Börtönbe megyek?

Na azért ne tessenek se örülni, se szomorkodni, nem holnap lesz az még, nem is holnapután. Kaptam két részletben 100 ezer forintnyi szabálysértési bírságot a Rendőrségtől tüntetéseink miatt, aztán ha nem térnek észhez, de gyorsan, akkor leülöm, se pénzem, se szándékom kifizetni. Lássuk a sztorit.

Olvasóim biztos emlékeznek Kocsis "Nőverő" Máté elleni terepakcióinkra. Kettő volt, mindkettő az elhíresült menekültellenes kijelentéseire adott gyorsreakcióként. Az elsőt rögtön a dumája után tartottuk, mégpedig a TV2 stúdiója előtt. Úgy volt ugyanis az előzetes műsorban, hogy nyilatkozni fog a Mokkában, én meg úgy gondoltam, hogy odanézünk hajnalban mi is, oszt lássuk, hogy reagál a Ficsúr az ottlétemre, pláne ha mások is velem jönnek. Jól reagált, a Tőle oly megszokott módon: lemondta az interjút, oda se jött a TV2-höz. A másik meg a nagy sajtóvisszhangot kapott augusztus 20-i akciónk volt, mikor meglátogattuk Őkelmét saját barlangjában, a Nyolckerben. Ott gondolt egyet beszélni a Szent Istváni Örökségről, amiből látva a menekültekről szóló szövegeit max. Ökörség jöhetett ki, úgyhogy ott voltunk 59-en reagálni, ha lesz mire. Verőlegények fogadtak minket, ezüstősz hajú 6 gyermekes tanárnő aktivistánkat meg is ütötték - eljárás ellenük folyamatban -, úgyhogy volt balhé rendesen. Na, ez a két ügy, amiben egy alsegédrendőrre bízták, hogy valahogy megfegyelmezzen.

Ez is persze ismert Orbánrezsimes szokás: tudják, hogy semilyen rendőrállami intézkedést nem hagyok válasz nélkül, ezért aztán előre mosakodnak: sosem a magas rangú, politikai megbízást teljesítő Főzsaruk a törvénysértő határozatok meghozói, hanem valami sameszük. Így aztán, mikor a jogi válaszlépéseket megteszem, a felelős első körben mindig a konkrét beosztott, az már más kérdés, hogy nem véletlenül van összesen 10 ügy immár, amiben visszatámadtunk - felében a TASZ képviseli az ügyeket -, és ott a nagyfőnökökig megyünk, nem állunk meg szerencsétlen beosztottak vegzálásánál. Volt már nálam házkutatás, négyszer rabosítottak, immár az 52-ik ellenem tett feljelentésnél tartanak, mindez három év alatt, és még egy nyomorult felfüggesztettet sem sikerült összehozniuk, minden ügyük elhal menetközben, ciki. Csakhát a Szabót terhelni kell folyamatosan, hátha akkor leáll, így aztán amikor egy korábbi bebukik, jön a következő buli, ez történik épp most. Szóval a konkrét dologra visszatérve: 40 ezer forintot kéne szabálysértési bírságként kifizetnem a TV2-nél csinált akciónk miatt, 60 ezret meg a Kocsis elleni nyolckeres akcióért, összesen százezer. Ha pedig nem fizetem be, mintahogy erre sem lehetőségem, sem szándékom, úgy összesen napi 5000 forintjával lelakhatom börtönben.

Mindkét döntést egy nyolckeres rendőrszázadosnővel hozatták meg, szegény, láthatóan nem ért a gyülekezési joghoz, mondok egykét dolgot a határozatából, mosolyogjunk együtt. Aszongya, hogy én "gyülekezési joggal való visszaélést" követtem el. Ja. Ha Ő mongya, akkó biztos. Merthogy a TV2-nél indulásunk előtt hajnalban küldtem tájékoztatásként a BRFK-nak egy emailt, hogy megyünk. Ellentétben a Százados Úrhölggyel én ugyanis ismerem a gyülekezési jogot, gondolom ezért nyertünk állandóan a BRFK csúcsjogászaival szemben a Fővárosi Törvényszéken, ezért is pakolták le kerületi századosi szintre a dolgot, bukjon Ő, nemde. Szóval ha az ember tüntetést akar, akkor annak csak egy kötelező eleme van: be kell jelenteni. Lehetőleg három nappal előtte, de ha olyan a téma, hogy hirtelen kell reagálni - mint azt tettük Kocsis menekültellenes szarai után - akkor akár elég a helyszínen is. Mivel tudom, hogy rendőréknél van némi aggodalom az általam szervezett akcióknál, de a TV2-nél nem forradalmat akartam kirobbantani, hanemcsak Kocsist fegyelmezni - sikerrel - ezért aztán szóltam előre a zsaruknak, pár órával a tüntetés előtt: ne pánikoljanak, mikor hírt kapnak róla.

Kint is voltak szép számban, biztosították is a dolgot, nem próbáltak meg figyelmeztetni, vagy föloszlatni, ezt meg a jog ráutaló magatartásnak hívja: viselkedésükből egyértelmű volt, hogy az ott zajló eseményt tüntetésnek, és jogszerűnek tartják, különben föl kellett volna oszlatniuk, ugyebár. Dehát nem tették, megcsináltuk, végig is ment, és most szegény, képben nem lévő nyolckeres Százados Úrhölgy tulajdonképpen megszívatja ezzel a határozatával a sajátjait, akik meg a helyszínen tudomásul vették, hogy gyülekezünk. Ja, mellesleg még azt is írja, hogy mivel azt nem jelentettem be 3 nappal előtte, ez is szabálysértés. Hajjajj, tényleg dunsztja nincs szegénynek a vonatkozó jogszabályokról, hirtelen eseményre ugyanis nem lehet 3 nappal előtte reagálni, ahhoz legalábbis Nostradamusnak kéne lenni, ami azért nem vagyok. Másik mondatban meg azt írja, hogy egyébként meg nem tartozott a gyülekezési törvény alá, mert flashmobként jelentettem be - ezt használjuk a hirtelen felindulásos demonstrációkra, értik is a rendőrök - az meg nem bejelentésköteles. Teccenek érteni: azzal sértettem meg a gyülekezési törvényt, hogy bejelentettem, és úgy, hogy olyat csináltam, ami nem is tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá szerinte. Namost nehéz valamit megsérteni úgy, hogy nem is vonatkozik az eseményre. Szóval ez itt egy harmadfokú atyaég és uramisten, leírva ennyi egymásnak ellentmondó nettó ostobaságot ritkán lát a Zember egybe.

