy DK szimpatizánsokat gyűjtő magáncsoport, nem hivatalos DK-s, mert akkor onnan már kitettek volna, a Kékek pont ugyanúgy nem tűrik az ellenvéleményt, mint a Narancsok, de ezt már jóideje tapasztalatból tudjuk. Szóval ez egy független, demokrata adminisztrációval rendelkező, de elsősorban DK szimpatizánsokat tartalmazó csoport. És itt jön az igazán meglepő dolog. Mint teccenek látni, még a DK szimpatizánsok kétharmada is abban reménykedik, hogy pártjuk utcára vonul, Orbánbukásig ottmaradni. Pedig ezerszer megerősítetten köztudott: a DK vezetése ezt a verziót totál elutasítja. Akik egyáltalán ilyenről beszélnek, mint jómagam jóideje, azok üldözendő, médiából kitiltandó, karaktergyilkolandó közellenségnek lesznek azonnal kikiáltva. Csakhát van itt egy kis probléma. Még saját szimpatizánsaik kétharmada is UTCÁRA akar menni, és ott is maradni. Amit Gyurcsány, Gréczy, Varjú velük ellentétben nagyon utál, mint lehetőséget.

Erősen olybá tűnik, hogy a DK szűk fanatikusi körének kivételével, már saját szimpatizánsaik is akarnak végre valamit TENNI, nemcsak újra meg újra beszélni a semmiről.  És hasonlóan állnak hozzá függetlenek, és más pártok szimpatizánsai. Ezzel együtt kapkodni nem fogok, nem fogunk. Ha Csapatommal megindulunk, akkor nem is fogunk megállni, tehát azt jól kell időzíteni, higgadtan megszervezni és végigcsinálni. Ebben az Országban teccik-nemteccik mi tudjuk saját tapasztalatból, és nem kevésből, hogyan kell állandó tüntetést fönntartani, és a tömeg méretének függvényében akciókat szervezni. 100, 500, 1000, 10 ezer, 100 ezer ember: mindegyik esetén más a teendő, és mi meg is tesszük, amit lehet. És SOKAT lehet. Akár Orbántűzni is. Most várunk egy kicsit. Koraiak voltunk a Kossuth téri állandó tüntetésünkkel, a Nép még nem érezte a bőrén annyira a bajt, mint most. Most a legnehezebb dolog NEM KAPKODNI. Higgadtan megvárni az első jóidőt - nem nekünk szempont, mi télen is ott voltunk folyamatosan -, de tapasztalat: fagypont fölött kétszer annyian vannak, mint fagypont alatt. Úgyhogy megvárjuk márciust, addig pedig a háttérben felkészülünk. És aztán nekivágunk.

Orbánnak.

Bűnlajstrom

Három éve harcolok minden elérhető eszközzel az Orbán Rezsim ellen. Ők is ellenem, tüske vagyok a körmük alatt. 62 feljelentést tettek, házkutattak, hatszor rabosítottak. De rács mögé még nem tudtak juttatni. Tán ezévben? Lássuk...

2012 augusztusa óta akarnak bűnözőnek nyilvánítani Orbán csicskái. Azóta járok hetente minimum egyszer bíróságra, rendőrségre, néha Ők hozzám. Fogást keresnek rajtam, nagyjából mindenért följelentenek saját hatóságaiknál, ha másért nem, hát azért, hogy lekössék az energiáimat. Az ügyek döntő többsége menet közben elhalt, már nyomozati szakban - persze ahhoz is meg kellett jelennem, a rángatásom a cél, ha már lesittelni a Zistennek se sikerál. A bűncselekmény hiánya volt a leggyakoribb hivatkozás, de persze a bebukott játszmáik messze nem kaptak akkora nyilvánosságot, mint amikor épp elindítottak egyet. Nagyjából úgy működnek, hogy ha elhal egy kamuügy, már indítják is a következőt: mindig legyen jópár, hogy legyen miről cikkezni. Mert ez a valódi cél. Karaktergyilkosság. Tuareg a bűnöző. Tuareg a bűnöző. Tuareg a bűnöző. És így tovább, ami csak a csövön kifér. Vezető sajtójukban vagyok állandó címlapsztori, Pesti Srácok, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, HírTV, meg egyáltalán: mindenhol, és mindig. Mióta Simicska ráfordult Orbánra - per pillanat Ő az egyetlen igazán hatékony ellenálló, bocs - azóta az Ő médiájában már nem vagyok a Gonosz maga, mi sem mutatja jobban, hogy mennyire koncepciósok az ellenem indított jogjátékok.

