Tüntetések hete

Jobb volna ugyan egy nagy, fal-, és hatalomrengető, mint 10 különböző, de inkább örüljünk most annak, hogy egyáltalán lesznek tüntetések. Ekkora kínálatban pedig választani kell, hogy az OGYM szervezetten hol vesz részt és hol nem.

Az Ország Gyűlése Mozgalom alapcélja az apátiában lévő Nép felébresztése, és aktív ellenállásra késztetése. Ennek részeként erőforrásai határáig segít más tüntetéseken is tömegesedni, nemcsak saját nonstop demonstrációjával foglalkozik. Úgyhogy mérlegelnünk kell, hogy a sok tüntetésből melyek azok, amik a jövőre nézve is fontosak, és melyekre nem jut erőnk, mert mindenhol mindig nem lehetünk ott, ez azért gondolom egyértelmű. Bonyolítja még a helyzetet az is, hogy épp október 21-től 24-ig az Erődünk a Szabadság térre települt át, most utoljára, és a még augusztusban a rendőrséggel kötött megállapodásunknak megfelelően. Október 24-i Kossuth téri visszatelepülésünk után már többé onnan nem mozdulunk, de a korábbi megállapodásainkat betartjuk, mert amire a szavunkat adjuk, az úgy is lesz, minden körülmények között. Három tüntetést tartok a legfontosabbnak a sok közül, ebből kettőn részt is veszünk, természetesen tagjaink, szimpatizánsaink ezeken kívül is ott jelennek meg, ahol jólesik, és fontosnak tartják, és ami az erejükbe belefér. Az meg gondolom egyértelmű, hogy a következő napok tüntetés-dömpingjét nem fogjuk újabbal szaporítani, ezért saját, szombati Demokrata Seregszemlénket a Kossuth téren nem tartjuk meg, helyette másik két tüntetésre megyünk minél nagyobb számban.

Holnap, október 23-án az Operánál tart tüntetést a Szolidaritás. Komoly múltú Mozgalom, melynek elsősorban egykori, de mostani tagjai közül is számosan vesznek részt az Ország Gyűlése Mozgalom tevékenységében. Természetes számunkra az, hogy ezen a tüntetésen szervezetten, minél nagyobb létszámban részt vegyünk, tehát részt is veszünk. Ennek kapcsán csak egy javaslat: Bokros Lajos Pártja, a Modern Magyarországért, mellyel céljaink azonossága miatt stratégiai szövetségesek is vagyunk, ugyanaznap délután 2-re megemlékezést hirdet a Vértanúk terére. Viszonylag friss még a meghívó a neten, javaslom itt is, és majd közvetlenül is, hogy ezt a megemlékezést tegyék át délután 17 órára. Ha ugyanis ez sikerülne, akkor az OGYM azon is részt tudna venni, és utána a MoMásokkal együtt mehetnénk át a Szolidaritás este fél hétkor kezdődő tüntetésére. Ez persze a MoMa ügye, de javaslatom mind az Ő, mind a későbbi Szolidaritás tömegesedésének előnyére válna, ezért is teszem. Az OGYM minden tagját és szimpatizánsát pedig arra kérem, hogy holnap háromnegyed 5-kor gyülekezzünk a Szabadság téri átmeneti Erődünknél, és onnan együtt fogunk elindulni tüntetni. Egyben azt is kérem, hogy a Szolidaritás fészbukos meghívóját minden résztvevőnk igazolja vissza és terjesszük a neten mindenfelé. A meghívó ITT.

A másik olyan tüntetés, amin szervezetten részt veszünk, az internetadó elleni vasárnapi demonstráció. Hamár Orbánék vannak olyan hülyék, hogy a többségükben a fenekükön ülő fészbukozókat is arcba rottyantják, akkor nyilván a terep valóságában harcedzetté vált Mozgalmunknak is ott a helye. Az persze más kérdés, hogy valóban ennyire hülyék-e, hogy nem számolnak az előrelátható tömeges reakcióval, vagy pedig éppenhogy más terveikbe beleszámolták. Váradi András Alcsúti Juhász bűnös halálával kapcsolatban a kérdések napról napra csak egyre számosabbak, és válaszok nincsenek, és az Orbánbanda kápóinak USÁ-ból történő kitiltási ügye sem csillapodik, hanem inkább erősödő hullámokat vet. Ha meg nagyon ég már az erdő, ráadásul két ponton is lobog a tűz, akkor célszerű lehet kockázatot, és veszteségeket bevállalva ellentüzet gyújtani. Lehet, hogy az internetadó ilyen ellentűz, hátha kioltja a másik kettőt, de legalábbis elhomályosítja azok rőtvörös harapódzását. Csakhát volt már olyan a történelemben, hogy épp az ellentűz szabadult el végül, és a precíz manipuláció összeomlott, úgyhogy tojunk magasról Orbánék tervére, és megyünk internetadó ellen tüntetni mint a szél. A rendezvény meghívója ITT.