De lehet ám ezt még fokozni. Amit ugyanis az augusztus 20-i akciónkkal kapcsolatban leírt, azt a jogban legalább kicsit jártas ember egyszerűen nem írja le. Aszongya, hogy azzal valósítottam meg a 60 ezer forint díjazású szabálysértést, hogy nem jelentettem be előre a tüntetést 3 nappal előtte. Asszem Százados Úrhölgy nagy bírságolási igyekezetében elfelejtette megnézni azt a rakás videót, amiket a vezető hírportálok, meg tévék ott készítettek. Ha ugyanis megnézi, akkor tudta volna, hogy a tüntetés helyben került rögtönzésre, és bejelentésre az ott lévő tonnányi zsarunak, arra válaszul, hogy a verőlegények nem engedtek be minket egy állami ünnepségre, és megütöttek egy idős nőt. Namost minimálésszel hadd kérdezzem már meg: nekem tudnom kellett volna 3 nappal korábban, hogy Kocsis verőlegényeket rendel ki, és üttetni fog? Ha szőke nő lennék, akkor most jönne: Ésezígyhogy??? Ja, és persze mivel voltak nálunk tüntetési kellékek - pólók, táblák - ezért aztán felkészültünk a konkrét eseményre, mondja Őnagysága. Rossz hírem az, hogy ilyen kellékek mindig vannak nálunk, ugyanis ismerjük a Fideszbanda működését: ha elkövetnek bárhol, bármikor valami szarságot, akkor rögtön tiltakozásba kezdünk. Ehhh. És most csak a legcinkesebb hülyeségeket emeltem ki, 2x3 oldalnyi kamut nem fogok szószerint berakni. Na, úgyhogy ez a friss duplaügy, legkésőbb Strasbourgban nyerve lesz, és jön a kártérítési viszontakció, addig meg legföljebb leülöm a 20 napot, aztán majd megírom a börtönélményeimet.

Bablevit hozzatok.

Államember

A "rendszerváltás" óta mindössze két politikus magasodott ki annyira tettei és habitusa okán, hogy Államférfinak nevezhessük: Horn Gyula és Göncz Árpád. Mindkettő halott, pont annyira, mint a Köztársaság, amelyért a szívüket-lelküket kitették.

Naja, de akkor miért nem az a cím: Államférfi? A helyzet az, hogy tegnap, a Kossuthról hazatérve - alsó becsléssel ötezren voltunk, sok vagy kevés, döntse el mindenki önmaga - azon filóztam, hogy kicsoda és micsoda is Göncz Árpád nekünk. Nyilván észrevették Olvasóim, hogy nem szálltam be a kötelező nekrológ-író körbe, úgyis méltatta elég ember elég felületen, hogy inkább hagyjam magamban érni Árpibácsi halálát. És most, mielőtt a blogot elkezdtem írni, ugrott be a szó: Államember. Merthát tevékenységét, életét - Kádár siralomházától az Antalli médiaháborún át a Boross Péterék általi Kossuth téri kifütyültetéséig - mindenki ismeri, aki meg nem, annak a méltatók úgyis megírták az elmúlt napokban. De az igazi dolog, ami miatt olyannyira népszerű volt, hogy még az ellentétes világnézetűek közül is sokan szerették, az ennyi: Ember volt. Mindig, minden pillanatban, semmi kimódolt viselkedés, politikusi allűr, manír, pojácaság: akkor is Göncz Árpád volt, mikor Elnök Úr volt, meg akkor is, mikor Árpibácsi. És próbáljon meg valaki az elmúlt, és elcseszett 25 évünkből még egy ilyen Valakit mondani: naugye, hogy nincs.

Van ugyebár a Politikus, mint olyan: általában, főleg az európai kultúrkörben ez nem jelent semmi mást, mint közügyekkel foglalkozó embert. Nem jó, nem rossz, olyan mint az orvos, vagy a mérnök: megbecsült szakma, összességében tisztességesen is működnek, az általuk vezetett országok rendben vannak. Aztán van ennek egy torz átirata: a Magyarpolitikus. Nagyjából a Politikushoz úgy aránylik, mint a zombi az emberhez: olyan valakik, akiket a hatalom és a pénz teljesen kiforgatott emberi mivoltukból, nettó fehérgalléros bűnözők, különböző pártjelvényekkel. Szerencsére azonban nemcsak rosszabb fajtája van a Politikusnak, hanem kiemelkedő is: az Államférfi. Ebből mindenütt kevés van, olyan Valakit jelöl, aki megelőzve korát fölvállal akkor érthetetlennek tűnő, népszerűtlen tetteket, mert erős erkölcsi és elvi iránytűvel rendelkezik, és tudja, hogy a Nép egyszercsak megérti majd, miért is volt szükség azokra a tettekre. Ebből az Államférfiból jutott nekünk kettő, rosszabbul is járhattunk volna, a baj csak az, hogy mindkettő meghalt, aztán mi meg itt maradtunk.

Olvasóim is biztos látják, amit én: el se temettük még Árpibácsinkat, de már megindult a politikai hullarablás. Tele a fészbuk az olyan kamumegemlékezésekkel, amin az Öreggel együtt fotózkodók mutogatják Önmagukat. Forog ettől a gyomrom, ne csináljátok Magyarpolitikusok, mert egyszerűen a fasorban nem vagytok: hiába fényképezkedtek Albert Einsteinnel, attól még nem váltok atomfizikussá. Nadehát épp azért ilyen gusztustalan a magyar politika, mert az erkölcsi normák teljesen kivesztek belőle. Mert egyébként mindennek az alapja épp az Emberség volna, amiben Árpibácsink mindenki fölé nőtt. Úgyhogy levitézlett, többedszer befürdött Magyarpolitikusoknak ez a közös fotózkodós móka nem ajánlott, épp az látszik rajta, amit nem szeretnének: a mérhetetlen különbség a képeken, az Államember, meg a fotómodell között. Ami ennél azonban fontosabb: Árpibácsink öröksége. Az nagyjából, röviden ennyi: Emberség. Mindig, minden körülmények között. És minden pozícióban. Hát ehhez kéne felnőnünk, mert amíg nem sikerül, addig a nyakunkon lesz az Orbán nevű betegség.