Tulajdonképpen ezen ügyek kapcsán derengett föl először bennem, hogy túl sok a kapocs az Orbán Rezsim és a parlamenti "ellenzék" között. Az egy Diktatúrában normális, hogy ellenállót megpróbálnak kikészíteni. Az azonban nem, hogy a magukat ellenzékinek nevezők is ugyanúgy beszállnak a karaktergyilkosságba, mint a Fidesznyikek. Márpedig ez történt. A Népszabadságtól a hvg.hu-n át a Magyar Narancsig egy rakás ballib sajtóorgánum vette át szinte szószerint a Fideszszart. Magukat újságírónak tartó egyedek gondolkodás és utánanézés nélkül nettó lemásolták saját aláírásuk fölé az összes mocskot. És mivel sokan és sokszor tették ezt, igencsak hülye lennék, ha nem merült volna föl bennem: ez biz szervezett akció. Olyan, amely mögött nem a Fidesz áll, mert az ominózus sajtóorgánumokra, "újságírókra", nem nekik van befolyásuk. Így aztán terepmozgalmunk, ellenálló tevékenységünk mindenoldali agyonhallgatása sem lepett meg, csak levontam a jövőre nézve a tanulságot: éppúgy nem akar valódi változást a parlamenti "ellenzék", mint a Fidesznyikek. Azóta persze az események kristálytisztává tették, hogy egy Banda van, több színben, van aki kormányt, van aki ellenzéket játszik, de annak idején, a kezdet kezdetén még meglepődtem a kollaboráció ily kiterjedt hálózatán.

Na, de lássuk akkor épp futó ügyeimet. Legyen egy összképe Olvasóimnak, hogy ha épp nem vagyok, akkor miért nem: önmagamat védem a tárgyalásokon, így aztán igényel némi felkészülést, hogy ne tudjanak eltüntetni. Meg persze az sem árt, ha felnézek az irathalomból, és egybeveszem, mi vár rám ebben az évben. "Legsúlyosabb" ügyem, a hűtlen kezelős már nálam is téma volt párszor. Három éve húzódik, 70 milliós kárral kezdték, már csak másfél milliónál tartanak, a tárgyalásokat is tologatják folyamatosan, háromszor cseréltek ügyészt, már bírót is közben, novemberben meg ha hozzájárulok, újrakezdték volna az egészet, mert kifutottak egy határidőből. Nem mentem bele, tudom, hogy az egész csak arról szól, mindig lehessen arról írni, hogy a Szabónak ügye van, ha meg végigfut, ítéletig, akkor az bármi is lesz, nem lehet tovább cikkezni. Mert persze ha ítélet van - letöltendőt már közben nem is kérnek, már csak felfüggesztett az ügyészi kívánalom, lesz az még megrovás is, vagy épp kisnyúl, szóval ha ítélet van akkor vége a sztorinak. Mehetek Strasbourgba, és megtehetem a hivatali visszaélésekért a feljelentéseket. És ezt Hatalomék is tudják, ezért aztán kurvára nem akarnak ítéletet, csak Ügyet.