És jöjjön végül a legpikánsabb, és egyben Orbánék számára legkínosabb és legveszélyesebb tüntetés. Orbánék ugyanis nemcsak az internet népét ugrasztották magukra, hanem egy ennél számosságában kisebb, de veszélyességében nagyobb csoportot is: a futballszurkolókat. Módosították a sporttörvényt, és abba a tenyérszkenneléstől az anyámtyúkjáig egy csomó olyan személyazonosítási trükköt betettek, amiket az Al Kaidával szemben sem alkalmaznak még a terrorelhárítók sem. Értem én, persze, Orbánnak egyszerűbb lenne, ha saját táborának vele szembe forduló részét a törvény erejénél fogva próbálná kint tartani a nekik épített stadionokból, csakhát hamár a focit lenyúlta és tönkre is vágta, akkor vívjanak csak meg a stadionokon belül Kubatov biztonsági őrei az ultrákkal. Emlékszünk még arra, mikor a Fradi Stadion megnyitóján Orbánt a szurkolók egy jelentős része kifütyülte. Kalózvideókon láthatjuk csak mostanra, hiszen az RTL Klubot az avatóról kitiltották és a "köztévé" utólag a kínos hangokat kiretusálta az eredeti felvételről. Csakhát mi van akkor, ha a fociszurkolók már nem elégszenek meg a stadionokon belüli elégedetlenséggel, hanem utcára mennek, éspedig szervezetten?

Hát akkor biz baj van, és ez a baj Orbán baja, nem a miénk. Ha van ugyanis olyan kör, akiknek a Felcsúti Bandita igazán kedvezni akart, akkor azok épp a fociszurkolók. Csakhát a nagy pénzből nem lett nagy foci, a stadionokban értékelhetetlen teljesítményt nyújtó csapatok kergetik a labdát, és nő az elégedetlenség. Hát csak nőjjön Viktor, hamár a sajátjaid is Neked mennek, akkor ki vagyok én, hogy ezt megakadályozzam? Mert biz az a helyzet, hogy két nappal ezelőtt lehetőségem lett volna megakadályozni. A fociszurkolók ugyanis pontosan tudják, amit a demokratikus ellenzék furcsa módon nem: tüntetni ott kell, ahol azok találhatók, akik ellen demonstrálni akarnak: a Parlamentnél, a Kossuth téren. Úgyhogy többezres rendezvényüket oda jelentették be, csakhát az ott az OGYM által foglalt tüntetési terület. És lehet ugyan jogászkodni, hogy mikor mi épp nem tömegrendezvényt tartunk, hanem csak normál Erőd-ügyeletet, akkor indokolatlan a Tér egészének általunk való lefoglalása, de eleve nem is mentem el ilyen irányba. 10 méteres biztonsági sáv előírásával jóváhagytam a fociszurkolók vasárnap koradélutáni kormányellenes tüntetését a Kossuth téren. Edd meg amit főztél, Viktor, jó étvágyat hozzá. Nem kívánok Neked békés vasárnapot, bocsi.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Hallgatni arany?

Nagy itt a csend. Pedighát elvileg eltartunk az adóforintjainkból pár ellenzéki pártot is, hogy legalább úgy csináljanak néha, mintha ellenzéki pártok lennének. Váradi András "balesetének" ügyében pedig nem tudom mi az ijesztőbb: a Narancsok, vagy az ellenzék némasága.

Gondolkodjunk picit, nem árt az. Két lehetőség van: vagy közlekedési baleset volt, vagy nem az. Ha előbbi, akkor sima ügy, nemde, nincs miért titkolózni, nincs mit nyomozgatni, hisz egyértelmű az eset. Megvan a gázoló, lehet nevesíteni, megmutatni a sajtónak, merthát ezt még diszkóbaleseteknél is így szokás. És hát ennek a gázolásnak azért nem egy éjszaka a kocsmából hazadülöngélő valaki volt az áldozata, hanem egy ellenálló, akinek története már korábban legendává vált, és épp a polgármesterválasztás előtti napon ütötték el. Szóval, ha ehhez az Ügyhöz képest pimf dolgokban tele van minden híradó a beszámolókkal, akkor ennek most különösen így kéne lennie, nemdebár. De nincs így. Nagyon nincs. Teljes a némaság, a rendőrség hallgat mint a sír, a sajtó sem forszírozza, az ellenzéki pártok meg kerülik a témát, mint jégkocka a bográcsgulyást. Ha meg azért van csend, mert úgymond ez a "nyomozati" érdek, akkor meg az a helyzet, hogy ez nem egy egyszerű baleset volt, ugye. Mert akkor nem lenne már mit nyomozni. Helyszín, tettes, aszfaltrajzos nyomrögzítés, vallomás, minden megvan, szevasz, ügy kész, lehet elmondani. De itt mégis mély kuss van, tehát valami nagyon nincs rendben ebben a "balesetben".

Tudom, hogy rém kellemetlen ez a história, az önkormányzati választások utáni nagy osztozkodásban zavarná a frissen összecsiszolódó Narancs-Ellenzék kapcsolatokat egy határozott kiállás, mondjuk sajtótájékoztatós kérdésfelvetések formájában. Merthát kérdés az aztán van, és annál több lesz, minél hosszabb az elhallgatás ideje, és minél szélesebb a némasági fogadalmat tettek köre. Csakhát az ember józan paraszti ésszel arra gondol, hogyha most, így frissiben is teljes az ellenzéki csend, akkor ez nem fog oldódni, inkább csak elmélyül. Jó téma persze a kit tiltottak ki Amerikából sztori is, csakhát az tőlünk független móka, sok tennivalónk nincs vele: az Obama nagyságrendje, mi max. örömködhetünk, de alapvetően nem a mi dolgunk. Váradi András elhallgatott körülmények közötti halálához viszont nagyon is van közünk. Mondhatni: ahhoz meg csak nekünk van közünk, és ha mi nem teszünk ezügyben semmit, akkor Obama sem fog. Napersze aztán az is lehet, hogy ellenzéki pártjaink maradéktalanul megbíznak nyomozati szerveink függetlenségében, és nettó szakmaiságában, ezért nem mondanak semmit.