Velünk maradsz, Árpibácsink.  

Demokrata Ellenállás

Kelet-Európának megvan az a szokása, hogy a Diktátorokat elüldözi, ha nem áll mögöttük külhoni katonai erő. Illetve hát akkor is elüldözi, csak megjön a ruszki, és vérbe fojtja a lázadást, mint 1848-ban, és 1956-ban. Mostanság azonban aligha lenne erre képes.

Nem is Putyin szerepe itt most a lényeg, aki nem oroszimádó, az látja a valós gazdasági és katonai erőviszonyokat: Magyarország katonai szempontból kiesik az oroszok által lezúzható érdekkörből. Reménykedni lehet, de a számok biz makacs dolgok: erőfitogtatásra alkalmasak ruszkiék, másra meg nemigen. Jelen témám szempontjából ennyi elég is bevezetésként: nem tud, tehát nem akar a Medve megmozdulni felénk, bármi is lesz Orbánnal egy Forradalom esetén. Úgyhogy haza is térek szépen kies Hazánkhoz: nézzük, mitől és hogyan lesz itt Népfelkelés. Írtam már erről korábban, de egy adott ponton mindig megszakítottam az elemzéseket, most azonban végigmegyek egy forgatókönyvön. Nem biztos persze, hogy minden úgy fog lezajlani, ahogy leírom, de azért Olvasóim tudják: meglehetős aránnyal szokta a Valóság visszaigazolni előrejelzéseimet. Ja, és persze mégegy dolog: mondtam már ezt is párszor: vigyenek el terepről Orbán Legényei, akció közben, de cikk miatt ne, úgyhogy néhány dologra csak utalni fogok, nem fejtem ki teljes részletességgel: érthető lesz, és egyértelmű, de nem lépi át a BTK határát.

Szóval. A kérdés nem az, hogy lesz-e itt Forradalom a belátható jövőben, mert LESZ. Pusztán az a kérdés, hogy mikor és hogyan. Erre a legkönnyebb úgy válaszolni, ha modellezzük a kirobbanás történéseit, mert abból választ kapunk mindenre. Politikai indíttatású Forradalom nem várható. Nem lesz olyan, hogy valamiféle tüntetésre annyian és olyan fölkészülten mennek el, hogy abból végig is menjen egy hatalomdöntés. Lehetett volna múltév őszén ilyesmi, de a szervezők összetojták magukat, és bár a Tömeg megvolt, de a Vezetők lelki ereje és fölkészültsége egy ilyen felelősségű játszmához csekélynek bizonyult. Ezért aztán az ilyen jellegű történésekre már a Nép nem reagál, átbacták elégszer a sétálgatós, hazaküldős szervezők ahhoz, hogy ne hagyjon magából hülyét csinálni. A helyzet az, hogy az Országot csak Orbán képes megmozdítani. Mégpedig társadalmunkat, gazdaságunkat leromboló kormányzásával, és annak valamilyen hirtelen válságával. Mondjuk egy olyannal, mikor az EU megelégeli a pofátlan keménykedését, és elzárja teljesen a pénzügyi csapokat. Nem kicsit, nem adott projekteket vizsgál, hanem egyszerűen annyit tesz: mostantól Magyarország nem kap lóvét, oszt ennyi.

Akik átlátják valamelyest Orbánország költségvetését, azok tudják: folyó finanszírozáson vagyunk, vagyis nincs semmi tartalék, az EU pénzek leállítása nagyjából kéthéten belül államcsődöt okoz. Nem véletlenül szaladt ki félmilliárdos euróhitelért az Orbáncsicska: napi gondok vannak a nyugdíjak, fizetések, egyebek folyósításánál. Tömködik a lékeket folyamatosan, de a hajó süllyed, strukturális baj van, nem tartható a víz fölött. Úgyhogy egyszercsak nincs pénz, nincs nyugdíj, nincs fizetés, közüzemek bedőlnek, putty. A Nép várja, felhívja a Zilletékes Szerveket, csakhát ott se lesz pénz, azok se tudnak semmit mondani. Tartaléka már normális embernek nincs, fölélte mindenki, úgyhogy beköszönt az éhség pillanata. És akkor az Egyén elindul élelemért. És sok Egyén indul el, mindenféle szervezettség nélkül, merthát mindenki éhes lesz, a síró gyerek meg nagyobb motiváció, mint a munkahely elvesztésétől való félelem. Úgyhogy az Egyén megtalálja a legközelebbi CBA-t - annyit azért mindenki tud, hogy Ők a nettó Fideszbanda -, és szépen elveszi, amit gondol, hogy jóllakhasson.

Aztán a boltokban rájön, hogy sok más Egyén is ott van, ugyanilyen célból. Aztán ez országszerte egyszerre történik meg, először persze a rendőrség megpróbálja megállítani a fosztogatást, dehát messze nincs akkora kapacitása, hogy akár csak érdemi hatása legyen a történésekre. Aztán a Nép látva, hogy nincs erő, ami az önkiszolgálást megakadályozza, eszik egyet, meg ad a gyereknek, aztán visszamegy az utcára, a Többiekhez. Aztán akkor már a minden mindegy állapotában leledzve nekiindul más célokat követve. És itt országszerte emberek százezrei fogják ezt tenni, a karhatalomnak meg kevés lehetősége marad: visszahúzódni a laktanyákba, vagy pedig alakulatonként átállni. A Tömeg meg gyorsan Farkashordává változik, ha erejére ráébred: jöhetnek az újabb célpontok, meg persze jó szokás szerint a bűnbakkeresés, ami ezúttal a valódi bűnösöket fogja megtalálni szerencsére. Úgyhogy Budapesten, ahol mindig minden eldől, bizony ott lesz egy kavargó, hatalmas, és megállíthatatlan Tömeg. És puszta vezetési kérdés, hogy ez a Tömeg célba is érjen, a Diktátor meg a sleppjével helikopteren Azerbajdzsáni haverjához. Na, erre hoztuk létre a Demokrata Ellenállást.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Milyen választás? Milyen 2018?

Amíg a Népharag el nem söpri az Orbán Rezsimet, addig itt csak egy esetben lesz bármiféle parlamenti választásnak tűnő cirkusz: ha előre látható, hogy azon a Diktátor fölényesen nyer. Rossz hírem az, hogy per pillanat is magasan nyerne, igaz nem azért mert oly népszerű, hanem azért, mert a Nép nagyobb része kivár, és apátiába húzódott.