De abból minél többet. Van pár Kocsis Mátés följelentésem. Tüntetésen, amit a Hivatalához szerveztem, menekültügyes mocskai miatt, fasisztának neveztem a zsebnácit, ezügyben járkálok a BRFK-ra. Vád nem hiszem hogy lesz belőle, nem is az a cél, mint mondtam. Csakhogy lekössenek, meg írogathassanak. Maffiakötődéseiról is beszéltem, írtam, ez is megy, bár most épp úgytűnik, elhalt, a végén még bíróságra idéztetnék olyan tanúkat, akik nagyon nem szeretnének oda menni. Mert én meg épp ezt játszom: minden följelentésnél közlöm az elsőként velem kontaktusba kerülő nyomozóval, hogy tárgyalást kívánok, úgyhogy tessenek minél gyorsabban vádat emelni, lássuk az Igazságot. Ezen persze meglepődnek, a gyanúsítottak inkább lapulni szoktak, és megpróbálni elkerülni a rángatást. De az én tapasztalatom más: bíróságra beidézik a koronatanúkat, aztán ott lesz hirtelen kuss. Ugyanis más a médiában nettó hazudozni, mint eskü alatt bíróságon, mások is a következményei. Kocsis Máté például sosem mer megjelennni az általa ellenem indított perekben, tehát az ügyei szépen elhalnak, mert én meg mindig beidéztetem, jó dolog a szembesítés egy fizetett hazudozóval.

Van két tüntetéssel kapcsolatos szabálysértéses ügyem, kiszabtak rám fals indokkal 100 ezer forintnyi bírságot, okés, én meg közöltem, hogy leülöm. Ez ugyanis a módosított törvények után az egyetlen út, hogy végül bíróságra kerüljön az ügy. Ez már három hónapja volt, azóta se kép, se hang, tán eltüntették ezt az ügyet is a többivel együtt, kiderül. Vannak műellenzékiek által indított eljárások is. A Komássy nevű szociról írtam párszor, hogy korrupt, és Kocsis kollaboráns, nosza, följelentett. Csakhát közben kiszivárgott egy hangfelvétel, amelyik pont azt bizonyítja, amiket állítottam. Meg azt is, hogy hamisan tanúzott, meg a hozzátartozói is a bíróságon. Több mint ciki. Van Schifferes ügyem is: kiástam anno, hogy egyik nacsalnyikja épp oly mutyikban vesz részt Fidesz-kollaboránsként, mint amikkel másokat szokott vádolni. Ezért aztán Sifikével is összefutunk tán nemsokára. Bár kétlem. Huhhh. Hosszú lesz a cikk, stop. Vannak még a Kossuth térről való TEKes eltakarítással kapcsolatban ügyeim, ott vannak olyanok is, amiket magam indítottam ellenük - a TASZ minden ilyesmiben segít, itt is köszönet Nektek -, aztán egykori, és rég fölszámolt kocsmámra is utólag akarnak nyomozni, meg épp most jött két új postai értesítő, mindkettő a szokásos rendőri címekről. Szóval ezek vannak mostanság. És ez ebben az évben csak fokozódni fog. Gondoskodom róla, hogy súlyosabb tüske legyek a körmük alatt, mint eddig voltam. 

Vagy Ők, vagy Mi.

Szigorúan ellenőrzött blogger

Ma elvileg nem blogírós napom van. Kivétel, ha történik valami hirtelen, és most éjjel történt. Nem, most nem házkutattak, nem is vittek el, a korábbiakkal sem értek el semmit. Csak rám, és Csapatomra álltak a Szervek teljes erővel.

Aztán hogy a TEK, vagy az Állambiztonság egyéb szervei, azt per pillanat nem tudom. Van Anonymusos ismerősöm, nem is egy, majd visszafejtik, honnan is jöttek a látogatók valójában. De a lényegre: tessenek megnézni a fölrakott képet. Ez a blogom egyórányi látogatási statisztikája, olyan bontásban, amelyik megmutatja, melyik országból hányan néztek be hozzám. Egy ország annál sötétebb zöldben szerepel, minél többen kukkantottak be. És itt most szószerint bekukkantottak. Oroszországot tessék nézni. Hoppp, ugye. Normál esetekben - természetesen Magyarország után - az Egyesült Államok, Németország, Kanada, Nagy Britannia, Ausztrália a sorrend, nagyjából aszerint, hol mennyi magyar él. Oroszország nem szokott még csak szerepelni sem, ott valszeg menetből elvinnék azt, aki olyan lázító, és finoman szólva sem Putyinbarát dolgokat szokott olvasni, mint amiket írok. És most Oroszország messze beelőzött mindenkit. Csak így, éjjel fél négykor.