Csakhát akkor meg ezt kéne elmondaniuk, mert tán kéne kommunikálniuk a választóikkal a választás után is, biztos javítana az ilyesmi a harmadik agyonveretés után a jövendő esélyeken. Tecciktudni az egyszerhasználatos választót azt el se kell dobni, mert elmegy az magától is, mint a példa mutatja. De most komolyan. Drágajó ellenzéki pártok, mi a helyzet? Tényleg megbíztok a Narancshatalom erőszakszerveinek független szakmaiságában? Ha igen, akkor mióta, mert eddig nemigazán tűnt úgy, de az nem túl hiteles ám, ha saját emberetek korrupciós ügyénél farkast kiabáltok, amikor valakinek az életét veszik el, akkor meg kussoltok. Tudjátok, az emberekben még a végén felmerül, hogy csak a saját közvetlen spanjaitokat véditek, mindenki másra meg szartok magasról. Mondok Nektek valamit és jól figyeljetek. A tegnapi cikkem olyan olvasottságot ért el, ami abnormális. Berakom a Blogom belső motorjáról készült képet, oszt kérdezzétek meg a médiásaitokat, hogy ez mit jelent. De mondom én is: azért ilyen hatalmas az olvasottság, mert SENKI nem foglalkozik közületek Váradi András halálával, ezért az írásomat olyanok is tömegével olvasták el, akik ilyesmit TŐLETEK vártak volna, de hiába. Tessék itt a fotó:

Itt meg egy másik:

Hát erről van itt szó, Srácok. Cikkem nyomán a neten csendes forradalom zajlik, amit csak épp Ti nem vesztek észre. Ordít a tehetetlen düh, de Ti nem halljátok meg. Most játsszuk el ugyanazt a játékot mint Bokros Lajos összdemokrata főpolgármester-jelöltté tétele ügyében tettük? Írjam tovább a Blogokat, mozgósítsuk az Ország Gyűlése Mozgalmat, hátha előbb-utóbb most is rá tudunk Titeket kényszeríteni, hogy végre normális döntést hozzatok? Azt hittem tanultatok abból a történetből, de ha nem, akkor ám legyen, hátha másodjára már könnyebben megy majd. Ne reménykedjetek, sem a Blogom, sem az Ország Gyűlése Mozgalom nem azért van, hogy elősegítse a kényelmes ellenzéki léteteket, a konfliktuskerülő elhallgatásaitokat. Nem Pajtik, Titeteket mi fizetünk az adónkból, és Nektek, és elsősorban Nektek dolgotok volna ezekkel a Narancsokkal, nemde. Mondjuk rájukmászni, és addig szorítani beléjük a szuszt, míg ki nem préselitek Váradi András halálával kapcsolatban az összes információjukat. Ti sokkal könnyebb helyzetben vagytok ehhez, mint mi, civilek. Ha ugyanis ezt az Ügyet is nekünk kell kibogozni, akkor a közben felteendő kérdéssor végére már csak egyet fogunk odabiggyeszteni.

Mi szükség Rátok?

Egy kislány szeméért

Nehéz higgadtan írni Váradi András temetése után, ezért is hagytam ezt mára. Sokszázan voltunk ott, és körbenézve, amit a szemekben láttam, az megpecsételte Orbán Viktor sorsát. Tegnapig a Felcsúti Bandita politikai kérdés volt, tegnaptól azonban sokunknak személyes üggyé vált.

Vagyunk ebben az országban páran olyanok, akiknek mind a képessége, mind a lehetősége meglenne ahhoz, hogy Téged ugyanoda juttassunk Viktor, ahová Ti juttattátok Váradi Andrást. Bőven rászolgáltál, de nem fogunk ilyesmit tenni: demokraták vagyunk, nem pedig gyilkosok, és távol álljon tőlünk, hogy mártírt csináljunk Belőled. Te saját hiúságodba betegedtél bele, olyan görcsösen akarod beírni magad a történelembe, hogy hidd el, sikerülni is fog, de nem úgy, ahogy azt Te szeretnéd. Sokan azt hiszik, hogy csak a hatalomért és a pénzért teszed mindazt a mocskot, amit, pedig dehogy: a Magadfajta önimádók nem a jelennek élnek, hanem a jövő részeivé akarnak válni. Hivatkozási alappá, történelmi személyiséggé, az egész történelemhamisításotok, a szobrokkal való játszadozásaitok is ennek részei. Át akarjátok úgy írni a múltunkat, hogy Te valamiféle minden előzményt összegző államférfi lehessél egy olyan hamis, kitekert históriában, amit Széchenyi kezdett el, és Horthyn keresztül az megérkezik Hozzád, mint nagyzenekari záróakkordhoz. Aszerint veszitek ki a históriánkból az embereket, és aszerint tesztek bele másokat, hogy valahogy ezt a hazug ívet fölrajzolhassátok. De rossz hírem van Viktor: ez a történelmi ív, ez nem létezik, és Te pedig nem mint pozitív záróakkord kerülsz be majd a jövőben a múltunkba, hanem inkább csak olyan szégyenletes, történelmi léptékben rövidke és mocskos epizódként, mint Szálasi.