Már csak a tökhülyék reménykednek parlamenti választásban, akik meg a nyilvánosságban beszélnek róla, azok meg ezeknek a tökhülyéknek játszanak. A Röszkei Csata nyilvánvalóan egy hadgyakorlat volt: éles tesztje, hogyan kell békés tömeget letámadva futásra kényszeríteni. Álljunk meg itt egy pillanatra, mert ez a momentum nagyon FONTOS. Végignéztem minden föllelhető videót az eseményekről, és feltűnt valami. Nem az, hogy csapdába csalták a menekülteket, ez mindenkinek nyilvánvaló, aki legalább egy ilyen videót megnézett: beengedték Őket, békésen besétáltak, majd kaptak egy arcvonaltámadást. Az igazán érdekes, és merőben új fejlemény, hogy a TEK volt a támadóék, NEM a tüntetésoszlatásban jártas, erre kiképzett és nagylétszámú Készenléti Rendőrség. Nade vajon miért nem? Könnyű erre válaszolni, elemezve a "hadműveletet". A Készenléti Rendőrség fölsorakozott oldalt, Ők adták a bal és jobbszárnyat, nagylétszámban, profin. Majd az Ő sorfaluk között bemenő, Thank you-t kiabáló menekültekre rárontott nagyjából 200 TEK-es, és azonnal abszolút agresszivitással léptek föl: viperák is látszanak a képeken, és épp csak éles fegyvert nem használtak, de ütöttek-vágtak, akit ahol értek.

A "csapaterős tevékenység" is egy szakma, és annak a TEK által megcsinálthoz képest gyökeresen mások a szabályai. Ha meg akarták volna állítani a bejövőket, egyszerűen sorfalat kellett volna húzni eléjük, és szólni Nekik, hogy állj. Ja, és mindezt háromszor, és ha végleg nem hajlandóak visszamenni, akkor kezdődhet a tömegoszlatás - esetünkben inkább kiszorítás - de nem ilyen vadállat módon. Ennek a Röszkei Csatának semmi köze nem volt egy jogállam csapaterős tüntetés-oszlatásához: ez egyszerűen egy békés, és átvert tömeg nettó megtámadása volt. És mégegyszer mondom: a TEK csinálta, a Készenléti Rendőrség csak biztosított a szárnyakon. A TEK Hajdú János tábornok vezetése alatt áll, Ő volt Orbán személyes testőrségének vezetője mióta csak van Neki olyan. Hűsége megkérdőjelezhetetlen, ám nem jogállami: nem a törvényekhez, hanem egy személyhez hű: a Felcsúti Gazdához. A Készenléti Rendőrség pedig a normál rendőrség elsősorban szakmai alapon kiválogatott elitje, a TEK toborzásánál az Orbánhűség az alkalmasságnál sokkal fontosabb. A Készenléti Rendőrség viszont Pintérhez hű, az Ő elitje, és mind képességeiben, mind létszámában messze fölülmúlja a TEK-et.

És akkor itt álljunk meg: miért is nem a Készenlétiek csinálták a támadást? Erre józan ésszel csak egy válasz adható: mert nem biztos, hogy hajlandóak lettek volna ilyen aljas szarháziságra, mint a TEK Legények. Hogy aztán azért, mert Pintér nem lett volna hajlandó ilyen parancsot kiadni, vagy pedig azért, mert kiadta volna, de Ő sem bízott benne, hogy végrehajtják az emberiesség és szakmaiság minimumával is szembemenő ukázt, azt nem fogjuk megtudni. Egy azonban biztos: a sokkal nagyobb létszámú, és tömegoszlatásban sokkal profibb Készenléti Rendőrséget nem merték bevetni, a mocskos műveletek orbáni magánbandája, a TEK csinálta az ocsmányságot. És innentől gondolkodjunk el több dolgon. Saját, hosszú ideje élesben szerzett tapasztalatom is az, hogy a Készenlétisek higgadt profik, nem pártkatonák. Soha nem vitték túlzásba az erőszakot, mindig belül maradtak a jogszabályi kereteken. Nem mondom, hogy mindegyikük hófehér-lelkű, de hogy a döntő többségük becsületes zsaru, abban biztos vagyok. A TEK kiválasztási és kiképzési elvei azonban nem ilyenek: mindegy mi a parancs, mindegy van-e jogszabályi háttér: Orbán Verőlegényei, mind moralitásukban, mind képességeikben és kiképzettségükben. És ott, Röszkén, a menekültek ellen gyakorolták, hogy mit csináljanak majd VELÜNK, ha itt lesz az idő.

Ahogy az Ország egyre mélyebbre süllyed az erkölcstelenség és elvtelenség mocsarába, annál nagyobb lesz a kockázata, hogy egyszercsak a Nép megmozdul. Hogy mi fogja kiváltani, senki sem tudja, mintahogy 1848-ban és 1956-ban sem tudta senki előre, hogy másnap mi történik, aztán megtörtént. A magyar ilyen, mindig is ilyen volt: letolhatod a torkán a kiselefántot is, aztán egyszercsak mindazt visszaöklendezi, amit addig belepréseltél. Nem politikai, hanem gazdasági jellegű lesz a kirobbantó szikra: látszik, hogy máris nagy gondokat okoz az általuk lerabolt ország költségvetési egyensúlyának fenntartása Orbánéknak, és ha egyszerre több hirtelen hatás éri, akkor összeomlik. Nem lesz nyugdíjkifizetés, állami szférában normál fizetés sem, leállnak a közüzemek, ilyesmi. És akkor BUMMM. És persze a Diktátor ezt pontosan tudja. Játékának lényege a Nép altatása, és csak a sajátjainak ébren tartása: így relatíve soknak tűnik az a 2 millió Fidesz-szavazó, pedig országos léptékban ez nagyonis kisebbség. Ha sikerül az altatást fönntartania, akkor megtartja majd a választásokat, mert ellenzék az nincs, a menekülthisztériával a Jobbiktól is visszacsábított 300 ezer embert, így aztán sima, kétharmados parlamenti többsége lenne ma is.