Akik képben vannak titkosszolgálaték szokásaiban - magam mostanra eléggé, különben már aligha élnék, és lennék szabadlábon -, azok tudják: sosem használnak saját országukhoz kötődő gépazonosítót. IP címnek mondják egyébként, de így nem ismerik sokan. És hagyományosan a magyar titkosok orosz IP címeket használnak. Namost két eset lehetséges. Vagy hirtelen, így éjjel fél négykor Oroszországban rájöttek, hogy Tuareget kell olvasni, vagy nem. Asszem inkább utóbbi. Utóbbi viszont azt jelenti, hogy orosz IP címekről álltak rám. És sok helyről. Ugyanis a blog statisztikai elemző háttere nem a látogatások számát rögzíti, hanem a látogatókét. Azaz ha van egy 100-as szám valahol, az nem egy ember százszori benézését, hanem száz különböző ember - IP cím, persze - látogatását jelenti. Egy ember többszöri benézését nem számolja a cucc. És hát látjátok, Kedves Olvasóim. Egy óra alatt, éjszaka fél háromtól fél négyig 282-en néztek rám Oroszországból. Aha. Hát persze.

Ha ehhez még hozzáteszem, hogy fészbukos megosztásaimat is alig látják ismerőseim - egy ideje nem jelenik meg az értesítőik között -, és azt, hogy tegnap Csapatom kulcsembereinek egyidejűleg blokkolták egy rakás netes funkcióját, akkor azért nem oly nehéz összerakni a puzzlet. Nyilván a Forradalom szükségszerűségéről szóló blogjaim nem okoznak örömöt TEK-éknél. Megy az adatgyűjtés most ezerrel, az is kiderül más statisztikáimból, hogy minden ilyen témájú írásomat újraolvassák, és nemkevesen. Keresik a gyenge pontot: hátha találnak olyan szöveget, amelyben fegyveres felkelésre szólítok föl, és netes csoportjainkat is ugyanilyen okból tartják online: rajta akarnak kapni valami bilincselhetőn. Csakhát lúzerek ezek, a TEK-hez nem a legokosabbakat, hanem a legorbánfanabbakat gyűjtötték be. Ha majd valami nagyon keményet akarok csinálni, azt nem fogom elmondani, csak megcsinálom. Aztán vagy teszek ilyet, vagy nem. Na, erre varrjatok gombot, Sasszemek. Amúgy meg, tudjátok:

Bekaphattyátok.

Mi, Spártaiak

A 300 című filmet hálisten rengetegen látták. Nem történelmi hűsége a lényeg, hanem az erkölcsök, elvek, amiket példaként ad. Játsszunk kicsit. Játsszuk azt, hogy mi vagyunk Spárta, mikor jön Xerxes a negyedmillió perzsával. Lássuk.

Szóval a Perzsa Nagykirály úton van felénk, hatalmas hadsereggel és flottával. Utál minket, görögöket - Spárta vagyunk, mondom - mert mi olyan liberálbolsik vagyunk, multikultik, meg ilyesmi. Állandóan csak a szart kavarjuk, Kisázsia görög népességű, Xerxes birodalmához tartozó városait is föllázítottuk Ellene, ideje eltörölni minket a Föld színéről. Jönnek mindenféle pocsék állapotban levő hírnökök, futva - nem, ez nem maraton, az korábban volt -, és beszámolnak, hogy dübörög a tenger, meg beomlik a föld, annyi a közeledő perzsa. Össze is ül a Spártai Nagytanács - a Király nem volt mindenható, elég demokratikusan működtek, már maguk között legalábbis. Szóval összeülnek Nagyjaink, megbeszélni, hogy akkor most mi legyen. Nem úgy tűnik, hogy szervezett turistaút zajlik rengeteg résztvevővel, minden útbaeső görög városkát letarolnak a perzsák, nem pedig bizbaszokat gyűjtenek szuvenírnek.