Ezért nem kell félned fizikai retorziótól: Te sokkal súlyosabb büntetést érdemelsz. Az igazi büntetés ugyanis olyan, amitől a bűnös a legjobban tart: ez pedig a Te esetedben Viktor, nem a jelen, hanem a jövő. Te kifundáltál Magadnak egy olyan pályaívet, hogy mint Robin Hood maradj majd örökre az ország legendáriumában: a népi hős, aki rettegésben tartotta a hatalmasokat és gazdagokat. Csak ezt nagyon elcseszted Szépöcsém: Robin Hood ugyanis nem ült a hatalmasak és gazdagok helyére, Te pedig igen, és Te lettél mostanra a Hatalmas, és Te lettél mostanra a Gazdag, akit majd valódi Robin Hoodok fognak elűzni. Te már a Nottinghami Városbíró vagy, 20 évvel ezelőtti Önmagad legfőbb leküzdendő ellensége épp Te lennél. Váradi András tegnapi temetése óta tudom, Neked bevégeztetett: a jelen még a Tiéd, de a jövőt már elvesztetted. Ha inkognitóban ott lettél volna tegnap - saját személyedben aligha, mert higgadtság ide, megfontoltság oda, úgy jártál volna, mint Mussolini, mikor az olaszok megtalálták -, tudnád: ennek a sztorinak, a Te mesterséges kánonodnak vége. Lehet egy országot sokáig hülyíteni, de a végtelenségig nem: egyszerűen kezdenek túl sokan túl sokat elveszteni ahhoz, hogy az agymosás örökre eredményes lehessen.

Ott, Etyeken, a temetésen, és utána, mikor a "baleset" helyszínén megálltunk, sokat beszéltünk helyiekkel: senki nem hiszi el a végelgyengülésben szenvedő kettősállampolgár gázoló meséjét. Egyszerűen túl sokat tudnak túl sokan az előzményekről és a kapcsolódásokról, na meg a helyszínről, hogy beetethessétek Őket. Ki fogjuk nyomozni, mi a valóság, kerüljön amibe kerül, és tartson ameddig tart. Nem végtelen a hatalmatok, és nem tudtok mindenkit megvenni vagy megfélemlíteni: egyszerűen már túl sok, vágod Szépöcsém, ugye. Téged, Titeket nem én, vagy pár hozzám hasonló, tegnaptól Váradi András halálát személyes ügyeként kezelő ember fog végül a történelem szemétdombjára küldeni: mi csak eszközök vagyunk. Titeket egy kislány fog lehúzni a vécén: az a kislány, aki a korábbi képeken az édesapjába kapaszkodik két kézzel, mint biztos, rendíthetetlen pontba a félelmetes világban. Az a kislány, aki tegnap a temetésen végig tartotta magát, pedig nemcsak az édesapját vesztette el, hanem a biztos talajt is a lába alól. Annak a kislánynak a végtelen, leírhatatlan fájdalmát, azokat a szemeket SOHA nem fogjuk elfelejteni, mert egyszerűen nem lehet elfelejteni. És tudod Viktor, mi csak az Ő szemeit láttuk, de ebben az országban már rengeteg az ilyen szempár. És rengeteg az olyan ember, aki az ilyen szempárok miatt bosszút esküszik Ellened, Ellenetek.

Ma még nem kell félned, sem a holnaptól, sem október 23-tól, még valószínűleg jövő év március 15-től sem. Nem, még nem ért el odáig az erjedés, hogy mindenki át tudjon lépni a személyes kockázatán és megértse: ki kell állnunk a másikért, mert csak úgy tudunk kiállni önmagunkért is. De készülj Viktor: jövő év október 18-án, az általatok megölt Váradi András Alcsúti Juhász tegnapi temetésének első évfordulóján már piszok nagy bajban leszel. Neked attól a naptól kell félned, mert az a nap lesz Orbán Áldozatainak Napja, és Ők már most is sokan vannak, de addigra még többen lesznek. És a hozzátartozóik, barátaik pedig már rengetegen. Minden egyes nappal, minden egyes újabb mocskos tettetekkel növelitek azok táborát, akik egyszercsak megérkeznek majd, és gondoskodni fogunk róla, hogy ne menekülhess el. Neked, és a Bűntársaidnak Bíróság elé kell majd állnotok. Neked és Bűntársaidnak börtönben kell megrohadnotok, élő mementójaként annak, hogy előbb-utóbb a társadalom kiveti magából az idegen testet. Hozzád iskolásokat kell majd vinni osztálykirándulásra Sopronkőhidára, hogy a saját szemükkel lássák a testet öltött Gonoszt. Élj minél tovább, hogy legalább egy generáció felnőjön úgy, hogy lássa: bármikor kinőhet egy újabb Szálasi, vagy Orbán, ha nem vigyázunk. Hiba volt Szálasit kivégezni: mutogatni kellett volna, tán ma nem menetelnének neonácik az utcákon. De Te Viktor, itt vagy, és kéznél vagy: Téged évtizedeken át fogunk mutogatni. A Köztársaságért. A Magyarokért.