A Diktátor utcai harcra készül, mert tudja, hogy az apátiában levő Nép megmozdul, ha nem marad vesztenivalója. Márpedig ha nem jön meg a fizetés, a nyugdíj, mivel nincs már az átlagembernek tartaléka, és a szomszédjának sincs, hogy kölcsönkérhessen, egyszercsak sokszázezernyi ember fogja úgy érezni: enni kell, és nincs miből. A Diktátor az utcai harc számára sikeres lerendezésére készül föl: törvényeket hozat a Parlamenti Bábszínházban, melyek mind ezt a célt szolgálják. Fullos adatbázis mindenkiről, a mobilhálózatokba való szabad belépés, a netes kommunikációnál ugyanez, és a szeptember 15-én életbe lépett Diktatúra Törvénye, mely indoklás nélküli hatósági erőszakot tesz lehetővé. A Diktátor tudja, hogy egyszercsak lesz az utcán többszázezer ember, és erre készül föl: blokkolni az elektronikus kommunikációt - net, mobilok - kiemelni akármilyen módszerrel azokat az Ellenállókat, akik tudnák a Tömeget célszerűen vezetni, aztán a TEK Verőlegényeivel egyenként megkergetni a vezetetlen Tömeg részeit. A TEK bármire hajlandó, a Röszkei Csatánál súlyosabb módszerekre is, a Készenléti Rendőrség minimum kérdéses ezügyben, az átlagrendőrökről, a Hadseregről nem is beszélve. Ha a Tömeg tudja majd, mit akar, akkor azt el is fogja érni, mert a TEK magára marad. Folytassam? Nem folytatom. Vigyenek el éles helyzetben, utcán, de ne cikk miatt, nemde...

Utca, forradalom, vagy Orbán, ennyi a kérdés.

Magánügy

Magánügy? Akkor minek írom meg, nemde. Valójában persze csak annyiban az, hogy nem a tipikus oknyomozó, elemző, vagy valami közeseményről beszámoló cikk jön, hanem egy speciális fajta. Rólam szól. A bloggerről.

Meg kellett volna ezt már írnom kábé egy hónapja, de valahogy mindig volt sürgősebb, fontosabb dolog, amire reagálni kellett. Orbán menekültellenes hadjárata, az ahhoz kapcsolódó ellenállás, tüntetések, régóta előrejelzett, aztán beütött korrupciós ügyek, pártom eseményei, vagy épp Nőverő Máté elfasizálódása: mind gyorsreagálású blogokat igényelt. Úgyhogy tologattam, rakosgattam egyre hátrébb, ejj ráérünk arra még, de itt a határ: szeptember 30., ma már nem húzhatom tovább. Nem szoktam rizsázni, most sem fogok: abból élek, hogy blogot írok, és hogy Olvasóim önkéntes támogatást nyújtanak. Egyszer fordultam eddig Közönségemhez, február utolsó napján, és sikerrel: mindezidáig ki is tartottak azok az anyagi javak, melyeket Tőletek kaptam. Büszke is vagyok erre, az újságírónak ugyanis két nagy elismerés van: ha sokan olvassák, és ha Olvasói értéknek is tekintik az általa leírtakat, így hozzájárulnak a további írások lehetőségéhez. Ha Nyugaton lennénk, itt be is fejeződne a cikk, föltenném a bankszámlaszámot, oszt kész, ott nem kell megmagyarázni nyilvánvaló dolgokat. Ám a mai Magyarországon, a Gyűlölködés Honában bizony nem árt tisztába tenni pár egyébként rémegyszerű dolgot.

A helyzet ugyanis az, hogy kapok netszerte rengeteg mocskolódást azért, mert a blogomból élek. Egy része ezeknek valaha volt újságíróktól jön, akiket semmi más nem motivál, mint a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" idiotizmusa. Valaha nagy lapoknál dolgoztak, onnan kapták a fizetésüket, aztán eljöttek - megszűnt az újság, vagy csak az illetőt építették le -, és olyasmit csinálnak, mint én: független újságírást. Csakhát rá kellett jönniük, hogy a független újságírás nehezebb móka, mint egy nagy médium biztos anyagi háttere: itt bizony csak az marad meg, akit elegen olvasnak ahhoz, hogy támogatásaikból végezhesse a blogger a dolgát. A másik olyan csoport, akiknek baja van velem, a politikai ellenfeleim és holdudvaruk. Mivel cikkeimben nem beszélek mellé, nem kímélek senkit, aki nem érdemel kíméletet, így aztán rendszeresen bele is találok olyan dolgokba, amiket szeretnének eltitkolni. Na, az eltaláltak persze nagy hangon moralizálnak: menjek vissza fogorvosnak, végezzek valami "rendes" munkát, megatöbbi. Abban mondjuk nem is akarok elmélyedni, hogy vajon munka-e a blogírás: próbálja meg, aki szerint nem, írjon olyan témákban olyan rendszerességgel olyan blogokat, amik aztán Olvasók tízezreinek állandó érdeklődését képesek kiérdemelni. Aztán ha sikerült, akkor rájönnek: bizony több ez, mint egy főállás, egész embert, teljes ráhangolódást igénylő feladat, a nap 24, a hét 168 órájában.

Azt meg gondolom Olvasóim észrevették, hogy a Tuareg elég egyedi blog: nem csak dumálok, és megírok máshol, másokkal történt eseményeket, hanem terepen, a Valóságban élve meg is csinálom, amiket újságíróként megcsinálandónak érzek. Nem másnak ajánlgatom, fogjuk meg és vigyétek stílusban, hanem ha valami értelmes dologra bukkanok gondolkodás közben, aminek haszna lehet Orbánördög gyengítésében, abba bele is vágok. Nem tudok olyan blogról, de még nagyobb médiumról sem, amelyikből egy folyamatosan tüntető Mozgalom, aztán meg egy Párt nőtt ki. Persze erről is érdemes néhány szót ejteni, mert mocskolódóim az élő fába belekötés részeként e témában is sokat kamuznak. Soha, semilyen körülmények között az általam összehozott politikai szervezetekből egyetlen fillért nem veszek ki, olyan szinten tartom magam távol a közösségi kasszától, hogy mindig más intézi a pénzügyeket. A dolgok sorrendje is persze egyértelmű: már rég blogger voltam, mikor a Mozgalmat, később a Pártot összehoztam, úgyhogy a blog nem azért lett sikeres, mert volt hozzá szervezet, hanem a szervezetek fejlődését és puszta létét segítette elő a blog ereje. Most meg aztán pláne egyértelmű, hogy a blog nem szervezetfüggő: már nincs pártom, még nincs semilyen más későbbi organizálódás, van a blog, meg én, oszt ennyi.