A többi görög város is készülődik, hozzájuk is mennek a hírek. Küldik hozzánk, Spártamagyarokhoz a követeket, közismert, hogy szárazföldön mi vagyunk a legjobb harcosok. Athén tengeren szuper, Ők gyűjtik is már a flottát, és jelzik, hogy össze akarják hangolni a vízi, meg földi hadmozdulatokat, tán sikeres lehet egy komplex akció, pontos tervvel, időzítéssel. Átlaggörög, átlagspártai is tudja: itt bizony háború lesz, merthát ha nem lesz, akkor ellenállás nélkül letarolnak mindent a perzsák, aztán elhajtják hátsóindiába a nem lemészárolt görögöket rabszolgának. Úgyhogy a Nagytanács ülésétől a bátrabbja és okosabbja azt várja: indulás Xerxes ellen, Spárta vezeti a szárazföldi műveletet, lelassítja a perzsákat, Athén meg időt nyerve ezzel tengeren elvágja az utánpótlásukat. Jó terv, működhet, semmi más ehelyett meg nem, úgyhogy egyszerű a döntés. Ekkora túlerővel szemben csak szűk fronton lehet harcolni, és a meglepetés erejére támaszkodni.

Van is épp egy klassz szoros Xerxes útjában: Thermopylae, ott kis sereggel is fel lehet Őket tartóztatni, amíg az athéni flotta a hátukba kerül. Szóval szerte a görögök között - harcos múltú nép, mindenkinél otthon van a hoplon, meg a sarissa - pajzs meg dárda, na -, töknyilvánvaló mit kell csinálni. Épp csak rábólintás volna a Nagytanács feladata, várja is Tőlük mindenki a gyors és határozott döntést. Még a Nagytanács előtt azért történik kis furcsaság, de akkor még nagy jelentőséget nem tulajdonít ennek senki. A Király nyilatkozik a Spártai Hírmondónak, és olyasmiket mond, amik korábban Tőle legalábbis szokatlannak minősültek volna. Olvasgatják a papirusztekercset a harcra készülő spártamagyarok, és kicsit megütődnek pár mondaton. Ilyesmiken, például: elmúlik ám a Perzsa Vész magától idővel, készüljünk inkább választásokra. Meg egy csepp vér is sok ám, nem hullajtjuk fölöslegesen a görögökét mindenféle perzsákkal szemben. A Király régen nem ilyen volt, azért is lett Király, hümmögnek is rendesen a patrióták: benyomott a koronás harcos, vagy mivan.

Háború van, ez meg itten választásokról hablatyol, mindenki élesíti a dárdát, fényesíti a pajzsot, emmegitten egycseppvérezik. Nademindegy, biztos rossz napja volt, várjuk meg a Nagytanács ülését. Húzzák-halasztják, türelmetlenek is már a többi görög város követei: indulni kéne hadba, mert Xerxes ütemesen közeledik. Tárgyalnak persze a Nagytanácsnokok, nyilvánosságra is hozzák az elhangzó véleményeket, de dönteni a Zistennek se akarnak. Ülnek, mérlegelnek, közleményeket adnak ki a Népnek. És akkor kimondják: legyen Összefogás. Hurrá, szuper, DÖNTÉS van, mehetünk a harcba végre, megvédeni az otthonainkat. Azér a görög követek rákérdeznek, hogy pontosan ez mit is jelent: mikor, hol találkozik a sereg, ilyesmi. Aztán fönnakad a Zarcuk. Jaaaa, ez Összefogás, mindenki legyen együtt, és induljanak el a választásokon, a Király lesz a listavezető, okés? Mivaaaan? Nem kéne harcolni inkább? Nem arra kéne összefogni?

Nem, azt NEM. Az durva radikalizmus, görög demokrata nem ont vért, majd megtárgyaljuk Xerxessel, hogy tartsunk választásokat, Ő is indul, Király is, és akkor biztos jó lesz minden. A városok követei már húznak is el, sietve jelentik saját Főnökeiknek, hogy Spárta megkattant, nélkülük kell megcsinálni. Spárta közleményt ad ki, melyben megrójja a többi görög várost, hogy azok nem akarnak összefogást. Csakhát Ők nemigen reagálnak már, készülnek a háborúra, mert a VALÓSÁGBAN Xerxes nem választásokat mgtárgyalni jön, hanem mindent elfoglalni, és rabszolgasorba dönteni a szabad görögöket. Úgyhogy a többi görög mind össze is fog, valóban, mert közös a céljuk: háború a perzsák ellen, visszakergetni Őket keletre. Csak Ők nem beszélnek, hanem cselekszenek. A Spártai Király, meg udvartartása meg mantrázza tovább a Zösszefogást, bár annak semmi célja nincs, sőt, épp leszerelni akarja a görög ellenállást ezzel.