Egy kislány szeméért.

Ma

Orbán Áldozatainak Napja

Holnap délután egykor temetik Etyeken Váradi Andrást, az Alcsúti Juhászt. Az Orbán Rezsim Őt már többszörösen meggyilkolta, mielőtt halálra gázolták. Életével és halálával sokszázezernyi honfitársunk Jelképe, akiket Orbán megsemmisülésre ítélt.

A fizikai halálnál van rosszabb is: a lélek lassú és módszeres meggyilkolása. És Orbán ennek a nagymestere, így teszi tönkre társadalmunkat, szorít a kisemmizettek reménytelenségébe mindahányunkat, ha hagyjuk. A cigányság, a rokkantak, az amúgyis legkiszolgáltatottabbak módszeres ellehetetlenítése ipari méretekben, előre megtervezetten folyik, tele van az országunk olyan emberekkel, akiktől már mindenüket elvették, megölve a múltjukat, értelmetlenné téve a jövőjüket. A lelkükben már meggyilkoltak neveit nem ismerjük, Váradi András Alcsúti Juhászét viszont igen. Mikor temetésének napját, október 18-át Orbán Áldozatainak Napjává tesszük, nem teszünk mást, mint megszemélyesítjük az ismeretlen áldozatokat, és sorsukat soha többé nem hagyjuk a felejtés ködébe veszni. Váradi András, és általa jelképezett sokszázezer sorstársa, sorstársunk megérdemli, hogy bekerüljön a történelmünkbe, Orbán Viktor pedig megérdemli, hogy ily módon Ő is: mint tömegek életét tönkretevő gazember. Állítsunk örök emléket a Jónak és a Rossznak, hogy mikor a Felcsúti Bandita végül a politika szemétdombjára kerül, ne menekülhessen el a társadalom történelmi igazságtétele elől.

Holnap mindannyiunknak, akiknek erre lehetősége van, délután egykor Etyeken, a temetésen a helyünk. Leróni a tiszteletünket Váradi Andrásnak, a Családjának, és annak a rettenthetetlen bátorságnak, amiről Ők az elmúlt években tanúbizonyságot tettek. Ott leszünk, hogy az özvegynek és a gyerekeinek megmutassuk: nincsenek egyedül, és nem hagyjuk magukra Őket később sem. Kaptam visszajelzést tőlük, hogy az Alcsúti Juhász halálának másnapján írt cikkemet olvasták, és erőt adott Nekik. Tudnak arról, hogy az OGYM Kossuth téri téli sátrát Váradi Andrásról neveztük el, és arról is, hogy ott azóta örökmécses világít. Mi pedig vállaljuk, hogy egy percre sem engedjük feledésbe merülni Őt, Őket, mert épp Orbánnak köszönhetően társadalmunk hajlamossá vált a gyors, önfelmentő feledékenységre. De ha ezt engedjük, akkor soha nem fogjuk tudni felébreszteni a Népünket, és akkor az Alcsúti Juhász hősies helytállása és mártíromsága értelmetlenné válik. És ha ez megtörténik, akkor mi is bűnt követünk el: minden tettét a példamutatás motiválta, ugyanazt akarta mint mi: fölébreszteni az országot a tetszhalálból, megértetni mindenkivel, hogy ellen kell állni a mindenhová beszivárgó diktatúrának, kerüljön az akár az életünkbe is.

Majd mindenki magában eldönti, részt kíván-e venni, és ha igen, milyen módon Váradi András Jelképpé tételében: én azt tudom elmondani, hogy mit teszünk mi, az Ország Gyűlése Mozgalom ennek érdekében. Szokásos szombatonkénti Kossuth téri Demokrata Seregszemlénket holnap nem tartjuk meg, mindenkit arra kérek, ha teheti az etyeki temetésre jöjjön el holnap 13 órára. Aki ezt nem tudja megtenni, álljon meg egy percre ugyanekkor, bárhol is van éppen, és gondoljon az Alcsúti Juhászra. Minden év október 18-át mostantól Orbán Áldozatainak Napjaként egész napos demonstrációval fogjuk emlékezetessé tenni. Minden hónap 18-án egy órás díszőrséget fogunk adni a sírnál. Fekete, Váradi András nevével hímzett karszalagot hordunk mindaddig, míg Orbán hatalmon van, és az OGYM címere is mindaddig gyászszalagot visel. Váradi András életnagyságú fényképét a Kossuth téren a Róla elnevezett sátrunk bejáratánál a Parlament felé fordítva fölállítjuk, emlékeztetve a bentlévőket minden pillanatban tetteik súlyára és következményeire. Folyamatosan gyűjtjük és az Özvegyhez eljuttatjuk azok aláírását, akik kegyeletüket le kívánják róni, de lehetőségük csak a Kossuth téri Erődünkbe való ellátogatásra van.

Holnap találkozunk Etyeken.

Kocsis Máté öngyilkos támadása

Fidesznyikké válása miatt otthagyott Exhaverommal két éve állunk hadban: 47 feljelentést, házkutatást, négyszeri rabosítást, állandó megfigyelést kaptam eddig, ami a tegnapi nappal újabb, számára önveszélyes üggyel gyarapodott.