Na, asszem sikerült pár téveszmét kellően helyretennem, akinek meg nem, ott a hiba nem az én készülékemben van. Blogger vagyok, mikor a rendszeres rendőrségi és bírósági csatáim mennek, és megkérdik, mi a foglalkozásom, mindig ennyit válaszolok: újságíró. Jóideje annak is érzem magam, olyanná vált a szemléletmódom is, úgy is élek. És akkor Kedves Olvasóm, most Rajtad a sor: kérlek, támogasd a munkámat. Köszönöm Neked, Nektek, az eddigieket is, és az ezutániakat: elfogulatlanságom, függetlenségem, objektivitásom biztosítékai Ti vagytok.

Számlatulajdonos: DR NAGY KRISZTINA

Számlaszám: 11773054-00407531     Pénznem: HUF

IBAN: HU64 1177 3054 0040 7531 0000 0000

BIC (SWIFT) Kód: OTPVHUHB

Lemondtam

A kör bezárult. Másfél éve innen, a blogból indult el az Ország Gyűlése Mozgalom a Kossuth térre, hogy állandó tüntetéssel tiltakozzon az Orbáni Önkény ellen, majd párttá alakulva nekivágjunk az Ország felébresztésének. És most az alapító visszatér oda, ahonnan mindezt elindította: a blogjához, hogy röviden leírja, mi történt.

Tömérdek vezetői és politikai tapasztalattal a hátam mögött az idők folyamán kőbe vésődött erkölcsi normákat követek. Őszinteség, becsület, ilyesmi, konfliktusaim a világgal, de főleg az Országgal ebből adódnak: nem vagyok hajlandó soha könnyebb utat választani, kegyes hazugságokat képviselni, vagy akár csak elviselni, félrenézni, önmeggyőzni. Mindig a tényekre hagyatkozom, és csak azokra, és saját magamra is természetesen ugyanazokat az elveket alkalmazom, mint a külvilágra: nálam nincs bort iszom és vizet prédikálok játék. Erkölcsi, elvi okból mondtam már le vezetői posztokról: 2007-ben Nyolckeres önkormányzati képviselőségemről, frakcióvezetőségemről, meg tonnányi bizottsági tagságomról, az egzisztenciámról mondtam le, mert saját pártom polgármestere elfogadhatatlan normákat kezdett el követni. 2012-ben pedig ugyancsak a Nyolcker városüzemeltető csúcscégének igazgatói székéből álltam föl, mert egykori barátom, fogadott öcsém: Kocsis Máté elfideszesedett, emberből pártdroiddá vált. Mindkét esetben kaptam remeknél remekebb anyagi jellegű ajánlatokat, hogy ne tegyem, mindkét esetben visszautasítottam: rühellem az elveiket aprópénzre átváltó politikusokat, és inkább szegény leszek, de nem követem a példájukat.

A Nincs Alku Párt - NAP elnöki tisztéről való lemondásomnak nincsenek anyagi vonzatai, ennyiben eltér minden korábbi hasonló tettemtől, de csak ennyiben. Ismét olyan szituba kerültem, mikor elvek és emberek között kellett választanom, és mindenkor az elvek lesznek a győztesek, így most is. Nem véletlenül adtam a Pártnak ezt a nevet: Nincs Alku! Az alapító társak, az időközben csatlakozottak, növekvő számú szimpatizánsunk pontosan értette, mit jelent. Az elvek és erkölcsök mindenekfölöttiségét, mely ha kell felülírja a barátságokat, személyes érzelmeket is. A magyar politika ugyanis nagyrészt épp az érzelmek elvek fölé emelése miatt rothadt el 25 év alatt: a sajátjaival mindenki megbocsájtó volt, összezárt, mikor valaki a sorokból mutyizni kezdett, így lassan normává vált a részrehajlás, és a korrupció. Egy elvi, erkölcsi alapú szervezet egyszerűen nem teheti meg, hogy a legkisebb kompromisszumot is megkösse, mert elveszti létalapját, és megindul azon a lejtőn, amin a mostanra a legaljára érkezett jelen politikai garnitúra is csúszni kezdett. És ez folyamatos kontrollt igényel, és nehéz, emberi döntések rendszeres tömegét. Hisz 25 évnyi társadalmi alapnormává vált részrehajlás, szubjektivitás megtette a hatását: mindenkiben, még a legjobbakban is ott a késztetés a kivételezésre.

De akkor sem lehet, nem oldhatunk meg jelen problémákat soha azon az áron, hogy ezzel később nagyobbakat hozzunk létre. A Nincs Alku Párt - NAP az Ország legbátrabb és legtisztességesebb demokratáinak gyülekező helyévé vált, és ez igaz távozásom után is. Ám épp az állandó terepterhelés miatt megindult a kasztosodás: ki régebbi tag, ki tett többet és mit, ki van terepen, ki csak fészbukon, ésatöbbi. Baráti csoportok jöttek létre, ami még önmagában jó is, de akkor már nem, ha a barátok a nembarátokkal szemben más viselkedést tanusítanak, mert onnantól nem egy nagy közösség van, amit Pártnak nevezünk, hanem sok kicsi, amelyek egymással is birkóznak. Emberileg persze érthető a dolog: 14 hónapnyi terepkihívás, olyan akciók, olyan kitartás, melyre a NAP aktivistáin kívül senki nem képes az Országban, összezárja a sorokat. De ezzel egyben gátját szabja a szervezet növekedésének: senki sem csatlkozik szívesen oda, ahol csak másodrendű polgár lehet, és akként is kezelik. Márpedig ha egy egész Országot akarunk szisztematikus munkával ráébreszteni, hogy a részrehajlás, az érzelmek ráció fölé emelése, az egyén közösség elé helyezése az igazi rákfene, és mindaddig lesz Orbán, vagy valami hasonló, amíg a lelki alapokon nem változtatunk, akkor azt bizony saját sorainkon belül is éppúgy képviselni kell, és a tettekben is.