Hát nagyjából így történne velünk a Perzsa Invázió, ha a mai magyar "ellenzék" dominálná Spártát. Ja, mi lenne a végeredmény? A többi görög rájött, hogy Spárta már kamuzik, öszefogtak nélkülük valódi harcra. Komoly véráldozatokkal megállították Xerxest, Thermopylae-nél, aztán Szalamisznál az Athéni Flotta megverte a perzsa hajóhadat. Nem is mert tovább menni észak felé a Perzsa, Athén, Epirus, Macedonia szabad maradt, és egyesültek a tapasztalat alapján: Görög Uniónak hívják a valamit, elég europer dolog lett belőle. Xerxest azonban informálták, hogy délen, Spártában nem fegyverkeznek ellene, ott választást akarnak tartani pajzssor helyett. Ám legyen. Megmaradt flottájával, meg a hadsereggel dél felé fordult, menetből lezúzva az egykor keménységéről és elszántságáról híres várost. Hozzá is csatolta a Perzsa Birodalomhoz, lett is jó sok rabszolga, nem kellett Xerxesnek otthon magyarázkodnia, hogy miért is nem sikerült lenyomni a görögöket. A görögöket nem, de Spártát igen.

Kösz Király.

Játék és játékos

Magam nem tartozom a fociimádók közé, sőt, meg Orbánisztánban egyébként is ciki az ilyesmi. De azért a VB-ket, EB-ket megnézem, ha nem is szögeződöm a képernyő elé. És erről a dologról eszembe jutott valami. Mondom.

Egyre feltűnőbb, hogy olyanok is csatlakoznak mostanában olvasótáboromhoz, akik korábban távolról elkerültek. Ha nem is személyreszólóan, de látom a blog szerkesztői felületén a megosztásokat, meglehetős részletességgel, így aztán feltűnt pár dolog. Mióta elkezdtem párhuzamokat fölállítani közismert történetek és a mi mai valóságunk között, könnyebben elfogadják mindazokat az összefüggéseket tőlem, amiket korábban, kifejtősen, logikázva nemigazán. Nyilván az ellenem zajló mindenoldali karaktergyilkolászás, betiltogatás, elhallgattatás megteszi a maga hatását, és amúgyis általános tapasztalat hazánkban, hogy azt nézik: KI mondja, nem pedig azt, hogy MIT. Ám ha olyan párhuzamokat mutatok meg mondanivalóm és közelfogadott, kedvelt történetek között, melyek eltagadhatatlanok, akkor ez a felém táplált előítélet oldható. Márpedig célom minél többekhez eljutni, hisz Orbán elűzéséhez tömegek kellenek majd, és mivel az országos média nagy részében összpárti letiltás alatt vagyok, így aztán a blog a legerősebb állandó fegyver az igazmondásra, a szemfelnyitásra, a cselekvő ellenzékiek összegyűjtésére. Egyszóval Orbánűzésre.