Akik régóta követik politikai és közírói tevékenységemet, azok pontosan ismerik Kocsis Mátéhoz fűződő kapcsolatom fordulatait: nyolckeres liberális frakcióvezető koromban vettem az akkor még pártonkívüli Kölköt a szárnyaim alá. Önkormányzati választás után közvetlenül könnyebb elmagyarázni pár alapdolgot: 2006-ban szokás szerint megnyertük a polgármesteri posztot az SZDSZ-nek, de a Képviselőtestület többsége Fideszes lett. Magam Csécsei polgármester főembereként úgy döntöttem, hogy legcélszerűbb út ilyen esetben a Fidesznyik többség megbontása, ennek legegyszerűbb útja pedig a még függetlenként a Narancsképviselők között ülő Kocsis gyors felfelé futtatása volt. Nem tartozott a helyi Pártelitjükbe, visitófrászt is kaptak, mikor kérésemre Csécsei alpolgármesterré nevezte ki, azonnal kettéosztva ezzel a Fidesz frakciót, megkönnyítve a liberális városvezetés - azaz saját magunk - dolgát. Végül ketté is lett csapva a Fidesz, de a hosszú éveken át tartó játszmát már részletesen megírtam korábban. Eljuttattam a közben fogadott öcsémmé vált Kocsist a polgármesteri székig, már az volt, mikor együtt rugdostuk ki a Narancsok hírhedt Cégeit a kerületből: Centrum Parkoló, Hódút, Épkar, Zöfe. Aztán a Narancsoknak is leesett a tantusz, hogy az Ő égiszük alatt épp Fidesztelenítés folyik, és erősen kézbevették Mátékát, én meg ezekután rávágtam az ajtót: nem abban állapodtunk meg, hogy a Pártját választja kritikus helyzetben a Kerületével szemben, de mivel megtette, én meg otthagytam.

Azóta már eltelt két és fél év, a Srác teljesen elfelejtette egykori független és emberi mivoltát: ugyanolyan Sornarancs Közkatona lett, mint bárki, aki egyszer behódol az Orbánbandának. Így aztán barátból ellenség lett, két és fél éve ütöm oknyomozó cikkekkel, tüntetésekkel, járok ellene koronatanúskodni más politikai üldözöttek pereiben, vesztett is már párszor, Ő pedig rámuszította az ország erőszakszerveinek teljes spektrumát: többet járok rendőrségre, meg bíróságokra jóideje, mint maguk a rendőrök meg bírák. Megszoktam, megtanultam közben saját magamat védeni, a gatyám rég ráment volna, ha ügyvédet fogadok, így aztán a szükségből erényt kovácsoltam. Ellenem indított rendészeti meg sajtóhadjáratai lassan lecsengenek, eredetileg 70 milliónyi hűtlen kezelést akartak a nyakamba varrni, de a sokszor hosszabbítgatott nyomozgatás során az már 1,5 millióra zsugorodott, és az is olyan necces, hogy még mostanáig sem mertek ezügyben vádat emelni. Tán az ellenem indított folyamatos pergőtűz eredménytelensége lehet az oka, hogy Mátéka újabb támadást indított: az nem lehet, hogy ne legyen valami Ügyem, mert akkor elvész a muníció az állandó karaktergyilkolászási kísérletek mögül. Csakhát ez a mostani támadás leginkább egy olyan öngyilkos merénylőére hasonlít, aki a kiképzőtáborban robbantja föl magát, sértetlenül hagyva a célpontot, de megsemmisítve Önmagát némi járulékos kárral.

Mint mondtam, rengeteget járok bíróságokra tanúskodni politikai üldözöttek mellett, legyen szó a Magyar Narancs újságírójáról, egykori kirúgott köztisztviselőről, meghurcolni akart ellenzékiekről. És ilyenkor szembekerül egymással Kocsis meg az én tanúvallomásom, és ebből többnyire a meghurcoltak számára kedvező ítéletek születnek: a puszta jelenlétem elég ahhoz, hogy Kocsis bevörösödve, dadogva hablatyolni kezdjen, azt meg a Bírók gyorsan levágják ilyen szituban, hogy ki mond igazat, és ki beszél mellé. Szóval a tárgyalótermekben Kocsis erős szívóágon van, Zsidai Péter, az átlátszó.hu és a Magyar Narancs újságírójának perében ez egyenesen odáig ment, hogy Mátéka erősen belemászott a hamistanúzás mezejébe. Én meg fogtam magam, és tettem ellene egy feljelentést a Fővárosi Főügyészségen, amit gyorsan áttettek a Központi Nyomozó Főügyészséghez, hogy ott megállapítsák: nem követett el bűncselekményt. Naja, Narania Urai megvédik az övéiket, bár a veszélyt azért megérezték: ennek következtében meszelték el szegény Mátéka országos politikai pályáját, ezért nem lehetett belőle parlamenti tótumfaktum az újabb Fideszciklusban. Visszadobták a Nyolckerbe polgármesternek, Tarlóssal kavargathat, de Lázárral, korábbi mentorával már nem: ha bukik a Srác, márpedig idő kérdése csupán és bukni fog, akkor csak helyi érdekű legyen majd a minimalizálandó kár, ne országos.