Nem volt itt hatalmi harc, eltérő koncepciók csatája, semmi ilyesmi. Egyszerűen csak a legrégebbi, a terepen legtöbbet teljesítő csapattagok egy része alakított ki olyan belső normákat, amelyek a NAP egészének nyitottságával, befogadó szellemével szembementek. És ha mindez ráadásul a Sátorban válik uralkodó jelenséggé, mely a jelképünk és szívünk is egyben, akkor ott csak két verzió van: vagy műtét, vagy újjászületés. Lett volna hozzá politikai erőm a szervezeten belül, hogy kivágjam a gócot, csakhát tettem anno egy fogadalmat a régi tagoknak: ha nem bírom Őket meggyőzni valamiről, akkor én távozom. Hetek óta mentek a beszélgetések a sátorban, mindent elkövettem, hogy elfogadtassam Velük: ezt így nem lehet, nincsenek előjogok a szervezetben és nem elintézési módja a nézeteltéréseknek a "ki van itt régebben" végső, mindent überelő érv. Úgyhogy ahogy anno vállaltam: eljöttem, nemcsak az elnöki pozícióból, de a Pártból magából is. Félreértés ne essen: a NAP per pillanat is messze a legtisztességesebb politikai alakulat az Országban, az ott levők pedig a legkiválóbb demokraták, akikkel valaha találkoztam. De én már egy ideje nem relativizálok: nekem az kevés, ha valami egy másikhoz képest sokkal jobb, az én alapvetésemben az abszolút jó a követelmény, és ebben nincs alku.

Itt jönne most az, hogy magam merre megyek tovább. Ígértem is a lemondásom keretében zajló vitákban a NAP belső csoportjában, hogy erről tájékoztatást adok. Ami biztos: megyek tovább, a Tuareg nemcsak egy jelkép a blogom címében, hanem egy mentalitás vállalása: mindig úton lenni, soha nem megállni, és főleg soha nem föladni. Csalódtam emberekben, de sokkal többen vannak, akikben nem, és akik számítanak is arra, hogy addig utazunk az ismeretlenbe, míg végül oda is érkezünk, hogy megismerjük. Elgyászoltam a hétvégén a NAP-ot, de kapkodni sem akarok: van a fejemben egy kép a hogyan továbbról, fogok is a héten erről blogokat írni, de a végső döntést olyan emberek véleményének ismeretében fogom meghozni, akiket alkalmasnak tartok az abszolút elvszerűség képviseletére. A 14 hónapnyi kőkemény történet ugyanis maximálisan teljesítette a "lakva ismeri meg az ember a másikat" követelményét. És bőséggel vannak olyanok, akikkel nem szállt el a paripa, akik nem előjogként tekintenek eddigi tetteikre, és Velük lesz is megbeszélnivalóm. Ez a hét az újratervezésé, a beszélgetéseké, a hangosan gondolkodó blogoké, hétvégén pedig összehívom mindazokat egy megbeszélésre, akiket alkalmasnak tartok a továbbmenetelre. És persze hová máshová, mint a Kossuthra... Mert vannak dolgok, amik nem változnak.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Titkos tervek

A háború és a politika még civilizált országokban is nagyban hasonlít egymáshoz, közismert a mondás: előbbi az utóbbi folytatása más eszközökkel. És mindkettőre igaz: végül az nyer, akinek jobb Terve van. Lássuk, kié milyen.

Orbán Terve nem épp titkos, hisz jóideje tart a megvalósítása, a szemünk előtt bontakozott ki teljes valójában. Röviden összefoglalható: Zsigeri Terv, persze nem kitalálója, hanem a megvalósításában résztvevők részéről. A legalantasabb ösztönökre épít: kollektív gyűlölet, a magyarság történelmi kudarcaiból származó kisebbségi komplexus túlkompenzálása, turbómagyarkodás, népbutítás, agymosás. Sajnos sikeres, mert ebben Orbán roppant tehetséges: érzi, hogy a gyűlöletre áhítozó csoportok mit szeretnének hallani, és azt is tudja, hogy elegen vannak-e ahhoz, hogy általuk gyakorolhassa a Hatalmat. Soha eszébe sem jutott az Ország egészét szolgálni: patikamérlegen kiegyensúlyozta, hogy mennyi fanatikus követő és megfizetett zsoldos kell a választási győzelmekhez, ezt a nagyjából a Nép egyharmadát jelentő csoportot maga mellé vonzotta, azon az áron, hogy a másik kétharmadot víz alá nyomja. Megcsinálta, aprólékos, szisztematikus meló volt, másfél évtizedig tartott, és most Övé az Ország, ha a Nép nem is. Gondolná az ember, hogy ha egy Terv ennyire átlátszó, akkor az könnyen legyőzhető egy jobb ellentervvel. Hát igen, itt kezdődnek a bajok. Ha az ember végigelemzi az elmúlt évtizedet, akkor rájön: egyszerűen nem volt ellenterv. Rögtönzések, átmeneti, taktikai győzelmek voltak, de átfogó Terv Orbán ellensúlyozására és végül legyőzésére sehol sem volt.

Ezzel együtt nem gondolom, hogy a jelenlegi ellenzék ne rendelkezne tervekkel. Rendelkezik, bár a dolog jellege folytán azt nem osztják meg a nyilvánossággal, többnyire saját tagságukkal sem, ez még rendben is lenne, egy jó stratégia ha idő előtt kiderül, lehetetlenné teszi annak megvalósítását. Ám a különböző pártok tevékenységéből nem akkora varázslat kitalálni, hogy mi is a Tervük, pont ezt teszem most. Kezdjük tán az MSZP-vel, mint legnagyobb demokrata ellenzéki erővel. Illetve egy pillanat, kis kitérő, az érthetőség kedvéért: minden szervezetnek, így a politikaiaknak is van minimum két Terve. Az egyik a Győzelmi Terv, a másik a Megmaradási Terv. Előbbi arról szól, hogy mit szeretne a párt elérni, hogy céljait maradéktalanul megvalósíthassa, hisz alapvetően erre valók a politikai pártok: cselekvési programot kormányzással valóra váltani. Utóbbi meg arról, hogy mi kell a szervezet puszta létéhez: nem egy világmegváltás az ilyesmi, de egy párt sem hülye: létezni akar, bármi áron. És akkor vissza kezdőpártunkhoz, az MSZP-hez. Győzelmi Terve mostanra nem nagyon van, mikor az elnökségük tagjai zárt körben üldögélnek, aligha az a téma, hogyan is legyenek újra Horngyulai erejűek. Kockázatot nem vállalnak, kicsit így, kicsit úgy lavírozgatás folyik, a saját megmaradt szavazóbázisuknak játszanak, a maximum amire számítanak, az egy koalícióban való együttes demokrata kormányzás esetén pár minisztérium, oszt csókolom.