Úgyhogy párhuzamokat mutatok meg továbbra is. Mai ilyen történetemhez épp a focit szemeltem ki. A labdajátékok közül magam a kosárlabdát szeretem inkább, játszottam is rengeteget, de a foci népszerűbb, könnyebb tehát a dolgom, ha abból merítek. Nosza. Kezdjük egy kérdéssel. Kedves Olvasóm, a focit, vagy a focistát szereted nézni? Első ránézésre persze ez nem válik ketté, hisz mindig vannak nagy sztárok, akikért érdemes odaülni a képernyőhöz. Pelé, Maradona, Beckham, Messi, Ronaldo, önmagukban is jelképpé váltak. Ám egy pillanatra mégis álljunk meg. Vajon ismernénk-e Őket a foci, mint játék léte nélkül? Aligha. Nem tolonganának lesifotósok minden lépésük mögött, hogy milliós példányszámokban eladott bulvárújságokban mutogassák, melyikük épp kivel kavart a Bahamákon, vagy akárhol. Őket a Játék tette naggyá, biztos remek asztalos, kocsmáros, mérnök, ügyvéd, bármi lehetett volna belőlük, de ezzel épp annyira lennének csak celebek, mint amennyire általában az e foglalkozásokat űzők azok. Semennyire. És még egy dolog. Pelé, Maradona, Beckham már nincs, majd Messi, meg Ronaldo sem lesz, de lesznek helyettük mások, hasonló kaliberűek. Mert MINDIG vannak. Mert a Játék újrateremti Őket.

Szóval Kedves Olvasóm, a helyzet az, hogy meg tudjuk válaszolni a korábbi kérdésemet: a focit szereted, nem a focistát. A Játékot, nem pedig a Játékost. És ez FONTOS. A Játék, amit a Játékosok állandó lecserélődése ellenére szeretsz, és szeretni is fogsz, nem más, mint egy rendszer. Szabályok halmaza, melyek együttesen alakítanak ki olyan valamit, ami élvezhető, amit százmilliók követnek hétről hétre. És akkor is követik, ha már nincs Pelé, nincs Maradona, nincs Beckham. A foci klassz játék. Olyan laza szabályrendszer, amit még a grundra is lehet alkalmazni, labda, kapuk, lábbal-fejjel játsszunk, nem kézzel, szöglet, bedobás, szabálytalanság, sárgalap, kiállítás. Azért a világ legtöbbek által gyakorolt sportja, mert emberszerű, könnyen, és bárki örömére alkalmazható szabályrendszerként hozták létre. És akkor itt lépjünk eggyel magasabb szintre. Van egy még nagyobb Játék. Olyan, amit még sokkal többen játszanak. ÉLET-nek hívják ezt a sokmilliárdos részvételű hatalmas társasjátékot. Annak is az emberi formáját TÁRSADALOMNAK. És van, ahol jó a foci, van ahol szar, van ahol jó az ÉLET, van ahol meg nagyon nem.

Hogy hol jó az ÉLET, arról persze lehet elméleti vitákat folytatni, de maradjunk a valóságnál: ott, ahová az emberek vágynak, és mennek, ha tehetik. Ott meg nem, ahonnan el akarnak menni. Európa, USA, Kanada, Ausztrália szerepelnek az emberek vágyálmaiban, fogadjuk tehát el puszta józan ésszel: náluk JÓ ÉLNI. És azért jó, mert olyan szabályrendszert hoztak létre, amelyik jó az egyénnek, jó a társadalomnak. Megküzdöttek érte, forradalmakkal, vérrel-verejtékkel, évszázadokon át, folyamatosan finomítva, csiszolgatva, és vállalva minden olyan akarattal szemben a konfliktust, mely a szabályrendszert meg akarta változtatni. Ők már tudják, amit mi még nem: ha a játékszabályokat semelyik játékosnak nem engeded felülírni, akkor jó marad a játék. Ha Messire nem lenne érvényes a lesszabály, Ronaldóra meg a kezezés tilalma, lehet, hogy ideig óráig sokan élveznék a kivételezést. Csak közben csendben megszűnne a foci, a Játék maga, és egyszercsak elfogyna a százmilliós drukkerkör. Az ÉLET nagy játékában, a TÁRSADALOM mindennapjaiban épp így kell eljárnunk: szeretni és tisztelni azt a szabályrendszert, amelyik folyamatosan képes jól játszható, élvezetes dolgokat létrehozni. És nem megengedni SOHA egyetlen játékosnak sem, hogy a képére formálja a játékot, mert azzal megszünteti azt. Mondom: EGYETLEN JÁTÉKOSNAK sem. Ne tessenek SOHA imádni Játékost, mert nemcsak Orbán van a pályán, aki erre épít. Egy dolgot tessenek csak szeretni.

A demokráciát.