Miután a Főügyészségek feljelentésemet elutasították, megnyílt az út, hogy a pótmagánvád nevű jogintézménnyel Kocsist Bíróság elé vigyem. Ha az elmúlt hónapokban nem annak élnék, hogy az Ország Gyűlése Mozgalmat szervezem és építem, akkor ezt már meg is tettem volna, csakhát kapacitásom nem végtelen, és Orbán tusványosi beszéde után a Felcsúti Gazda ellen kell keményen harcolni, nem pedig nyolckeres kiscsicskája ellen. De nem vagyok sem feledékeny, sem megbocsájtó típus, így lassan pont itt lett volna az ideje, hogy a hamistanúzási beadványt a Bírósághoz megírjam. Csakhát ez a Mátégyerek, ez levette a vállamról a munka terhét: mint a Gyorskocsi utcában, a BRFK Korrupciós Alosztályán tegnap kiderült, épp ezügyben tett ellenem rágalmazási feljelentést. Innentől semmi dolgom: bejelentettem valóságbizonyítási igényemet, azt regisztrálták, így végül csak eljut Bíróságra az ügy, amit a Főügyészségek oly nagy odaadással próbáltak eddig elsikálni. Kis közbevetésként: mivel hazajárok a rendőrség különböző nyomozószerveihez, ezért aztán névről ismerem a legtöbb csúcsnyomozót, hisz Ők vannak rámállítva, megtisztelve érzem magam, hogy a legmagasabb helyeken próbálnak elmeszelni. De a tegnapra szóló idézés elég semmitmondó volt, és eddig ismeretlen századoshoz szólt, így tettem némi óvintézkedéseket a Gyorskocsi utcában való megjelenésem előtt.

Abban az országban, ahol rendőrautóban szokás meghalni, és forgalommentes mellékutakon gázolnak halálra ellenállókat, ott nem árt a többrétegű óvatosság. Ennek egyik elemeként tegnap jeleztem terepen működő jobbkezemnek, Nagyinak, hogy amennyiben délig nem jövök ki a BRFK-ról akkor az OGYM Csapata látogassa meg a Gyorskocsi utcát. Reggel kilencre mentem, ismerem a kihallgatások menetét, ha délig nem jövök ki, az azt jelenti, hogy vagy őrizetbe vettek, vagy már eltűntem a térképről. Gyors riadólánccal 40 Mozgalmár állt készenlétben, hogy azonnal megkezdje a tüntetést a helyszínen eltűnésem esetén, köszönöm Barátaim, ezúton is. De fél 11-kor már az utcán voltam, így a riadót lefújtuk, éles gyakorlatnak jó volt, fogjuk még ennek hasznát látni, az az érzésem. Kocsis öngyilkos feljelentése ugyanis egy jel, egy valószínűen elinduló folyamat első eleme. Nem hülye ugyanis a Srác, tudja pontosan, hogy ezzel az Üggyel Ő az én tervemnek megfelelően cselekszik: hamistanúzása Bíróság elé kerül, pedig épp ezt akarták korábban oly nagyon elkerülni. Ezt az Ügyet csak látszólag indította Kocsis Máté, ezt utasításra tette, és épp az Ország Gyűlése Mozgalom a Hatalom számára egyre kínosabb mivolta miatt. Februári dolog miatt ugyanis épp az önkormányzati választások utánra időzítve nyomozást indítani, mindezt úgy, hogy nem Kocsis a vádló fél, hanem az Ügyészség: akinek kétségei vannak, mi a valódi szándék, és az kinek a szándéka, annak mondom: ne legyenek. A Hatalommal szembeni háborúnk új szintre emelkedett, állunk elébe.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Ellenzéki pártmustra

Nézzük akkor az MSZP, a DK, az Együtt és a MoMa mostani szereplését. Azért csak Őket, mert most vasárnap végleg kiderült, hogy Fodor meg Schiffer valamije már Narancstagozat, továbbiakban az nevezze Őket ellenzéki pártoknak, aki belőlük él.

Az MSZP-vel kezdjük, mert kis ráhagyással még ellenzéki pártnak nevezhető. Már úgy összességében, néhány valódi környezetben is sikeresen és hitelesen politizáló polgármesterének köszönhetően. Botka, Tóth József a legismertebb arcok, szerencsére nem egyedül vannak, a kérdés annyi lesz: van-e akaratuk saját kezükbe venni a pártjukat, vagy otthagyják a Tóbiás-féle apparatcsik középszernek. Az MSZP fő tömege ugyanis nem a Botkákból és Tóthjózsikból áll, hanem az elveiket a megélhetésükre cserélt helyi csinovnyikokból, akik most ismét bekerültek mint ellenzéki képviselők az önkormányzatokba, és már épp tárgyalnak a többségi Narancsokkal hallgatásaik áráról. Emiatt az évtizede helyezkedő, fölfelé nyal lefelé tapos "elvű" apparatcsik-tömeg miatt vált teljesen hiteltelenné az MSZP, a népek ugyanis helyben mindvégig átélhették, hogy az önkormányzatokban nincs valódi ellenzék. Mostantól se lesz, kevés kivétellel minden olyan helyen, ahol Fideszes lett a polgármester, ugyanazok kerültek be képviselőnek a Szegfűk részéről, mint akik már korábban is ott voltak, és ugyanazt is fogják tenni, amiben szocializálódtak. A Narancstenyérből jutnak majd közbeszerzési, felügyelőbizottsági, tanácsadói helyek, eddig is jutottak, és a hála nem is maradt el. Ha Botka nem veszi a vállára a pártot, és nem húz egy éles vonalat, kitakarítva a rettenetes mennyiségű megélhetésit, akkor 2018-ra már nem marad MSZP.