Azért is ily kisigényűek, mert ezzel a Megmaradási Tervüket is kielégítik: láthatóan elfogyott már minden szavazójuk a nettó törzsgárdán kívül, de az őstagok kitartanak, az meg elég lesz még jó ideig bármilyen választáson egy parlamenti frakcióhoz. Minek tehát kockáztatni, ha nyerni úgysem lehet, csak elveszni, és a saját szempontjukból igazuk is van. Ugorjunk most a PM-hez, mint legkisebb mért demokrata ellenzéki erőhöz. Karácsony Gergelyt személyesen is bírom, de asszem Zugló polgármesteri székének elnyerésével meg is érkezett a Neki való helyre. Sosem volt igazán pártpolitikus, inkább civil mentalitású, a jó polgármesterek meg ilyenek, szerintem beválik, és meg is választják majd önjogán újra. Már ha lesznek még ilyen választások, de ez más téma most. A lányok mellette - Szabó Timi, és Rebeka - önmagukban nem átütőek, és Karácsonynak szüksége is van rájuk a kerület vezetéséhez. Ugorjunk eggyel följebb, az Együtthöz. Az Ő Tervük nagyjából ennyi: Juhász Péter. Juhász oknyomozóként, aktivista civilként jól teszi a dolgát, Tömeget képes személye folytán megmozgatni, és az egyébként pártellenesek is megbocsátják Neki, hogy közben az Együtt alelnöke. A kérdés hosszabb távon csak az: vajon Juhász képes lesz-e feljebb tornászni az Együttöt, vagy az húzza le Őt. 

Lássuk az LMP-t. Schiffer elkúrta. Másfél éve változatlan a három parlamenti baloldali párt támogatottsága - illetve inkább fogy, de szinte mindegy -, és ebből Ő nem képes profitálni semmit. Aprópénzre váltotta kezdeti hitelességüket, kap kisebb-nagyobb szívességeket Orbántól - parlamenti frakció megadása törvénymódosítással a legdurvább, aláírásgyűjtéseknél is sok a hír az LMP-nek átadott Fideszes adatokról -, és azokat meg is hálálja. Lassan többet mutatkozik együtt Fideszes Górékkal, mint bárki mással, ez meg azért át is ment már a Népen: nagyjából helyes az a meghatározás, hogy a Fidesz Zöldtagozata. Győzelmi Terve valszeg azonos a Megmaradási Tervével: parlamenti lét, annak minden szervezeti és anyagi előnyével, aztán mérleg nyelvét játszani, ha esetleg az Élet úgy hozza. Jöjjön végül a Demokratikus Koalíció. Nekik van Győzelmi és Megmaradási Tervük is, gondolkodó embernek régóta lejön, hogy pontosan mit is csinálnak, és amögött milyen számítás áll. Tulajdonképpen megalakulásának körülményeiből következett a cél: a baloldal vezető pártjává válni, hisz kezdetben az MSZP elletétpárjaként határozta meg magát, mind erkölcsi, mind szervezeti kérdésekben.

Jó stratégia volt ez, kezdetben mozgósította is az MSZP-ből kiábrándult aktív ellenzékieket, és rengeteg olyat is, akik még semilyen párttal nem szimpatizáltak ezelőtt. Utcai aktivizmus fullgázzal, rendszerkritika, gyűltek az önkéntesek, csak idő kérdése volt, mikor csap át szavazótábor-növekedésbe a szervezeti erő. Aztán egyszercsak ezt a stratégiát megváltoztatták. Lett helyette az összefogás-összefogás-összefogás mantra, ami a kialakuló szimpatizánsi tábort elbizonytalanította: ha egyszer az MSZP-vel szemben határozzák meg erkölcseiket és céljaikat, akkor hogyan lehet mégis összebútorozni velük? Hogy mi állt ennek a hibás döntésnek a hátterében, sosem tudjuk meg: tán a Varjú László által a DK-ba behozott MSZP-mentalitás - ld. kis torta is torta, csak jusson belőle - tán Gyurcsány elfáradása, fene tudja. A tény annyi, hogy a DK már nem rendszerkritikus, korábbi önmagával szemben simán bennül a diktatúra parlamentjében, a Varjú László által összeválogatott önkormányzati képviselői nagyrészt részesei a Narancsönkormányzatok közbeszerzési mutyijainak. 

Érdemi és aktív politika helyett átállt a médiapolitizálásra, csakúgy sorjáznak az általuk nyitott látszatsemleges blogok - Európa Kávézó, Nyugati Fény, Kelet Narancs - az ATV is tolja Őket ezerrel Klubrádióstul, a fészbukon minden második poszt valami DK-s mém. Összefogás-összefogás-összefogás, valójában meg trójai faló taktika: a héten megszámoltam, a DK által kiadott, vagy terjesztett médiaanyagok egyharmada valamely más ellenzéki szervezet lejáratásáról szól. Persze főleg az MSZP-t ütik, jameg a civileket, náluk látnak még lenyúlható szavazókat. És aki ebből a kamuösszefogósdiból nem kér, mert megismerte az összefogás DK-s értelmezését, ami nagyjából ennyi: Hajráferi! Csakadéká!, az rögtön ellenséggé válik. A valóság az, hogy a DK éppúgy besimult a rendszerbe, mint az MSZP, sem erkölcsi, sem szervezeti szempontból nem különbözik Tőlük, illetve csak annyiban, hogy feleakkora. Bizonytalan, középen álló szavazóit rég elvesztette, kizárólag az MSZP-től való elszívásra játszik, de már ez sem sikeres: az elmúlt év közvéleménykutatási adatsora egyértelmű: a DK ottragadt a parlamenti küszöbnél, és már az MSZP-től sem képes újabb szavazók elhozására. Ezzel együtt az Ő Győzelmi Tervük továbbra is az összefogás mantrázásával a baloldal vezető erejévé válni, Megmaradási Tervük meg annyi: bent lenni a parlamentben és az önkormányzatokban. Utóbbi sikeres, az előző meg aligha lesz az. Hát nagyjából ennyi. Ja, hogy hol található Orbán ellen hatásos, az Ország érdekét szem előtt tartó Terv a felsorolt parlamenti erőknél?

Hát az nincs.