Jöjjön a DK, ami magánemberként még mindig a szívem csücske, bár továbbra sem hallgat a tanácsaimra, pedig jó lenne. A Valóság ugyanis minden sikerpropaganda ellenére az, hogy a DK ezen a választáson a vártnál rosszabb eredményt ért el, és jószándék kell még ahhoz is, hogy azt mondjam: megrekedt. Az EP választáshoz képest ugyanis a mostani eredmény százalékosan tényszerűen rosszabb, ami azt jelenti, hogy az MSZP javára vesztett az utóbbi csaknem fél évben szavazókat. Pontosan leírtam korábban, miért hibás a DK részéről az állandóan kínosan ismételgetett összefogás-mantra: most csak a lényeget ismétlem meg. Ha egy párt azt akarja, hogy újnak, hitelesnek fogadják el, és lekaraktergyilkolt vezetőjét is megújultként tudják újra támogatni, akkor TILOS azokhoz állandóan visszakanyarodnia, akiktől kivált. Az MSZP volt szavazóin kívül a DK alig tudott új szavazókat nyerni, és ez töklogikus jóideje: az MSZP-ből végleg kiábrándult valamikori demokrata szavazók nem fognak Gyurcsány mögé állni, ha azt látják, hogy a végén megint az MSZP-nél kötnek ki. Én nem tudom, kik nyomják a Ferinek fél éve ezt az öngyilkos stratégiát, de csaxólok, hogy az eredménye pont az lett, amit előre jeleztem: megrekedés, nulla új szavazóval. Ha a DK csak azokon a helyeken közösködik az MSZP-vel, ahol valódi nyerésesély volt, és minden más helyen önállóan indul, akkor ma nem az lenne a közvélekedés, hogy a DK kezd Szegfű light-ba átmenni.

A DK elcseszett politikai stratégiájából profitált az MSZP, visszanyerve már a DK-hoz korábban átment szavazókat, de az Együtt-PM is tulajdonképpen azért maradt felszínen, mert határozottabban különült el a Szociktól, mint a DK. Tessenek végre fölfogni: NEM fognak többé a szavazók milliói olyan alakulatra szavazni, amelyik az MSZP-vel összeszövődik. Fognak viszont olyanokra, akik távolságot tartanak tőlük, és annál inkább, minél nagyobb és határozottabb ez a távolság. Egy esetben lehet ettől eltérés, amit följebb írtam: ha a Botka és Tóthjózsi vezette nyertes polgármesteri kör úgy dönt, hogy átveszi, és nettó kitakarítja a Szegfűt, akkor van jövője az MSZP-nek, és akkor másnak sem lesz halálos ölelés a velük való együttműködés. Bajnai kilépésével az Együtt-PM elvesztette a karakterét, ha a szavazatszámokat területi megoszlásban nézzük, akkor leginkább a volt SZDSZ-es tábortól kapták a voksaikat. Egyetlen népszerű politikusuk, Karácsony Gergely a PM, és nem az Együtt oldalán játszik, ráadásul megnyerte Zuglót polgármesterként, lesz ott dögivel dolga egy ideig, amíg rendberakja az elődök mocskát. Szigetvári alsóhangon fogalmazva sem egy vonzó karakter, akik az Együttre most leszavaztak, azok leginkább annak ellenére tették, hogy Szigetvári a Góré. Én az Együttben jövőt nem látok, de ha a DK tovább folytatja a Szegfűzést, akkor a szavazói mégiscsak az Együttnél fognak kikötni.

A választás egyetlen nyertes ellenzéki ereje a MoMa. Bokros 36 százalékos eredménye teljesen nyilvánvalóan meg fogja indítani pártjának erősödését, az meg nagyon jót fog tenni az ellenzéknek. Egy europer ellenzéknek ugyanis pont ugyanannyira szüksége van demokrata jobboldalra, mint baloldalra, vagy liberálisokra. Tömegével vannak olyan szavazók, akik soha nem szavaznának Orbánra, mert nem demokrata, de a baloldali pártokra sem, mert egyrészt baloldaliak, másrészt meg olyanok, amilyenek, lásd följebb. Az Ő pártjuk a MoMa, és minden egyes MoMa szimpatizáns a végelszámolásnál, mikor végre demokraták mennek majd autokraták ellen, a Mi táborunkat fogja erősíteni. Egy 10% körüli MoMa pont hozni lesz képes azt a szavazóbázist, ami ma még távolmarad a választásoktól. Remélem, hogy azok a politikusok, meg közírók, akik még mindig baloldaliznak, meg jobboldaliznak, egyszer majd kinövik ezt: Naraniában demokraták állnak autokratákkal szemben, és aki baloldalizik, meg jobboldalizik, az megosztja azt a jövendő erőt, amivel legyőzhetjük Orbánt. A MoMa villámstartját mindenben segíteni fogom, fogjuk, ha az MSZP kitakarítja magát, akkor Őket is, a DK önálló arcának visszanyerését szintén, az Együttel meg meglátjuk mi lesz. Az Ország Gyűlése Mozgalom teszi a dolgát: együttműködünk minden olyan erővel, amelyik megértette a vasárnapi választásokon a Nép által küldött üzenetet, és azt a tetteiben is láthatóvá teszi.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!